Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

4 Somogyi Néplap 1988. október 6., csütörtök A megyei pórt-vb napirendién Áz ellenőrzés hatékonysága Ülést tartott tegnap a me­gyei párt-végrehajtóbizott­ság. A testület összegezte az állami és társadalmi ellen­őrzés tapasztalatait és je­lentést hallgatott meg a testvérmegyei kapcsolatok helyzetéről, a továbbfejlesz­tés lehetőségeiről. Az országban — a megyé­ben is — jelenleg több mint 50 ellenőrző szervezet dol­gozik. Ez is az egyik oka annak, hogy előfordulhat: ugyanazt a tényt — eltérő szempontok alapján — töb­ben is vizsgálják. A koordi­náció ezért lenne rendkívül fontos. A megyei pártbizott­ság 1982-ben tárgyalta utol­jára ezt a témát: az akkori állapothoz viszonyítva a koordináció javulásáról szá­moltak be a jelentés készí­tői. Ennek ellenére ma is tapasztalhatók indokolatlan párhuzamosságok. Az oka ennek az, hogy nincs olyan szerv, amelynek teljes körű áttekintése volna a különfé­le ellenőrzésekről. Vannak olyan területek is, amelyek­re nem terjed ki az állami ellenőrzés. A vállalati taná­csok által irányított gazdál­kodó egységek esetében pél­dául a törvényességi fel­ügyeleti vizsgálat során nem ellenőrizhetik az egyes dön­tések, tevékenységek gazda­ságosságát, célszerűségét. Ez a vállalati tanács feladata. Kedvezőnek ítélte meg a testület, hogy az ellenőrzést végzők több esetben nem­csak a hiányosságokat álla­pították meg, hanem kutat­ták keletkezésük okait is. Az ellenőrzések azonban még nem vállalkoznak a gazdál­kodás átfogó minősítésére, bár tapasztalatait a koráb­binál jobban hasznosítják az irányító testületek és a ve­zetők. Még nem minden el­lenőrzés után kapnak azon­ban a vezetők konkrét ja­vaslatot az ellenőrzést vég­zőktől. Ahol indokolt, javas­lat is készül a felelősségre- vonásra, a feltárt hiányos­ságok megszüntetésére, és egyre több ellenőrző szerv — közöttük a NEB — csak akkor tekinti lezártnak az ügyet, ha a hiányosságokat megszüntették, és megtör­tént a feleősségrevonás is. Sok esetben azonban az is tapasztalható, hogy felelős- ségrevonás nem áll arány­ban a hibákkal. A társadalmi ellenőrzés a szakszervezeti aktívák, a szövetkezetek, az ellenőrző, illetve felügyelő bizottságok részvételével valósul meg. A legfontosabbnak a fogyasz­tói érdekvédelmet, az árel­lenőrzést, a tulajdonosi el­lenőrzést tekintik. A szak- szervezetek társadalmi el­lenőrei közös vizsgálatokat is végeznek az állami mun­kavédelmi felügyelőséggel, a kereskedelmi felügyelőség­gel, és növekszik részvéte­lük a környezetvédelmi, a város- és településtisztasági ellenőrzésben is. A végre­hajtó bizottság vitájában részt vevők saját tapaszta­lataikra is építve mondták el véleményüket. Horváth László például azt, hogy kü­lönösen nagy gond az ellen­őrzési munka túlszabályo­zottsága. Dévényi Zoltán pedig azt, hogy rendkívül fontos a munkahelyi belső ellenőrzés, amelynek zavar­talan működéséhez a válla­latnak kell a személyi és az anyagi feltételeket biztosíta­ni. Tolnai Sándor szerint a társadalom zavarai az ellen­őrzésben is megmutatkoz­nak; ezért van az, hogy pa­naszkodik a törvényt sértő állampolgár és a gazdálkodó szervezet is. Az utóbbi első­sorban az ellenőrzés terv- szerűtlensége miatt. A leg­nagyobb gondnak azt tar­totta, hogy nincs hatékony önellenőrzés, az ellenőrző szervezet pedig a tényekből nem von le következtetése­ket és nem tesz javaslato­kat. Dr. Gyenesei István szerint az ellenőrzés jelen­legi mechanizmusának leg­nagyobb hibája az, hogy mindent szabályoz, és min­dent ellenőrizni akar a tár­sadalom. Ehhez viszont nin­csenek meg a feltételek. Ki­fogásolható az ellenőrzést végzők egy részének felfo­gása is. A jó szándékú kér­désekre sem kap a gazdál­kodó, illetve az állampolgár megfelelő eligazítást. Boros József is az ellenőrzés ha­tékonyságának hiányát tette szóvá, kifejtve, hogy hiány­zik a döntésért vállalt fele­lősség, a kötelességtudat, az érdekeltség. Ezért van az, hogy minden munkát vál­laló mellé — képletesen szólva — egy ellenőr is kall. Klenovics Imre a vitát is összefoglalva kívánatosnak tartotta, hogy az alkotmány újrafogalmazásával egvidő- ben alakuljon ki egy haté­kony ellenőrzési rendszer is, és ennek jogait és kötele­zettségeit magas szintű jog­szabályok határozzák meg. Az ellenőrzés társadalmasí­tására irányuló törekvések­kel egyetértve azt is meg kell vizsgálni, hogy eseten­ként mibe kerül ez a „tár­sadalmi” ellenőrzés. A to­vábbfejlesztést — a végre­hajtó bizottság véleménye szerint — úgy lehet elkép­zelni, hogy a megfelelő és hatékonyan működő állami ellenőrzési szervezet mellett a társadalmi ellenőrzés el­sősorban a lakosság hangu­latát befolyásoló témákban végez vizsgálatokat. A LAKASGAZDALKODASRÓL Tanácskozás a HABITAT-világnap alkalmából Az ENSZ 1976-ban, felis­merve a hajléktalanság em­bernyomorító következmé­nyeit, konferenciát hívott össze a tennivalók emgba- szélése és a tapasztalatcsere céljából. Azóta világszerte minden évben október első hétfőjén tartják a HABITAT- világnapot. A világnap alkalmából Somogybán tegnapra hívott össze tanácskozást a megyei tanács, a Kaposvári Városi Tanács, a Magyar Urbanisz­tikai Társaság regionális csoportja és az Építőipari Tudományos Egyesület me­gyei csoportja. Kaposváron az MTESZ székházában tar­1 tott tanácskozáson a részt­vevők elsősorban a helyi, megyei tennivalókról fejtet­ték ki véleményüket. — Magyarországon társa­dalmi elégedetlenség veszi körül a lakásgazdálkodás szinte minden elemét; a ter­vezéstől a döcögős kivitele­zésen és az elosztáson át sok mindent bírálnak az ál­lampolgárok — mondta Papp János kaposvári 'tanácselnök a megnyitóban. Karikás György, az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium lakáspolitikai főosztályvezetője a lakás- gazdálkodás továbbfejlesz­tésének formálódó elképze­léseiről beszélt. Szavai nyo­mán világossá vált —, hogy még sok a bizonytalanság. Ezt nemcsak pénzügyi töp­rengések — a bérék, a la­kásárak alakulása és alaki-, tása — okozza, hanem a változó társadalmi háttér is. — Hazánkban körülbelül négymillió lakás van — mondta a főosztályvezető. — Ebből úgy tűnik, mintha nem lennének nagy feszült­ségek az igények kielégíté­sében. A valóságban azon­ban sok lakás nem megfe­lelő (környezetben van vagy maga a lakás nem megfe­lelő. Feladatunk, hogy reális esélyt teremtsünk arra, hogy a megfelelő előtakarékosság esetén jó színvonalú lakás­hoz juthassanak az embe­rek. Célszerű lenne a telje­sítménnyel arányos bérezés révén elérni azt, hogy a la­kásigénylőkből lehetőleg ve­vők legyenek, tehát a piaci elemeket kell erősíteni, mi­közben az arra rászorulók továbbra is élvezhetik a szo­ciálpolitikai támogatást. Változások várhatók a tu­lajdon- és a bérleti formák­ban, továbbá a munkáltatói támogatás rendszerében is. Az elképzelések egyelőre tág körben mozognak. Dr. Fazekas Sándorné, a megyei tanács osztályvezető­je elmondta, hogy megyénk­ben a piacszempontú lakás- gazdálkodásnak még nin­csenek eredményei. Nincs vállalkozó, mert kedvezőtle­nek a hitelfeltételek. Ugyan­ezt erősítette meg — a vál­lalkozók oldaláról — Heim Miklós, a Bázis építőipari vállalat területi igazgatója is. Illés Antal, az OTP me­gyei igazgatóságának igazga­tója a töméntelen sok peres­kedésről beszélt: építőipari vállalatok, szövetkezetek szűnnek meg sorra, maguk után hagyva a garanciális, szavatossági munkákat. A formálódó lakáskoncepcióval kapcsolatosan elmondta, hogy a toronymagasra szök­kent lakásárak nem teszik lehetővé a hosszas töpren­gést, a lassú változást. Karikás György zárszavá­ban arra hívta föl a figyel­met, hogy Somogybán — miként eddig is tették —, a helyi lehetőségeket is figye­lembe véve kell alakítani, javítani a lakáshoz jutás esélyeit. Lépéskényszerben van a lakásgazdálkodás, s a megoldás kidolgozása az egész társadalom érdeke, feladata. â vértanúk Áldozatok, vértanúk, mártírok emlékét őrzi a történelem. Megjelölt vég­ső nyugvóhelyre nem midegyikük kerülhetett, a tömegsírok fölött minden elpusztított emberért szól a harang. Szinte nincs település, ahol ne lettek volna olya­nok, akik sosem térhettek haza. Márványba vésték nevüket és emléket állí­tottak a községek főterén a halállal büntetetteknek. A költő szavai jutnak eszembe: „Hol sírjaink domborulnak...” Ma a magyar ember Aradra emlékezik. A ti­zenhárom vértanúra, azok­ra, akik vérüket áldozták a szabadság eszméjéért. Hősök, áldozatok, vérta­núk, mártírok — egyek a rájuk mért halálban. Egyek a meggyőződésben, egyek az eszme vállalásában, egyek a megtorlással való szembenézéssel. A tizenhárom aradi vér­tanú az 1848—49-es forra­dalom és szabadságharc eszméiben hitt, ezt torolta meg az önkény. Ma rájuk emlékezünk. Sírjuk fölött kigyúlnak a gyertyák; a ma nemzedéke a jövő fe­lelősségével gondol rájuk és helyezi el koszorúit az emlékhelyeken. Megkopott történelmi tu­datunkban vajon föl tud­juk-e idézni a tizenhárom aradi vértanú nevét? A tizenhárom parancsnokét, akik szabadságunkért küz­döttek. Aulicz Lajos, Dam­janich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Kné­zich Károly, Lázár Vil­mos, Lahner György, gróf Leiningen-Westerburg Ká­roly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schwei- del József, Török Ignác és Vécsey Károly gróf nézett szembe a halállal ma száz- harminckilenc éve, októ­ber 6-án. A császári hata­lom halálba küldte vala­mennyit, s abból is érte­nie kellett a népnek, hogy nem volt elég a kiosztott halál, büntetés, a vértanúk holttestét is megalázták. — Megdőlt a szabadság végső reménye. Halálra Vérzik Magyarország — kiáltotta világgá 1849 ok­tóberében a költő, Heine. Pesten október 6-án agyon­lőtték az első magyar mi­niszterelnököt, gróf Bat­thyány Lajost. Börtönök kapui csukódtak be a ma­gyar forradalom és sza­badságharc eszméjét zász­lajukra tűző hazafiak után. Rájuk is emlékezünk ma. Az őszi határban Földbe kerül a kenyérgabona magja A napfényes, jó idő ked­vez az őszi munkáknak. Vé­géhez közeledik a silókukori­ca betakarítása, s a kombáj- ndk már a szemnek valót is aratják. A cukor répafölde­ken is dolgoznak a betakarí- tógépek: nőnek a répapriz­mák a tárolóhelyeken. Az ősz másik fő munkája a jövő évi termés megalapo­zása, a talajelőkészítés és a vetés is megkezdődött. A so- mogyvári Dózsa termelőszö­vetkezetben tegnap kezdték el vetni a búzát. Porfelhőt húz maga után a vetőgép. Mikor megáll, akkor vesszük észre a gépről leszálló Án­gyán János növénytermeszté­si ágazatvezetőt. — Az első köröket szere­tem magam ellenőrizni — veri le a port ruhájáról. — A vezető a fülkéből nem látja pontosan, nincs-e va­lami fennakadás. Utána már megy minden, mint a kari­kacsapás. A múlt héten be­fejeztük az őszi árpa vetését, 165 hektáron került földbe a mag. Búzát 800 hektáron vetünk, ez a 46 hektáros .tábla az első. • • A vetés is kampánymunka, három ember napi tizenkét órán át dolgozik. Kerecs Er­nő, Kollár Károly és Tilk János már összeszokott trió — látszik ez a gyorsaságu­kon, ahogy feltöltik a vető­gépet. Tilk János tizenöt év óta minden ősszel vetőgépen dolgozik. — Ennyi idő után már nem érhet meglepetés; csak arra kell figyelni, hogy pon­tosan csatlakozzam az elő­ző sorhoz. A másik táblán a talajelőkészítést végzi két gép. Ha a kombinátor és a tárcsa végez, oda is a ke­nyérnek való gabona kerül. Hogy mikor végzünk? Az at­tól is függ, hogy mikorra fogy le a kukorica a búzá­nak szánt földről. Ezen most négy kombájn is dolgozik — hogy mielőbb jöhessen a vetőgép. Dübö­rögve járják a kukoricatáb­lát. Az ágazatvezető azonban csóválja a fejét: — Nem sikerült az idén a kukorica, pedig tavaly még díjat is nyertünk vele; az IKR rendszer tagjaként a legjobb termésátlagot értük el a nyolc tonna fölötti ter­méssel. Az idén jó, hogy ha elérjük aZ öt tonnát. A csö­vek sem jók — bont ki egyet. — Nézze meg: ennek tíz centivel hosszabbnak ké­ne lennie! NéhoJ kénytele­nek voltunk fölcserélni a si­lókukoricát a szemnek va­lóval. Az utóbbit az aszály miaitt lesilóztuk, s a sűrűb­ben vetett silókukoricát hagytuk meg magnak, mert jobb volt a minősége. A Claas Dominátor ismét jelez: tele a tartálya. A ve­zető ki sem /száll; az ürítés után újra nekivág a táblá­nak. — Sietni kell vele, mert ide gon a búza. A többi 'táb­la még ráér; magas a víz­tartalma, inkább a lábán szá­radjon még egy kicsit. Ha az idő ilyen marad, két-há- rom hét múlva végzünk az őszi munkákkal V, O. A KONFEKCIÓ­BOLT ŐSZI AJÁNLATA — női és bakfis átmeneti félkabátok, — bakfis és női selyemblúzok gazdag választékban, — cseh férfi­öltönyök és nadrágok Várjuk kedves vásárlóinkat! KAPOSVÁR, Május 1. u. 15. (103564)

Next

/
Oldalképek
Tartalom