Somogyi Hírlap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-02 / 281. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1999. december 2., csütörtök Nyugdíjasok 7 A Noszlopy-klub sikeres éve Az 1848-49-es szabadságharc, az aradi vértanúk kivégzésének 150. évfordulója és az idősek nemzetközi éve adta a keretet a Noszlopy Gáspár Nyugállományúak Klubja idei programjaihoz. Pásztor István nyugállományú ezredes, a klub elnöke tartalmas esztendőről, a tavaly meghatározott elképzelések megvalósításáról számolt be a múlt heti közgyűlésen. Részt vettek a katonanemzedékek balatonkenesei találkozóján, ahol szlovéniai, lendvai baj társaktól kaptak kapcsolatfelvételi ajánlatot. A szombathelyi kiképzőközpontban a mai katonaélettel ismerkedtek. Idén is megtartották nőnapi ünnepségüket, az idősek napját, a desedai juniálison vendégek is voltak, a Nagyatádi Bajtársi Egyesület tagjai. Jól működnek a szakkörök, a kertbarátok, a bélyeggyűjtők, a horgászok, a barkácsolók, az asszonykor találkozói rendszeresek. Az ezredes elmondta: az idősek nemzetközi évében a HM Humán Főcsoportfőnöksége felmérést készített a nyugállományúak helyzetéről és honvéd nyugdíjas házak működtetésére tettek javaslatot. Sütő Tamás vezérőrnagy szavait idézte ezután, aki az idősek napján a katonanemzedékek összetartozását hangsúlyozta, hogy a nyugállományúaknak ne szakadjon meg a kapcsolatuk a hadsereggel. Ez tettekben is megnyilvánult, a hadosztály, a hadkiegészítő parancsnokság és a helyőrségi klub támogatása tette lehetővé programjaik megvalósítását. A 2. gépesített hadosztály, a hadkiegészítő parancsnokság képviselői köszöntötték a közgyűlés részvevőit, majd Lovas Gábor nyugállományú ezredes, a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének vezetője pénzjutalmat adott át Varga Károly nyugállományú főtörzszászlós fafaragónak, aki megformázta a szövetség jelvényét. A HM Humán Főcsoport- főnökség ugyancsak pénzjutalomban részesítette Széli István nyugállományú alezredest. A 2. gépesített hadosztály parancsnoka a klubban végzett eredményes munkáért emléklap és emlékplakett kitüntetést adott Farkas József nyugállományú alezredesnek, Kósa József nyugállományú alezredesnek, Árgyelán Ferenc nyugállományú őrnagynak, Sebők György nyugállományú őrnagynak és Pallósi Józsefnének. A Noszlopy-klub idei közgyűlése vacsorával és hangulatos táncmulatsággal zárult. K. Cs. Idén is szép élmények, hasznos programok részesei voltak FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Új alapszabály Tegnap délelőtt ülést tartott a Nyugdíjasok Szervezetei Somogy Megyei Szövetségének választmánya. A testület új alapszabály-tervezetet hagyott jóvá. Kovács Lajos elnök a szövetség idei munkájáról tájékoztatta a választmányt, majd a közhasznú társasággá válás feltételét, a módosított alapszabályt vitatták meg, hagyták jóvá és felhatalmazták az elnökséget a bírósági bejegyzés előterjesztésére. A közeljövő tennivalóiról tanácskoztak ezután. Új, a módosított alapszabályhoz igazodó szervezeti és működési szabályzatot kell készíteni, megválasztották a dokumentum szerkesztő bizottságát. A szövetség tisztségviselőinek mandátuma jövő év elején lejár, ezért a választmány úgy határozott, hogy február végén, március elején vezetőségválasztó közgyűlést hívnak össze. Kovács Lajos végül arra kérte a klubok, egyesületek vezetőit, hogy vállaljanak tevékeny szerepet településük millenniumi ünnepségeinek szervezésében, megvalósításában. Kedd: kedvezmény A szép portékára mindig van vevő FOTÓ: TÖRÖK ANETT Kis bolt a kaposvári kórház bejáratával szemben, a Tallián köz sarkán. Zöldséget és gyümölcsöt öt százalék engedménnyel vásárolhatnak itt keddenként a nyugdíjasok. Három éve nyitotta Boros István az üzletet, és segítőtársával, Vatulik Józseffel - saját tapasztalatom is megerősíti ezt - a környék időseinek kedvencei lettek. „A fiúknál vettem” - mutatja egy hölgy a mosolygós almát szomszéd- asszonyának, aki ebből rögtön tudja, hogy a sarki boltban vásárolták a mutatós portékát. Nyugodtan, ráérősen lehet itt válogatni, a béketűrő, mosolygós fiúk segítenek is.- Figyelem a piaci árakat, ahhoz igazítjuk a sajátunkat is - magyarázza „üzletpolitikáját” Boros István. - Sok a környéken az idős ember, a keddi kedvezményt a kedvükért vezettük be, hogy ne kelljen a piacról idecipelni a súlyos szatyrokat. Persze a forgalom nekünk is számít, és úgy látjuk, a két érdek szerencsésen találkozott. Érezhetően több keddenként a nagyobb tételű vásárlás, krumpliból, hagymából, almából, narancsból, banánból nem csak néhány darabot vesznek, a nagy bevásárlást ilyenkor bonyolítják le. Fűszerek, üdítők, ásványvizek, száraztészták, és sok egyéb megtalálható a boltban, ami egy háztartásban kell, cukorbetegeknek, lisztérzékenyeknek ajánlott termékek is.- A kereslethez igazítjuk a kínálatot - magyarázza a tulajdonos. - A kórház közelsége is befolyásolja az árukészletet. Szívesen vesszük, ha a vevőink jelzik, mire lenne szükségük. Nemrég volt a nagy hóesés, s egy idős férfi szórósót keresett. Egy fél óra múlva meghoztuk neki. Ezeken a cikkeken azonban oly kicsi az árrés, hogy kedvezményt adni nem tudunk.- A keddi engedményhez kell-e igazolni, hogy nyugdíjas a vevő?- Jó ismerősünk már minden környékbeli, emiatt nem volt még szóváltás sem... K. Cs. A tisztesség volt az alaptőkénk Székely Sándor alapító tagja és 1992 februárja óta elnöke a múlt héten alakulásának tizedik évfordulóját ünneplő Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének. A köztiszteletben álló elnök a napokban töltötte be hetvenkilencedik esztendejét. Székely Sándor nemrég egy közös ebéd alatt tisztelt meg azzal, hogy elmesélte nem könnyű életét: - Jákóban születtem 1920 novemberében. Édesapám uradalmi gépész volt, majd az állami építészeti hivatalnál kapott munkát, édesanyám két fiáról, férjéről gondoskodott odaadó szeretettel. Nyolcéves voltam, amikor Kaposvárra kerültünk. A Berzsenyi Dániel Polgári Fiúiskola elvégzése után villany- szerelő tanuló lettem, 1939- ben kaptam szakbizonyítványt. Solt Béla, Villányi József és Bognár János mesterek műhelyében dolgoztam, apróbb munkák voltak akkoriban, kapcsolót, konnektort, villanyvasalót kellett javítani. Aztán jött a háború...- 1941 októberében Pécsre vonultam be katonának, a következő év májusában vittek ki az orosz frontra. Ott voltam azon a szörnyű télen a doni áttörésnél, mondhatom, Hírek A Balatonföldvári Nyugdíjas Egyesület a személyi jövedelemadó 1 százalékának felajánlásából tavaly 39, idén 24 ezer forinthoz jutott. Közgyűlésük határozata szerint az adományt idén is a kisnyugdíjasok megsegítésére fordították, élelmiszer-vásárlási utalványok formájában. A decemberi nyugdíjak kézbesítését már megkezdte a posta. Hírek terjedtek el arról, hogy hó végén - az esetleges számítógépes hibák elkerülése érdekében - december végén a januári nyugdíjat is kifizetik, ám ezt a nyugdíjfolyósító igazgatóságon cáfolták. A 2000. év első nyugdíját a szokott időben, a hó közepén folyósítják. Mernyeszentmiklóson pénteken tartották a nyugdíjasok napját. Fogarasi László memyei polgármester és Pásztohy András országgyűlési képviselő köszöntötte a településrész idős lakóit, majd a szentmiklósi kisiskolások és a nyugdíjas kultúrcsoport műsorának tapsolt lelkesen a mintegy negyven főnyi közönség. Az idősek ünnepe vacsorával, bállal zárult. Táskán a mozgáskorlátozottakat, mintegy hatvan idős embert vacsorára hívott meg tegnap este a helyi önkormányzat. Gadányi István polgármester a köszöntő szavak után ajándékcsomagot adott át a megjelenteknek. A találkozón fellépett a híres táskái asszonykórus is. Fogadóórák A megyei nyugdíjbiztosítási igazgatóság és az egészségbiztosítási pénztár munkatársai ma délelőtt Tabon, délután 1 órától Balatonföldváron várják az ügyfeleket. 6-án hétfőn, Marcaliban, 7-én kedden, Siófokon, 8-án szerdán, Nagyatádon, 9-én csütörtökön, Csurgón, 10-én pénteken, Barcson lesz vidéki fogadónap. Hetesen a nyugdíjas klubban az utolsó idei összevont névnapokat tartották szombaton. Az Erzsébeteket, Katalinokat, Imréket, Jánosokat, Istvánokat, Ferenceket és Évákat köszöntötték vidám műsorral és kedves ajándékokkal. A páncélos legenda Tatán kezdődött A 69. Harckocsizó Ezred Baráti Köre, a soraiban zömmel nagyatádi nyugdíjas katonákat tudó egyesület a napokban Tatán járt, ott, ahonnan elindult a legendás alakulat históriája. Bőd! Ferenc nyugállományú alezredes, a baráti kör elnöke szerint már csak azért is sikeresnek ígérkezett a kirándulás, mert sokan az észak-magyarországi helyőrségben kezdték katonai pályájukat. Nagyatád Nagyatád a nyolcvanas évek végéig katonavárosnak számított, hiszen állomásoztak itt határőrök, lokátorosok, lövészek és harckocsizók is. Az utóbbi ezred 1963-ban került Tatáról Nagyatádra. Majd negyedszázadnyi itt léte után felszámolták. Története mégis visszatérő beszédtéma a városban, hiszen a nyugdíjas katonák ápolják emlékét. Az egykori helyőrségi művelődési ház falán emléktáblát helyeztek el, s néhány héttel ezelőtt a bajtársi egyesülettel közösen emlékművet állítottak azoknak a társaiknak, akik már nem lehetnek közöttük. A rendszeres összejöveteleik között kirándulások is szerepelnek — mondja Bődi Ferenc. Legutóbb Tatán jártak, ahol nemcsak egykori katonatársakkal találkoztak, hanem megtekintettek egy haditechnikai bemutatót is. Hazafelé útba esett a tapolcai laktanya is, ahol ugyancsak régi katonatársakkal találkoztak. Tatán és Tapolcán is meghívókat adtak át a nagyatádiak: 2000. április 8-án ismét megtartják a nagyatádi páncélos bált, amire az egykori harckocsizók közül mindenkit elvárnak. Nagy Jenő Embereken segíthettem, ez kárpótol a fáradozásért szerencsésen megúsztam, bokalövéssel. Sebesültvonattal kerültem haza. Villányi Józsefhez szegődtem újra, amikor felépültem, dolgoztunk a szovjet városparancsnokságnak, így aztán a kényszermunkára hurcolást is elkerültem. 1948 szeptemberében kerültem utolsó munkahelyemre, a villanytelepre, a mai Dédász elődjéhez. Akkor kezdődött a faluvillamosítás, Tab, Zics, Andocs, Nágocs, Somogyegres térségében dolgoztam, majd Nágocson lettem vezető körzeti szerelő. 1956 decemberében a szakszervezeti bizottság vezetőjeként a közellátási hivataltól tüzelőt szereztem a dolgozóknak, s rakodás közben súlyos baleset ért, a gerincemre esett egy hasábfa. Alkalmatlan lettem a fizikai munkára, irodára kerültem. Tanfolyamokra, iskolákra küldtek, s amikor a közgazdasági technikumot elvégeztem, munkaügyi osztályvezetővé neveztek ki. Ebből a munkakörből kerültem rokkantnyugdíjazásra, 1970. december 31-én. 1987 óta egyedül élek, elvesztett hitvesem gondoskodását lányom, fiam, meg a négy unokám figyelme, szeretete pótolja. A történet végén óhatatlanul az egyesület életére terelődik a szó, hisz utóbbi tíz esztendejében ez jelentett szinte mindennapi elfoglaltságot.- Fiatalabbak kellenének már a vezetésbe, nem tudom, mi lesz, ha kidőlünk a sorból... Hatvanegynéhány évesen, aki még bírja, nyugdíjkiegészítő elfoglaltságot keres, nincs, aki ingyen felvállalná egy ekkora szervezet, ezernyolcszáz idős ember gond- ját-baját.- Az eltelt tíz küzdelmes év ismeretében vállalná-e újra az egyesület vezetését?- Lehet, hogy sokan megmosolyognak ezért, de vállalnám - mondja rövid töprengés után. - A sok teher mellett azért örömből is gyakran jutott. Tíz éve a semmiről indultunk, a tisztesség volt az az alaptőkénk. Kiváló embereket, városi, megyei vezetőket, politikusokat, vállalkozókat, készséges támogatókat ismertem meg, segítségükkel tehettük azt, amit tettünk. Jó érzéssel tölt el, hogy több száz nehéz sorsú társunk gondjait tudtuk enyhíteni, ez kárpótol a fáradozásért. Katona Csongor
