Somogyi Néplap, 1980. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-29 / 124. szám

Megkezdődött a hétnapos munka (Folytatás az 1. oldalról) meg a szerdai feladatok vég­rehajtását a Szaljut—6 űr­állomáson. Farkas Bertalan, aki pa­rancsnokával, Vider ij Ku- bá&zovvai az éjszakai órák­ban ment át az űrállomásra, egy rádióközvetítés során elmondotta : nagy szeretettel fogadta őket az állandó sze­mélyzet két tagja: Leonyid Popov és Valerij Rjumin. Az űrhajósok szívesen ma­radtak volna még hosszú ideig ébren, hogy elbeszél­gessenek, a program azon­ban megszabta számukra a lefekvés és a felkelés ide­jét »Kitűnő alvóhelyet bizto­sítottak számomra: a meny- nyezet alatt« — mondta tré­fálkozva Farkas Bertalan. Az űrállomáson ugyanis nincsenek »ágyak«, A súly­talanság körülményei között az alvás céljaira a bárhol rögzíthető hálózsákok szol­gálnak. Az állandó személy­zet tagjai például a két »ol­dalfalon« alszanak. Farkas" Bertalan — mind hangulatából, mind a tele- metrikus jelentésekből ítélve — igen jól viseli el az át­térést a súytalanság állapo­tába. Kedélyállapota kitű­nő, s amikor például szerdán délután parancsnokával, Va­lerij Kubászovval, a Pneu­matik kísérletet hajtották végre (ennek az a célja, hogy a test különböző terü­leteire gyakorolt sűrített le­vegő nyomásával befolyá­solják a súlytalanság körül­ményei között a normálistól eltérő vérkeringést), tréfál­kozva állapította meg : »pa­rancsnoka nem lélegzik« — elviseli a nehéz próbát. Orvosi ellenőrzés Szierdán még rövidített munkanappal dolgoztak a Szaljut—6 űrállomáson a nemzetközi űmégyes tagjai. Már a normális, »hétközna­pi« rendszer szerint 23 órá­ra tűzték ki számukra a ta- karodót. A csütörtöki naptól kezdve a rendes földi mun­kanap a kötelező számukra: moszkvai idő szerint reggel nyolctól este tizenegyig dol­goznak. Az első kérdés, amelyre a tudósítók választ kértek a központban, így hangzott: hogyan viselte el a Szojuz— 36 személyzete az átállást a súlytalanságra: különösen az újonc Farkas Bertalan. A válasz, amelyet Anatolij Je- gorov, az orvostudományok doktora, a repülés orvosi vezetője adott, igen meg­nyugtató: rendivív ül jól, sőt az újonc valamivel job­ban, mint Kubászov, aki már harmadizben jár a vi­lágűrben. Ez nyilván testi adottság kérdése is. Semmiféle problémájuk nem volt, munkaképességük az első perctől kezdve kitű­nő, közérzetük szintén. Az elvégzett ellenőrzés szerint az EKG-adatok szinte telje­sen azonosak a két űrhajós­nak a földön mért adataival, a pulzus és a légzés is nor­mális. Érdekesen alakult a pulzus. Az űrhajó rajtjánál magasabb volt a normális­nál: Kubászovnál 100, Far­kas Bertalannál 96. A máso­dik fordulóban már mind^ kettejüknél 80-as pulzust, a 14. fordulatban pedig telje­sen normális, »földi« adatot mértek: 68 és 66 volt a pul­zusszám. Az összekapcsolás feszült pillanataiban ismét valamelyes emelkedést mu­tattak az adatok. Az esi televíziós program során egyébként — amikor a földi irányító központból Magyari Béla beszélgetett Farkas« Bertalannal — az újonc űrhajós elmondotta, a súlytalanság nem okozott számára problémát. A rövid, mindössze ki- lencórás szerdai munkanap igen zsúfolt volt az állandó személyzet és a látogatók szamára : orvos-biológiai, biológiai vizsgálatokat foly­tattak, elkezdték az első technológiai kísérletet és a föld megfigyelésével is fog­lalkoztak. Az első orvos-bio­lógiai kísérletet — az in­terferon—1 készülék üzem­be helyezését — még hajnal­ban, az átszállás után haj­tották végre. Az ébresztő után a láto­gatók is bekapcsolódtak az állandó személyzet minden­napos munkájának egy ré­szébe — velük együtt vizs­gálták a magasabb rendű, nö­vények növekedését az űr­állomáson, megöntözték azo­kat, üzembe helyezték az úgynevezett bíogravisztátot, amelyben a magasabb rendű növények mesterséges gra­vitációs hatás alatt fejlőd­nek. A napirend következő pontja a föld vizuális meg­figyelése volt, ezen belül az óceánok partvidékét figyel­ték és fényképezték. Far­kas Bertalan a jelek szerint nem tud betelni a látváriy- nyal. Magyari Béla kérdésé­re az esti televíziós közve­títésben elmondotta, csodála­tosak a Színek, a kék, : a fe­kete és a narancsszín vál­takozik egymással. A lát­vány olyan megragadó volt, hogy parancsnokának, Va­lerij