L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
3. A kopjafák formája, anyaga, tartósítása, talapzata
A kopjafák/emlékoszlopok méreteit illetően szintén változatos a kép. A másfél, kétméteresektől kezdve gyakoriak a kettő és fél vagy a három méter magasak is, de már több négyméterest is dokumentáltam. A temetői sírjelként funkcionáló kopjafák között is találunk magasakat, mint például Katona László, Dusza István vagy pedig Szűcs Jenő sírján, de a rimaszombati temetőben nyugvó barlangászok sírját, vagy a zempléni temetőben nyugvó Horkay Andrásét is ilyen magas emlékoszlop jelöli. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a kopjafák méreteit illetően sem beszélhetünk helyi vagy regionális sajátságokról. A formát illetően azonban már igen, mivel a fafaragóknak sajátos stílusuk alakult ki. Erről bővebben az egyes fafaragók bemutatásánál szólok majd. Anyaga. A kopjafákat a fejfákhoz hasonlóan elsősorban tölgyből és akácfából faragják, mégpedig félig száraz, illetve szárított fából. A kopjafafaragók szerint sokkal könnyebb nyers fát faragni, az azonban száradáskor nagyon megrepedezik. Néha más fából is faragnak, de a tölgyet és az akácot tartják a legjobbnak. Készült azonban már bükkfából is, s egy 1992-ben Ipolyságon rendezett nyári kézműves tábor alkalmával szükségből topolyafát használtak, ami mára szinte teljesen szétkorhadt. Egy csallóközi településen, Felbáron készült kopjafáról még a faragás stádiumában megjelent egy tudósítás a regionális lapban. Ebben részéletesen tájékoztatják az olvasót a felhasznált fáról, s annak beszerzéséről is: „Alapanyagul akácra vagy tölgyfára gondoltak, általában ezekből készül a kopjafa. Az erdőket birtokló helyi földbirtokosság valamint a földműves szövetkezet hajlandó volt a saját erdeiből rendelkezésünkre bocsátani az anyagot, de a fiúk legalább 25x25 centiméter oldalméretű oszlopot akartak, ennek megfelelő fát pedig az itteni erdőkben nem találtak. Végül a szövetkezet elnöke a Galántai járásban lévő Vágáról, az ottani fűrésztelepről szerzett egy megfelelő méretű tölgyet, azt ajándékozták a vállalkozó kedvű fiataloknak..."3 A fa tartósítása. Az 1989-es rendszerváltást megelőzően a nyári művelődési táborokban égetéssel tartósították a kopjafa földbe kerülő részét, de mivel a többi részét nem minden esetben kenték be valamilyen tartósító anyaggal, idővel tönkrement, elkorhadt. Ilyen sorsra jutott például az 1983-ban szervezett tábor végén Csicserben állított kopjafa is. A rendszerváltás után állított kopjafák tartósítására fokozatosan egyre nagyobb gondot fordítottak, hiszen ekkor már csak a kopjafák kis hányadát készítették tábori körülmények között. Néhány faragó olajjal (általában lenolajat használnak), vagy esetleg zsírral kente be a fát, majd zömük fokozatosan rátért a különféle vegyi anyagok használatára, hogy az alkotást a lehető leghosszabb időre megvédjék az időjárás viszontagságaitól. Smídt Róbert forró olajat hasz- 75 75 Gaál László: Már készítik a kopjafát. Új Szó 2004. március 9., 5. p. 63
