Somogyi Néplap, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-25 / 120. szám

bajnokság Területi (Folytatás a 4. oldairóLj Bek szabadrúgásgóllal jutottak előnyhöz. Ezután el­keseredetten rohamozott a Táncsics. A 60. percben büntetőrúgásból egyenlített, majd négy perccel a befeje­zés előtt egy kapu előtti ka­varodás után sikerült a győ­zelmet • megszerezni, ami egyúttal a bentmaradást is jelentette. Góllövők: Kutasi 11-esből, Katona. Jók: Var­ga, Nagy, Rétsági. Rákóczi ifi II.—Tamási ifi 10:0. Jurák József LATINCA se—kxsdokog 3:0 (2:0) Marcali, 200 néző. V.: Kö­ves i. Latinca: Pesti — Varga, Ka­tona, Sas, Nagy — Sóti, Walter, Mezei — Lóczi. Szekeres (Szé­chenyi), Tóth (Drenics). Edző: Borsfái Géza. Nagy iramú mérkőzésen a hazaiak bátrabban támad­tak és négy percen belül két gólt szereztek az első félidőben. Szünet után is a Latinca tartotta kezében az irányítást, s bár a vendégek többször kitámadtak, egy újabb gól megpecsételte a sorsukat. Meggyőző játékkal nyert a Latinca. Góllövők: Walter, Szekeres, Széchenyi. Jók: Pesti, Katona, Nagy, Walter. Giber Károly BONYHÄD—KISS J. SE 3:1 (2:1) Bonyhád, 700 néző. V.: Radó. Kiss J. SE: Kovács — Recska (Pékár), Banai. kiér. Mészáros Kádár. Kriszbai, Pelyvás, (No- szek) — Végh, Ncrei, Varga. Edző: Kétszeri Ferenc. Alacsony színvonalú mér­kőzést hózott a 90 perc. A kapu előtt sokkal határozot­tabban játszott a Bonyhád, s így megérdemelten nyert. A kapolyiaknak széteső já­tékuk révén esélyük se volt egyik pont megszerzésére sem. Góllövő: Kriszbai. A csapatból senki sem játszott átlagon felül. Kálmán Ferenc BOLY—BARCS 2:0 (0:0) Barcs, 500 néző. V.: Burai. Barcs: Kólái — Csordás. F.r- delecz. Gölöncsér. Winkler — Dóc-zi (Cservölgyi), Holdosí, Horváth —■ Kovács (Bucher), Gulyás, Nagy. Edző: Gibizer József. Kiegyenlített első félidő­ben a vendégek nemcsak lelkesen, hanem veszélyesen is támadtak. Szünet után ez már az eredményességben is megmutatkozott. A ha­zaiak a kapu előtt sokkal határozatlanabbak voltak. Megérdemelt vendég győze­lem. A barcsi csapatban sem akadt jó teljesítmény. Barcs ifi—Bonyhád ifi 3:3 Pandur Ferenc További eredmények: Sik­lós—PBTC 0:0, Mázaszász- vár—Bátaszék 2:2, Sellye— Paks 1:1. A területi bajnokság végered­ménye : 1. Siófok 30 23 s 1 82-19 52 2. Sellye 30 12 10 8 .>8-44 34 3. Siklós 30 10 13 7 34-25 33 4. Kisdorog 30 11 9 10 47-41 31 5. Paks 90 9 13 8 47-42 31 6. Máz asz. 30 13 5 12 47-43 31 7. Boly 90 11 8 11 37-36 30 8. Konyhád 30 9 12 9 34-38 30 9. Táncsics SF. 30 10 9 11 32-36 29 10. PBTC 30 8 11 9 34-40 29 11. Latinca SE 30 10 8 12 38-40 28 12. Bátaszék u> 9 10 11 27-39 28 13. Tamási 30 10 5 15 35-38 25 14. Kiss J. SE 30 8 9 13 38-48 25 15. Barcs .10 5 7 14 37-57 25 IC. Zsolnay SE 34 7 5 18 19-59 19 Az első vonal feletti Siófok bajnokságot nyert, osztályozó« játszhat az NB II-be jutásért. A második vonal alatt fekvő csa­patok kiestek a megyei bajnok­ságba. Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a 4. oldalról) Horváth, Gaál, Varga T„ Bíró, Ruvhaum T„ Kristóf (Ángyán). Edző: Szabó Zoltán. Góllövők: Pernecz, Pasz- tusics, illetve Varga T. (2). Jók: a hazaiak közül senki, illetve Takács, Varga T. Fonyód ifi—Balatonkeresz- túr ifi 1 .~ű zákányt Kálmán K. Gazdász—Marcali 1:1 (1.