Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-24 / 70. szám

Túlterhelt vezetők Imádunk ünnepelni 60 ÉVE TÖRTÉNT A Magyar Vörös Hadsereg megalakulása Szamuelly Tibor beszél egy toborzó gyűlésen. Szinte hihetetlen, mégis így igái: a magyar válialaíigazga- tók alaposan megnyújtott na­pi muni-.udejüknek a-ig egy- harmadát fordithatják a tu­lajdonképpeni vezető-irányí­tó munkáikra. S még ez a jól csengő kifejezés is mennyi fölösleges, értelmetlen tevé­kenységet takar; mert például ide tartozik az is, amikor a vezérigazgató aláírja az en­gedélyt, hogy ‘valaki saját cél­jára hulladékanyagot vásá­rolhasson, vagy hogy a gyár ilyen-olyan részlege akármi­lyen célból látogatót fogad­hasson. Hogy ezt a vezérigaz­gatónak kell engedélyeznie, arra persze nincsenek1 köz- , ponti utasítások, ám a szokás nagy úr mifelénk, az időnek pedig nem mindig van ára. Szabad szombat: hallomásból Elvben persze jól tudjuk, hogy a vezetők fe.adata első­sorban a távlati irányítás, a vállalat jövőjén va.ó mun­kálkodás. A gyakorlatban vi­szont képtelenek vagyunk ezt érvényesíteni, s jószerével nem hagyunk időt a vezetők­nek, hogy tényleges felada­taikat a lehető legjobban el­láthassák. Pedig a vállalati vezetők — értve elsősorban az igazgatókat és a főmérnö­köket, vagy a műszaki igaz­gatókat — napi munkaideje átlagosan kilenc óra, de nem ritka az a főnök sem, aki rendszeresen napi 12—13 órát tölt a munkahelyén, s a sza­bad szombatot is csak hallo­másból ismeri. Több viszgálat is beszámol arról, hogv a napi munkaidő egyharmadát • az ellenőrzés veszi igénybe. No, nem az üzem vagy a munkatársak el­lenőrzése — ami egyébként a legfontosabb vezetői tenniva­lók közé tartozna —, hanem az egyre jobban burjánzó kül­ső ellenőrzés , (a minisztériu­mok, a -különböző »főhatósá­gok«, a társadalmi szerveze­tek részéről). Persze: szük­ség van ellenőrzésre, de nem így, ahogyan az nálunk dívik. S meg kell érteni annak igazgatónak keserű kifakadá- sait, akinek egy negyedévben belül három különböző hely­re, különböző csoportosítások­ban és feldolgozási módsze­rekkel, de ugyanarról a té­máról kell vaskos jelentése­ket készíttetnie, s azután fo­gadni a jelentések állításait ellenőrző és értékelő külső munkatársakat. Pszichológiai kaibantartás Külön téma — és idő — a társadalmi szervezetekkel va­ló foglalkozás, ami az igaz­gatók napi munkaidejének 13—15 százalékát veszi igény­be, sokszor nem éppen nagy horderejűnek minősíthető kérdések megvitatásával. Különböző vizsgálatok egy­behangzó megalapítása sze­rint az igazgatók munkaide­jük további 14 százalékát töl- ,-st az üzemekben, aminek cél­ja kettős: egyrészt tájékozta­tásukat szolgálja, másrészt — s így tartja a közhit, meg va­lamiféle rosszul értelmezett demokratikus magatartás —, hogy illő doiog minél gyak­rabban a munkások között forgolódni, mert ennek pszi­chológiailag is kedvező a ha­tása. így igaz; csak az nem biztos, hogy az üzem »pszi­chológiai karbantartása« a vezérigazgató tennivalói kö­zé sorolandó. Arról nem is beszélve, hogv az információ­szerzésnek elképzelhető egy korszerűbb és hatékonyabb útja-módja is, mint a min­dennapi üzemlátogatás... Mindent egybevetve: a kü­lönböző iparágakban dolgozó igazgatók napi munkaidejűik 50—00 százalékát töltik a na­ponta ismétlődő és többnyire rutinjellegű tennivalókkal (postaol vasassal, je'entések, jegyzőkönyvek tanulmányo­zásával és jóváhagyásával, ügyviteli feladatokkal, érte­kezletekkel stb.). Az arány nem is lenne tűi rossz, ha a maradék időben valóban a vállalat stratégiájával, a rá­juk bízott gazdasági egység jövőjével, a döntésre váró al­ternatívák tanulmányozásá­val, s nem utolsósorban a az j szakirodalom olvasásával, ön­képzéssel foglalkozhatnának. De nem! A vezetőknek nemcsak a munkahelyükön kell — kelle­ne — helytállniuk: se szeri, se száma a társadalmi meg­bízatásaiknak, amelyek több­nyire vége-hossza nincs érte­kezletekben, - tanácskozások­ban realizálódnak; legtöbb- jük legalább féltucat bizott­ság tagja, s az ebből adódó — sokszor csak formális, de mégis időrabló — feladatokat sem intézheti el egv kézle- eylintéssel. S ne feledkezzünk meg egy különös gonddal áoolt mániáról, tudniillik, hogy imádunk ünnepelni; ha kell, ha nem kell. ha van ér­telme, ha nincs. S ennek első számú áldozatai megintcsak a vezetők, ak:k nélkül nincs ün­neplés, s akik sokszor a leg­jobban tudták, hogy az a bi­zonyos emelkedett hangulatú szalagát vágás, s minden ezzel járó cécó mennvlre fölösleges, mennyire indokolatlan. s men-ivire haszontalan időpo- csékolás. A különböző vizsgálatok so­rán megkérdezett igazgatók napi munkaidejük alig 10 szá­zalékát fordítják — mert többre egyszerűen nem futja — a döntésre váró tervek ta­nulmányozására. Kommentár nélkül: a svéd iparvállalatok igazgatóinál ez az időarány 40 százalék! A szakirodalom ta­nulmányozására a napi mun­kaidőnek mindössze 3,4 száza­léka jut, minden vezetői te­vékenység közül a legkeve­sebb idő. Az önképzés hovato­vább a vezetők' magánügyévé degradálódik... Sokat beszélünk manapság a vezetői munka hatékonysá­gának, színvonalának emelé­séről : arról, hogy a vezetők vegyék végre észre: más, ma­gasabb színvonalú tennivalók ellátása vár rájuk, s ehhez más, magasabb színvonalú munkát kell végezniük. S e megjegyzések címzettjei — miközben tehetetlenül ver­gődnek a formális, a rutinfel­adatok szorításában — alig­hanem csak csendben és ma­gukban kérdezgetik: honnan vegyek időt e magasabb szín­vonalú feladatok ellátására? Vértes Csaba A Tanácsköztársaság a pol­gári demokratikus rezsimtől dezorganizált, alig több mint félszázezres, erősen baloldali színezetű hadsereget örökölt — volna. Március 21-e után ugyanis a katonák szétszé­ledtek, és az ellenforradalmi székely hadosztályon kívül, amely az erdélyi fronton állo­másozott, alig maradt in­takt egység. Üjra kellett kez­deni a hadseregszervezést, s beindítani az elkerülhetetlen átszervezést. Nagy feladatok álltak tehát a katonai vezetés előtt. Hamarosan, már március 24-én elfogadta a Kormány­zótanács a Vörös Hadsereg felállításáról intézkedő rende­letét. E szerint a proletariá­tus magyarországi osztábhad- seregét »a szervezett munkás­ságból toborzott és a jelenleg fegyverben álló proletár kato­nákból« kell létrehozni, ön­kéntes alapon, fizetéssel, la­káspénzzel, családi pótlékkal — vagyis az átlagos munkás­életszínvonal fenntartásával. A rendelet a Vörös Hadsereg kötelességévé tette a külső és a belső ellenség ellen, a pro­letárdiktatúra védelméért, a világproletárság felszabadí­tásáért való harcot. A forradalmi fegyelem megszilárdítása érdekében a Kormányzótanács később fel­oszlatta a különleges körül­mények között nehezen mű­ködtethető katonatanácsokat. Ennek a helyes intézkedésnek a hatását azonban csökken­tette, hogy az egyesült párt szervezetei a hadseregben l nem épültek ki. Hasonlókép­pen egyelőre nem volt meg­valósítható az alsóbb parancs­nokok választása és a proletár parancsnokok túlsúlyának el­érése sem. így a tisztikar ma­radt a Vörös Hadsereg legér­zékenyebb pontja, annak elle­nére, hogy a harcokban részt vevő aktív tisztek eleinte ki- várási álláspontra helyezked­tek és tényleges ellenforradal­mi tevékenységet túlnyomó többségük nem folytatott. A proletárdiktatúrával persze nem rokonszenveztek, de kö­tötte őket a vállalt fegyelem. A csapattisztek között még volt jó néhány szocialista, kommunista (Seidler Ernő, Zay Dezső, Szántó Zoltán, Rab Ákos és mások, a forradal­makban érlelődöttek. főleg tartalékosok). A hadsereg értékei közé tartozott, hogy a tényleges ka­tonai vezető, a vezérkari fő­nök Stromfeld Aurél szemé­lyében kitűnő és elismert ka­tonatiszt volt, de elődje, illet­ve utódja, Tombor Jenő és Julier Ferenc is szakmailag jogosan élvezték a tisztek bi­zalmát így sokáig az sem okozott különösebb problé­mát a hazafias, honvédő okok­ból eleinte lojális tisztikar­ban, hogy a mindenkori fő- parancsnok politikai vezető volt. A toborzás lelkes hangulat­ban indult még huszonötödi­kén. A cél, ahogy Pogány népbiztos megfogalmazta, a kétszázezres létszám elérése volt. A lelkesedés ellenére — külföldről internacionalisták, a megszállt területekről mun­kások és szegényparasztok jöttek át je’entkezni a Vörös Hadseregbe — a kezdeti len­dület később alábbhagyott. Április 16-ra, a román táma­dásig, körülbelül ugyanakko­rára sikerült a létszámot fel­tornászni, mint amekkora a polgári demokratikus nép- köztársaság idején volt. Az optimálisnak tartott kétszáz­ezer főt pedig az északi had­járat csúcspontjára sikerűit biztosítani. Ennek több oka is volt: részint a toborzási rend­szer, amelyet később is csak ellentmondásosan próbáltak felváltani valamifajta erélyte­len sorozással, részint az el­lenforradalom szabotázsa. A fő pb azonban a háborús vér- veszteség, az antimili tarista hangulat, az öt éve folyó har­cok okozta kimerültség volt Mégis ez a Vörös Harisé'-cg nehézségeken és száz halálon át százharminchárom napig védte a proletárdiktatúrát, a magyar nemzeti érdekeket, élesztette a nemzetközi forra­dalom tüzgt és ért el a ma­gyar hadtörténelemben' is ki­magasló katonai sikereket a dicsőséges északi hadjáratban. D. M. Másodszor: a KISZ KB Vörös Vándorzászlaja Kitüntették a siófoki KW ifjúkommunistáit A KISZ Siófoki Városi Bi~ zottsága a tanácsköztársasági évforduló tiszteletének jegyé­ben tartott tegnapi ünnepsé­gén Kusz József, a KISZ KB tagja, a KISZ Somogy megyei Bizottságának titkára átadta a Kőolaj vezeték-építő Vállalat ifjúkommunistáinak a KISZ KB Vörös Vándorzászla ját. Az ünnepségen részt vett Fluor László, a megyei pártbizott­ság munkatársa. A Kyv ifjúkommunistái­nak múlt évi tevékenységét Városi István, a vállalat KlSZ-biaottságának titkára ismertette, értékelte. Minde­nekelőtt azt az örvendetes tényt hangsúlyozta, hogy e magas kitüntetést másodszor nyerték el a vállalat KISZ- esci. Az évek során különfé­le kitüntetésekben részesül­tek; 1967-ben például KISZ KB Dicsérő Oklevél, 197'0-ben KISZ Érdemérem, s tavaly a legmagasabb kitüntetés, a KJSZ KB Vörös Vánclorzászló tulajdonosai lettek. Az azóta eltelt hónapok mozgalmi, ter­melési munkája, a tavaly el­ért eredmények réven ismét méltóvá vált a szervezet a legmagasabb kitüntetésre. Jelenleg 322 tagja van a Kommunista Ifjúsági Szövet­ségnek a vállalat siófoki és vidéki munkahelyein; az ér­tékelt időszakban 25-en lép~ lek a tagok, sorába. Csak né­hányat emelünk ki a figye­lemre méltó tények közül, melyek a szervezeti élet ha­tékonyságát, - sokoldalúságát bizonyítják. Az MTESZ és a megyei KISZ-bizottság Ra­dar-pályázatára öt munkával .jelentkeztek az itteni fiata­lok, s 'első és harmadik, he­lyezést értek el. A megyei esz­tergályos szakmai-politikai vetélkedőn második és hato­dik helyen végeztek részt ve­vő tagjaik. Az értékelt idő­szakban országos szintű laka­tos- és gépkezelőversenyt ren­deztek. A XI. Világitjúságt-és Di­áktalálkozó tiszteletére szer­vezett VLT-műszakon mint­egy háromszázan vettek részt, s 1600 munkaórában 200 ezer forint értéket termeltek. A tíz. órát a tízéves Siófokért akció pénzalapját 60 ezer fo~ rinttal gazdagították. Az Ad" ria kőolajvezeték építése fe­lett vállalt KlSZ~védnökség~ nek is köszönhető, hogy a lé- testímény eddig elkészült sza­kaszait a szerződésekben fóg- lalt határidő előtt — hiány­pótlás nélküL — adhatták at. Júliusban, építőtábort is szer­veztek a sok földmunka el­végzésére, s itt húsz fiatal képviselte a vállalat KISZ - szervezetét. A paksi atomerő­mű építéséhez KlSZ-megbiza- tással küldték a fiatal dolgo­zókat. Ugyancsak KlSZ-meg- bízással érkeztek 11 uszlra azok az ifjú szakemberek, akik a város gázvezetékét épí­tik. Az Alkotó ifjúság pályáza­ton. dijat nyert munkáikból hét az OKOT és négy a Ne­hézipari Minisztérium által rendezett kiállításon is szere­pelt, s érdemelt elismerést. 12 ifjúsági vitakörben 218 KISZ- tag és 21 KISZ-en kívüli vesz részt pol.il ikai oktatás­ban. A múlt évben 9 dolgozó került a vállalat párttagjainak sorába, s közülük nyolcnak a KISZ-alapszervezet volt az egyik ajánlója. Az 523. sz. Szakmunkásképző Intézettel kötött: együttműködési szer­ződés értelmében a KW fia­tal szakemberei, mozgalmi ve­zetői rendszeresen tartanak politikai oktatásokat a szak­munkástanulók részére stb. Sorolhatnánk tovább azokat a momentumokat, amelyek azt bizonyítják, hogy a KISZ KB j döntése ezúttal is helyes volt. A KISZ KB Vörös Vándor- zászlajának ünnepélyes átadá­sa előtt Brachna János a városi KISZ-bizottság titkára, majd Zábrák Sándor, a Kő­olajvezeték-építő Vállalat igazgatója kitüntetéseket adott! át a mozgalmi és a termelési I munkában élenjáró fiatalok- I nak. Külföldre készül a gyözles A kiváló tanuló ragaszkodik az iskolához Apró termetű, vidám tekin­tetű, tizenéves lány Ze- le ruha Ibolya, a csurgói 526-os Ipari Szakmunkásképző In.é- zet harmadéves nőiszabó-ta­nulója. Azaz végzett szakem­ber már, hiszen a műit héten Kaposváron megtartották a »-Szakma kiváló tanulója-« versenyt. Az elért első helye­zése mellé a szakmunkás-bi­zonyítványt is megszerezte. — Melyiknek örült jobban? — Mindkettőnek. Alig akar­tam elhinni, hogy megnyer­tem a versenyt,_ hiszen min­den megye a legjobb tanulóit küldte Kaposvárra. Amikor az eredményhirdetés után megkérdezték, akarok-e szak­munkásvizsgát tenni, igennel válaszoltam. Gondoltam, ha már úgyis benne vagyok, ezt is megpróbálom. Sikerült. — A három nap alatt me­lyik volt a legnehezebb pil­lanat 1 — A gyakorlat végig nehéz volt. Egy kötényszoknvát kel­lett megvarrni elég rövid idő alatt; többen nem tudták be­fejezni a munkát. Nehezen kezelhető anyagot kaptunk, a. zsebeik illesztése, a sok díszí­tés, a tűzés, alaposan »meg­izzasztotta. Az utolsó pilla­natban készültem el vele. — Ki gratulált elsőnek? — A szakoktatóm, Vindios Jázsefné.. Ö segített felkészül­ni a gva.korlati feladatra, es végig drukkolt nekem. Öntözőfürt épül Dél-Somogyban Somogy megyében jelenleg nincs öntözéses gazdálkodás. Beépített öntözőtelep is csak a balatonboglári és a siófoki állami gazdaságban van. Ter­melőszövetkezeteink — a te­rületi adottságoknak megfele­lően — hordozható esőztetö berendezéseket telepítettek. 