Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Barsi Ernő: Ág Tibor 70. születésnapjára
Barsi Ernő • Ág Tibor 70. születésnapjára Már pozsonyi otthonukban muzsika vette körül. „Ágék otthon is rengeteget muzsikáltak, s a gyermek Tibort csak a zene érdekelte igazán — Írja a róla készített rövid életrajzban Koncsol László. —É- desapja és egyik bátyja példáját követve 1938-ban (tízéves korában) hegedülni kezdett, s 1939-ben, amikor zongorát vehettek, beiratkozott a városi zeneiskolába Albrecht Sándor zongoraóráira, s bár évekig csellózott és klarinétozott is, a zongorához és Albrecht Sándorhoz végig hű maradt. Tanárából, Bartók barátjából és tanítványából a jóság, szeretet és öröm, a zene derűje sugárzott; tanítványai játékában mindig a pozitív elemeket kutatta, így tartotta meg őket a zenének. ” (Koncsol László: Barátság Kórus, Orechová Potôň, 1986). Milyen kitűnő alapot adott ez egy kórus- és zenekarvezető, népzenekutató muzsikus számára! Kellett is a szilárd alap, mert életútja aztán elég tekervényesen vezetett tovább. A család bizony gyakran volt kénytelen egyik albérletből a másikba költözni, s így az iskoláit is állandóan változtatnia kellett. Járt az Orsolyák tanítóképzőjének gyakorlóiskolájába, háromnyelvű elemibe, polgári fiúiskolába, sőt kereskedelmibe. 1945 májusában Pozsonyból Ligetfaluba költözik a család, Tibor pedig egyik testvérével Magyarországra követi édesapját, aki földmérőként a földosztások révén ott kapott munkát. Ebben segítkeztekTiborék. Ősszel azonban már visszajött Pozsonyba, s ott dolgozott. 1946 februárjában a család is viszszaköltözhetett a városba. Sajnos, még ez év szeptemberében az édesapa váratlanul elhunyt. így Tibornak olyan foglalkozás után kellett néznie, amely gyorsan keresethez juttatja. A dubnicai vízierőműnél lakatosinasnak jelentkezik. De egy alkalommal az utcán 11
