Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-25 / 120. szám

bajnokság

Területi

(Folytatás a 4. oldairóLj

Bek szabadrúgásgóllal

jutottak előnyhöz. Ezután elkeseredetten rohamozott a Táncsics. A 60. percben büntetőrúgásból egyenlített, majd négy perccel a befejezés előtt egy kapu előtti kavarodás után sikerült a győzelmet • megszerezni, ami egyúttal a bentmaradást is jelentette. Góllövők: Kutasi 11-esből, Katona. Jók: Varga, Nagy, Rétsági.

Rákóczi ifi II.—Tamási ifi 10:0.

Jurák József

LATINCA se—kxsdokog

3:0 (2:0)

Marcali, 200 néző. V.: Köves i.

Latinca: Pesti — Varga, Katona, Sas, Nagy — Sóti, Walter, Mezei — Lóczi. Szekeres (Széchenyi), Tóth (Drenics). Edző: Borsfái Géza.

Nagy iramú mérkőzésen a hazaiak bátrabban támadtak és négy percen belül két gólt szereztek az első félidőben. Szünet után is a Latinca tartotta kezében az irányítást, s bár a vendégek többször kitámadtak, egy újabb gól megpecsételte a

sorsukat. Meggyőző játékkal nyert a Latinca. Góllövők: Walter, Szekeres, Széchenyi. Jók: Pesti, Katona, Nagy, Walter.

Giber Károly BONYHÄD—KISS J. SE 3:1

(2:1)

Bonyhád, 700 néző. V.:

Radó.

Kiss J. SE: Kovács — Recska (Pékár), Banai. kiér. Mészáros Kádár. Kriszbai, Pelyvás, (No- szek) — Végh, Ncrei, Varga. Edző: Kétszeri Ferenc.

Alacsony színvonalú mérkőzést hózott a 90 perc. A kapu előtt sokkal határozottabban játszott a Bonyhád, s így megérdemelten nyert. A kapolyiaknak széteső játékuk révén esélyük se volt egyik pont megszerzésére

sem. Góllövő: Kriszbai. A csapatból senki sem játszott átlagon felül.

Kálmán Ferenc

BOLY—BARCS 2:0 (0:0)

Barcs, 500 néző. V.: Burai. Barcs: Kólái — Csordás. F.r- delecz. Gölöncsér. Winkler — Dóc-zi (Cservölgyi), Holdosí, Horváth —■ Kovács (Bucher), Gulyás, Nagy. Edző: Gibizer József.

Kiegyenlített első félidőben a vendégek nemcsak lelkesen, hanem veszélyesen

is támadtak. Szünet után ez már az eredményességben is megmutatkozott. A hazaiak a kapu előtt sokkal határozatlanabbak voltak. Megérdemelt vendég győzelem. A barcsi csapatban sem akadt jó teljesítmény.

Barcs ifi—Bonyhád ifi 3:3 Pandur Ferenc

További eredmények: Siklós—PBTC 0:0, Mázaszász- vár—Bátaszék 2:2, Sellye— Paks 1:1.

A területi bajnokság végeredménye :

1.

Siófok

30

23

s

1

82-19

52

2.

Sellye

30

12

10

8

.>8-44

34

3.

Siklós

30

10

13

7

34-25

33

4.

Kisdorog

30

11

9

10

47-41

31

5.

Paks

90

9

13

8

47-42

31

6.

Máz asz.

30

13

5

12

47-43

31

7.

Boly

90

11

8

11

37-36

30

8.

Konyhád

30

9

12

9

34-38

30

9.

Táncsics SF.

30

10

9

11

32-36

29

10.

PBTC

30

8

11

9

34-40

29

11.

Latinca SE

30

10

8

12

38-40

28

12.

Bátaszék

u>

9

10

11

27-39

28

13.

Tamási

30

10

5

15

35-38

25

14.

Kiss J. SE

30

8

9

13

38-48

25

15.

Barcs

.10

5

7

14

37-57

25

IC.

Zsolnay SE

34

7

5

18

19-59

19

Az első vonal

feletti

Siófok

bajnokságot nyert, osztályozó« játszhat az NB II-be jutásért. A második vonal alatt fekvő csapatok kiestek a megyei bajnokságba.

Megyei labdarúgó-bajnokság

(Folytatás a 4. oldalról) Horváth, Gaál, Varga T„ Bíró, Ruvhaum T„ Kristóf (Ángyán). Edző: Szabó Zoltán.

Góllövők: Pernecz, Pasz- tusics, illetve Varga T. (2). Jók: a hazaiak közül senki, illetve Takács, Varga T.

Fonyód ifi—Balatonkeresz- túr ifi 1 .~ű

zákányt Kálmán

K. Gazdász—Marcali 1:1 (1.-*)

Kaposvár, 100 néző. V.: Polecsák.

K. Gaadász: Kaksics — Mile,

Je zed Z-, Jezerf I-, Túróé tt. Pintér. Buresa (Fábián). Benézik. Dunár. Greguricz. takács (Pál). Edző: Zsiral Kálmán. Marcalt: Bartha — Bálint. Héber, Babina. Beck, Hajdú II., Illa, Guricza. Euka. Gyurka, Izsák. Edző: Klsborsé Imre.

Góllövők: Greguricz, illetve Bálint. Jók: Baksics, Je- zeri Z., Jezeri L., Benczik, illetve Bálint, Guricza, Luka.

K. Gazdán ifi—Marcali ifi

5:1

Zaárai Kálmán

A forduló válogatottfa:

Baksics (Gazdász) — Mio- vecz (Kadarkút), Pető (Vasas), Matán (Kadarkút), Kiss (Nagyatád), Pintér (Boglárlelle), Varga T. (Bala tonkeresztúr), Molnár

(Tab), Dómján (Agrária), Tátrai (Csurgó), Ágoston (Kaposgép VL).

Az 1981/82. évt bajnokság végeredménye:

1.

Nagyatád

34

S

0

I

72 *

47

2.

Boglárlelle

39

17

C

7

78-45

44

J.

Tab

XI

18

4

8

63-.13

40

4.

Csurgó

30

10

7

7

58-37

39

5.

K.-gép Vt

30

15

6

9

69-51-Í6

6.

Marcali

30

15

5

1»

69-44

35

7.

V B KM V.

30

13

8

9

51-44

34

8.

K. Gazdász

30

14

6

10

53-50

14

9.

Kadarkút

30

11

8

11

49-59

M

10.

Karád

3«

12

4

14

47-4,7

28

11.

Fonyód

3«

12

3

15

53-63

27

12.

Ralaton- keresz tör

39

7

C

r:

45-60

*0

13.

Agrária SE

30

8

4

18

49-71

30

14.

KKSE

30

6

7

17

34-02

19

15.

Kéthely

30

6

4

30

34-76

16

16.

Szőnyi SE

30

6

3

21

30-76

15

Epy KaposgÉp-támadást hárít a Vasas kapusa.

BÁRÁNY TAMÁS

A FESZEK /MELEGE

— ... egyszóval — folytatja nyomban Fülöp Géza —, ott tartottunk, hogy még az eddiginél is extenzívebb konzultáció tárgyává kell tennünk a vállalaton belüli intenzív kooperáció virtuális, sőt nyugodtan állíthatom: most már direkt potenciális formációit!

7.

— Nincs rá keret! — rázza fejét erélyesen Réz Ernő.

Bagyula, az anyagmozgatók csoportvezetője felpattan.

— Igazgató úr, tessék már rászólni a Réz szaktársra! Én hat éve vagyok góré a koccsölőknél, de a Réz szak- társtól én itten még mást eddig soha nem hallottam!

Szász Bálim megértő pillantást vet Bagyulára, majd Réz Ernőt simogatja végig atyai tekintete, és nyájasan bólint.

— A kérdést alaposan meghányjuk-ve tjük, elvtársak !

Bagyula a szája szélét rágja.

—- Megmondom az őszinteséget úgy, ahogy van: elmennek az emberek! Ha

legalább tíz elektromos targoncát nem kapunk, leáll az anyagmozgatás!

— Tíz targoncát? — Réz a térdót veri, úgy mulat. — A mai takarékosság mellett? Sírjak vagy röhögjek, Bagyula kartárs?

Kis éáönd van, a tűnődés csöndje.

— A műhelyben hogyan látják ezt a problémát, Kovács bácsi? — fordul oda Fülöp főmérnök a művezetőhöz. Amaz sóhajt.

— Nehéznek, Fülöp elvtárs. Régi gondunk ez nekünk is, hiszen mióta törjük már a fejünket a műhelyvezető kollégákkal!

Most leginkább az a vélemény, hogy talán még a konténerezés lenne a legjobb megoldás . ..

— Nincs rá keret! — kiáltja Réz Ernő teli torokból.

Megint csak csönd.

— Tiborkám, neked mi a véleményed? — kérdi Fülöp most a helyettesétől. — Néhány elektromos targonca talán csakugyan nem ártana. . . Kvázi .státusszimbóluma is lehetne a vállalatnak ..: A kor kurren eta beleőrülne!

— Úristen! — kap a fejéhez Réz Ernő. — Ezt komolyan gondolod, Gézám? — Kancsó víz áll előtte, tölt magának, és mohón kortyol. — Mennyibe kerül egy olyan tragacs ?

Bagyula föl pattan, odalép hozzá, lehajol.

— Akármennyibe, még mindig olcsóbb, mintha leáll a szállítás! Ide figyeljen, Réz szaktárs! Ma mi is történt! Odajön hozzam a sógorkám. én hoztam be két éve az üzembe, odajön es azt mondja: Te Gyula, en leszámolok!

Szász igazgató ránéz.

— Még a sógora is?! — kérdi megbotránkozva.

Bagyula int.

— Számolsz ám, mondom, azon a kopasz fejeden számolod a szőrt! Majd én lekeverek neked egypárat, ha nem férsz a bőrödbe! Ezért hoztalak én be ide téged, hát ezért adom én neked a legjobb melót, ezért viszel te egy ládát két normában, hogy elibém merj pofátlankodni ezzel a pimaszsággal?! Na, erre aztán rimánkodott, hogy jaj, édes Gyulám. jaj, drága Gyulám ... Hogy én milyen hálás vagyok neked!...

— És marad? — néz rá Fülöp Géza

Az anyagmozgató fejét razza.

— Sajnos, nem. Mert rehabilitálták. Visszamegy a régi helyére.

— Mit csinált azelőtt? —

kérdi Tibor.

Évadnyitó, „Három város”, jubileum

Kórusmuzsika a hétvégén

Ismét színpompásan kezdődött a balatoni idény. A hőségben a lengébb öltözéket választó üdülővendégek hátának barnasága a fürdőruhák alól ki-kivillanó idomok szemet kápráztató fehérségével s a szereplésre az ország minden tájáról ideérkezett énekkarok ruháinak tarkaságával, a zászlók pirosával keveredett szombaton délután a három legjelentősebb balatoni üdülőhely központjában. Boglárlelle főterén másfél-két esztendős fiúcska ropta a táncot a Kerékkötő együttes zenéjére, hatalmas mulatságot szerezve ily módon a szép számú közönségnek és leküzdhetetlen versenytársat a BM Táncegyüttesnek. Földváron, a SZOT-étterem előtt német és holland turisták tucatja vágta magát vi- gyázzba a magyar IJim- musz dallamára, Siófokon pedig még a mindig förgal- mas Balaton eszpresszó is csaknem teljesen kiürült a szezonnyitó ünnepség időtartamára. A helyi vezetők üdvözlő szavainak ezúttal többnyire Kodály születésének századik évfordulója adott időszerűséget. Igaz, a „tavaszoló” vendégek közül kevesen választották este a Dél-balatoni Kulturális

Központot, a Vikár Béla Művelődési Házat, illetve a balatonföldvári mozit, amí— Könyvelő volt nálunk, otthon a téeszben. De mellékbüntetésként a közügyektől is eltiltották, az csak most járt le.

— És hol sikerült elhelyezkednie? — kérdi Szász Bálint.

— Hát otthon, a téeszünk ben.

— Mint éjjeliőr? — firtatja részvéttel Réz Ernő.

— Ugyan! — Bagyula indul vissza a helyére. — Mint főkönyvelő!

Réz szeme az égnek, úgy sóhajtja, mélyről:

— Van meg remény!

A műszaki igazgató összeveri a tenyerét.

— Kartársak, ne folytassunk magánbeszélgetést!'

Szász körülnéz.

— Bizony! A kérdést alaposan meg kell hánynunk- velnünk, elvtársak!

A szállítók főnöke legyint

— Hat úgy, ahogy van, megmondom az őszinteséget.: ne hívjanak Bagyula Gyulának, ha ebből így lesz rendes anyagmozgatás!

Szász igazgató fölemeli a kezét.

— Csak semmi idegesség,

elvtársak! A kérdést alaposan meghányjuk-vetjük!

Azért vagyunk itt!

Az asztalon most újból fölcseng a telefon.

— Halló, Fülöp-titkárság! — szól bele Gitta. — Á, te vagy az, Katikám? Igen, még itt van. Sőt: itt vagyunk! Máris adom! — Nyújtja á kagylót Tibor fele. — Magat kérik!

(Folytatjuk.)

nek eredményeként a rendező KISZÖV és a többi felelős szerv vezetői nyilván elgondolkodnak majd azon, érdemes lesz-e jövőre is zárt terembe hívni a publikumot. A dalostalálkozó hangulatát azonban mindez kevéssé csorbította.

