Somogyi Néplap, 1988. október (44. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-06 / 239. szám
1988. október 6., csütörtök Somogyi Néplap 5 Minden fiatal tanulhasson Kerek* asztal A megye közoktatásának fejlesztéséről szóló állásfoglalás után program is készült, hogy fölkészülhessen /az oktatás az egyre növekvő középiskolás korosztály fogadására. A megye VII. ötéves tervének fontos része a demográfiai hullám levezetésének főbb feladatait tartalmazó program. A gazdaságban bekövetkezett kedvezőtlen változások, a tanácsok fejlesztési lehetőségeinek csökkenése 1987-ben szükségessé tették a program átdolgozását. Kerekasztal-beszélgetésünk témája az egyre népesebb középiskolai korosztály oktatásának ügye. A beszélgetésen részt vett: dr. Só- tonyi Sándor, a megyei tanács művelődési és Balogh László, a munkaügyi osztály vezetője, Farkas István, a Kaposvári .Városi Tanács általános elnökhelyettese, Tóth Tihamér, a csurgói szakmunkásképző igazgatója, Gulyás Mihály, a kaposvári Munkácsy gimnázium igazgatója. Szerkesztőségünket Horányi Barna képviselte. megyében. A szakképzésben részt vevőkkel különösebb gond nem volt. Viszonylag kevés ajánlatot kapnak, akik a gimnáziumokból kerültek ki és nem tanultak tovább. Mintegy 360 gyerekkel foglalkoztunk. A szakképzetlen fiatalokat nem fogadják szívesen la munkahelyeken. A munkaerő-szolgálati iroda jelzése szerint azonban valamennyi jelentkező számára tudtak munkát biztosítani. Nem irodában, hanem köny- nyebb fizikai vagy betanított munkát. Nagyobb feszültséget vártunk. SZERKESZTŐSÉG: — A SZERKESZTŐSÉG: — Demográfiai hullámról beszélünk. Hogyan értékelhetjük ezt a rövid ideig tartó jelenséget? BALOGH LASZLO: — A megye népesedési helyzetét figyelembe véve nem tekinthető igazán demográfiai hullámnak a tanulók számának várható emelekedé- se. Az lenne kívánatos, hogy ilyen magas szintű legyen folyamatosan a születési arány. 1975-ben a születési arány 16—17 ezrelék volt, jelenleg 11—12 ezrelék. Ez azt jelenti, hogy a megyében — és sajnos az országban is — többen halnak meg, mint amennyien születnek. DR. SŐTONYI SÁNDOR: — A megye életében jelentős a mostani demográfiai hullám, de korántsem a legnagyobb. Elég utalni arra, hogy 1963-ban 51 ezer általános iskolás volt Somogybán, a mostani demográfiai hullám tetőzése idején 43 ezer. Ennek ellenére mégis sok gondot okozott: az V. ötéves terv idején elsősorban az óvodában, a VI. ötéves terv időszakában az általános iskolában, a VII. és a VIII. ötéves tervben pedig a középiskolában. FARKAS ISTVÁN: — A demográfiai hullám semmiképpen sem istencsapása. A probléma szerintem abban van, hogy most az ország gazdasági helyzete rossz, nincs annyi pénz, mint amennyi az optimális megoldáshoz elég volna. Meg lehet és meg is tudjuk oldani a gondokat. TÓTH TIHAMÉR: — Az 1968-as szociálpolitikai intézkedések kedvezően hatottak a születések számának emelkedésére. Azt hiszem, még további ilyen intézkedésekre volna szükség ahhoz, hogy a népesség fogyása megálljon. GULYÁS MIHÁLY: — A demográfiai hullám azért okoz ma kritikus helyzetet az oktatásban, mert egyidejűleg kettős feladatot kell megoldania: a mennyiségi és a minőségi fejlesztést. Szerencsére nagy létszámú korosztályok jelentkeznek majd a középfokon, az ő iskoláztatásukról gondoskodni kell, ugyanakkor elodáz- hatatlanok