-*) Kaposvár, 100 néző. V.: Polecsák. K. Gaadász: Kaksics — Mile, Je zed Z-, Jezerf I-, Túróé tt. Pintér. Buresa (Fábián). Ben­ézik. Dunár. Greguricz. takács (Pál). Edző: Zsiral Kálmán. Marcalt: Bartha — Bálint. Hé­ber, Babina. Beck, Hajdú II., Illa, Guricza. Euka. Gyurka, Izsák. Edző: Klsborsé Imre. Góllövők: Greguricz, illet­ve Bálint. Jók: Baksics, Je- zeri Z., Jezeri L., Benczik, illetve Bálint, Guricza, Lu­ka. K. Gazdán ifi—Marcali ifi 5:1 Zaárai Kálmán A forduló válogatottfa: Baksics (Gazdász) — Mio- vecz (Kadarkút), Pető (Va­sas), Matán (Kadarkút), Kiss (Nagyatád), Pintér (Boglárlelle), Varga T. (Ba­la tonkeresztúr), Molnár (Tab), Dómján (Agrária), Tátrai (Csurgó), Ágoston (Kaposgép VL). Az 1981/82. évt bajnokság vég­eredménye: 1. Nagyatád 34 S 0 I 72 * 47 2. Boglár­lelle 39 17 C 7 78-45 44 J. Tab XI 18 4 8 63-.13 40 4. Csurgó 30 10 7 7 58-37 39 5. K.-gép Vt 30 15 6 9 69-51-Í6 6. Marcali 30 15 5 1» 69-44 35 7. V B KM V. 30 13 8 9 51-44 34 8. K. Gazdász 30 14 6 10 53-50 14 9. Kadarkút 30 11 8 11 49-59 M 10. Karád 3« 12 4 14 47-4,7 28 11. Fonyód 3« 12 3 15 53-63 27 12. Ralaton- keresz tör 39 7 C r: 45-60 *0 13. Agrária SE 30 8 4 18 49-71 30 14. KKSE 30 6 7 17 34-02 19 15. Kéthely 30 6 4 30 34-76 16 16. Szőnyi SE 30 6 3 21 30-76 15 Epy KaposgÉp-támadást hárít a Vasas kapusa. BÁRÁNY TAMÁS A FESZEK /MELEGE — ... egyszóval — foly­tatja nyomban Fülöp Géza —, ott tartottunk, hogy még az eddiginél is extenzívebb konzultáció tárgyává kell tennünk a vállalaton belüli intenzív kooperáció virtuá­lis, sőt nyugodtan állítha­tom: most már direkt po­tenciális formációit! 7. — Nincs rá keret! — ráz­za fejét erélyesen Réz Ernő. Bagyula, az anyagmozga­tók csoportvezetője felpat­tan. — Igazgató úr, tessék már rászólni a Réz szaktársra! Én hat éve vagyok góré a koccsölőknél, de a Réz szak- társtól én itten még mást eddig soha nem hallottam! Szász Bálim megértő pil­lantást vet Bagyulára, majd Réz Ernőt simogatja végig atyai tekintete, és nyájasan bólint. — A kérdést alaposan meghányjuk-ve tjük, elvtár­sak ! Bagyula a szája szélét rágja. —- Megmondom az őszin­teséget úgy, ahogy van: el­mennek az emberek! Ha legalább tíz elektromos tar­goncát nem kapunk, leáll az anyagmozgatás! — Tíz targoncát? — Réz a térdót veri, úgy mulat. — A mai takarékosság mel­lett? Sírjak vagy röhögjek, Bagyula kartárs? Kis éáönd van, a tűnődés csöndje. — A műhelyben hogyan látják ezt a problémát, Ko­vács bácsi? — fordul oda Fülöp főmérnök a műveze­tőhöz. Amaz sóhajt. — Nehéznek, Fülöp elv­társ. Régi gondunk ez ne­künk is, hiszen mióta tör­jük már a fejünket a mű­helyvezető kollégákkal! Most leginkább az a véle­mény, hogy talán még a konténerezés lenne a leg­jobb megoldás . .. — Nincs rá keret! — ki­áltja Réz Ernő teli torokból. Megint csak csönd. — Tiborkám, neked mi a véleményed? — kérdi Fü­löp most a helyettesétől. — Néhány elektromos targonca talán csakugyan nem árta­na. . . Kvázi .státusszimbó­luma is lehetne a vállalat­nak ..: A kor kurren eta be­leőrülne! — Úristen! — kap a fejé­hez Réz Ernő. — Ezt komo­lyan gondolod, Gézám? — Kancsó víz áll előtte, tölt magának, és mohón kortyol. — Mennyibe kerül egy olyan tragacs ? Bagyula föl pattan, odalép hozzá, lehajol. — Akármennyibe, még mindig olcsóbb, mintha le­áll a szállítás! Ide figyel­jen, Réz szaktárs! Ma mi is történt! Odajön hozzam a sógorkám. én hoztam be két éve az üzembe, odajön es azt mondja: Te Gyula, en leszámolok! Szász igazgató ránéz. — Még a sógora is?! — kérdi megbotránkozva. Bagyula int. — Számolsz ám, mondom, azon a kopasz fejeden szá­molod a szőrt! Majd én le­keverek neked egypárat, ha nem férsz a bőrödbe! Ezért hoztalak én be ide téged, hát ezért adom én neked a legjobb melót, ezért viszel te egy ládát két normában, hogy elibém merj pofátlankodni ezzel a pimaszsággal?! Na, erre az­tán rimánkodott, hogy jaj, édes Gyulám. jaj, drága Gyulám ... Hogy én milyen hálás vagyok neked!... — És marad? — néz rá Fülöp Géza Az anyagmozgató fejét razza. — Sajnos, nem. Mert re­habilitálták. Visszamegy a régi helyére. — Mit csinált azelőtt? — kérdi Tibor. Évadnyitó, „Három város”, jubileum Kórusmuzsika a hétvégén Ismét színpompásan kez­dődött a balatoni idény. A hőségben a lengébb öltözéket választó üdülővendégek há­tának barnasága a fürdőru­hák alól ki-kivillanó idomok szemet kápráztató fehérsé­gével s a szereplésre az or­szág minden tájáról ideér­kezett énekkarok ruháinak tarkaságával, a zászlók pi­rosával keveredett szomba­ton délután a három legje­lentősebb balatoni üdülőhely központjában. Boglárlelle főterén másfél-két esztendős fiúcska ropta a táncot a Kerékkötő együttes zenéjé­re, hatalmas mulatságot sze­rezve ily módon a szép szá­mú közönségnek és leküzd­hetetlen versenytársat a BM Táncegyüttesnek. Föld­váron, a SZOT-étterem előtt német és holland turisták tucatja vágta magát vi- gyázzba a magyar IJim- musz dallamára, Siófokon pedig még a mindig förgal- mas Balaton eszpresszó is csaknem teljesen kiürült a szezonnyitó ünnepség idő­tartamára. A helyi vezetők üdvözlő szavainak ezúttal többnyire Kodály születésé­nek századik évfordulója adott időszerűséget. Igaz, a „tavaszoló” vendégek közül kevesen választották este a Dél-balatoni Kulturális Központot, a Vikár Béla Művelődési Házat, illetve a balatonföldvári mozit, amí­— Könyvelő volt nálunk, otthon a téeszben. De mel­lékbüntetésként a közügyek­től is eltiltották, az csak most járt le. — És hol sikerült elhe­lyezkednie? — kérdi Szász Bálint. — Hát otthon, a téeszünk ben. — Mint éjjeliőr? — fir­tatja részvéttel Réz Ernő. — Ugyan! — Bagyula in­dul vissza a helyére. — Mint főkönyvelő! Réz szeme az égnek, úgy sóhajtja, mélyről: — Van meg remény! A műszaki igazgató össze­veri a tenyerét. — Kartársak, ne folytas­sunk magánbeszélgetést!' Szász körülnéz. — Bizony! A kérdést ala­posan meg kell hánynunk- velnünk, elvtársak! A szállítók főnöke legyint — Hat úgy, ahogy van, megmondom az őszinteséget.: ne hívjanak Bagyula Gyulá­nak, ha ebből így lesz ren­des anyagmozgatás! Szász igazgató fölemeli a kezét. — Csak semmi idegesség, elvtársak! A kérdést alapo­san meghányjuk-vetjük! Azért vagyunk itt! Az asztalon most újból fölcseng a telefon. — Halló, Fülöp-titkárság! — szól bele Gitta. — Á, te vagy az, Katikám? Igen, még itt van. Sőt: itt va­gyunk! Máris adom! — Nyújtja á kagylót Tibor fe­le. — Magat kérik! (Folytatjuk.) nek eredményeként a ren­dező KISZÖV és a többi felelős szerv vezetői nyilván elgondolkodnak majd azon, érdemes lesz-e jövőre is zárt terembe hívni a publi­kumot. A dalostalálkozó hangulatát azonban mindez kevéssé csorbította. A színvonalát sem. Igaz, a helyszínek között szaka­datlanul ingázó tudósító be­számolója nem terjedhet ki mindhárom esti hangver­seny részletes ismertetésére, ám a szúrópróbaszerű láto­gatásokon is feltűnt a ren­dezvénynek az az erénye, hogy az országos élvonalhoz egyelőre nem tartozó kóru­soknak is lehetőséget adott a nyilvános szereplésre, s az, hogy még a második­harmadik vonal is élvezetes produkciókat nyújtott. Egye­nesen megható volt például a pesterzsébeti dr. Ujj Jó­zsef férfikar idős tagjainak csupas/.ív éneklése a délutá­ni próbán Földváron, de tet­szett a helyi kórus lelkesedé­se, s esite a balatonkeresztúri női kar dalolásának természe­tes vitalitása, a fonyódi gimna­zisták csiszolt éneklésmódja is Bogláron. Egyszóval: ran­gos évadnyitó volt ismét — az országos szaktekintélyek­ből álló bíráló bizottság sze-. rint is. A vasárnapi szabad progra/nok során, mint ren­desen, ismét szép, s remél­hetően termékeny barátsá­gok szövődtek a csaknem harminc együttes tagjai és vezetői között Az időpontok egyeztetésé­nek hiánya miatt nemcsak a Balaton-parton kezdtek mutatkozni szombaton a „kórusmérgezés” jelei: a megyeszékhelyen is, ahol két reprezentatív koncertre került sor. A Munkácsy gimnáziumban a Három vá­ros-kórustalálkozóra Szom­bathelyről, Zalaegerszeg­ről és Kaposvárról össze­gyűlt nyolc gyermekénekkar aratott forró sikert, s külö­nös jelentőseget adott a rendezvénynek, hogy — vendégként — Karai József, a neves zeneszerző is meg­jelent, sót vezényelte is sa­ját műveit Este a Somogy megyei Pedagógus Férfikar n^yedszázados fennállása ama] mából rendezett hang­verseny szerzett nagyszerű élményt a mozgalom hívei­nek a tanítóképző aulájá­ban. A szép számú közönség nem egyszerűen egy művé­szeti csoportot ünnepelt hosszasan: egy remek közös­séget is, melynek tagjai időt és erőt nem kímélve, hajna­lok hajnalán ébrednek he- szombalonkónt, hogy me­gyénk kicsiny falvaiból gép­kocsival vagy vonaton ér­kezzenek be a délelőtti pró­bákra, saját költségükön. Ünnepeltünk egy olyan együttest mely sokszor ara­tott már sikert Kőröshegy­től Mamaiáig, Budapesttől Hamburgig, s amelyről ze­nei életünk olyan kiválósá­gai nyilatkoztak elragadta­tással, mint Vásárhelyi Zol­tán, Farkai István és Szo­kolay Sándor. Sajnos, • vendégszereplésre érkezett két együttes, a Vakok és Csökkentlátók Homérosz Kórusa és a Debreceni Pe­dagógus Nőikar fellépéséről — Peskó György, illetve Szesztray Zsolt vezényelt — csupán a szakember-szemta­núk információi alapján adhat számot az események krónikása: az előbbinél a hangzás tisztaságáról, és az átélés intenzitásáról, az utób­binál az egészséges tónus­ról és a ritmika kidolgozott­ságáról szólt a fáma. Sze­mélyes élmény gyanánt csak a második részről írhatok, a szorgalomnak járó mérhe­tetlen tisztelettel, x meg­nyugvással, amiért ez a nagy múltú együttes ily épen és egészségesen ver­gődött ki a hüllámvöLgyből. Heisz Károly karnagy irá­nyításával szép összhang; ban, egy Wagner-müben szinte tündöklő ■ fénnyel, hajlékonysággal és végig óriási kedvvel énekelt ha­zánk egyetlen pedagógus férfikara. A Verdi-darab. a lombardok című opera ke- reszteslovag-kórusának erő­teljes megszólaltatása után nem akart szűnni a taps, Liszt Hungária 1848-kantá- lájának előadása pedig, melyben három operaéne­kesünk, Rohonyi Anikó, Ko- rondy György és Kertész Tamos működött közié szó­listaként, zongorakísérő­ként pedig Balázs István, frenetikus hatást keltett Sót on yi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályá­nak vezetője ily módon nemcsak a kitartást méltat­ta, hanem a magas esztéti­kai minőséget is, amikhez át­adta a Szocialista kultúrá- ért-kitüntetést az együttes­nek — s külön is egyik ala­pító tagjának, Dobos Jenő­nek — valamint az emlékla­pokat és az ajándékokat, a kórus jelenlegi tagjai és ve­zetője mellett legalább „közvetetten”, a betegsége miatt távol maradt alapító karnagynak, Merényi Györgynek. Szép gesztus volt mindez, egyszersmind bizonyíték arra, hogy a ta­nács és a megyei művelődé­si központ tisztában van a kórus jelentőségével. A két vendég együttes kar­mestereinek és a három operaénekesnek a hangver­seny után elmondott szavait a pedagógus férfikar ki­emelkedő tudásáról és em­berségéről helyszűke miatt nem idézhetem. Ám vala­mennyiük megnyilatkozá­sai azt igazolták: ez az együttes nemcsak benne van az ország zenei vérke­ringésében, hanem nagyon is számottevő tényezőként van jelen. Reméljük, ott i* marad, legalább a következő huszonöt esztendőre. « Lengyel András SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom