Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Szacsvay Éva: Kegyes adományok: tipológia és topográfia. A bánffyhunyadi templom térszimbolikájához
dig leültek. Az asztalt tehát az általános nemesi és polgári szokások szerint terítették le abrosszal, korai úrasztalterítőink egy része méretei alapján is, csak a rájuk tett szöveg és ábra szerint térnek el a világi abroszoktól. A polgári élet eszközei a kendők és térítők, szőnyegek, kárpitok, elhelyezésük a díszítés és oktatás-tanítás eszközeivé váltak, ahogyan ezt a híres Luther kárpit mutatja, amely a lutheri tanítás elemeit rendezi el a képen annak belső logikája szerint, a feltámadó Krisztus lába alatt az ördög többféle formájában a pápai tiarával díszes sárkány a démoni ördög és kígyó és a szövegtábla a bibliai idézetekkel, az 1560-as évek lutheri világképét foglalja össze. A templomokban az ülésrendet eredetileg az egyház képviselőjével egyetértésben alakították ki. Ennek nyomait az egyház által büntetendő vétségek felsorolásánál találjuk, a „vétkek között, amelyeket eklézsiakövetéssel büntetett az egyház ott találjuk a szitkozódást, a szidalmazást, az elsőbbségűzést vagy székrendsértést, a vallástalanságot, a veszekedést, a paráznaságot, a különélést, a vadházasságot (Tárkány Szűcs 1981, 807; Szőcsné Gazda 1999, 316; Ambrus 2006, 79). A templomi ülésrend jogi jellegét több forrásból eredeztethetően Tárkány Szűcs Ernő a közhatóság és az egyházi hatóság egybeeséséből vezeti le, annak rendi jellegét megjegyezve. Az egyháznak tartozó járandóságok (adók, adományok) ellentételezése képen egyetlen jog kötődik a gyülekezetek tagjaihoz, a templomba történő beülés, és az istentisztelet vagy mise meghallgatásának joga (Tárkány Szűcs 1981, 100). Kresz Mária közölt először Kalotaszegről templomi ülésrendet, ahol ő a nemzetségi szervezet rendjét látta megjelenni a padokban (Kresz 1975, 421). Tárkány Szűcs Ernő vagyoni összefüggést lát az első padok elfoglalásában, a társadalom úri részének padjai a társadalmi rétegződés szerint szintén az első sorokban vannak. A templom terében elhelyezkedő tárgyak, eseményeket, azok emlékeit, családok neveit és emlékezetét őrzik. Őrzik továbbá az eseményhez kötődő, az ajándékozó által választott igét, vagy kegyes feliratot. Ez egy másik konnotációt jelent, egy vallásos prezentációt, amely a vallásosság tárgyiasult megjelenése is. Az esemény és a személy, akihez kapcsolódnak a tárgyak a vallási élet eseménye, részese. A konfirmációs ajándékok fokozottan az egyházhoz tartozás megerősítésének emlékét, a református identitást jelentik ki, a temetéssel, halállal kapcsolatos ajándékok az öröklét, de legalábbis a gyülekezeti közösségben fenntartható emléket kívánja fenntartani, e két aktus „fizikailag” a gyülekezetbe lépés, és az onnan eltávozás eseményét rögzíti. A családok nevei megjelennek tehát a tárgyakon és a tárgyakkal bizonyos templomi tér-részekben. A templomozók tehát elhelyezik ajándékaikat azokon a szakrális pontokon, ahol a tárgyak a rítus helyein a használatban, vagy mint dekoráció megjelennek, használatba kerülnek. Ez egy szimbolikus jelenlét, amely felerősíti a gyülekezet közösségében ülők személyét, kiemeli őket a templomi közösségből. Nemcsak a közösségben, hanem a kegyességben való fokozottabb részvételt mutatja, különösen a tárgyakra tett bibliai idézetek vagy felajánlás szövegek révén. Az egykori osztatlan közösségi hit szempontjából ez az önmegjelölés egy individuális hit felé történő mozdulás volt, amelynek a puritanizmusban már megjelennek a gyökerei, a templom-alapítók és építők, a patrónusok, a rítus-tárgyak ajándékozói felfokozottan támogatói, és fenntartói a templomi életnek és példamutatói a kegyességnek. Az egyház fenntartásban való részvétel racionalizmusát felülírta az offerálás, az ajándékozás gesztusa, mint a lemondás, áldozathozatal megnyilvánulása. Természetesen mindez a szakrális erő megnyeréséért, a folyamatos segítésért és végső soron a megbocsátásért, kegyelemért történik, amely az örök élet ígéretével azonos. Az egyéni vallásosság megjelenése a puritanizmus idején még szórványos, és olyan teológiai ismeret és program tervet kíván, mint amilyennel csak a főnemes családok tagjai élhettek a 16-17. század folyamán. Azoknál a 63
