Szabad Földműves, 1951. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1951-08-12 / 32. szám
SitöfadfStetmétoes 12. augusztus 1951 Szerkesztői üzenetek A lucerna és vöröshere magtermesztése A felemelt ötéves terv előírásainak megfelelően takarmánynövényeink vetésterületét ki kell szélesítenünk, hogy állattenyésztésünk fokozott fejlesztését biztosíthassuk. Azokat az eredményeket azonban, amelyeket a felemelt ötéves terv állattenyésztési vonalon meghatároz, csak úgy tudjuk elérni, maradéktalanul teljesíteni, ha a takarmánynövények vetésterületének növelésén kívül arról is gondoskodunk, hogy a megnövekedett terület legnagyobb részén táplálóanyagokban és főleg fehérjében gazdag évelő, vagy kétéves pillangósvirágú takarmánynövényeket termesztünk. Hiba volna részünkről, ha szó nélkül mennénk el amellet a sajnálatos körülmény mellett, hogy a lucerna és vöröshere kártevői ellen — országszerte — nem védekeztek kellően és csak most, a javavirágzás, a magkötés idején láthatjuk, milyen nagy kár származhat a kártevők elleni védekezés elmulasztásából. Ha a kár oly nagymérvű volna, hogy a második kaszálású lucernát nem érdemes magnak meghagyni, késedelem nélkül kaszáljuk le takarmánynak, hogy mielőbb sarjadhasson és harmadik növedcken termesszünk magot. Alkalmazzunk pótmagporzást Ha lucernásunk virágzás idején gyengébb volna a rovarjárás, vagy az idő csapadékosabb, hűvüsebb és attól tartunk, hogy emiatt köt gyengén magot lucernásunk, a Szovjetunióban bevált módon célszerű" a lucerna pótbeporzását elősegíteni. A déli legmelegebb órákban (10—14 óra között) — amikor a lucerna hajlamos az önmegtermékenyülésre — enyhén ki.feszítet.t kötelet úgy húzunk el a virágzó lucernatáblán, hogy a kötél körülbelül % magasságban érje a lucerna hajtásait. A kötél okozta enyhe ütődésre (mechanikai hatásra) az érett virágok megtermékenyülése bekövetkezik. Tanácsos ezt az eljárást — néhány napon át egymásután — megismételni, mert a virágok nem egyidőben érnek hanem fokozatosan válnak megtermékenyülésre alkalmassá. Ha huzamosabb ideig tartott a hűvös, borús idő, a kötélhúzással végzett beporzást a legelső alkalmas, meleg napon végezzük, amikor sok virág egyszerre érik. Arra azonban vigyázzunk, hogy a kötél a növényekben kárt ne tegyen s le ne tépje a lucerna virágait. Aratás, szárítás A maglucerna virágzása elég hosszú ideig tart. Aratását nem szabad elsietni, mert magja nem pereg. A maglucernát akkor arassuk, amikor a hüvelyek legnagyobb része már beért, barna színű és a mag sárga, teljesen érett, vagy a viaszérés állapotában van. Minthogy a maglucerna gyűjtésékor, forgatásakor a hüvelyek egy része könnyen lefésülődhet — hogy jól essék rendre és mennél könnyebben gyűjthessük —, marokrakó aratógéppel, vagy takaróval felszerelt kaszával arassuk. Még kevesebb a veszteség,, ha a learatott maglucernát kévébekötjük és keresztekbe rakva szárítjuk meg. Az idei esztendő különösen alkalmas, mert lucernáink jól fejlődtek és „takaros” kéve köthető belőle. Egy-két napi renden, vagy markon való szárítás után óvatosan —- hogy a hüvelyek le ne töredezzenek — rakjuk petrencékbe, majd mielőbb hordjuk be és a szérűskertben, vagy a cséplés helyén rakjuk nagyobb boglyákba. A boglyákat szalmával fedjük be, hogy a cséplésig veszteség nélkül megőrizzük. Különösen az idei csapadékos időjárás mellett tanácsos az elmondottakat megtartani, mert ha időben behordunk, a sarjú fejlődését nem akadályozzák a száradó rendek és petrencék, a 2—3 méter átmérőjű lazán összerakott boglyákban a teljes megszáradás, utóérés bekövetkezik és ha boglyáinkat leszalmázzuk, az időjárás viszontagságaitól is megóvhatjuk a maglucernát. Ha a cséplés későbre esnék — teljes megszáradás után — rakják pajtába, vagy kazalba, de aljába jó vastagon (40—50 cm) terítsünk szalmát. Cséplés A lucerna cséplését különleges herefejtőgéppel, vagy herefejtő berendezéssel felszerelt közönséges cséplőgéppel egymenetben végezzük. A csépléskor különösen arra vigyázzunk, hogy a cséplőgépet előzetesen a leggondosabban kitakarították-e, mert gyakran a cséplőgépen keresztül fertőződik lucernarrtagunk más kultúrnövények, más herefélék és gyomnövények, például az aranka magjával. Vigyázni kell arra is, hogy a csigákból a gép jól kidörzsölje a lucernamagot. Olvasóközönségünk közül többen érdeklődnek a növények -betegségei és kártevői ellen. Most adunk választ a legutóbb beérkezett három levélre. 1. Egyik olvasónk arról érdeklődik, hogy a mákot virágzás ideje alatt ellepte egy kis ormányosbogár, mely a máktokot összeszurkálja, s hogyan védekezzen ellene. A levélből arra következtethetünk, hogy a mák ezen kártevője a máktokbarkó. Ha a fiatal máktokon sebzési nyomokat, tűszúrás-szerű lyukakat látunk, amely körül a növény kicsordult leve barnán szárad meg, úgy erről a kórképről a máktokbarkó kártételét ismerhetjük fel. A kifejlődött bogár világosbarna színű, négy-öt miliméter hosszú nyúlánk ormányú bogár ^melynek hátán egy meglehetősen feltűnő fehér folt, nyakpajzsán három fehér sáv látható. Virágzásig a mákon legelészik, oly. módon, hogy a levelen hámozgat, vagy a kocsányokon rág ki hosszú sávokat. Utóbbi kártétele nem ártalmatlan, mert súlyosabb esetekben arra vezethet, hogy az erősen megsérült kocsányon ülő tok nem tud kifejlődni, hanem lefonnyad. A máktokbarkó a mák legsúlyosabb kártevője, mely sok esetben teszi kérdésessé a máktermést olyan vidéken, ahol nagyon elszaporodott. Rendszeres máktermesztés növeli a táj alapfertőzését, s ezért ilyen vidéken mindenkor több baj van vele. Védekezés: A védekezés kérdése még nem tekinthető teljesen megoldottnak. Tájékoztató kísérletek mutatták, hogy bíztató eredménnyel használhatók ellene a HCH tartalmú porzószerek. Külön nehézséget jelent, hogy a máktokbarkó rajzása aránylag sokáig tart és, hogy a mák virágzásának teljes ideje alatt jöhetnek még újabb rajok is a környezetből. Ezért nehezebb helyzetben (nagyobb erejű támadás esetén) bizonyosra vehető, hogy legalább két ízben kell porozni, hogy kellő eredményt érjünk el. Némi védelmet ad a száraz nyers naftalín is, amelyet virágzás kezdetén kell kiszórni. 2. július 29-i számunkban a szőlő fakó-rothadásával kapcsolatban már foglalkoztunk. 3. A káposztafélék kártevői közül főleg a lótetű nagyon ártalmas. A melegágyakban és a kiültetett palántákban tesz kárt azáltal, hogy a fiatal növények gyökereit elrágja. Részben pedig azzal, hogy a talaj felszínéhez közel futó és a felszínen kidomborodás alakjában látható járatainak készítése közben a fiatal növényeket kiforgatja helyükből. A lótetü nyár elején 10—20 cm mélyen a talajban tyúktojás nagyságú fészket készít, a nőstény ebbe rakja több száz kendermagnagyságú tojásait. A kikelő lárvák hangyára emlékeztető alakúak, s až anya gondozása mellett mindaddig maradnak, amíg a másodvedlés nem következett be. Ezután a kikelt peték szétszélednek és kéz denek önnálló életet. Először a talajban lévő televénnyel táplálkoznak, később megtámadják a közelben lévő finom gyökereket is. Védekezés: A költés idején, június, júliusban a védekezést elvégezhetjük úgy, hogy újjunkat a felszínen futó járatba duva azt addig követjük, míg hirtelen lefelé nem kanyarodik. Ez a lefelé vezető járat a fészek bejárata. A lyukat szabaddá téve, borospohárnyi benzint, vagy szénkéneget öntünk belé és azonal betapossuk. A fészket ki is áshatjuk és vödörbe dobva, leforrázással megsemmisíthetjük a benne tartózkodó anyát és fiatalokat. A forgalomba lévő védőszerek közül eredményesen használhatjuk a Grylltoxot és a lótetüarvalint. Ezeket a mérgezett csalétkeket az esti órákban műtrágyaszérűén szórjuk szét. a fertőzött területen. A Szovjetunióban a HCH tartalmú csalétkekkel védekeznek a lótetü ellen. A dohány időszerű ápolási munkái Sokba kerül a kapálás elmulasztása A kedvező időjárás mellett a dohány országszerte kitűnően fejlődik, egyes helyeken azonban a termeik elhanyadolták a kapálást. Ez még egyes állami gazdaságokban is előfordult —, így a nagybaráti és a felsőbogáti gazdaságban. Pedig a jó dohánytermés elengedhetetlen feltétele a dohányföldek minél tökéletesebb gyomtalanítása, mert gyomosodás következtében a termés 50 —60 százaléka is veszendőbe mehet. Végezzük el tehát a gyomtalanítást, mert elhanyagolása a jelenlegi terméskilátások mellett holdanként 4—5 mázsa terméskieséséssel járhat, ami a termelőnek hektáronként 10 ezer korona kárt is okozhat. A legfejlettebb agrotechnikai eljárások alkalmazása A kedvező időjárás mellett a kiültetett dohányok jól fejlődnek. Ahhoz azonban, hogy dohánytermésünk megfelelő mennyiségű és minőségű legyen, a legfejlettebb agrotechnikai eljárásokat kell alkalmazni. Milyen dohányokat bugázzunk? Mivel a bugázás a dohány fejlődésében és a minőségi kialakulásában mélyreható változást idéz elő, végrehajtásár akülönös gondot kell fordítani. A dohánytáblán a bugázást nem egyszerre, hanem folyamatosan az egyes tövek kifejlődésének sorrendjében végezzük. A bugázás idejét úgy válasszuk ki, hogy az minden dohánytőnél a teljes virágzás időpontjában történjék. Ha teljes virágzás előtt bugázunk, akkor az korai. Nem minden termesztésben elterjedt dohányfajtát szabad bugázni. A kertidohányt bugázás nélkül kell termeszteni és csak a szokatlanul gyenge fejlődés ín ültetvényeken szabad olyan mérvű bugázást végezni, ahol a fő buga megmarad és csupán a járulékos bugarészeket távolítják el. A virgianiadohányt bugázva kell termeszteni, a levelek mesterséges szárításával támasztott különleges igények miatt. Itt a levelek túlfejlődésének megakadályozása végett a kacsozást legkörültekintőbben, mindig idejében kell elvégezni. A szabolcsi dohányfajtánál, ha túlfejlődés veszélye nem fenyeget, akkor lebugázható. Ha túlbuja fejlődés ű, akkor esetleg a buga meghagyható, vagy csak bugázáskor a járulékos bugarészeket távolítsuk el. A nyári forróság hatása háziállataink egészségér© Közismert az a tapasztalat, hogy háziállataink egyes járványos megbetegedései a nyári hónapokban ugrásszerűen emelkednek. így a sertésorbánc és a baromfikolera különösen augusztus-szeptemberben igen gyakori, amikor még nagy a nappali hőség és az éjszakák már hűvösek, vagyis amikor egy napon belül nagy a hőingadozás. Lovak bizonyos kolikás megbetegedései szintén leggyakrabban nyáron for dúlnak elő. Minden élő szervezetnek, így az állatoknak is, feltétlenül szüksége van napfényre. Az állatok bőrében ugyanis a napfény ultraibolya sugarainak hatására többek között a sóforgalom szempontjából fontos D- vitamin, valamint egyéb olyan anyagok képződnek, amelyek az állatok ellenállóképességét előnyösen befolyásolják. Azoknak a háziállatoknak a bőre, amelyek festékanyagban (pigment) dúsak, amellett sötétszőrökkel is fedettek, a fény iránt sokkal kevésbbé érzékenyek, mint az ember, valamint a kevés festékanyagot tartalmazó és ritka, világos szőrű állatok. Az erős napfény hatására a naphoz nem szokott (különösen a yorkshirei) sertéseken a bőr vörösen elszíneződik, megduzzad, súlyosabb esetekben pedig hólyagok képződnek a bőrön a bőr maga el is halhat, az is előfordul, hogy az állat, napszúrás következtében elpusztul. A nap káros hatása, a nagy meleg ellen az állatok izzadással védekeznek, ugyanis az izzadás hőelvonással jár, az állat izzadás után lehűl. Kellemetlenebb a helyzet akkor, amikor a nagy kánikula mellett még a levegő erősen fülledt is, azaz magas a páratartalma. Ilyenkor ugyanil az állat nehezen tud izzadás révén felesleges melegétől megszabadulni, a meleg megreked az állatban. Ezt a súlyos állapotot hőguta néven ismerjük: ez napszúrással együtt is elő szokott fordulni. A hőgut minden háziállatfajban előfordulhat és érdekes megfigyelés, hogy az ú. n. hidegvérű lovakban gyakrabban fordul elő, mint a melegvsrűekben. A hőgutára az szolgálhat okot, hogy z állat nagy melegben munkát végez, vagy az állatokat nyári melegben zsúfolt vasúti kocsiban szállítják, vagy köyér sertéseket melegben vásárra hajtanak. A baj szerencsére megfelelő óvintézkedésekkel megelőzhető. így lehetőleg a vásárra hajtás éjjel, vagy a kora hajna li órákban történjék. Az állatok szállítására szolgáló vagonokat az indulásig árnyékban kell tartani, amellett locsolással le kell hűteni a kocsikat. Az ivóvizet, takarmányt sózzuk meg, hogy az izzadással vesztett konyhasót az állat pótolni tudja. Súlyos esetekben ne késlekedjünk az állatorvos segítségét igénybevenni, de addig is itassuk meg és locsoljuk le az állatokat. A többi dohányfajtát kivétel nélkül mind bugázni kell. Bugázást csak azokon a töveken nem kell elvégezni, melyeket ipari mag termelés, vagy vetőmag termelés céljára hagyunk meg. Mikor és hogyan bugázunk? A bugázási munkát általában a nap legmelegebb időszakában végezzük, amikor leghervadtabbak a levelek, mert ilyenkor a sorok közötti járkálással nem okozunk kárt. A budák eltávolítását késsel vagy metszőollóval végezzük és az mindig közvetlenül a meghagyandó levél felett történjék. A levágott bugákat mindig a földre dobjuk, mert a leveleken fennmaradt buga árnyékolás miatt foltosodást okoz. Bugázás végrehajtásánál különösen ügyeljünk arra, hogy az a tövek fejlődésének megfelelő magasságban végezzük. A jól fejlődő ültetvényt magasan kell bugázni, ha tápanyaghiány, kedvezőtlen időjárás vagy megkésett ültetés következtében az ültetvény gyenge fejlődésű közepesen,’ a korán virágbaszökott pótlásokat pedig mélyen kell bugázni. Meggondolatlanul és alapnélküli mélyen történő bugázás esetén nemcsak a levelek minőségét rontjuk, hanem a termés mennyiségét is csökkentjük. Irlsuk a gyomé! a rizsWákon A rizsnek 1400 napfényes órára van szüksége a kikeléstől a beérésig. Az elmúlt napok meleg időjárásában már sok napfényt kapott a vetés. A jó termés további biztosításáért most a legfontosabb feladat a rizsvetés gyomtalanítása. Különösén a kakaslábfűtől kell alaposan megtisztítani a rizsföldet. A gyomtalanításhoz átmenetileg csökkenteni kell az árasztási víz szintjét és a mintegy 5—10 cm-es vízben kézzel, lehetőleg gyökerestől kell kihuzgálni a gyomnövényeket. A gyomirtást sürgősen el kell végezni, mert a rizstáblába csak addig szabad bemenni, míg a rizs hányni nem kezdi a bugáját, ez pedig hamarosan bekövetkezik. Miért fontos a másodnövények vetése Már több EFSz-ben jártam, ahol az a vélemény uralkodik, hogy felesleges a tarlótakarmány vetése, mert ez évben bőséges volt a szénatermés. Ez igaz, de be kell vallanunk, hogy takarmányunk a gyakori esőzések folytán veszített minőségéből, továbbá számolnunk kell az esetleges jövő évi szőkébb terméssel. Ismeretes, hogy minden EFSz az év elején tervet dolgozott ki, mely szerint mind minőségileg, mind mennyiségileg növelni fogja marhaállományunkat. Hogy mindezt elérhessük, feltétlen szükséges, hogy másodnövényeket vessünk, ami biztosítéka lesz marhaállományunk szaporításának és magasabb tejhozamunk elérésének, amit megkövetel az egyre fokozódó életszínvonal. Az is fontos, hogy az EFSz vezetői törődjenek a tagság házatáji marhaállományával is. Ez azt jelenti, hogy be kell biztosítanunk tagságunk marhaállományának kellő takarmányozását is. Éppen ezért nékünk, szövetkezeti tagoknak, vezetőknek tudnunk kell, hogy mennyire fontos a másodnövények vetése. A másodnövények kora ősztől a hó lehullásáig gazdálkodhatunk. A száraztakarmányt hagyjuk meg a téli hónapokra, s ha megmarad, biztosítva vagyunk az új takarmány terméséig. Ne felejtsük el, hogy a zöldtakarmánytól bőséges tejhozamot várhatunk, ami biztosítja- gazdaságunk gyarapodását és dolgozó népünk egyre fokozódó életszínvonalát. Ha még ezideig nem vetettünk, hát fogjunk hozzá, hogy augusztus 15-re minden tarlótakarmány a földben legyen. A száznapos kukoricát 70 cm sortávolságra, 5—6 cm mélyre vessük. Ha silókukoricát, vagy csalamádst akarunk vetni, akkor is jobb,- ha a régi sűrűsoros, vetőmód helyett a 30—40 cm sortávolságú vetést alkalmazzuk, így kapálni tudjuk silókukoricánkat és csalamádénkat és kevesebb vetőmagból több zöldtömeget kapunk. Az aprómagvú másodnövények alá különösen jól készítsük elő a talajt. A porhanyós magágyba átlagban egy cmrel mélyebbre vessük a muhart, kölest, pohánkát meg a többi aprómagvú veteményt, mint tavasszal, mert a nyári melegek gyorsabban kiszárítják a .talaj felszínét, s ha sekélyre vetünk, a mag a porban nem kel ki.