1976-ban a' Solanum ter­melési rendszeren belül a Dél-Somogyi Állami Gazda­ság irányításával létrejött a Somogyi Burgonyatermelési Társaság. Fe Vesztési prog­ramjában feladatiként sze­repé az öntözéses burgo­nyatermesztés feltételeinek megteremtése. A természeti adottságokat, a víznyerési le­hetőségeket, a termelés biz­tonságát és a termésátlag to­vábbi emelését figyelembe vé­ve két fő mű, azaz víztározó létrehozását tervezik Nagy­baráti és Nagykorpád térsé­gében. A tervező, a beruházó és a kivitelező a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. A nagy­batári víztározó beruházását elŐKészítették. Megtörténtek a területrendezési tárgyalások is. A földmunkákat az idén kezdik el és a jövő év vé­gére elkészülnek a tározóval, amelynek 35 millió forint az építési költsége. Ennek a víztározónak a gátrendszere 101 , hektárra épül, és 1 millió 300 ezer köbméter vizet tart. A völgy­záró gát töltése 270 méter hosszú lesz. Az építéssel párhuzamosan még ebben az esztendőben — a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium megbí­zásából — tanulmánytervet készít az Agrober szolnoki öntözési főosztálya arról, hogy a burgonyán kívül milyen más növények termesztésénél tudják majd hasznosítani az uj öntözési módot. Amikor elkészül a turozó, nem fejeződik be a munsa A feu töltés után, 1980-ban kez­dik építem a föld alatti cső­rendszert is. ame’ynek ge­rinc- es mellékvezetékei jut­tatják a Vizet a Déi-somosyi Állami Gazdaság és a somogy- szobi termeiőszövetkezet föld­jeire. Így alakul ki az öntö­zési fürt, melynek segítségé­vel az előzetes felmérések szerint 1300 hektár gazdaságo­san öntözhető. Ez a tározó több célt is szolgálhat. Egyrészt védelmet nyújt az árvízzel, belvízzel szemben. másrészt alkalmas .esz halasításra is. A másik, a kisebb, a nagvkorpádi tározó lesz. amelynek öntözőfürtjéről 1075 hektár terület öntözhető, és a vizet a Dél-somogyi Állami Gazdaság, valamint a mikei termelőszövetkezet használja. Ennek a területét kijelöltek, megvalósítása a VI. ötéves terv feladata. — A szülei mikor tudták meg az örömhírt? — Szombaton utaztam haza Nagyatádra, addigra az ott­honiak olvasták az eredményt az újságban. De anyuéknak azért sikerült meglepetést szereznem, mert lakodalom­ban voltak, és csajt később jöttek meg. Nagyon boldogok voltaik. — A szakmunkási-bzonvít- vánv birtokában rövidesen munkába áüihat. Mik a ter­vei? — Talán, furcsán hangzik, egy diák /szájából, de nem szívesen hagyom itt az isko­lát. Így az a három hónap, amivel előbb végzek, egv kis szomorúságot is okoz. Szíve­sen járok ide, mert sok ba­rátom yan. és azért is, mert olyan taná-ok és oktatók, ta­nítanak, akiktől alaposan el­sajátíthatjuk a szakma min­den fogását. Az, hogy siker­rel;. bizonyítja a sok országos első helyezés. A legfontosabb célom most a továbbtanulás. Szeretnék léérettségizni. Nem tudom még pontosan. hova megyek. de mindenképpen olyan helyre, ahol a szaktu­dásomnak is hasznát veszem. — A nyári szünidő két. he­tinek programja azonban már biztos. — A verseny e’ső díja két­hetes külföldi utazás volt.. Május harmadikén Buda­pesten osztják ki a díjakat. — Van-e titka ennek az el­ső helynek? — A versenyeden semmi olvat nem kérdeztek, amit az iskolában ne tanultunk vol­na. Mindenki esé’yes lehet, aki há-om éven át rendszere­sen kész ÜL L. J. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom