Somogyi Néplap, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-25 / 173. szám
4 Somogyi Néplap 1984. július 25., szerda 0 yr Építőtábor a konzervgyárban Kardzsali diákok csomagolják a zöldborsót A hazai diákokon kívül külföldieket is foglalkoztatnak nyaranta a Nagyatádi Konzervgyárban. Az építőtábor első turnusában lengyel tanulók szorgoskodtak a gyárban, most pedig két hétig kardzsaliak. Horváth László, az üzemi pártbizottság titkára elmondta: — Harminc fiatal érkezett Kardzsaliból. Reggel héttől délután egy óráig dolgoznak. A borsószezon végéhez közeledünk, készárut csomagolnak. Tavaly a kardzsaliak munkájával elégedettek voltunk, nagyon jól dolgoztak. Horváth Imre, az üzemi KISZ-bizottság titkára fűzte hozzá a következőket: — Akik tavaly itt dolgoztak, mind vissza akartak jönni. Ez nemcsak a külföldi diákok véleménye, hanem például a csurgóiaké is. Kizárólag csomagolnak, ezt azonban jól kell csinálniuk, hiszen a Szovjetunióba exportáljuk termékeinket. A táborozok minden nap túlteljesítik a felnőtt normát: az első turnusban 107, a másodikban 114 százalék volt az átlag. Pótolják a borsószezon idején hiányzó munkáskezeket. — A szabadidős programokat is mi szervezzük — mondta a KISZ-bizottság titkára. — A strandra ingyenes belépőjük van, este kulturális rendezvényeken vesznek részt, s megvan a lehetőség a sportolásra is Az iskolák megválogatták a gyerekeket, csak a legjobbakat küldték ide — jobban előkészítették a táborozást, mint eddig. A bolgárok vezetője Hriszto Potkov, az ottani ifjúsági szervezet munkatársa azt mondta: — Nagyon jól érzik magukat, jut idejük a szórakozásra is. — örülünk annak, hogy figyelemmel kísérik munkánkat, s hogy mindenkitől segítséget kapunk. Mi ezt azzal szeretnénk viszonozni, hogy túlteljesítjük a normánkat, s az előző bolgár csoportnál is jobbak leszünk, amelyet „álomcsoport” néven emlegetnek. Zlatka Ivanova Volcsova tizenhét éves, reálgimnáziumban tanul. — Pedagógus szeretnék lenni, de nálunk először mindenkinek szakmát kell tanulnia. Én a varrónőit választottam. Itt nagyon szép minden. Jó a koszt, a munka sem nehéz. A nyelvvel egy kis nehézség van, de azért megértjük egymást a magyarokkal. Dimiter Petrov Benev gépipari technikumba jár. — Már ismerős a munka, otthon is dolgoztam konzervgyárban. Annyi a különbség, hogy ott nem csomagoltam, hanem gyümölcsöt pucoltam. Szabadidőmben sportolok, magyarokkal barátkozom. Kompák Mária Marcaliból érkezett. — Nem a pénzért jöttem, hanem a szórakozásért, és valóban jól érzem magam. Rankai Zoltán, az ipari szakközépiskola tanulója másodszor van itt Tavaly egy hónapig dolgozott nyári munkásként. — Megtetszett a munkahely, örömmel jöttem most is, ha lehet jövőre is ide jövök. Berzevtczy Zsolt 41. — Ez Béres őrnagy — figyelt fel Kálmán alezredes, akinek jelenléte már magától értetődő volt. — Valami történhetett a Loggia-szállóban. — Itt Jaguár! Adását hallom! Vétel! — Párduc jelenti Jaguárnak! A Loggia-szállóban felismerték a lányt. Szobát rendeltek neki telefonon, aztán lemondták. A megérkező lányt írásos üzenet várta. A boyszolgálattal küldték a levelet. A lány elolvasta, aztán elment. Közölte, hogy a szobára nincs szüksége. Bőröndjén és sportszatyorján a Ferihegyi repülőtér tranzitraktárának emblémája volt. Feltehetően valamelyik repülőjárattal érkezett a lány. Enciánkék kosztümöt viselt, bordó pulóvert. Kék szandálja van, kék táskája. A haja sima, szőke, körülbelül a válláig ér. Feltűnően csinos. Anyanyelve magyar. A jelentésnek vége. — Halló Párduc! Itt Jaguár. Adását értettem! Intézkedésig maradjon a helyszínen. Várja meg Hiúzt, utána jelentkezzen. Kálmán letette a mikrofont. — Induljatok — mondta Máténak —, a boyszolgálat- ra és a repülőtérre ne legyen gondotok. — Értettem. Hiúz elindul — mosolygott Máté, és a szokottnál erősebben szorította meg az alezredes búcsúra nyújtott kezét. A Loggiában gyorsan követték egymást az események. Alig érkeztek meg Mátéék, amikor egy taxisofőr jelentkezett a portán. Látta a rendőrautót, el akarja mondani, hogy ő vitte el a lányt egy lakásra. A cím: Vári Gézáné, Budapest II., Csupor u. 2/b. Máté intézkedett. Szereztek egy sporttáskát, megtömték ágyneművel. — Halló itt Hiúz! Hiúz hívja Jaguárt! Vétel! — Itt Jaguár! Adásáthallom! Vétel! — Hiúz jelenti Jaguárnak, hogy pontos címre indulunk. A lakás IBUSZ-vendégszoba. A főbérlő neve Vári Gézáné. A kiutalást Borbély Károly adta oda a tulajdonosnőnek azzal, hogy a menyasszonya aznap érkezik külföldről. Borbély egyébként Vida Lajosként mutatkozott be. Amikor megjött a lány, Borbély ott volt. Rövid idő múlva elmentek. Borbély azt mondta, fél hat körül mennek vissza. Addig körülbelül húsz percünk van. Tervem a következő... A sejtelmes fényű budai eszpresszót a bennfentesek csak Picurkának hívták. Az alig. kétszobányi helyiségben levők nagy része törzsvendég volt. Az unatkozó vendégek érdeklődéssel figyelték a kék kosztümös lányt, aki egy sötét szemüveges férfival beszélgetett. — Ugyan, Lajos — nevetgélt a lány —, nem hinném, hogy rám várnának a filmrendezők. Nincs is szükségem rá, más terveim vannak. Az viszont kedves, hogy nem felejtette el, mikor érkezem haza. Pestet szívesen megnézem magával, de a filmgyárról n,e beszéljünk többé. A fiatalember megfogta a lány kezét. Halkan beszélt, behízelgőn. Az idő több, mint pénz PAZAR PAZARLÁSAINKRÓL sebességié szabta meg mun- kaintenziitásuikat. Döbbenetes adatot közölt egyízben a tárca vezetője az ipari igazgatók egyik értekezletén : „A szakértők szerint a termelés hullámzása évente mintegy 35—40 milliárd forint veszteséget okoz”. De műtőd válhat hullámzóvá a termelés? A lógástól, az anyaghiánytól, a szervezetlenségtől, a munkaerőhiánytól. Ezekért az ellenőrzés fogyatékosságait szokás oíkölmi. Csakhogy az ellenőrzés nem merüdlhet ki revizori búvárkodásban, az ellenőrzés ugyanis a vezetői munka szerves része. Ahol a munkát jól megszervezik, a'hdl érvényesül az anyagi ösztönzés, ott nincs szükség annyi vállalati gmk-ra, mint másutt. „Nálunk még a takarékosság iis pazarlást okoz”, — mondta a közéLmúlitban némi maláriával egy gazdasági szakember. A készletgazdálkodás szigorú előírásait gyakorta úgy kerülik meg a váltanátok, hogy selejteznek. Még ez is olcsóbb, mlint leróni az óriási készletekért kirótt tetemes bírságot. Egy vidéki vállalatot két másikkal együtt több millió forintos gazdasági bírság megfizetésiére kötelezték. A bírság oka: alibi-eladás. Az áru csók papíron mozgott, persze így is drágult, ahányszor gazdát cserélt. A tetemes kűlönibözeitet pedig megfizettették a vásárlókkal. A műhelyekben jószerivel csere folyik és nem javítás. Hiába járna jobban az ügyfél is, a szerelő is, a javításra nincs lehetőség, hiányoznak hozzá az elemi alkatrészek. Húszforintos apró cikkecske hibája miatt nem egyszer töbibszáz forint értékű nagyobb egységet keld kompletten cserélrii. Ha e jelenség oka meglehetősen sokrétű is, mindenképpen szerepet játszik benne a kereskedelemnek a nagyobb tételek értékesiítéséhez fűződő érdeke. Hol kezdődik a szocialista ember? — tette fel a hallgatóságnak a kérdést néhai tanáram. Maga felelt rá; ott, ha valaki nemcsak otthon kapcsolja le maga mögött a villanyt, ö jut eszembe valahányszor a hibás, tehát hamis célok felé irányuló szabályozók bírálata kerül szóba^ Persze nem ok nélküli beszédtéma az érdektelenség és a takarékosság más feltételesnek hiánya. Csakhogy az emberek nem mindig és kizárólag anyagi érdekük szerint cselekszenek, elvégre lehet valaki önnön értékeivel szemben is felelőtlen. Jogos tehát a feltevés, hogy a mainál hatásosabb anyagi érdekeltség is csak normális reformmal párosulva hozná el a kívánt hatást. Azft, hogy az érdekek ne torzan jelentkezzenek és érvényesüljenek. Azt tehát, hogy a valódi teljesítmény kifizetődőbb legyen a látszatmunikánál, a valódi takarékosság a pazarlásnál. Fejér Gyula ]ól nézünk ki Kilóink, ételeink Pazarolni mindent lehet: időt, energiát, anyagot, pénzt, szaktudást emberi hitet, értékeket. Régi igazság, hogy az idő pénz. De az idő több marit a munkaerőnkért kapható pénz. Az idő pazarlása életünk pazarlása. A hazai telefon áldatáansá- ga következtében egy számításból tudjuk — évente kétmilliárd perc megy veszendőbe. Több tízezer ember munkaideje ez évente. Időt rabol sok minden más is: a késve érkező vonat, a hivatal lassú ügyintézése, á szerviz, ha tologatja a határidőt. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban országos vizsgálattal tárta fel annak okait, hogy mi kényszerít magántermészetű ügyek intézésére munkaidőben. Az okok listáján a laza munkafegyelem mellett épp úgy megtalálni a Hivatalok rugalmatlan munkaidejét, mint az ügyintézés nehézkességét. Az iis gyakori panasz, hegy a megjelölt időpontban nem érkezük meg a tüzelő, vagy a vásárolt bútor, a kéményseprő vagy a háztartási gépek' javítója. Jó ideje divatos a kifejezés: emberi tényező. E tényezőnek — mások mellett — meghatározó szerepe a munkakultúra alakulásában. Tapasztalatok szerint vannak munkahelyek, ahol elképzelni sem lehet a lazítást. A szatagrendszerű termelésiben dolgozók munkafeltételei szigorúak, ott egyetlen ember kiesése azonnal fennakadást okozna. Csakhogy nem lehet minden munkafolyamatot hasonló módon megszervezni. Ráadásul mostanában kezdik felismerni, hogy a sza- tagrenszerű termelés külső kényszer, s nemcsak monoton, hanem kiiktatja az ember kezdeményezését. Vannak országok, ahol emiatt airra kezdenek áttérni, hogy a munkacsoportok maguk szervezzék meg önmaguknak a részmunkák elvégzését. Az eredmények várakozáson felüliek, mert az úgynevezett időtérképpel is támogatott csoportok teljesítménye jóval magasabb, mint korábban volt, amikor még a szalag — Én nem akarom semmire rábeszélni, Ildikó. Értse meg, ettől a munkától sok függ. Érzem, hogy ha maga játssza a főszerepet, biztos a siker. De, ha akarja, valóban ne beszéljünk róla. Három napig együtt leszünk, addig gondolkodhat. A lány kissé gúnyosan nézett partnerére. — Először persze Szilviát beszélte rá ... — Nem tagadom. A próba- felvételen viszont kiderült, hogy nem elég, ha valaki mutatós. Sajnálom, de tévedtem. — Gondolom, meg is vigasztalta Szilviát... — Maga elutazott, Szilvia pedig tudja milyen ... — Tudom ... Neki nagyon fontos lenne, ami nekem semmit nem jelent. Nekem soha nem voltak ilyen ambícióim. A matematika más világ. Erről az egyhónapos tanulmányút is meggyőzött. A lány megitta az üdítőt. — No, menjünk abba a csodálatos IBUSZ-szobába. Fáradt vagyok... — Én nem mondtam le semmiről— mondta a férfi, és ha a lány odafigyelt volna, észreveszi, hogy különösen hangzott ez a mondat. — Bízzunk valamit a jövőre is — a lány elindult a kijárat felé. A férfi követte. (Folytatjuk.) Az adatok megdöbbentenek, ugyanakkor figyelmeztetnek is bennünket. Hazánk felnőtt lakosságának negyven százaléka nehezebb a kívánatos, egészséges testsúlynál. Voltak idők, amikor az egészség jelének tekintették a kövérséget, ma már azonban egyre többen tudják, és nem kevesen tapasztalják is, hogy a fölösleges kilók számos betegség okozójává, elősegítőjévé és súlyosbítójává válhatnak. Elég csak az időskori cukorbetegségre, a szív- és érrendszeri megbetegedésre, az ízületi bántalmakban szenvedőkre gondolni, hogy belássuk: veszélyes jelenséggel állunk szemben. Gyakran hallani olyan kézlegyintéssel kisért véleményeket, hogy az elhízás a jómód jele, örüljünk inkább, hogy van mit és van miből ennünk. A másik ilyen sztereotip megfogalmazás szerint most behozzuk a történelmünk során nem egyszer ránkköszöntő hét szűk esztendőt, és alapos étkezéssel megpróbáljuk elfeledni azokat. A kérdés sajnos nem intézhető el ilyen profán módon. A jelenség lényegét jobban megvilágítja, ha felismerjük és kimondjuk: étkezési szokásainkkal van a baj. A tapasztalat ugyanis bizonyítja, hogy az elhízás megjelenése nem függ az egy főre eső átlagjövedelemtől, a lakosság minden rétegében szinte egyenlő arányban találhatunk elhízott, túlsúlyos embereket. A táplálkozástudomány eredményei alapján évtizedek óta azon dolgoznak a szakemberek, hogy a lakosságot egészségesebb táplálkozásra neveljék, szoktassák. A táplálkozási ízlés azonban csak lassan formálható, kivált, ha olyan környezetben történik, ahol a helytelen módszereknek kialakult hagyományai vannak. Külföldről érkező vendégeink az országunkban szer zett élményeik között nem mulasztják el a magyar konyháról való megemlékezést sem. Ami azonban egy tíznapos utazás során megengedhető — vagyis szaká csaink, háziasszonyaink remekeinek elfogyasztása — az egy éven át bizony több fölösleges kiló felvételéhez vezet. Az étkezési szokások mellett az életmódi sajátosságok is szaporítják egyre gyakrabban testsúlyunkat. A tömegközlekedési járművek nagyarányú elterjedése már azt eredményezi, hogy néhány száz métert sem gya- loglunk szívesen, még veszélyesebb a helyzet azoknál az autótulajdonosoknál, akik nem tudnak még néhány méterre sem megválni kocsijuktól. A testmozgásból aztán rendszerint csak az esti tévétoma marad, vagyis annak végignézése a kényelmes fotelból, lehetőleg a kiadós vacsorát, mintegy levezetendő, ropirágcsá- lással egybekötve. Az igazán veszélyes moz- zanaf viszont az, hogy az elhízáshoz vezető káros szokások átöröklődnek gyermekeinkre is, sőt — egy a politikai gazdaságtanból kölcsönvett fogalommal élve — bővítetten termelődnek újra. Szemléletmódbeli változásra van tehát szükség. Olyan szemlélet kialakítására, amely hatékonyabb az ismert orvosi szereknél, amikor mindig tudjuk: mikor és mennyit lehet ennünk, mennyit kell mozognunk, hogy valóban elmondhassuk: jól nézünk ki.
