Szabad Földműves, 1977. július-december (28. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-16 / 28. szám

A gyümölcsösben. Ä korai al­mák, körték és némely csont­héjasok július második felében érnek. Az első hullott gyümöl­csök általában betegek vagy kártevőktől károsítottak, ezért rendszeresen szedjük össze és használjuk fel vagy semmisít­sük meg. A beteg vagy kárte­vők által megtámadott gyümöl­csöt legésszerűbb főzés után komposztálni. Ha nem árnyé­koltuk a talajt, bőven lássuk el vízzel a fákat. Most a csont­héjasok — főleg az őszibarack — igénylik a legtöbb nedvessé­get. Szüret után a málna leter­­mett vesszőit kivágjuk, csak néhány fiatal, jól fejlett zöld hajtást hagyunk meg. A mál­nástól távolabb előtörő hajtáso­kat tőből eltávolítjuk, ne gyo­­mosítsák a kertet. Ritkítjuk a cseresznyét, meggyet és az őszibarackot, s a vágási felü­leteket azonnal bekenjük oltó­viasszal. Ritkítjuk a ribiszkét és a köszmétét is. Lassan elvégezhetjük a gyü­mölcsfák szemzését. Előbb a csonthéjasokat — az ősziba­rack kivételével —, majd a birsalanyú almafákat és a töb­bi almagyümölcsűt vesszük ke­zelésbe. Előkészítjük az ágyast és hozzálátunk a szamóca kiül­tetéséhez. Helytakarékosség szempontjából ajánlatos pira­mis alakú ültetvényt létesíteni, vagy hordóba ültetni a szamó­cát. A kétszáz literes hordót megtöltjük humuszban gazdag, mérsékelten savanyú kémhatá­­sú földdel úgy, hogy a hordó közepére — öntözés céljából — több helyen átfúrt, 8—10 cm átmérőjű csövet helyezünk. A földet jól beöntözzük, a hordó oldalába vagy hatvan lyukat készítünk, s elültetjük a pa­lántákat. A rendszeresen trá­gyázott növényzet 2—5 évig bő termést ad. Így akár folyton­­termő fajtákat is ültethetünk. A humuszban szegény kerti földet zöldtrágyázás céljából bevetjük pillangósvirágú növé­nyekkel. posztét, salátát, spenótot, korai karalábét vetünk, kései kar­fiolt, karalábét, póréhagymát és kelt ültetünk. A pórét leg­alább 10 cm mélyre kell ültet­ni. A paradicsomt legjobb sár­gán leszedni, majd rekeszekbe rakva, napon utóérlelni. Ha a esti órákban — locsoljuk a zöldséget, s hetente egyszer 1—2 százalékos Cererit-oldattal fejtrágyázzuk. A cserepes ta­lajt időnként sekélyen kapál­juk be. A szőlőben. A fiatal ültet­vényben legfontosabb a rend­Időszerű tennivalók rekeszekbe korai nyári almát is teszünk, sokkal hamarább megérik a paradicsom. Az al­mából fölszabaduló etilén siet­teti az érést. Az uborkát liszt­harmat ellen (Sulikol К 0,5%), a paradicsomot szeptoriózis el­len (Kuprikol 0,75 %), a hagy­mát pedig penészedés ellen I Dithane M 45 0,3 %, vagy Pe­­rozin 0,4%) kell permetezni. Rendszeresen — lehetőleg az szeres talajmúvelés. A hajtáso­kat kötözzük, a hónaljhajtáso­kat eltávolítjuk. A peronoszpó­­ra ellen 0,3—0,5 %-os Kupri­­kollal permetezünk. A már lisztharmatos fürtöket legjobb Sfinx-készítménnyel beporozni, majd a kezelést 10—14 nap múlva megismételni. A virágoskertben. Dugványo­zással szaporítjuk a polyántha *és a kúszórózsákat. A félig megfásoďrrtt, két szemet' tartal­mazó, megcsonkított levelű dugványokat tőzeg és homok keverékével megtöltött csere­pekbe ültetjük, nappal szellőz­tetett üvegházba tesszük és rendszeresen locsoljuk. így szaporítjuk a muskátlit is. Elvetjük a hagymás virágok magját, tőosztással szaporítjuk a nőszirmot, megmetszük az élősövényt és óvatosan, hogy meg ne égessük a leveleket, fejtrágyázzuk az erkélyládák vi­rágait, valamint a rózsát (OBM, Cererit stb.). A levéltetveket a Metation 0,2 %-os, a Pirimor 0,075 %-os, vagy a Fosfotlon 0,2 %cOs oldatával irtjuk. A ró­zsáról rendszeresen távolítsuk el az elnyílott virágzatokat, így ismét virágzásra serkentjük a növényt. Most vethetjük a két­éves virágokat. Nagy forróság­­ban ajánlatos vízzel megperme­tezni <a sziklakért növényeit. A.különféle gyümölcsmolyok kirepülő lepkéinek állítsunk csapdát. A kertben helyezzünk szét gyümölcslével (hullott al­mából legjobb készíteni), szörp­pel dúsított sörrel stb. negyed részig megtöltött üvegeket, s a bennük felgyülemlett darazsa­kat, lepkéket, legyeket és egyéb kártevőket rendszeresen pusz­títsuk el. (Cva) V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w A napfénykedvelő krotonról A kuLyatejfélék családjába tartozik. A Maláj-félszigetről származott Európába. Legszebb dísznövényeink egyike. Többfé­le a változata. Levélzete bőr­nemű, s nem mindig zöld — ha zöld, akkor sötétzöld, sárga vagy fehér pontokkal. Ugyan­akkor levelei lehetnek tűzpiro­sak, bordók, szintén fehér, esetleg sárga pontokkal. Talán éppen sokszínűsége miatt ked­velték meg az emberek. A kroton napfénykedvelő. Ha nem jut elég napfényhez, leve­lei elszíntelenednek, s végül lehullanak. Mérgező fajtája a Croton t i g I i u m, amely Keletjlndiá­­ból származik. Erősen hashajtó. Magjából krotonolajai nyernek: ez a bőrre mérgező hatást gya­korol, meg a nyálkahártyára. S ha az emberi szervezetbe ké­rői. megbénítja az ereket. Valamikor hashajtóként hasz­nálták. Alii mivel rongálja a vesét1, betiltották. Betiltása után igen rövid ideig az állat­gyógyászatban alkalmazták... Dr. Nagy Géza A zöldségeskertben. A kar­fiolt árnyékolni kell, hogy szép fehér maradjon a rózsája. Ne törjük, csak hajlítsuk meg és kötözzük össze a növények le­veleit. Most érik be az ősszel ültetett vörös- és fokhagyma. Amikor száradni kezdenek a szárvégek, fölszedjük a hagy mát, a földön elterítve szárít juk, majd rekeszekbe rakva félárnyékban utőszárítjuk. A száraz hagymát megtisztogat juk és száraz, levegős helyen tároljuk, Időnként ellenőrizzük, nem romlik-e. Most vágjuk a majoránnát — kb. 5 cm-re a föld felett — és félárnyékban, tiszta papíron elterítve szárítjuk. így kedvező időjárás esetén még akár kél termést is nyerhetünk. Fejtrágyázzuk a zellert, a pórét, a paradicsomot, az ubor­kát stb. Káliumtrágyából vagy Cereritből készített gyenge ól­datot használunk e célra. A zeller különösen sok vizet és tápanyagot igényel. A felszaba­duló ágyúsokba takarmányká-Nemrég egy városi kiskerttelep mellett vitt el az utam. A rendezett, viruló kiskertek gyönyö­rű, a kerttelep környéke viszont megrázó látványt nyújtott. A kertbarátok a kerttelep kör­nyékén egyszerűen fölhalmozzák a különféle növényi hulladékokat, az összegyűjtött gyomo­kat, levágott faágakat és a szőlővesszőt. Az Így keletkezett szemétdomb csúfítja a környeze­tet, de a kiskertek tulajdonosai a jelek szerint ezzel vajmi keveset törődnek. Foto: —bor Gyom helyett zöldség és gyümölcs Március derekán Ismerkedő tünk össze. Komárnőba utaz­tam, lapunk legfrissebb, még nyomdafesték szagú számát la­pozgattam. A Kertészet és' Kis­állattenyésztés szakmelléklet olvasása közben észrevettem, hogy útitársam lopva belepil­lant az újságba. „Érdekli?“ — kérdeztem. Bólintott: „Átfut­nám a mellékletet, ha megen­gedi“. Amikor visszaadta a la­pot, megkérdezte: „Szintén ker­tészkedik?“ Elmosolyodtam. „Is. Bár a nyolcadik emeleten csak virágokkal lehet foglalkozni. Meg cserépben hajtatható zöld­ségekkel.“ Bólintott: „Értem. Nekem van kertem, de csak az utóbbi néhány évben fedeztem fel az igazi értelmét és az elő­nyét.“ Elmesélte, hogyan ke­rült falura, mikor lépett a kertbarátok sorába, s hogyan száműzte kertjéből a kukoricát meg a burjánzó gyomokat. Ami­kor elmondtam, hogy tollforga­tó vagyok, s szerkesztője az említett rovatnak, meghívott, látogassam meg egyszer, néz­zem meg a kertjét. Paulik József harmincnégy éves, géplakatosként egy ipari üzemben dolgozik. Falun ta­lálta meg a szíve választottját, ott építettek — a szülők segít­ségével — négyszobás családi házat. Kertje kilepc árnyl, ben­ne szinte minden fontosabb zöldségféle megtalálható. Két­oldalt, a kerítés mellett ma­gasvezetékes szőlő — kizáró­lag csemege fajták —, meg egy sor sövényrendszerű gyü­mölcsfa, alma és körte. A ren­dezett ügyásokban sokféle zöldség terem. Az egyik szeg­letben málnás, a másikban ri­biszkebokrok kínálják vérpiros gyümölcsüket. Az udvar füve­sítve, a kiskertben rózsák, egy­es kétnyári virágok pompáz­nak. Ez Ilonka birodalma, büsz­ke is rá, de a kerti munkák­ban is segít a férjének. „Nem túlzott, sőt talán na­gyon is szerény volt, amikor a kertjéről, otthonáról beszélt. Igazán gyönyörű itt minden“ — nyugtázom. „Ma már szép, de látta volna öt évvel ezelőtt. Gyomtenger borította a kertet. Építkeztünk, kapálni nem értünk rá, hát be­vetettük kukoricával. Sokan még ma is így tesznek. Egyszer olvastam a falragaszon, hogy valamilyen előadás lesz a kul­­túrházban a zöldségtermesztés­ről. Tizenöten jöttünk össze. Félév múlva megalakítottuk a kiskertészkedők helyi szerve­zetét. Ma már nyolcvanöt tag­gal működik. Sok ez vagy ke­vés? Inkább kevés. Két és fél­ezer lakója van a községnek, s minden ház mellett van kert. És sokan még ma Is csak ku­koricát termelnek, meg néhá­nyon dohányt." terem a kertben „Megéli a fáradozást? Lehet, hogy amazok járnak jól, nem maguk.“ „Nem hiszem, hogy így len­ne. Igaz, hogy sok munkát ad a kert, néha rámegy a szomba­tunk meg a vasárnapunk is, de szerintem megéri. Négy éve — tudtommal — nem vettünk más zöldséget a piacon, csak krumplit. Kicsit később eszünk paprikát, paradicsomot meg zás tudnivalóiba Gálos Béla bácsi avatott be, a szövetkezet agronómusa meg a szőlő-telepí­tésben és a gyümölcssövény kialakításában volt segítségem­re. A szakirodalomból meg el­sősorban azt tanultam meg, ho­gyan kell ésszerűen és gazda­ságosan kihasználni a földet. Már tavasszal eltervezem, a korán lekerülő növények he-Fiatal körtefa gyönyörű gyümölcsökkel. Foto: —bor uborkát, mint aki a piacról él, de a kert megad mindent, ami­re szükségünk van. Még többet Is. Tavaly tizennyolcezer koro­nát kaptunk a fölvásárlóktól az eladott zöldségért meg gyü­mölcsért. Pedig fóliás hajtatás­sal nem foglalkozunk, s tény­leg csak a család szükségleteit meghaladó termékmennyiséget értékesítjük.“ „Árulja el, hogyan csinálja?“ „Kezdetben — városi gyerek létemre — én sem tudtam, hogyan kell. Mindig azt lestem, mások mit csinálnak. Amikor eljött az ideje, fölszedtük, be­gyűjtöttük a termést, ősszel megforgattuk a földet s tavasz­­szal ismét vetettünk .ültettünk. Nem tetszett nekem, hogy né­mely ágyások hónapokig csak gyomot termeltek. Fogtam a könyveket, a szaklapokat, ér­deklődtem a kollégáktól a mun­kahelyemen. Néhányan megmo­solyogtak, kisgazdának nevez­tek, mások tanácsot adtak. Szőke Andrástól tanultam met­szeni, a permetezés és trágyá­lyére mit fogok vetni vagy ül­tetni a nyáron.“ „Itt talán megállhatnánk egy pillanatra, hiszen éppen itt az ideje, hogy a korán lekerülő termények után gyorsan elves­sük, elültessük a nyár ütői vagy őszi begyűjtésre szánt zöldségféléket. Tehát?“ „Sokféle másodnövényt ter­melek. Legkésőbb július húsza­dikáig kiültetem a karalábét, kelt, póréhagymát, majd a hó­nap végéig még kínai káposz­tát, salátát, retket, sárgarépát, petrezselymet is vetek, illetve ültetek. Az Idén spenótot, szep­temberi szedésre borsót és zöld bokorbabot is tervezek vetni. Természetesen mindig a rövid tenyészidejű, korai fajtákat vá­lasztom, mert a késeiek aligha adnának élvezhető termést.“ „Érdemes még ilyenkor sárga­répát, petrezselymet vetni?“ „Igen, hiszen így nyár végénr friss leveszöldséghez jut a csa­lád. A nagy forréságok idején különösen jól kell gazdálkodni a talajnedvességgel, ezért olyan ágyást választok, amelyen nem kell mély talajlazítást végezni. Az elővetemény maradványai­tól megtisztított talajra műtrá­gyát (Cererit) szőrok, sekélyen bekapálom, majd gereblyével porhanyős magágyat készítek. A sárgarépát és a petrezsely­met is huszonöt centiméter sortávolságra és 2—3 cm mély­re vetem. Rendszeresen öntö­zök, s még a tíz-tizenkét nap múlva bekövetkező kelés előtt bekapálom a cserepesedő, eset­leg gyomosodó talajt. Mivel a vetőmaghoz némi saláta- vagy retekmagot is keverek, a kapá­lás nem okoz gondot, mert ezek a növények hamarább kelnek és sorjelzőként szerepelnek. Mindig ritkán vetek, de előfor­dul, hogy még így is sűrűre sikerül a növényzet. Ilyenkor — 2—3 lombleveles állapotban — 5—6 cm tőtávolságra ritkí­tok. A kitépett petrezselyem zöldjét azonnal felhasználjuk. Rendszeres öntözéssel és por­­hanyítással elérhető, hogy nyár végén ceruzavastagságú gyöke­reket kapjunk. Szedés előtt be­öntözöm az ágyást, így csak* ritkán szakad be a gyökér.“ A továbbiakban még néhány, a kiskertészkedők munkáját hátráltató problémáról beszél­gettünk vendéglátómmal. Leg­inkább a vegyszerekkel és a vetőmagvakkal való hiányos ellátást nehezményezte. Mint mondotta, az idén különösen nehéz volt hagyma-, sárgarépa-, petrezselyem- és uborkamagot beszerezni. A szakboltokban csak „nincs“-csel tudtak szol­gálni, a piaci kofák meg ugyan­csak borsos árat kértek a vető­magért, dughagymáért. Ráadá­sul azt sem tudták megmon­dani, milyen fajtát kínálnak, s mint később kiderült, a mi­nőséggel is baj volt. Olyan problémák ezek, amelyhez ha­sonlókkal szinte évente talál­koznak kiskertészkedőlnk s — bár a szolgáltató vállalatok ja­vulást Ígérnek — mégsem ta­pasztalható lényeges javulás a kertészkedőknek nyújtott szol­gáltatások terén. Márpedig mindez igen fékezően hat a kertbarát mozgalom fejlődésé­re, a konyhakertek és a kert­­telepi kiskertek kihasználásá­ra, közvetve pedig zöldség- és gyümölcsellátásunk alakulásá­ra. Mert a kiskertészkedők több tízezer főt számláló tábo­ra évente több mint 35 ezer tonna gyümölcsöt és zöldségei termel, s ebből bőven jut el­adásra is. Ez a termékmennyi­ség megközelítően 270 ezer em­ber évi szükségleteinek fedezé­sére elegendő. Ez még akkor is jelentős tétel, ha ennek a sok gyümölcsnek és zöldségnek egy részét maguk a kiskertész­kedők és családjaik fogyaszt­ják el. Kádek Gábot ♦j« *** *i* »*« ♦*« «$« •** «$♦ •** •** ♦♦♦ ♦*» - j« íj «3« »3» -3* «j* «3« -j* »3« «j« *3* «8» «3* *** *j* ♦♦♦ *»* *♦* *»♦ *»* *j* «5* «5» *i* «5* *1* *1* *** 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom