Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)

Barsi Ernő: Ág Tibor 70. születésnapjára

Magam is sokszor idéztem Kodály Zoltán eme gondolatát és sokszor tépelődöm: vajon meddig lesz még dala a mi magyar népünknek? Ennek a „balsors tépte” népnek, amelyet napjainkban még Ady Endre vészjósló látomásának beteljesedése is kísért: „Felolvaszt a világ kohója. Elveszünk, mert elvesztettük magunkat. ”

Ma a technikai civilizáció hihetetlen mértékű fejlődése szétrombolja s nap mint nap még a maradványait is igyekszik eltüntetni azoknak a meleg emberi közösségeknek, közös munka- és ünnepi alkalmaknak, melyek évszázadokon keresztül éltették dalainkat. S ha nincs dalolási alkalom, feledésbe merül a népdal. Ezzel szemben óriási mennyiségben ömlik reánk a selejtes „tömegkultúra”, mely — ha mást nem kapunk — lassanként elszakít gyökereinktől, jellegtelen, semmilyen emberré gyúr át bennünket. Ezen még az sem segít, ha több mint 150 ezer összegyűjtött, lejegyzett népdalunk hever némán Zenetudományi Intézetünk polcain, ugyancsak Kodály szavaival, „holt kincsként a láda fenekén”. Mit ér még ez is, ha ezeket a lejegyzett dalokat„sokan, sokáig”már nem éneklik?

Mindezek ellenére még most is akad dala népünknek. S meddig lesz még dala? Addig, míg egy-egy magyarlakta földdarabnak ad az Isten Ág Tiborokat, akik életüket teszik arra, hogy legyen dala ennek a népnek. S amíg dala van, addig nép is van. Nem tudja felolvasztani a világ kohója.

Ha most ezen jelentős évfordulón áttekintjük Ág Tibor életútjának jelentősebb eseményeit, életkörülményeinek alakulását, az világlik ki belőlük, hogy mindaz, ami kezdettől fogva történt, ennek a hivatásnak a szolgálatában állott.

Barsi Ernő • Ág Tibor 70. születésnapjára

10