Kubászovnak kellett fi­gyelmeztetnie: még zsúfolt programot kell végrehajta­niuk. Valerij Kubászov és Far­kas Bertalan egyébként az esti tévéközvetítés során ko­rántsem panaszkodott fáradt­ságra. A televíziós közvetí­tés során Magyari Béla tol­mácsolta Farkas Bertalannak családja, felesége üdvözletét. Elmondotta: bár természete­sen aggódnak érte, nagy büszkeséggel kísérik útját. A Szojuz—Szaljut komplexum nemzetközi személyzetének magyar tagja nagy örömmel nyugtatta meg családját, ki­tűnően érzi magát és boldog, hogy ilyen jól tudott alkal­mazkodni a megváltozott kö­rülményekhez. A közvetítés során az űr­hajósok beszámoltak prog­ramjukról, ismertették egyes kísérleteiket. Bemutatták az egyik meglepetést is: azt a különkiadást, különleges új­ságot is, amit az Izvesztyija és a Magyar Hírlap szerkesz­tősége közösen készített el, Popov és Rjumin űrutazásá­ról, a nemzetközi expedíció útjáról, s amelyet Kubászov és Farkas Bertalan vitt ma­gával. „Egész éjjel olvastak volna” — tréfálkozott az ál­landó expedíció tagjaival a Szojuz—36 parancsnoka. Az első kísérletek Á nemzetközi személyzet munkájáról szóló közle­mény szólt arról, hogy a magyar űrhajós — társai segítségével — megkezdte az úgynevezett interferon- kísérlet végrehajtását. A kí­sérlet programját magyar tudósok dolgozták ki. a Ma­gyarországon már evek óta folyó kutatások eredményei­re alapozva. Az interferon orvosi-bio­lógiai kísérlet. Célja az, hogy megvizsgálja az élő szervezetekben végbemenő egyes jelenségek alakulásai. Pontosabban az interferon nevű anyag szintetizációjá- nak egyes kérdéséit a tartós súlytalanság körülményei közöít Az interferon az emberi szervezetben képző­dő anyag, amelyet nem egé­szen két évtizeddel ezelőtt fedeztek fel. Kialakulása az emberi és az állati szerve­zetben természetes reakció a különböző ingertkeltő ha­tásokra: a vírusos fertőzé­sekre, a baktériumok okoz­ta károsodásokra, szintetikus anyagok hatására. Az interferont vírusellenes anyagként fedezték fel, megállapították, hogy a sej­tekben létrejövő interferon­nak szerepe a sejtek védel- mezése a vírusok káros ha­tása ellen. A tudósok meg­állapítása szerint az inter­feron kiváló gyógyszer min­denfajta vírusos megbetege­dés ellen. Magyarország az Interkoz- mosz-program keretében több mint tíz éve foglalko­zik interferon-kutatással a Magyar Tudományos Aka­démia mikrobiológiai cso­portjának vírus-laborató­riumában. A kísérlet három részből áll, s ezek közül az első már a rajt előtt megkezdő­dött: az űrexpedíció tagjai­tól vérmintát vettek. Hason­ló vérmintát vesznek az űr­repülés után is, s a kettőt összehasonlítva a kutatók választ kaphatnak arra a kérdésre, hogyan hatnak az űrutazás nehéz és szokatlan körülményei, a tartós súly­talanság által gyakorolt ha­tások az emberi szervezet­ben az interferon képződés­re. A- kísérlet második rés«, az, amelyet Farkas Bertalan közvetlenül az összekapcso­lás után megkezdett, azt vizsgálja laboratóriumi min­ták segítségével, hogyan hat az emberi fehérvérsejtekre a súlytalanság körülményei között az interferon. A kí­sérlet elvégzéséhez a szak­emberek segítségével a Me­dicor művekben különleges műszert szerkesztettek. A kísérlet harmadik része azt vizsgálja, hogy befolyá­solja-e á kozmikus térség a már korábban előállított in­terferon-készítmények gyó­gyászati hatását. Ehhez is új készüléket szerkesztettek, ebben viszi magával az űr­hajós a gyószerkészítménye- ket, különböző formákban. A készítményeket az űrre- •pülés befejezése után a föl­dön összehasonlítják a föl­dön tartott ellenőrző-min­tákkal, s így választ kap­hatnak arra, hat-é az ilyen gyógyszerekre a súlytalan­ság, a sugárzás változása, a hőmérséklet alakulása. A kísérlet nagy fontossá­gú az űrhajózás jövője szempontjából is. Medicor műszerek az űrállomáson — Az űrkutatás a modern tudomány egyik legifjabb ága. Ezért mint magyar ál­lampolgár és mint gazdasá­gi vezető, nagy megtisztel­tetésnek tekintem, hogy vál­lalatunk bekapcsolódhatott az Interkozmosz- program­ba. Ügy érzem, hogy ezzel a hazai orvosi műszergyár­tást érte jelentős elismerés — mondta Martos István, a Medicor Müvek vezérigazga­tója. — Egy vállalatnak ma már nemcsak azzal kell foglal­koznia, amiből közvetlen anyagi haszna