L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

3. A kopjafák formája, anyaga, tartósítása, talapzata

Gután, a tájház udvarán álló egyik kopjafa fölső részébe is faragtak egy lyukat, ez kisebb azonban, mint a kolompfán, s ennek funkciója sincs, csupán díszítőelem. A köbölkúti temetőben a közelmúltban egy olyan obeliszkszerű oszlopot avattak elhunyt magyar katonák sírja fölé, amelynek teteje egy derékba tört fát szimbolizál.

Gyakran több kopjafa alkot egy emlékművet. A Rozsnyó melletti Várhosszúréten a templom kertjében egy nagyobb és hat kisebb emlékoszlop és kereszt alkotja a második világháborúban elesettek emlékművét. A középen lévő és a többi közül kimagasló legnagyobb emlékoszlopra vésték a feliratot. A várhosszúrétihez hasonló típusnak tekinthetjük a csallóközi Csicsón az aradi vértanúk emlékének szentelt öt kopjafából álló kompozíciót, amelynek alkotóelemeit úgy helyezték el, hogy egy római Xlll-ast alkossanak. Az ipolyvarbói millecentenáriumi emlékmű ugyancsak több, összesen hét díszítés nélküli elemből, oszlopból áll. A 6 kopjafaszerűség formája a csónakos fejfáéhoz hasonlít, a középső, magasabb oszlop tetejét egy stilizált turulmadár díszíti.

Kopjafaelemekből álló emlékművekkel találkozhatunk szerte az országban, ilyet avattak például a gömöri Kecsőben, Berzétén, Krasznahorkaváralján és Dernőn, vagy pedig a csallóközi Csicsón is. A legutóbbi állítását az ott élő Nagy Géza fafaragó kezdeményezte a magyar oktatás újraindításának emlékére.

Egyedinek számít a bősi millecentenáriumi emlékmű, amely bár formai szempontból mutat bizonyos rokon vonásokat a csónakos fejfa mintájára faragott „kopjafával”, azonban nem fából, hanem kőből készült, így határesetnek tekinthetjük. A sajtóban megjelent néhány tudósítás kopjafaként említi ezt az emlékművet, s a helyiek egy része is annak nevezi, azért kellett itt is megemlékezni róla.

Smídt Róbert szőgyéni fafaragó kopjafának a négyzetes átmérőjű oszlopokat nevezi, ezeket a reformátusok részére faragja. A katolikusok számára, valamint a különböző évfordulókra készített oszlopokat viszont emlékoszlopoknak nevezi, ezek átmérője mindig téglalap alakú.

Megállapíthatjuk tehát, hogy bár - egy-két kivételtől eltekintve - általában kopjafákról, emlékoszlopokról vagy néha emlékfáról beszélnek, a magyar nyelvterületen előforduló temetői fejfáknak azonban szinte majdnem minden típusával vagy azok variánsaival találkozhatunk emlékmű formájában. Emellett számos „új” típus is feltűnt, amelyeket a fafaragók vagy pedig fafaragó műhelyek alakítottak ki sajátos stílusban és díszítőmotívumokkal. Ilyenek például a várhosszúréti Ulman Istvánra és körére jellemző olyan kopjafák/fejfák, amelyek tulajdonképpen akár a táblás fejfák karcsúsított változatának is tekinthetőek. Egy helyi fafaragó által készített alistáli kopjafa ugyanakkor lényegében egy négyzetes keresztmetszetű oszlop, amelynek oldalain nincsenek mélyebb faragások, csupán a falu történetével kapcsolatos, inkább csak bekarcolt ábrázolások és feliratok díszítik. Az oszlopnak a tetejét faragta ki mindössze a készítő egyértelműen háromdimenziósra, mégpedig a magyar szent korona formájára. Számos hasonló példát sorakoztathatnánk fel annak szemléltetésére és alátámasztására, hogy a köznyelvben - elsősorban az értelmiségiek - ma már a fából készült oszlopok zömét kopjafának neveznek.

62