Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2006-2007 - Acta Ethnologica Danubiana 8-9. (Dunaszerdahely-Komárno, 2007)
Tanulmányok - Szacsvay Éva: Kegyes adományok: tipológia és topográfia. A bánffyhunyadi templom térszimbolikájához
főnemes asszonyoknál vagy férfiaknál, kiknek oktatásában a protestáns vallásos és erkölcsi ismeretek kiemelten jelentek meg, és ahol a puritanizmus, mint életforma megvalósítható volt. Péter Katalin Lorántffy Zsuzsanna életrajzából kitűnik milyen szokatlan volt egy nő részéről a teológiai érdeklődés, milyen nagy szerepet kapott gondolkodásában az iskolai oktatás, a munka megbecsülése, amelyhez a leányoknál a kézimunka is tartozott a többi, háztartási ismeret mellett (Péter 2000, 9-67). Az életben tett kegyes felajánlások, amelyek az Istennek tetsző puritán élet elemei, a példaadással hathattak a köznépi mentalitásra, ott, ahol erre a lelkész és a patrónus figyelme kiterjedt. A prédikáció, mint erkölcsi és hitbeli tudás és a tárgyak felajánlásai, mint a lemondás és erényes élet példái hatottak a templomozókra. A tanítás a reformáció hitformája, amelyet a tárgyak és környezet, és a dekoráció sugároz, ennek a tanításnak válik részévé az ajándékozó, maga is tanít az áldozathozatalra, a kegyes életre és az egyéni jobbulás útjára léphet a Krisztusnak tett ajándékozás révén, és tanít az igével, amelyet az ajándékozott tárgyra tett. A templom szakrális terének súlypontját a mennyezet festésben elhelyezett feliratos tábla is erősíti, amely a templom piactere fölötti területen van megőrizve a berendezést szervező lelkész és kurátor neveit, és a készülés időpontját, és még az adományozó nevét is. Topográfia Az egyéni megjelenés állandósága folytonossága „dinasztikus” jellege van jelen a templomi ülésrendben. Eredetileg talán még kevésbé az individualizálódás, mint egy nemzetségi közösségben való megjelenés, illetve annak társadalmi súlya van jelen. A templomi ülésrend kialakításának különféle szempontjai lehetségesek, amelyek mentén a falu társadalma szerveződik, a nem, az életkor, a társadalmi helyzet, a társadalom életében betöltött szerepek, és ezek kombinációi. A templomban a családoknak örökölt helyeik vannak. Ezeknek eredetileg feltehetően racionális oka lehetett, de valamiféle, a kegyességben való részétel mértéke és anyagi áldozat áll mögötte. Azért nevezik örökölt helyeknek, mert az egyházi adófizetésében kialakult tized-rendszer az egyház tagok eltérő jövedelmeit követve eltérő fenntartói erőt képviseltek, és ezt a leszármazás fenntartja. A legnagyobb jövedelműek tizede a legnagyobb részvételt jelentette az egyház fenntartásában. A tized-fizetés rendje egészen 1945-ig fennállt, már természetesen pénzben átszámolva.2 Ezt a polgárosodó rétegek évi jövedelmük, vagy bérük szerint számolták ki. A befizetés így az egyházfenntartásban vállalt eltérő részvételt fejezte ki, a ki-ki a maga ereje szerint, de arányosan, és természetesen kialakult egy sorrend a templomi ülésrendben, elhelyezkedésben. Amikor még a templomban a lelkész hangjának a hallása, megértése az építmény méreteivel, belső akusztikájával szoros összefüggésben volt, az ige hallása és megértése je2 A dunabogdányi Kristóf család nőtagjai a hímzésért kapott bevételeiknek pontosan 10-edét fizették be az egyháznak, amelyet a hímzés megrendeléseket és bevételeket rögzítő füzetben meg is örökítettek, ezt az egyházi adó befizetési rendet ma is tartja a leszármazott Kiss Ida, és tartották az idősek egészen életük végéig, hogy valamennyi bevételük 10-ét befizessék az egyház kasszájába. Tárkány Szűcs Ernő a tizedet a katolikus egyházhoz köti, más egyházak földekkel rendelkeztek, amelynek megművelését rótták ki a hívőkre, ezen kívül bevételeket, hasznokat szerezhettek, adókat vethettek ki, mint pl. a párbér (Tárkány Szűcs 1981, 100). Ennek emléke él a bánffyhunyadiak között. Mértékéről kevéssé jók a visszaemlékezések. A tized fizetésnek bibliai gyökerei vannak, ez erősebb, mint rendi szabályozás volt. 64