származik. Aki lépést akar tartani a fejlődéssel, annak rugalma­san be kell kapcsolódnia minden olyan munkába, ami a műszaki haladást szolgál­ja. Ezért külön öröm szá­munkra, hogy új műszere­inkkel segíthetjük a magyar űrhajóst küldetésének telje­sítésében. Több évre szóló fejlesztési programot dol­goztunk ki, és egy javarészt fiatalokból álló, tehetséges gárdát bíztunk meg a nem mindennapi feladattal. Ke­mény munka áll amö- gött, hogy most elmond­hatjuk: az. űr kísérlet mai szakaszában a mi készülékeink u résztvesz- nek. Az űrrepülés rendkívüli körülményei között a szel­lemi munkavégző-képessé­get, a központi idegrendszer aktivitási szintjének válto­zásait vizsgálják, meghatá­rozzák az űrhajós, emocioná­lis feszültség-szintjét és adatokat szereznek a pszi­chikai kifáradás mértéké­nek objektív mégítéléséhez. E célok elérését a Medi­cor Művek Balaton nevű miniatűr műszere teszi le­hetővé, amelynek a kidol­gozásában a kísérlet orvosi részét lebonyolító Repülő­orvosi Vizsgáló és Kutató Intézet orvosai működtek közre. A műszer elfér a te­nyérben: súlya csali 420 gramm, így használata ké­nyelmes. A készülék lehető­vé teszi az egyszerű és négy- választásos reakcióidő-mé­rést, a bőr galvanikus ellen­állásának és pulzusszámának a meghatározását. Lehetősé­get ad »biofeedback-re« — azaz a pulzusszám, bőrellen- állás akaratlagos befolyáso­lására is. Segítségével mód van a szellemi munkavégzés ma­tematikai jellemzésére. A készülék — saját programja szerint — véletlenszerű, az­az kiszámíthatatlan módon négy választásos feladatot ad az űrhajósnak, akinek döntést kell hoznia (jeleket kell felismernie). így érté­kelhető a döntésre felhasz­nált idő és pulzusszám is. A bőrellenállás . értéke alap­ján a döntéshozatal értéke, jósága és sebessége, az in­formációfeldolgozás kapa­citása és sebessége, s a szel­lemi tartalékok, illetve a kifáradás mértéke. A műszer kiírja az,idő és eredményes­ségi adatokat. Zavaró, gátló jelekkel a központi ideg- rendszer pillanatnyi alkal­mazkodóképessége is vizs­gálható. A SzaJJuf—6 űrállomás f eddze len több olyan műszer van, amelyet a magyar szakemberek fejleszlettek ki, «b Inler- kozino&z program keretében, Kekünkön; a Balaton. Az űrkutatás története képekben A Szojuz — a Vosztok és a Voszhod után — már a szov­jet űrhajók harmadik nemzedékét alkotja. Képünkön: az- 1967-ben indult — s máig is tartó — Szojuz-program egyik űrhajója a kilövőálláson. A Luna rakéták a hold egyre több adatát továbbították a földre. Képünkön: a Luna—19 (makettje), amely 1966. márciusában elsőként tért hold körüli pályára. A holddal való ismerkedés után kutatórakéták indultak a távolabbi bolygókra. Képünkön: a szovjet Venyera (Vé­nusz sorozat egységeinek célja az EsthajuaJcsillag titkai­nak felderítése volt. Magyari Béla feladata — Miközben a világűrben dolgozik az első szovjet—ma­gyar űrexpedíció, mozgalmas napok varnak a velük együtt felkészült másik párosra, Vlagyimir Dzsanibekovra és Magyari Bélára if Rájuk ezekben a napokban sok munka hárul. Alapvető feladatuk az, hogy a repülés vezetőinek rendelkezésére álljanak. Egyrészt időről idő­re ők tartják a kapcsolatot a világűrben dolgozó személy­zettel, ők ismertetik velük a földi irányító központ utasí­tásait, véleményét. Másrészt rendszeresen végrehajtják azoknak a tevékenységeknek egy részét is, amelyeket az űrkomplexumon kell elvégez­nie Kubászovnak és Farkas­nak. A kísérletek egy részét ugyanis ellenőrzés céljából a földön is megismétlik, s mi­vel ók ugyanúgy felkészültek azok végrehajtására, mint az expedíció tagjai, elsősorban rajuk var ez a feladat Magyari Bélának az állami bizottság dönlese ulan az űr­hajózási program vezetői, s mindenekelőtt társai, az űr­hajósok mondtak köszönetét áldozatos, példamutató mun­kájáért. « * * • Szerdán hazaérkezett Moszkvából Korom Mihály­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével a ma­gyar part- es allami küldött­ség, amely az első. szovjet— magyar közös űrrepülés al­kalmából tartózkodott a Szovjetunióban. A küldöttség tagja volt Czinege Lajos hadseregtábor­nok, honvédelmi miniszter és Márta Ferenc akadémikus, az Interkozmosz Tanács ma­gyar tagozatának elnök«, a Központi Bizottság tagjai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom