Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-25 / 173. szám
1984. július 25., szerda Somogyi Néplap 3 A VESZTESÉGES GAZDÁLKODÁS OKAI Nemcsak a pénzügyi szakemberek elemzéseiben, hanem az országgyűlés nyári ülésszakán is a szokásosnál hangsúlyozottabb szerepet kapott a veszteséges gazdálkodás okainak boncolgatása. Mint Hetényi István pénzügyminiszter utalt rá: ..a tartósan az átlagot meghaladó jövedelmezőségű, vagy javuló eredményeket felmutató vállalatok sokasága mellett már hosszabb ideje nem kevés gyenge teljesítményű vállalat is van”. A pénzügyminiszter a jól dolgozók közül egyebek közt ?. Taurus Gumiipari Vállalatot, a Szigetvári Cipőgyárat, valamint az Alba Regia Állami Építőipari Vállalatot emelte ki. A hosszabb ideje komoly gondokkal küzdő gazdálkodók sorában az Irodagépipari és Finom- mechanikai Vállalatot, a Ganz-MÁ VÁGÓT, valamint a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalatot említette. Ami az általános képet illeti, tavaly több mint 60 százalékkal növekedett a veszteségesen gazdálkodó szervezetek száma, a veszteség összegének növekedése pedig még ezt is felülmúlja: a növekedés 173 százalékos. Az adatok reális értékelésénél azonban tudni kell azt is, hogy a veszteség zöme csupán két külkereskedelmi vállalatnál jelenik meg, ugyanakkor megduplázódott az iparvállalatok hiánya is. Összességében — ha bővült is a hiánnyal gazdálkodók száma — a veszteség döntő többsége a korábbi évekhez hasonlóan néhány nagyvállalatnál mutatható ki. Tizenegy vállalatnál 100 millió forintot meghaladó a veszteség ösz- szessége, és náluk keletkezett a tavalyi hiány 83 százaléka. Kedvezőtlen jelenség, hogy a veszteségesek között 18 olyan gazdálkodó akad, amely már a korábbi évet is hiánnyal zárta. A kohászat és a nitrogén műtrágyagyártás (mindkettő az úgynevezett válságágazatokba sorolható) is csak egy-két vállalattal képviselteti magát a gyengén gazdálkodók között. Az arányos megoszlás mellett bizonyos aránytalanságok is felfedezhetők. A veszteséges közös vállalatok nagy száma például egyebek közt azzal magyarázható, hogy többségüket tavaly alapították, amikor valamirevaló bevételük nem volt, a költségeket azonban viselniük kellett. A viszonylag jelentős számú veszteséges cukorgyárak hiányait CSÖKKENŐ TEKINTÉLY Esztergályosok vitában A Kaposgép törzsgyárában, a forgácsolóknál jelenleg hetvenhárman dolgoznak: marósok, köszörűsök, gyalusok, esztergályosok. Művezetőjük, Keczeli László is esztergályosként kezdte az 50-es évek végén. — Akkor még nagyobb becsülete volt ennek a szakmának — magyarázza —, holott a kereset eléggé alacsony volt, ahogy ma sem kielégítő. A gyengébb fizetséget pótolta az erkölcsi elismerés, a tekintély. A gyár elődjének tekinthető gépállomáson mindössze ketten dolgoztunk esztergályosként. Változatos, igényes feladataink voltak, a presztízsünk emiatt is volt olyan magas. Ma merőben más a helyzet. Iparunk hihetetlenül gyorsan fejlődött, a forgácsolók iránti szükséglet sokszorosára nőtt. És mégis: nem számít vonzó szakmának a forgácsolás. Sokféle oka van ennek. A szülők elsősorban a divatos, jól fizető szakmákra irányítják gyermekeiket, s ezen nem lehet csodálkozni. — Igazat adok a művezetőmnek — jegyzi meg Császár Gyula, az egyik legismertebb szakmunkás az üzemben —, annak ellenére, hogy az én keresetem egyáltalán nem rossz, de hát végtére is több mint húsz éve állok a gép mellett. Ha most lennék kezdő, nem biztos, hogy a Kaposgép esztergályosaként keresném a kenyeret... Esztergályos tanulóink közül csupán két ifjú maradt nálunk, a többiek jobban fizető állás után néztek. — Nem szeretek vitatkozni — szól közbe Gelencsér István —, ezúttal azonban kénytelen vagyok ellentmondani. A most végzett esztergályosok előtt nagy jövő áll... Pontosabban : ha igazán érdekli őket a szakma, ha tanulni akarnak, lesz mit. Csak ennyit mondok: CNC. A jövő a számítógép-vezérlésű megmunkáló gépeké. A hagyományos esztergályosokra ma még nagy szükség van, különösen az olyanokra, mini a Császár szaki, de néhány év múlva már nálunk is a számítógép „beszél”. Szerintem a szakmát csakis akkor lehet vonzóvá tenni, ha a szakmunkásképzésben már a jövőre is gondolnak. A mi üzemünkben csak né- hányan dolgozunk ilyen gépekkel, mert az idősebb szakmunkások idegenkednek az újtól. Ez érthető, mondhatni „bocsánatos bűn”, ám az ifjabbakat már eleve úgy kellene idecsalogatni, hogy a közeljövőben a legújabb konstrukciójú gépeken dolgozhatnak. — Ma még kevés ilyen gép van nálunk — veszi át a szót ismét a művezető —, gondokkal jár az üzemeltetésük, nem használjuk őket „intelligenciájuknak” megfelelően, de kétségtelen hogy ezek csak kezdeti zavarok. A jövő esztergályosának körülbelül annyit kell tudnia, mint egy mai üzemmérnöknek. Tanasóczky Mihály az NDK-ban ismerkedett meg a korszerű forgácsológépekkel még 1975-ben. — Akad nálunk egy-két idősebb szakmunkás, aki nem becsüli a munkánkat. Elhangzott már ilyen kifejezés is, hogy csak „gomb- nyomogatók” vagyunk .., Nem éppen hízelgő kifejezés, ráadásul igazságtalan. A gép programját a technológusokkal közösen dolgozzuk ki, az apróbb, ám lényeges finomításokat pedig teljesen önállóan csináljuk. Vannak, akik úgy Vélekednek, hogy a számítógép mellé nem kell önálló ész, mivel a munkafolyamatokat a legapróbb részletekig megtervezik, automatizálják, a munkás szinte robottá válik ... Kis szünet után így folytatja: — Nem vitatom, ez is lehet a jövő, de lehet más is. Emberibb, ahol az esztergályost esetleg másként nevezik, mindenesetre megbecsült szakember lesz — megbecsültebb, mint manapság ... Sárközi Gábor viszont a készletezés költségeinek emelkedésével, valamint a romló kapacitáskihasználással indokolják a pénzügyi szakemberek. A szabályozók és a külpiaci feltételek szigorodása kétségtelenül hozzájárult a veszteségsummák duzzadásához. Ugyanakkor a szakértői elemzések leszögezik : például az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalatnál, a Kalapgyárban, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban, a Budapesti Porcelángyárban, a Csepel Művek Jármű- és Konfek- ciógépgyáraban, valamint több építőipari vállalatnál termelésszervezési és vezetési gondok, a piaci igényekhez nem igazodó termékszerkezet is okozója volt a veszteség keletkezésének. Másutt, például a Kecskeméti Zománc- és Kádgyárban, illetve a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyárban a termelő kapacitások kihasználatlansága vezetett hiányhoz. A külkereskedelmi és a külföldi fővállalkozásban részt vevő néhány építőipari vállalat veszteségszámláját a kellő körültekintés és szakmai hozzáértés nélkül kötött szerződésekkel, illetve kivitelezésekkel indokolják. A pénzügyi hiányok rendezésével kapcsolatban ismét érdemes Hetényi István expozéjára utalni: a nehéz helyzetbe került válla'latoh közül több, felismerve a helyzetet, saját erejéből tett lépéseket a veszteség és alaphiány megelőzésére, illetve rendezésére. A Bajai Finomposztó Vállalat például, hogy megelőzze fejlesztési alaphiányát, egyik gyáregységét értékesítette Egy másik eset: az Aszfaltútépítő Vállalat, látva, hogy pénzügyi forrásai alatta maradnak a tervezettnek, miközben kötelezettségei növekedtek, mérsékelte, illetve átütemezte fejlesztéseit. Mindez példa arra, hogy a veszteség megszüntetését, illetve megelőzését sajá* erőből kell megoldani. Mégpedig oly módon, hogy a hiányhoz vezető okok feltárását, majd kiküszöbölésüket szorgalmazzák. Molnár Patrícia Kevesebb, de képzettebb dolgozóra van szükség Korszerű tehenészeti telep Mosdóson gén rendszerű fejőház és a tejház, amellyel a megyében csak a dél-somogyi állami gazdaság, de országosan is csupán néhány gazdaság rendelkezik. A 32 állásos fejőteremben óránként 110—160 tehén fejősére van lehetőség. A tej zári rendszerben jut el a tejházba, ahol két 8000 literes gyűjtőtartályban az előírásoknak megfelelő hőfokon tárolják az elszállításig. Az alkalmazott technológiai rendszernek a gyorsaságon és a tej tisztaságának biztosításán kívül további előnye, hogy a tej hűtése so rán keletkező hővel vizet melegítenek, s ezzel jelentős energiát takarítanak meg. A fejés és az egyéb munkafolyamatok gépesítése ugyanakkor felkészült szakembereket is kíván, ezért a múlt évben a lengyeli szakmunkás intézetben 33 dolgozó sajátította el az új telepen folyó munkához szükséges ismereteket. Az ország egyik legkorszerűbb fejőházának és a hozzá kapcsolódó létesítményeknek műszaki átadására került sor tegnap Mosdóson, a nagyberki Kaposvöl- gye termelőszövetkezet tehenészeti telepén. A megye párt- és állami szervei képviselőinek, valamint a tervezésben és a kivitelezésben résztvevő vállalatok szakembereinek Bernáth Ferenc, a szövetkezet ' elnöke mutatta be a mintegy 1000 férőhelyes, a jövő követelményeinek is megfelelő telepet. A több mint 70 millió forintos beruházás terveit az Agrober készítette el, a kivitelezési munkákat a Somogy megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalat, illetve a Tamási Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat végezte el. A faszerkezetes állattartó épületeket a korábbi gyakorlattól eltérően úgynevezett kötetlen, nagycsoportos állattartásra alakították ki, s mivel a telepet már egy évvel ezelőtt részben üzembe helyezték, ezért a tervezett állatállomány mintegy felét — nagy részük a hagyományos technológiával üzemelő régi, elavult telepekről került ide — már korszerű körülmények között tartják. Különösen figyelemre méltó a BOU-MATIC poliAmikor a kacsákat enni tanították Hyári fűtétben, munkaegységért — A naposkacsáikat olcsón kaptuk ; egy darabig Csabak- majoriban tartottuk őket, majld — 19 napos korúikban a tóra kerültek. A kiskacsákat megérkezésük után azonnali meg kellett tanítani enni, percre sem hagyhattuk őket nyugton, mert akkor a nagy hőségben elpillednek és elpusztulnak. Az apró állatokat 35 fokos hőmérsékletű helyiségben várták a gondozóik, s aztán nevelték, hizlalták addig az állományt, amíg kellett, s jött a következő szállítmány napoelkacsa. Virág János a siófoki November 7. Tsiz háztá ji, üzemágának vezetője emlékezik: Tizenöt évvel ezelőtt az ádándi Aranymező Tsz elnökévé választották, s ebben a tisztségében megmaradt 1975- ig, amikor is az ádándliak a baiatoniszafoadiiaiklkal egyesültek. A baromfiakkal való foglalkozás kezdetben kifizetődő volt, megtaláltuk benne a számításunkat. Neon volt olyan kiterjedt melléküzemági tevékenység, maint most, tehát ezzel próbál koztunk.. — Néhány év után aztán mégis abbahagyták a baromfi tenyésztés t Adandón ... — Drágult a kiskacsa, nőtt a biztosítási összeg, a nagy szárazságiban' kiapadt a halastavak vize — nem csináltuk tovább. Az elnökké választásomat megelőző évben szeptembertől december végéig annyi pénzünk sem volt, hogy fcifliiziessük hóvégén a tagokat, csak a nagyon' rossz anyagi körülmények között élők kaptak némi előleget... A 210 téesz- tag közül néhány hónap elmúltáival mindössze 107-en maradtak a közösben. Veszteséges szövetkezet elnökévé válasatojttafc 1969 júniusában, s a szanálás azzal ‘is járt, hogy új szakvezetők álltak munkába-: új volt a főkönyvelő, a főagironómus. A talp- raálíóslban különösen Görög Károly gépesítési buligádve- zetőnek köszönhettem sokat. — A háztájival kapcsolatos összes munkát — a szántást, a talaj etenunkálását, a vetést, a termény házhozszállítását, sőt még a szőlősgazdáknak a permetvíz kiszállítását is — négyszázhatvan forintért elvégezte a szövetkezet egészen 1973-ig, azután már ezerhatszáz forintét kellett fizetni mindezért. A változást nehezen szokták meg a gazdák — aztán már ez a bérezés vált 'természetessé. Virág János elnökhelyettes lett — a hatósági és a bérügyek tartoztak hozzá —, amikor az ádándii, meg a hala tonsizdbadi téesz egyesült. Ez 1975-ben történt. — Három-négy év kellett hozzá, hogy az emberek ösz- szeszpkjanäk, s aztán már úgy mentek munkába, mintha mindig egy szövetkezetben dolgoztak volna. — Miire emlékszik legszívesebben abbóQ az időiből ? — Az elnökség idejére gondol? — kérdezett vissza Virág János. — 1970 márciusára különösen szívesen emlékszem mert akikor, az a közgyűlés mindenről meggyőzött, sok erőt adott. Az úgy történt, hogy azon a márciusi gyűlésen le akartam. mondani az elnökségről. Aztán, amikor a tagságot megszavaztatták, mindenki amielliett volt, hogy maradjak. Azután újabb egyesülés következett, és Siófok Sió- maros, Siójut, Balialtansza- badi, Ádánd egy közös gazdaság létt. Virág János Ba- latónszabadiiban a volt téesz- központban kapott irodát: mint a háztáji üzemág vezetőjének, sóik a dolga, hiszen számottevő mennyiségű árut értékesítenek a gazdák. Hernesz Ferenc
