Liszka József (szerk.): Az Etnológiai Központ Évkönyve 2000-2001 - Acta Ethnologica Danubiana 2-3. (Dunaszerdahely-Komárom, 2001)
2. Szemle
Ág Tibor új kötete összességében színes, változatos népdalgyüjtemény, az egykori, igenis nagy zenei kultúrájú terület markáns, az egészet is jellemző, mégis csak rá jellemző jegyekkel. Annak jele, hogy a népzene a történelem viharai ellenére is sokáig fenn tudott maradni ott is, ahol a magyarságot nemcsak zenéjében, de beszélt anyanyelvében és identitásának őrzésében is erőszakosan gátolták. Tari Lujza Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Harmadik, bővített kiadás. Pozsony: Kalligram 1999, 1090 p. Születésnapja alkalmából köszöntjük az örökifjú Erdélyi Zsuzsannát! Maga e folklór műfaj ősrégi, az Erdélyi család folklorisztikai érdeklődése pedig egyidős a tudományterület hazai meghonosodásával. Erdélyi Zsuzsanna pedig mindig is azzal foglalkozott, hogy csodálatos lelki gazdagságú emberekkel találkozzon, csodaszép alkotásokat leljen meg és mutasson fel, és csodával határos módon hasson mindenkire, aki a közelébe kerül. Nagyszerű elődök és kortársak mellett is ő teremtette meg a mai magyar vallási néprajz iránti érdeklődést: mégpedig az egyházakon belül is (ez sem volt könnyű), és az egész magyar kultúrában (ez sem volt olyan magától értetődő). Intézmény ő, és monumentum e kötet: archaikum-néphagyományáhitat jellemzi, ha értelmezzük az alcím három szavát. E könyv az utóbbi évtizedek magyar kultúrájának ékessége. Mára ez a sikertörténet is több évtizedet ölel fel. 1968-ban történt a rádöbbentő somogyi gyűjtőút. 1970-ben már a magyar Néprajzi Társaság felolvasóülése volt a Magyar Tudományos Akadémi épületében. Követték ezt lelkes költői hangok és közlések is. 1974-ben, úgy kétszázhuszonnégy lapon, 137 ima szövege jelent meg Kaposvárt, olyan tudományos kommentárral, amely már előlegezte a későbbi sikert. Ebben a szövegeket tematikusán csoportosította, és a máig érvényes műfajtörténeti beosztást dolgozott ki. A mostani, pozsonyi kiadás is említi, milyen sokan is írtak elfogódott recenziót. Csakugyan jó lenne ezeket is csokorba kötni: negyed évszázad távlatából is szívet melengető írások. Számomra a legemlékezetesebb volt a Századok üzenete című (az Elet és Irodalom egyik októberi számában - szerzője: Göncz Árpád). Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem egy vidéki almanach e műfaj antológiájának méltó helye. 1976-ban a budapesti Magvető Könyvkiadó immár 251 szöveget tett közzé 772 lapon. Jegyzeteiben hivatkozik a hazai és a nemzetközi kutatástörténetre, kegyességtörténeti távlatokra. A “müveit emberek” könyvespolcán máig ez a kötet áll, több (ám változatlan) újranyomásban. A hihetetlen siker miatt nem is értjük, miért kellett negyed évszázadot várni a még újabb, még bővebb kiadásra. Most végre a Kalligram Könyvkiadó jóvoltából itt van a kezükben. Most már 321 szöveget olvashatunk, és a könyv túlnőtte az ezerszáz lapot is. A mostani kiadás az előzőt mindenben híven követi, közli Ortutay Gyula egykori elragadtatott előszavát is, majd mintegy csuklós autóbuszként: egy új előszó olvasható: Huszonöt év múltán címmel, amely tüzetesen beszámol mindarról, ami e kutatásterületen történt - nem csak Erdélyi Zsuzsanna saját műveire tekintettel. A szövegek beosztása megmaradt, természetesen nőtt az újabb, ritkán még dallammal is közölt imák száma. A könyv díszítésében az első, a kaposvári kiadás illusztrációi kerültek vissza. Erdélyi Zsuzsannának semmi oka nem volt arra, hogy egykori véleményét módosítsa. A kötetzáró bibliográfia új, aktuális, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban eligazítást nyújt. 248
