Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)

1951-08-12 / 32. szám

Smhtäf^Hmíám Nagyobb üzemzavar nélkül végezte ©Š az aratást a nagymányai traktorállomás A nagymányai traktorállomás tágas udvarán csak két embert lehet látni. Ezek is egy traktor körül munkálkod­nak, melyet fél órával ezelőtt hoztak be javítás végett. A következő félórá­ban a traktor startol és fut is rendel­tetési helyére. Ilyen a mi üzemzavarunk aratástól kezdve, egy két órai javítás és mehet tovább — mondja B o t к а elvtárs traktorista. Szemembe (tűnt a kapunál lévő ver­senytábla, melyen ez olvasható, S v e c József, Vajka 5. számú brigád átlag­teljesítménye a cséplésnél 126 mázsa naponként. Az aratási munkák ideje alatt a panyi csoport volt a legjobb, Slobodník brigádvezető elvtárs­sal az élén. Ez a hattagú brigád hét nap alatt háromszáz hektáron végezte el a zaratást. Az aratásban az is aka­dályozta ,hogy több helyen csak egy ol­dalról lehetett vágni, mivel helyenként meg volt dűlve a gabona. A tarlóhántással ne migen iparkod­tak a traktoristák. Ezideig csak 35 szá­zalékban tettek eleget kötelezettségük­nek. Ebben azért maradtak el, mert nem szervezték meg még a kétváltást. A hiba ott van, amint azt Seszták elv­társ, az állami traktorállomás vezető­je mondja, hogy némely fiatalabb trak­torista nem eléggé öntudatos. Ezek nem kímélik a gépeket, össze-vissza futkosnak rajtuk haszontalanul, s úgy tekintik, mintha az az ellenségé lenne. Ezért a komolyabb traktoristák nem akarták kiadni kezükből a gépet, in­kább dolgoztak 16, sőt 1 8órát is na­ponta. A cséplésnél a legjobb eredményt S z ' ékéeéléyé Imf .Cudeniatő rdgovő Székely Imre traktorista érte el. Kilenc na póta csépel s ez alatt az idő alatt 16 és fél vagon gabonát csépelt ki, míg S v e c brigádja átlagos 126 mázsát mutatott fel, Székely Imre egye­dül 183 mázsás napi átlagot ért el. Ügy látszik, Székely fogja meg­nyerni a cséplési versenyt a traktoris­ták között. A brigádok között pedig, S v e c-nek kedvez a szerencse, de ve­szélyes versenytársa még S z u p e к Vilmos brigádja, aki szintén szép telje­sítményt tud felmutatni. A traktoristák augusztus 2-án gyű­lést tartottak, melyen kötelezettséget vállaltak, hogy a legkisebb eredmény naponta egy vagon lesz. A nagymányai traktorállomást mun­kájában hátráltatja még a nagymányai HNB és az aratási bizottság. Nem en­gedik meg a traktoristáknak, hogy sor­ban csépeljenek. Egyik falu végéről a másikra hurcoltatják a cséplőgépeket, ami természetesen, felesleges üzem­­anyagpocsékolással jár. Ezzel a HNB nem számol, fő az, hogy rokonaik, só­goraik é sismerőseik kívánságának ele­get tettek. IS A rapi EFSz tagjai felvilágosító munkával készülnek a tagosítás végrehajtására A dunaszerdahelyi állami gép­állomás befejezte az aratást j A danaszerdahelyi állami gépállomás már az el­múlt héten befejezte az aratást és most segítséget nyújt a csehországi gépállomásoknak. Már az el­múlt héten több önkötözőgépet áthelyeztek azokra a területekre, ahol még az aratást nem kezdték meg. Ugyancsak áthelyezik a kombájnokat is. Gla­­dics János Maár Ferenc és Katona Dénes kom­­bájnosok e héten indulnak el kombájnjaikkal a cseh országrészekre, hogy segítsenek az ottlévő gépállomásoknak. Kipróbált gépeikkel, melyek a nagv Szovjetunió ajándékai, most még bátrabban indulnak el erre a nagy útra. Gladics János dicséri a nagy alkotmányt, hogy nagyon meg van vele elé­gedve. Amikor hozzáfogott egy táblán aratni, 160 mázsát is elcsépelt egy nap alatt, pedig még csak ebben az évben aratott kombájnnal. Reméljük, ha az elvtársak megérkeznek munkahelyükre, ugyan­olyan jó példát fognak mutatni, mint ahogy azt a csehországi kombájnosok tették nálunk. A dunaszerdahelyi állami gépállomást az idei nagy békearatás komoly feladatok elé állította. Mint ismeretes ebben a járásban vannak az első megalakult szövetkezetek, melyek már nagykiter­jedésű földterületeken gazdálkodnak. Közülük pél­dának említem meg Felsőpatonyt, ahol csak a be­vetett terület meghaladta a 8Ö8 hektárt. Ha tehát figyelembe vesszük, hogy a vetések nagy része meg volt dűlve, ami szifrtén megnehezítette az aratást, akkor megállapíthatjuk, hogy a dunaszerdahelyi gépállomás az aratásban jól teljesítette feladatát. Az idei aratási tervet 820/0-ra teljesítették. Mivel az aratással szorosan összefüg a tarlóhán­tás is, fontos lett volna, hogy ezen a téren is leg­alább ilyen eredményt érjenek el. A tarlóhántással azonban eléggé elmaradtak. A 30%-os teljesítmény közelről sem lehet kielégítő. A gépállomásnak job­ban meg kellett volna szerveznie aratás alatt a két­­váltásos műszakot. A cséplés már valamivel kielégítőbb, mivel az ösz­­szes cséplőgépeket üzemképesen munkába állították. Nehézségek természetesen itt is vannak. A legna­gyobb nehézségük, hogy nincs elég szakemberük. A traktoristáknak ugyanis, kik még nem dolgoztak cséplőgéppel, habár a gépekhez értenek is, még nincs kellő gyakorlatuk. Felmerülnek azok a ne­hézségek is, hogy a villanygépeket nem tudják ki­használni, mert a szérűk távol vannak a villanyá­ramtól és paindig négy darab villanymotor kihasz­nálatlanul áll. Fontos volna ezeknek az üzembe­helyezése már csak azért is, mert a gépállomáson még mindig negyven darab gőzgép dolgozik, ezek üzembentártása pedig nagyon költséges. Ajánlatos volna, hogy a jövőben a szövetkezetek a villamossági vállalattal karöltve gondoskodnának arról, hogy a szérűk egy meghatározott helyen le­gyenek, ahová három-négy oszlopon elvezethetnék a villamos áramot. L. M. Ha visszagondolok ... Ha visszagondolok a múltra, akkor hasonlíthatatlanul szebbnek tűnik mo­stani életünk. Jól emlékszem arra, hogy szüleimnek mennyit kellett dolgozniok hogy a családnak valahogy beszerez­zék a mindennapi kenyeret. Ma már nem kényszerülnek arra, hogy a kulá­­koknál dolgozzanak a betévő falatért. Az Egységes Földműves Szövetkezet­ben mindenkinek meg van rendes meg­élhetése. Emellett nem végez olyan ne­héz munkát; amit csak lehet, a gép végzi el helyette. Milyen szörnyű volt az asszony sor­sa. Milyen érzése is lehetett egy anyá­nak, mikor gyermekét szerette volna jól tartani, de nem volt miből. Ha azt akarta, hogy egy csésze tej jusson a gyermekének, akkor a kuláknál kellett robotolnia. Nézzük meg ma az Egysé­ges Földműves Szövetkezetei, s kérdez­zük meg az asszonyokat, hiányzik-e va­lami. Megvan a kenyere, tejet kap, pén­ze van és ruházatra is jobban telik, s mindezt csak a Pártnak és felszabadu­lásunknak köszönhetjük. Pintér Ilona. ■ft Dolné Smerovce községben sorjában csépelték a gazdák asztagjait. Olyan esetről is tudunk, hogy mikor a csép­lőszerelvény egy asztaghoz ért, ennek egyszerűen nem akadt gazdája, s az egész faluban senki sem tartott rá igényt. A gabonát kicsépelték, beszállí­tották a FRSz-be, de a pénzért sem je­lentkezett senki. Azért letétbe helyez­ték a biztonsági szerveknél. Azt hi­szem, ez a gabona valamelyik számító kulák tulajdona, ki népünk élelmiszer­­ellátását akarta szabotálni. 12, augusztus 1951______________■ Más a helyzet Rapon. Vidám szövet­kezeti tagok éppen csépelnek. Mint Ocsenás elvtárstól, az elnöktől megtu­dom, ez az utolsó őszi, amely még csép­­lésre vár a szövetkezetben. Az árpa­­cséplés ugyan még hátravan, folytatja Ocsenás elvtárs, de a cséplést már ha­marosan befejezzük, ha az idő kedve­ző lesz. Amint látod, gabonánk szép és súlyos. Innen a géptől egyenesen szállítjuk az állomásra, ahol tüstént vagonba rakjuk ,hogy minél előbb jus­son el az FRSz-be. Beszédünk során megteltek a zsákok, mikor megérkezett Koncz Béla, ki a losonci járás népnevelője. Vele együtt szaporán láttunk hozzá a teli zsákok kocsira rakásához. A megrakott kocsi kerekei recsegve gurultak a térdig érő poros úton egyenesen az állomásra. Jó alkalmam nyílt a munkásokkal való be­szélgetésre. A búzaasztagon piros pozs­gásarcú, napbarnított asszonyok ado-A nagyabonyi EFSz példát A fejlettebb szövetkezeteink példát mutatnak mind az aratási-, cséplési munkálatokban, mind a beszolgáltatás­ban. A dunaszerdahelyi járásban, Nagy­­abonyban van Szlovákia egyik legfej­lettebb szövetkezete, ahol alig egy pár gazda kivételével mindenki tagja a szö­vetkezetnek. Ezek az öntudatos szövet­kezeti tagok elvállalták községük ösz­­szes beadási kötelezettségeit. De nem­csak, hogy elvállalták, hanem a járás­ban az elsők, akik ennek a kötelezett­ségüknek eleget tesznek. Már az elmúlt hét végén 81.17 százalékra teljesítet­ték a beszolgáltatást. A gabonát egye­nesen a cséplőgéptől a raktárszövet­kezetbe szállítják. Biztosan hisszük hogy ez a szövetkezet fogja beszolgálta­táson felül a legtöbb gabonát beszállí­tani. A szentmihályfai szövetkezet szintén jó példával jár elő, akárcsak a felbári, nagylúcsi és királykarcsai szövetkeze­tek. A dunaszerdahelyi járásban a ver­senyértékelő bizottság minden héten ki­értékeli a verseny ereményeit és a zász­lót annak a szövetkezetnek adja, amely a legjobb eredményt tudja felmutatni. Az aratás megkezdésénél az első héten Nagyabony vitte el a zászlót, de a má­sodik héten már Szentmihályfa szer­zett több pontot a versenyben és így a zászló Szentmihályfára került. A gatták a kévéket az etetőknek. H u­­d e c elvtárstól a HNB elnökétől tud­tam meg, hogy ezek az asszonyok mind a Csemadok tagjai, akik a munka el­végzése után még kultúrával is foglal­koznak, mert mint kultúrbrigád a. kék­kői tárás falvait készülnek megláto­gatni. Szövetkezetünk a III. típus szerint gazdálkodik, mégis sok bajjal küszköd­tünk. Legnagyobb bajunk az, hogy földjeink szanaszét fekszenek a határ­ban. A gépeket nem tudjuk gazdaságo­san kihasználni. A tagosítást kellene végrehajtani, de míg kis- és középföld­­műveseink 50 százalékát nem győzzük meg a szövetkezeti gazdálkodás elő­nyeiről, addig a tagosítást végrehajta­ni teljesen lehetetlen. Én is, a többi tag is azon fáradozunk, hogy még ebben az évben végrehajtsuk a tagosítást, kis- és középföldműveseink meggyőzésével.-ha­mufat a beszolgáltatásban szentmihályfai szövetkezet a kerületi versenyben is a második helyre került mint győztes, mivel az aratás kezde­tétől a legjobb munkaerkölccsel dol­gozott. Az aratást 320 ha-on tíz napra tervezték és nyolc na palatt fejezték be. A legutóbb Királykarcsa szerezte meg a legtöbb pontot, azzal, hogy 26 kis- és középföldművest nyertek meg szövetkezeti tagnak és kimagasló ered­ményeik voltak a tarlóhántásban, va­lamint a beszolgáltatásba nis. Nem le­hetetlen, hogy a zászló visszakerül Szentmihályfára, mert a beszolgáltatá­­si versenyben nagyon szép eredményt értek el. Szentmihályfa a múlt hét vé­géig 74.04 százalékra tett eleget be­­szolgáltatási kötelezettségének és így a járásban a második helyen áll. A be­szolgáltatásban jó példával jár elő Bős község, mely az elmúlt hét végéig 55.10 százalékra és Felbár, mely 48.62 szá­zalékra teljesítette beszolgáltatási kö­telezettségét. A beszolgáltatásnál szintén jó példát mutatnak egyes magángazdálkodó kis­­§s középföldművesek is. Mad község­ből Szabó Lajos 4 és fél hektáros gazda beszolgáltatáson felül beadott két mázsa búzát és 560 kg rozsot. В o­­g у a István három hektáros gazda pe­dig 250 kg rozsot szolgáltatott be kon­tingensen felül. Losonci. Az új intézővel új élet fejlődik a szentmiklósi állami birtokosi A szentmiklósi állami birtokon még ezideig nem dolgoztak normák szerint. A volt intéző csak óra­bérért dolgoztatott, ami azt eredményezte, hogy nem ment úgy a munka, ahogy kellett volna, s a szoci­alista munkaverseny sem alakulhatott ki. így hát a munkásoknak nem volt érdekük, minél több mun kát felmutatni, mert a legrosszabb munkás is а I a fizetést kapta, amit a legjobb. Július 26-án Misko István intéző vette át a veze­­tést, akinek szülei uradalmi béresek voltak. Első teendője az volt, hogy munkát érték szerint jutal­mazza. A cséplés menetét megbeszélte a munká­sokkal, előre megállapodott normákban. A major udvarán szántógép hevert kihasználatlanul. A két gőzkazánt kijavíttatta és a cséplésnél üzembe állí­totta. így felszabadult két traktor, melyet kiköl­csönöztek a szemerei állami birtokra. A tarlószán­tást 80%-ban elvégezték, csak azok a keskeny sá­vok vannak még hátra, ahol keresztek voltak. A tavaszi és az őszi árpacséplésnél igen szép ered­ményt értek el. Volt olyan nap, hogy tíz óra alatt kettőszázhét mázsát csépeltek ki. Mázsánként 40 korona jutalom jár a csáplésért. Egy cséplőgéphez 28 munkaerőt osztottak be. Egyszerre két géppel csépelnek. A két gép dolgozói versenyben állnak egy­mással. Laca István csoport vezet a versenyben s jóval maga után hagyja Sütti csoportját. Megkérdeztem több munkástól, miben szenvednek hiányt. Laca István a csoportja nevében ezeket mondja: „Mi, körülbelül százan Perbetérői állandó alkalmazottjai vagyunk az állami birtoknak, csak az a különbség, hogy nem lakunk itt. Azt szeret­nénk, hogy kapnánk munkánk után gabonafejada­got. Eddig ugyanis kenyérjegyet kaptunk.” Ezt Laca elvtárs teljes joggal mondja, mert a legutóbb meg­jelent kormányrendelet szerint nékik is jár a fejadag, és én azt hiszem, hogy az új intéző elvtárs ki is adja a részüket Meglátogattam a másik cséplőgépet is, ahol Sütti elvtárs a csoportvezető. Itt a baj sokkal több. Gu­­lis István —, aki egyébként az öreg intézőhöz szokott menni parancsra — mindenáron ellenőr szeretett volna lenni a cséplőgépnél. Elfelejtette, hogy ebben az évben nics szükség ellenőrre. Az egyik megbeszélésen a cséplési munkálatoknál a HNB, a Pártszervezet és az intéző Pásztor elvtár­sat tette felelőssé, mind a kát gép körüli rendért. Gulis István .ennek ellenére is az első napokon a cséplőgép körül sétált. A géphez lányok jelentkez­tek cséplésre, akiket Gulis lebeszélt, azt mondotta nékik: addig ne menjetek csépelni, amíg nem 6 lesz a cséplésért felelős. Másnap öten nem is jöt­tek csépelni, elmentek Gulishoz a répába. Gulis István és Ferenc alattomban a HNB ellen dolgoz­nak. Ezek még a régi intéző emberei. Gulis még azt is megcsinálta, hogy egy és ugyanazon munká­ért egyiknek 80 koronát, a másiknak 120 korona napszámot írt elő, holott a munka nem volt norma­­lizálva. * A kovácsműhelyben öreg alaktrészekből, vasak­ból javították ki a gépeket. De azt már nem csi­nálhatták meg, hogy két kaszából kilencet csinálja­nak. Az egész birtokon csak két kasza van. Hiába kérnek az igazgatóságtól, azt mondják: nincs. Se­­milyen alkatrészt nem tudnak kapni, s ha ez így megy tovább, egyszerre csak üzemképtelen lesz a kovácsműhely. Ideje lenne, ha az illetékes körök számolnának az állami birtokon beállt hiányosságokkal. Kalondán nem hajtották végre Pártunk határozatát Kalondán a losonci járásban még csak első tí­pusú szövetkezet van. Ez így rendben is volna. A baj azonban ott kezdődik, hogy nem hajtották vég­re Pártunk határozatát. Slánský elvtárs, a CsKP főtitkára a Központi Bizottság ülésén elmondott beszédében külön kihangsúlyozta, hogy EFSz-einket tisztítsuk meg a kulákoktól és a spekulánsoktól. Ügy látszik Kalondán, Pártunknak a felhívása még nem vert gyökeret, özvegy Jámbor Mária 33 ha­­os kulák még mindig tagja a szövetkezetnek, sőt mi több. Kocka Vilmos a HNB élelmezésügyi referen­se még védelmezi őt. Tudniillik, nem szolgáltatta be tejkontingensét erre az évre, amiért a járás bün­tető tanácsa eljárást indított ellene. Kocka Vilmos mitit a HNB tagja, ahelyett, hogy elitélné Jámbor Máriát, inkább dicséri, mert szerinte beszolgáltatási kötelezettségének, kivéve a tejet, mindenben eleget tett. Sőt még beadási kötelezettségét túl is teljesí­tette. Mit tükröz ez vissza? Visszatükrözi legelsősor ban a kalondai funkcionárusok gyöngeségét. Kocka Vilmosnak pedig ajánljuk! olvassa el ,,Üj barázdál szánt az eke” című tanulságos regényt, melyből ki elégítő választ nyer arra a kérdésre, hogy mi a ku­lák és miért nem eszünk velük egy tálból. Akkor bizonyára nem lesz akadálya annak, hogy Kalondán virágzó szövetkezet és boldog tagság kerüljön ki a kis és középföldművesek soraiból. Sz. ____________________ Г

Next

/
Oldalképek
Tartalom