a minőségi változtatások az oktatásban. A kettőt együtt kell megoldani, és a mai helyzetben ez kilátástalanul nehéznek látszik. SZERKESZTŐSÉG:— Idö- ben felkészültünk erre? DR. SÓTONYI SÁNDOR: — 1973-ban, 1974-ben, 1975- ben már látni lehetett, hogy egy növekvő gyermeklétszámról van szó. Az 1960-as évektől a fiatalok továbbtanulási igénye is változott: 50 százalékról 95—96-ra. majd 98 százalékra nőtt az általános iskolát végzettek továbtanulási aránya. BALOGH LASZLO: — Az 1970-es években a szakmunkásképzés tulajdonképpen az akkori demográfiai hullámot segített levezetni. Nem a legolcsóbb megoldás a szakmunkásképzés, de a megyének szüksége volt szakmunkásokra. DR. SÖTONYI SÁNDOR: — A nagyobb nyomás középfokon jelent meg, ezért már a tervek elsődlegesen erre koncentráltak. A megye VII. ötéves terve 119 tanterem építésével számolt. Több mint 80 új tanteremmel, illetve bővítéssel, új iskolával és átszervezéssel. 1987-ben csökkentést írtak elő az országban; eg.vhar- madával lett kevesebb a fejlesztésre fordítható pénz, mint amit eredetileg terveztünk. Kikerült a céltámogatási programból a kaposvári 16 tantermes és a barcsi 8 tantermes gimnázium, a marcali és a 4 vagy 8 tantermes bogilárlellei szakiközépiskola. Tehát 28—30 tanteremmel kevesebb épülhet meg. Ez gondjainknak, problémáinknak a kiindulópontja. FARKAS ISTVÁN: — Szerintem is időben elindult a program előkészítése és szervezése. Annyira előrelátó volt a megyei tanács, hogy már 1985-ben támogatta iskolafejlesztésünket. így kezdődhetett meg Kaposváron például a Munkácsy gimnázium bővítése. Át kellett dolgoznunk a középiskolai programot s az egész fejlesztési, felújítási tervet. A VII. ötéves tervünk eredetileg 221 millió forinttal számolt középiskolai felújításra és fejlesztésre. A módosított terv szerint 170— 180 millió forint jut rá. Tartalmában jelentős különbség van. Minden lehetőséget felkutattunk, hogy elhelyezhessük a diákokat. Nem olyan optimálisan, mintegy új gimnáziumban lehetne. A demográfiai hullám idején Kaposváron 57 tanteremmel többre lesz szükség; ebből eddig 20 elkészült. Jövőre a még hátralevő 37 tanteremnek mintegy 80—90 százaléka áll majd rendelkezésünkre. A Toldi általános iskolában kapunk helyet, a tanítóképzőben a jövő ősszel gimnáziumi osztály indul, az építőipari szakközépiskola 5 tanteremmel, a kereskedelmi szakközépiskola 6 tanteremmel bővül 1990-re. Az Ipari Szakközépiskola pedig 4 tantermet kap. A Gyertyái kollégiumban és az élelmiszeripari iskola kollégiumában is tudnak elhelyezni osztályokat. Szükség szerint használatba vehető még a KISZ-iskola is. Szakmunkásképző iskoláinkban mintegy 200-zal több tanuló felvételére is módunk lesz. SZERKESZTŐSÉG: — A diákok szétszórtan tanulnak majd. Hagyományos iskolájuk nem lesz. Tantestület sem. DR. SÖTONYI SÁNDOR: — Pályázatok útján nehezen tölthetők be ezek az álláshelyek. A Gyergyai kollégium lesz a szórványtantermek központja. Ebbe az „iskolába” nem fognak tolongani a pedagógusok, mert a munkakörülmények közel sem lesznek olyanok, amilyennek megálmodták. Rendkívüli lesz a zsúfoltság, rendkívül nehéz munkakörülmények között dolgoznak majd. SZERKESZTŐSÉG: — Pró- báljuk meg számokkal és té- nyekkel jellemezni, milyen ma a középfokú oktatás So- mogy megyében! DR. SÖTONYI SÁNDOR: — 1988-ban a 356 tanteremből a középiskolák rendelkezésére áll 220, a szakmunkásképzőknek 136. Az 1988— 89-es tanévben 13 475 tanuló iratkozott be középfokú oktatási intézményeinkben. Minden jelentkezőnek jutott még hely. Túljelentkezés volt a kereskedelmiben, a siófoki vendéglátóipari szakközépiskolában, az óvodai szakközépiskolában Csurgón, a kaposvári közgazdasági szakközépiskolában és a szakmunkásképzőben is. SZERKESZTŐSÉG: — A demográfiai hullám nem egyformán érinti a gimná- ziumot, a szakközépiskolát. a szakmunkásképzőt. DR. SOTONYI SÁNDOR: — Az lenne a jó, ha sikerülne elérni, hogy gimnáziumba jelentkezzen a továbbtanulók 25 százaléka. Most csak 18 százalékuk küldi ide a jelentkezését. A szakközépiskolákban 28—30 százalék lenne az ideális, most megközelítőleg itt is tartunk. Az ipari szakmunkásképzésben 44—46 százalékkal számolunk. A valós jelentkezések azonban nem a törekvésünket mutatják, a gimnáziumok iránti érdeklődés jóval alatta marad a tervezettnek. GULYAS MIHÁLY: — A gimnázium presztízse általában nem a legjobb. Kétségtelen, a Somogy megyei gimnáziumok közül kettőhárom teljesíti alapvető funkcióját; felkészíti diákjait a felsőfokú tanulmányokra. Sajnos, a többiek nem. A tanulók pillanatnyi érdeke az, hogy a szakképző intézményekben képezzék magukat. DR. SÖTONYI SÁNDOR: — Az utóbbi évek átlagait szemlélve a legeredményesebb a továbbtanulás a kaposvári Táncsics gimnáziumból. A Munkácsy gimnáziumot állíthatjuk mellé, s vitathatatlan, 'hogy a szakközépiskolák közül az ipariból jelentkeznek a legtöbben főiskolára, egyetemre. SZERKESZTŐSÉG: — Főiskoláink, egyetemeink fölkészültek a nagyobb számú je- lentkező fogadására? DR. SOTONYI SÁNDOR: — Nincsenek felkészülve. Ismert, hogy Magyarországon a helyek milyen korlátozottak. Általában 'a jelentkezők egy- harmada jut be főiskolára, egyetemre. SZERKESZTŐSÉG: — A gimnáziumi érettségivel rendelkezők hol tudtak elhelyezkedni? Mi történt azok- kal, akik nem tanultak to- vább? BALOGH LÁSZLÓ: — Az év elején felmerült, hogy a pályakezdőknek milyen elhelyezkedési lehetőségük van a munkaerő-gazdálkodás felkészült-e a demográfiai hul- lám levezetésére? BALOGH LASZLO: — A megyei tanács végrehajtó bizottsága a művelődési osztállyal közös előterjesztésünkben tárgyalta ezt a témát. Több javaslatot tettünk; a 15—17 éveseknek átképzést biztosítunk. Ezt az állam finanszírozza. A vállalatok igényétől függ majd, hogy milyen képzést szervezünk. Aki átmenetileg nem tud elhelyezkedni vagy munka- nélkülivé válik, kétéves átképzésen vehet részt. Olyan szakmákra képezzük ki a fiatalokat, amelyekre szükség lesz. Néhány megyében — Borsodban, Szabolcsban — van már ilyen képzés. Ezeknek a fiataloknak az elhelyezkedése nem okozhat különösebb gondot, mert ha nem is a megyében, de a környező megyékben lesz számukra i munkalehetőség. Előre azonban nem lehet látni, hogy a gazdaságban milyen struktúraváltás lesz. Gondoltunk a munkahelyet teremtő beruházásokra is. A megye az országos foglalkoztatási alapból már nyert pályázat alapján erre pénzt. Föl kellene gyorsítani ezt a folyamatot, hogy több munkahelyet tudjunk teremteni a fiataloknak. Ide tartozik a lakásmobilitással kapcsolatos országos elképzelés is. Nem biztos, hogy istencsapása lesz, ha valaki nem tud a lakóhelyén elhelyezkedni. Jelenleg is a megyében dolgozó emberek mintegy egy- harmada nem a lakóhelyén dolgozik. Ahol van munkahely, ahol fejlesztenek, ott megfelelő ösztönzéssel kell elérni, hogy a dolgozók lakást is cserélhessenek. Tervbe vettük az úgynevezett rugalmas foglalkoztatási formák fejlesztését is. Itt azonban még olyan korlátok vannak, amelyek nem ösztönzik erre a vállalatokat. Inkább visszafejlődés tapasztalható. A megyében az átlagos műszakszám az ipari üzemekben nagyon alacsony: 1,2—1,3. Ha a mi cégeink piaci helyzete olyan változáson menne keresztül, hogy keresnék termékeiket, akkor például Kaposváron könnyen lehetne teremteni három-négyezer munkahelyet a műszakszám növelésével is. Ez ingyenes forrása lehetne a demográfiai hullám levezetésének. FARKAS ISTVÁN: — Ma én nem merném garantálni, hogy munkahelybővítő beruházás nélkül Kaposváron minden megoldódik, TÓTH TIHAMÉR: — A közeljövőben a költségvetési reform egészen más tényekre, egészen más vágányra helyezi az oktatás feltételeit, pénzügyi feltételeinek megteremtését. Ebből adódik, hogy a szakmunkás- képzés és a szakoktatás bizonyos mértékig piacorientált lesz. Ez szűkíteni fogja a fölveendő tanulók körét is. Még több olyan ember lesz, aki be sem tud kerülni az iskolába. SZERKESZTŐSÉG: — A kollégiumi elhelyezés milyen lehetőséget ígér? DR, SOTONYI SÁNDOR: — A VII. ötéves terv készítése során már előre lehetett látni, hogy 850 új kollégiumi helyre lesz szükség a megyében ahhoz, hogy kielégítsük az igényeket, s egy picit javítsunk is a helyzeten. Ismereteim szerint 435 új kollégiumi hely lesz. Egy része új építkezéssel valósul meg, más épületek átvételével is számolunk, bővítésre is sor kerül. így az igényeknek mintegy a fele kielégíthető. Emellett keressük az externátusi megoldási lehetőséget. Ehhez a megyei tanács oly módon ad támogatást, hogy a kollégiumok és az externátusi költségek közötti különbözetet — éppen az ifjúsági parlament kérésének eleget téve — vállalja. TÓTH TIHAMÉR: — Egy évvel ezelőtt elkezdtünk egy egy kollégiumot építeni Csurgón. 240 helyre terveztük. Az első emelet kész, a második emelet ez évben lesz készen. A tervezés szerint 1990. szeptember 1-jére kellene a kollégium felét átadni, de ez előrehozható Valószínűleg 1989. szeptember 1-jén már átadásra kerül. Ha további pénzügyi lehetőséget is tudnánk tisztázni, lehetőség nyílna esetleg arra, hogy 1990-re elkészüljön az egész kollégium. 360- 380 tanulót helyezhetünk el a mostani 220-240 helyett. Hatvanan albérletben lak nak. A tanfolyamok felnőtt hallgatói is albérletbe kényszerültek, s ezt nekünk kell fizetni. SZERKESZTŐSÉG: — Lesz-e elég pedagógus? DR. SOTONYI SÁNDOR: — A demográfiai hullám levezetéséhez 300-zal több pedagógusra lesz szükségünk. Igaz, hogy a felsőoktatási képzési keretszámokat a a múlt évben 30 százalékkal emelték, a meghirdetett álláshelyekre azonban csak mintegy 50 százalékban jelentkeznek. így az már biztos, hogy egyetemet végzettekkel az igényeket nem lehet kielégíteni. Kényszer- megoldás, de megoldás az is, hogy az általános iskolák főiskolai végzettségű tanárait bevonjuk a középfokú oktatásba. Ez átmeneti megoldást jelent, és egyúttal képzési, továbbképzési kötelezettséget is a pedagógusoknak. Más oldalról : az álta- . lános iskolákban csökkenti a szakosan leadott óráknak az arányát. Ez azért kedvezőtlen jelenség, mert az oktatásban á minőség romlá- sához vezet.