A színvonalát sem. Igaz, a helyszínek között szakadatlanul ingázó tudósító beszámolója nem terjedhet ki mindhárom esti hangverseny részletes ismertetésére, ám a szúrópróbaszerű látogatásokon is feltűnt a rendezvénynek az az erénye, hogy az országos élvonalhoz egyelőre nem tartozó kórusoknak is lehetőséget adott a nyilvános szereplésre, s az, hogy még a másodikharmadik vonal is élvezetes produkciókat nyújtott. Egyenesen megható volt például a pesterzsébeti dr. Ujj József férfikar idős tagjainak csupas/.ív éneklése a délutáni próbán Földváron, de tetszett a helyi kórus lelkesedése, s esite a balatonkeresztúri női kar dalolásának természetes vitalitása, a fonyódi gimnazisták csiszolt éneklésmódja is Bogláron. Egyszóval: rangos évadnyitó volt ismét — az országos szaktekintélyekből álló bíráló bizottság sze-. rint is. A vasárnapi szabad progra/nok során, mint rendesen, ismét szép, s remélhetően termékeny barátságok szövődtek a csaknem harminc együttes tagjai és vezetői között

Az időpontok egyeztetésének hiánya miatt nemcsak a Balaton-parton kezdtek mutatkozni szombaton a „kórusmérgezés” jelei: a

megyeszékhelyen is, ahol két reprezentatív koncertre került sor. A Munkácsy gimnáziumban a Három város-kórustalálkozóra Szombathelyről, Zalaegerszegről és Kaposvárról összegyűlt nyolc gyermekénekkar aratott forró sikert, s különös jelentőseget adott a rendezvénynek, hogy — vendégként — Karai József, a neves zeneszerző is megjelent, sót vezényelte is saját műveit Este a Somogy megyei Pedagógus Férfikar n^yedszázados fennállása ama] mából rendezett hangverseny szerzett nagyszerű élményt a mozgalom híveinek a tanítóképző aulájában.

A szép számú közönség nem egyszerűen egy művészeti csoportot ünnepelt hosszasan: egy remek közösséget is, melynek tagjai időt és erőt nem kímélve, hajnalok hajnalán ébrednek he- szombalonkónt, hogy megyénk kicsiny falvaiból gépkocsival vagy vonaton érkezzenek be a délelőtti próbákra, saját költségükön. Ünnepeltünk egy olyan együttest mely sokszor aratott már sikert Kőröshegytől Mamaiáig, Budapesttől Hamburgig, s amelyről zenei életünk olyan kiválóságai nyilatkoztak elragadtatással, mint Vásárhelyi Zoltán, Farkai István és Szokolay Sándor. Sajnos, •

vendégszereplésre érkezett két együttes, a Vakok és Csökkentlátók Homérosz Kórusa és a Debreceni Pedagógus Nőikar fellépéséről — Peskó György, illetve Szesztray Zsolt vezényelt — csupán a szakember-szemtanúk információi alapján adhat számot az események krónikása: az előbbinél a hangzás tisztaságáról, és az átélés intenzitásáról, az utóbbinál az egészséges tónusról és a ritmika kidolgozottságáról szólt a fáma. Személyes élmény gyanánt csak a második részről írhatok, a szorgalomnak járó mérhetetlen tisztelettel, x megnyugvással, amiért ez a nagy múltú együttes ily épen és egészségesen vergődött ki a hüllámvöLgyből. Heisz Károly karnagy irányításával szép összhang; ban, egy Wagner-müben szinte tündöklő ■ fénnyel, hajlékonysággal és végig óriási kedvvel énekelt hazánk egyetlen pedagógus férfikara. A Verdi-darab. a lombardok című opera ke- reszteslovag-kórusának erőteljes megszólaltatása után nem akart szűnni a taps, Liszt Hungária 1848-kantá- lájának előadása pedig, melyben három operaénekesünk, Rohonyi Anikó, Ko- rondy György és Kertész Tamos működött közié szólistaként, zongorakísérőként pedig Balázs István, frenetikus hatást keltett

Sót on yi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője ily módon nemcsak a kitartást méltatta, hanem a magas esztétikai minőséget is, amikhez átadta a Szocialista kultúrá- ért-kitüntetést az együttesnek — s külön is egyik alapító tagjának, Dobos Jenőnek — valamint az emléklapokat és az ajándékokat, a kórus jelenlegi tagjai és vezetője mellett legalább „közvetetten”, a betegsége miatt távol maradt alapító karnagynak, Merényi

Györgynek. Szép gesztus volt mindez, egyszersmind bizonyíték arra, hogy a tanács és a megyei művelődési központ tisztában van a kórus jelentőségével.

A két vendég együttes karmestereinek és a három operaénekesnek a hangverseny után elmondott szavait a pedagógus férfikar kiemelkedő tudásáról és emberségéről helyszűke miatt nem idézhetem. Ám valamennyiük megnyilatkozásai azt igazolták: ez az együttes nemcsak benne van az ország zenei vérkeringésében, hanem nagyon is számottevő tényezőként van jelen. Reméljük, ott i* marad, legalább a következő

huszonöt esztendőre.

«

Lengyel András

SOMOGYI

NÉPLAP