Bárdi Nándor - Simon Attila (szerk.): Integrációs stratégiák a magyar kisebbségek történetében. Somorja, 2005. június 9-10. - Disputationes Samarienses 7. (Somorja, 2006)
Revízió és integráció
Időjárásjelzők és térképhelyesbítők 165 Az első menekültek már a szovjet támadás másnapján, szeptember 18-án megérkeztek Magyarország területére. Egyidejűleg érkeztek a terület mindhárom közlekedési szempontból fontos hágóján keresztül - az Uzsoki-hágón keresztül Uzsokra, a Vereckei-hágón keresztül Volócra és a Tatár-hágón keresztül Kőrösmezőre -, mely települések csak az első állomást jelentették a lengyelek magyar földre lépésük során. Számuk már az első napon több ezerre volt tehető. Kőrösmező állomására 850-900 polgári személy és mintegy 3000 katona jött át három szerelvénnyel és négy mozdonnyal. A polgári menekültek mintegy 300 személygépkocsival lépték át a határt.50 A Volócra érkező menekültek száma kevesebb volt, mint a Kőrösmezőre érkezetteké. A katonák számát a jelentés készítője nem tudta megállapítani, de őket a szolyvai katonai parancsnokság fegyverezte le. (A katonák legtöbb esetben felfegyverezve léptek magyar területre.) Az első napon ide érkező polgári személyek többsége a lawocnei, illetve a stryji lengyel határátkelők vasúti, postai, közigazgatási alkalmazottai közül került ki. Uzsokra az első napon egy egész dandár futott be, de rövidesen számítottak egy másikra is. Várható volt ugyanerre az állomásra sebesültek érkezése is. A következő napon, szeptember 19-én folytatódott a lengyel menekültáradat. Kőrösmezőn például egy egész tüzérezred lépte át a határt teljes fegyverzetben, tankokkal. Ezek lefegyverzését Rahón hajtották végre. Rahón egyébként a vasúti szerelvények nagy száma már a vasúti közlekedés megbénulásával fenyegetett. A rahói pályaudvar vágányai annyira megteltek szerelvényekkel, hogy már a második napon három lengyel szerelvénynek kellett a nyílt pályán vesztegelnie.51 A német-magyar-szovjet hármas határ az Uzsoki-hágó környékén húzódott. A szovjet határszakasz mintegy 200 km-en, a német 35-40 km-en érintette Magyarország határát. Addig, amíg a támadók meg nem szállták teljes hosszában a határt, adódtak olyan határincidensek, amelyekbe a magyar határőrök is belekeveredtek. Ennek az volt az oka, hogy a lengyel határőrizeti szervek elhagyták állomásaikat. Nagyobb részük Magyarországra távozott. A volóc-lawocnei alagút túlsó végét is őrizetlenül hagyták. Ennek felügyeletét a magyar határőrizeti szervek vállalták, amíg azt az új államhatalom át nem vette tőlük. A 25 főt számláló őrséget azonban lefegyverezte egy ukrán szabadcsapat, ami a lengyel központi hatalom összeomlása után szerveződött meg. Néhány magyar határvadászt magukkal is hurcoltak. Szabadon engedésük érdekében a szovjet katonai parancsnokság járt közben.52 A szovjetek a határsértők elfogására mindig kínosan figyeltek, még akkor is, amikor a határátlépés bizonyos esetekben bevett szokássá vált, főleg a vasúton dolgozók egyes csoportjai számára. A volóci vasúti vonal egy meghatározott vágányáról csak úgy lehetett átjutni a másikra, ha a szerelvény néhány méterrel ugyan, de áttolatott a volt lengyel területre. Ennek az volt az oka, hogy a vasúti váltó közel feküdt a határhoz. A határ ilyen módon való átlépése megszokott jelenség volt akkoriban. Azonban az új körülmények folytán a szovjetek nem voltak tekintettel erre. Az első áthajtó mozdonyt elfogták a rajta lévőkkel együtt. A tárgyalás végett utánuk induló volóci állomásfőnököt szintúgy elfogták. Egy teljes napig tartott, amíg rendeződött az ügy.53 50 MOL K 149 27. d„ 2. t„ 1939/13 966. 51 MOL K 149 27. d., 2. t„ 1939/13 967. 52 MOL K 149 27. d„ 2. t., 1939/14 273. 53 Uo.
