Somogyi Hírlap, 2004. május (15. évfolyam, 101-125. szám)

2004-05-06 / 105. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 6 9 2004. Május 6., Csütörtök HOSSZÚVÍZ Hosszúvízi Hírmondó Virágos Hosszúvíz Benevezett a Virágos Magyaror­szágért versenybe az idén is a hosszúvízi önkormányzat. A jó eredmény érdekében több pályá­zatot is készített, s a nyeremény­ből facsemetéket és cserjéket vá­sárolna. Az önkormányzat termé­szetesen önerőből is szépíti a közterületeket: négy közmunkás hetek óta virágosrt. Pályázati pénzből ünnepeltek Százezer forintot nyert az uniós csatlakozás ünneplésére Hosz- szúviz. Az Európa-nap programját egybekötötték a falunappal és má­jus másodikén ünnepelték. A tele­pülés napja eddig augusztus 20- án volt, most azért tartották előbb, mert a nyáron építkezni kezdenek a falu központjában, és zavarná a rendezvények lebonyolítását. Beindult a mobil posta Eddig Mesztegnyőre jártak a hosszúvíziek postára, ezután a posta jár hozzájuk. A mobilposta­szolgáltatás ugyanis itt is beindult, és naponta jár a postás a telepü­lésre. Ezen a falun kívül Cserfek­vésre is betér a postásautó. Recept Hosszúvízről Rakott tarja Négy személynek fél kiló csirke­máj kell, fél kiló sertéstarja, egy fej fokhagyma, egy közepes fej vö­röshagyma, 4 db főtt tojás, 1 nyers tojás, 5 zsemlye, 20 deka párolt gomba, só, bors, petrezse­lyem. A májat és a főtt tojást apró­ra, a tarját vékony szeletekre vág­juk. A fölapritott vöröshagymát megdinszteljük, maid beletesszük a csirkemájat, s együtt pároljuk to­vább. Amikor kész, belekeverjük a főtt tojásokat, a gombát, a beázta­tott és kicsavart zsemlyéket, az ap­róra vágott petrezselymet; ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd összedolgozzuk a nyers tojással. Az így kapott masszát tepsibe si­mítjuk, s a tetejére tesszük a tarja- csikókat, erre sajtot is szórhatunk. Közepes lángon fél óráig sütjük. A rakott húshoz burgonyapüré vagy hidegen burgonyasaláta illik. ■ A CIKKEKET FÁBOS ERIKA ÍRTA FOTÓ: TÖRÖK ANETT AZ OLDAL MEGJELENÉSÉT AZ ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA Mesztegnyőtől néhány percre, a Gyótai-erdő alján bújik meg Hosszúvíz. Egy nagyobb község­ben a legkisebb utca is na­gyobb, mint ez az egész falu. Egy utca néhány házzal, párat­lan környezetben. Az itt élők­nek csak ez maradt, ami le­mondásokkal igaz, de itt tartja a még megmaradt tősgyökerese­ket. S ugyanez a szépség hozza az újabb lakókat. A mesés vi­dék. Ezenkívül azonban semmi nem mesébe illő. Nagyon is va­lóságos, és nem is olyan szép, mint az erdő szeglete. Csendes mesefalu az erdő szegletében Hidas 1760 táján, Mária Terézia uralkodása idején épült föl. A kis fa­lu nevét arról kaphatta, hogy a kör­nyező vizeken több tucat híd ívelt át. Szóval úgy jó kétszázötven éve alig húsz sváb családot telepítettek ide. A Vadál, Nébli és Nemecz nevű- ek biztosak lehetnek abban, hogy családfájuknak magyarországi gyö­kereit Hosszúvízen kell keresniük - állítják a régi öregek. Azt is tudni vé­lik: a mai Hosszúvíz - akkor még Hidas - első lakosai a Nemeczék voltak. Közülük Nemecz Pált pólyá­ban hozták. Az ő leszármazottai mai is hosszúvíziek. Ma már csak két Nemecz lakik Hosszúvízen. Nemecz Lászlóval majd ez a hagyo­mány is megszakad. Az ő gyerme­kei már nem maradtak a szülőföld­jükön, mindketten Mesztegnyőn te­lepedtek le. Odalett a libás múlt Édesanyjuk hét libát terelget az egy- utcás falu szélső házának udvarán. A dohánytermesztés és a libák vala­mikor jó hírét vitték Hosszúvíznek. Elmúltak azok az idők. Már csak két portán vannak ezekből a madarak­ból, a valamikori libás faluban.- Sok liba volt Hosszúvízen - ma­gyarázza Nemecz Lászlóné. - Szülte minden háznál volt. Én is sokat kel­tettem. Most csak nálunk van, meg itt a szomszédban. Nekik is nálam keltek. Hozták a tojást, én meg szí­vesen foglalkozom velük. Szeretek törődni minden állattal. Hát még a kisebb unokáim: nem tudnak betel­ni a kiskacsákkal. Bár csak lenne több. Amikor tavasszal még min­den ház előtt legelésztek, akkor volt szép ez a kis falu. Most is szép, de már nem a régi. A szembeszomszédok a kertben szorgoskodnak. Csendben, kettes­ben teszik a dolgukat. Amikor köze­lebb érünk, kiderül: krumplit rak­nak. Kicsit elkéstek vele, az időjárás Úton Európába miatt. A sok eső nem engedte, hogy rendben kezdjék a tavaszi munkát. S nemcsak a mezőgazdaságnak okozott kárt, hanem Szüvásiék há­zában is. Beáztak a falak, és a tető sem bírta a kitartó esős télvégét.- Húsz éve élünk itt, Hosszúví­zen - gondolkozik el munka köz­ben Szüvási Györgyné. - Kecskemét­ről jöttünk annak idején. Azt gon­doltuk, majd állatokat tartunk, gaz­dálkodunk, de nem úgy lett, ahogy számítottuk. Ettől függetlenül sze­retünk itt lenni. Nincs zaj, s nagy a nyugalom. A gyerekek segítenek, ha tudnak. Havonta egyszer elvisz­nek bevásárolni Marcaliba. Olyan­kor megveszünk mindent, ami kell és nagyobb tétel, ami meg napi, azt beszerezzük a mozgóboltból. Há­rom évig nem volt bolt. Most a pol­gármester elintézte, hogy jöjjön minden másnap. Van benne min­den, ami nagyon kellhet, így leg­alább kenyérért nem kell biciklire ülni és Mesztegnyőre kerekezni. A csend hangjai Miközben beszélgettünk, eltelt egy óra. Csendben. Akkora csendben, hogy szülte hallatszik három házzal arrébb, miről beszélgetnek. Zaj nincs, egy autó és egy tósmotor volt eddig a reggeli forgalom. Nemsoká­ra jön a busz, azonkívül azonban kora reggeltől estig szinte nem is jár erre gépkocsi. Ahogyan a hosszúví­zi kertekben hallhatóan a madarak is örülnek a megkésett tavasznak. A madárcsicsergés csak kutya­ugatással keveredik néha. Az itte­ni ebek, akárcsak a falusiak, ész­reveszik az idegent. Szinte min­den háznál tartanak legalább egy kutyát. Urrék kettőt is.- Nagyobb biztonságban érez­tük itthon magunkat - mondta Urr Béláné. - Nem mintha a köz- biztonság olyan rossz lenne, de jó, ha jelzi, jár valaki a kapu előtt. Nemecz Lászlóné őrzi a libás hagyományt Urr Béláné négy gyerekét és unokáit várja Szilvásiék megkéstek a krumplivetéssel Sokat vagyunk egyedül a nővé­remmel, hát nem árt a házőrző. Négy fiunk van meg hat unokánk, igaz, csak egy látók helyben, a többiek elköltöztek. Nem azért, mert nem szerették a falut, ha­nem a munkahely miatt. Szinte semmi' lehetőség nincs itt hely­ben. Az önkormányzat ad csak munkát, meg aki talál magának otthon megélhetést, aztán kész. Virágos lesz a falu A közmunkások a falu másik végén virágmagot vetnek. Ezt onnan tud­ni, hogy jól látszik. A falu egyik vé­géből ugyanis szépen látni lehet a másikat. Szóval négy ember szor­goskodik odaát. Amíg elérjük őket, a polgármesteri hivatal épülete előtt vezet az utunk. Az épület zárva. Keddenként van orvosi rendelés, és hetente egyszer a körjegyzőségből tartanak fogadóórát. Most egyik sincs. Az épület előtt egy furcsán si­került emlék hívja fel a figyelmet az uniós csatlakozás örömére. Egy leg­jobban kerítéslécre hasonlító oszlo­pon márványtábla díszeleg, rajta aranyozott betűkkel: Euróhoz való csatlakozás emlékére. Amíg tehát a politikusok csak beszélnek, a köz­gazdászok meg elemeznek, Hosz- szúvízen csatlakoztak az euróhoz. Nyilván nem az európai pénzre, in­kább az unióra gondoltak a készít­tetők, de ez senkit nem zavar. A ha­zánkkal növekedett európai közös­séget - függetlenül a hibásra sikere­dett táblától - méltón megünnepel­ték az itteniek.- Én nagyon jól éreztem magam, meg szerintem mindenki, aki ott volt - mondta Bogdán Lászlóné, az egyik közmunkás. - Jó, amikor ösz- szejön a falu. Bármilyen kicsi is a te­lepülés hétköznap, csak hallomás­ból tudjuk, kivel mi van. Szeretek itt lakni. Egy normális fizetést adó munka azért hiányzik, ha nem is in­Hosszúvíz Kincse nen, a környékről. Amúgy nagyon jó. Ezen kisebb vita azért kialakul. Van, aki szerint jobb is lehetne. Az önkormányzat többet segíthetne az egyedül élőknek vagy a rossz körül­mények között élőknek, s ha a fiata­lokból meg gyerekekből kevés is van, azért velük is törődni kellene - mondják. Hiába nyert ugyanis két számítógépet a falu, ha a gépek el vannak zárva a lakosság elől. A nyu­galom ugyanis néha már nyomasz­tó, és Cserfekvésen is hiányzik né­hány dolog. Jó lenne például, ha oda is kijárna a falugondnok, és az ottaniakkal is úgy törődnének, műit a hosszúvízi öregekkel. Hiányzó kortársak Simon Zsófia három éve települt Holládról Hosszúvízre. Most ő a leg­fiatalabb a felnőttek között. Har­minc lesz nemsokára, s bizony, az ő korosztálya szinte teljesen hiányzik a településről. Néhány gyerek, és a többség ötven-hatvan felett. A fiatal anyuka, aki két pici gyereket nevel, azt mondja, nincs semmi baj ezzel a településsel. Egy nagyobb falut hagyott ott a kisebbért.- Az rosszabb volt - mondja, miközben nagyobbik gyerekét nyugtatja. - Nem volt biztonság, sok volt a betelepült roma, és sem­mivel nem jobb az ellátás vagy a munka szempontjából sem. Mi szeretünk itt élni. Nem véletlenül vettek meg a faluban több mint tíz házat fővárosiak és külföldiek. Én nem féltem ezt a falut. Nem mon­dom, hogy megvan itt minden kom­fort, meg jobb nem is lehetne. Én azt mondóm, olyan különleges nyugalom van itt és tiszta levegő, hogy ez sok mindenért kárpótolja azt, akinek ez valamit számít. Szerintem ilyenek, ahogy egyre rohanósabb lesz körülöttünk a világ, mindig többen lesznek és nem kevesebben. ■ Elöregedett a kéz Vass József nyolcvanéves, és 58 esztendeje költözkö­dött Hosszúvízre. Azt mondja, szereti ezt a nyugal­mat, de a szíve még mindig a szülőfalujába, Zalába húzza. Valaha minden portán sok állatot tartottak és nagy területet megműveltek.- Szorgalmas népek laktak erre, csak már megöre­gedtünk - mondta Vass József. - Nálunk is volt min­denféle állat és nagy kert. Állat már nincs, de a kertet ma is művelem. Most kijöttem kicsit a padra, mert a kutyák nagyon ugattak, megnéztem, mi történt, de megyek is jnindjárt vissza. A kertben még elvagyok, de a kaszát egyre nehezebben bírom. Már alig tudok menni utána. Sajnálom. Amikor az ember körül eny- nyi a baj és egyre kevesebb az erő, sokszor gondol­kozik rajta, minek él, mi lesz utána. Itt van ez a ház is. Ki veszi meg, ha mi elmegyünk? Talán valami kül­földi. A szomszéd szövetkezetét is németek vették meg. Megyünk az unióba. Szerintem kicsit túlzásba visszük. Ma hallottam a tévében, hogy a határon még a magyar címert meg a zászlót is uniósra cserélték, hát ezt nem kellett volna. Az még csak ezután derül ki, hogy jól csatlakoztunk-e vagy sem. Nagy ünnepléssel mentünk be, az biztos, csak aztán nehogy sírva jöjjünk ki belőle. ______________■ Va ss József szerint a magyar bor az unióban is fontos lesz. Ö húsz éve mindennap megiszik egy pohárral. Állítja: ez orvosság A kockás liliom Hosszúvízen két kiemelten védett környezetvédel­mi terület is van, amely a kipusztulástól is veszé­lyeztetett állat- és növényritkaságok otthona. Az egyik az egykori homokbánya, ahová parti fecskék és gyurgyalagok települtek. Ezeknek a madaraknak egyik legnépesebb populációját éppen itt lehet megfigyelni. Egy madárról kapta nevét a település határában található védett legelő is. A Gólyás-réten gyakran látni az Európa-szerte ritkaságnak számító fekete gólyát. A rét azonban nemcsak ezért érde­kes, hanem azért is, mert számos szigorúan védett növényritkaságnak is otthont ad. A tőzikétől egé­szen késő őszig nyílik valamilyen védett vadvirág. Nagy számban vannak itt kosborok, tárnicsok és különféle nárciszok, a legkülönlegesebb védett virág pedig a kockásliliom. Legtöbbet hóvirágból és tőzikéből találni. Kora tavasszal egész rétnyi terüle­tek borulnak fehérbe, szinte szőnyegszerűen virág­zik a tavasz első két vadvirága. A világháború idején Hosszúvíz határában egy erdőrészt teljesen elaknásítottak. Azon a területen sokáig nem lehetett fát kivágni, s ezért igazi far­itkaságok: több száz éves tölgyek és kőrisek marad- tak a kényszerből megvédett erdőben. __________■ Ho sszúvíz környékén számos különleges növényritkaság gyönyörködteti a természetjárókat. A legértékesebb ez a liliom r r <

Next

/
Oldalképek
Tartalom