Somogyi Néplap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-24 / 70. szám

1» PIACI KÖRKÉP Konténerhiány a Balatonon „Édes” paprika - kesernyés szájíz A közgazdászzsargon erősen kínálatinak mondta volna a tegnapi kaposvári hetipiacot. Sok újdonság volt, a vásárlók sem hiányoztak, csak a pénz­tárcák tűntek túl laposaknak az árakhoz képest. Szemet gyöpyörködtetően kivirult a virágpiac. Jácint, nárcisz, ibolya, aranyeső, tu­lipán, szegfű. Az előbbiek ára egy-, az utóbbiaké kétjegyű szám. Több kertészmester hozott rózsatöveket és táp­kockás árvácskát is. A primőrök közül csaknem elfogadható áron kínálták már a fejes salátát 4—6 forin­tért és a hónapos retket 3— 4-ért. Zöldhagyma csomónként két forintért is volt Enyhén kesernyés szájízzel csodálták meg sokan a 13 fo­rintos, ->édes<- fantázianéven kínált cecei paprikát A he­gyes erős paprikát már nagy­ban# vették a kistermelők, de még csak kicsiben adták. Ta­lán a 7,60-as darabonkénti ár- nák is része lehetett, hogy sokan beérték a szép látvány­nyal. ■ A piacon egy helyen paradi­csőm Is voít, ármegjelölés nélkül... Akadt viszont uborka 90-ért. Egy »1974-es kiállításon díjat nyert« hagymafajta füzére 25 forint volt. A vásárlóknak úgy látszik semmi sem szent: nemigen méltányolták ugyan­is a termelő 30 év előtti si­kerét. Inkább könnyelműen megvették a 8—14 forintos főzőhagymát. Sóska és spenót bőven volt 2—3 forintért cso­mónként. Petrezselymet is többen árultak, az olcsó, egy­forintos ár ellenére a szó mindkét értelmében. A cékla és a sárgarépa ára 6—8 fo­rint volt. Ugyancsak egyforma áron fogyott a káposzta és a burgo­nya, az utóbbi ' emberemléke­zet óta 4—5 forint. Babot to­vábbra sem szabad árulni, csak a Zöldért pavilonjában akadt 36-ért. Csincsinek minden ékesszó­lására szüksége volt, hogy erősen »végkiárusítás jellegű« almáján túladjon 6,50-ért. Többen — sejthető okból —. inkább a 10—12 forintosat vették. Ügy látszik, a tavalyi körtéből az idei körteszezon­Kivilágftatlai kerékpárok Két halálos baleset ra is marad. Tegnap i$ volt 10 forintért, kilónként. A baromfipiac az árusok panaszszavától volt hangos. A vásárlók csak kacagtak a 80 forintra tártott pár csirkén és a 90-ért agyonmagasztalt ka­kason. Tojást mindenki egy forintért akart venni. Néhányan végső nekikesere- désükben a megye más pia­cain próbáltak szerencsét. Nem sok sikerrel, mert pél­dául Nagyatádon is csak 30— 35 forint a csirke kilója. Itt a primőrök közül még csak fejes saláta és zöldhagyma kapható. Igaz, mindkettő ol­csóbb, mint a megyeszékhe­lyen. Az előbbi helyenként már 3,50, az utóbbi 2—3 fo­rint. Még egy atádi sajátos­ság: az alma 3—4 hónap után szebb, mint amilyen az ősz­szel volt. • Marcaliban még csak a bol­tokban tavaszias a kínálat. Ott már kapható import paradi­csom is 90-ért. Siófok és a megyeszékhely üzleteiben már »pesties« vá­laszték van tavaszi zöldségfé­lékből. A paradicsom ára 60 —70 forintnál kezdődik. az uborkáé 70-nél. Fejes salátából és hónapos retekből nap nap után több jön. így ezek ára néhány nap múlva várhatóan a tűrésha­táron belül kerül. Szervezés a tisztaságért Kellemes, árnyas, hűs pi­henőhely lehetne nyáron a fonyóaiugeti erdősáv. A forró déli órákban ide »menekül­hetnének« azok, akik csak egy napra érkeztek a Bala- ton-partra. A feltételes mód használatát indokolja, hogy a liget jelenleg szeméttelep, an­nak ellenere, hogy több he­lyütt tábla ti_tja a hulladé­kok oda hordását. A szezon előtt még itt is lesz nagy- takarítás. A Településtiszta­sági Szolgáltató Vállalatnál már most megjósolják: talán két hétig marad tiszta az er­dő, azután* kezdhetik elölről. A legszomorűbb az egész­ben, hogy már meg sem le­pődünk ezen, legföljebb le­gyintünk : hát 'igen, a szeme­telés »népszokássá« vált. Mi­közben lelkiis-meret-furdalás nélkül szemetelünik, ahol csak lehet, néhány ember szinte sziszifuszi munkával azon fá­radozik, hogy eltüntesse a nyomainkat. A Balaton-parti községi tanácsok a tisztasági vállalattal közösen április kö­zepétől május közepéig tartó lomtalanítási akciót hirdettek. Mindenkitől azt várják, hogy az összegyűlt Kácatot tegyék ki a ház elé, a többi a tiszta­sági vállalat dolga. A szezon elején tehát kitakarítva vár­ják az embereket az utcák, terek. Mi következik azután? A hirtelen megnöveík\*5 mennyi­ségű szemetet folyamatosan elszállítják, ha tudják. Az idén is a településtisz­tasági vállalat — magad uram, ha szolgád nincsen alapon — hulladékgyűjtő konténereket kezdett gyártani. Korábban ezeket be tudták szerezni, most nincs »lelőhely«; a tisz­taságot azonban így is meg kell őrizni. Két új GAZ ko­csit is vett a vállalat. Á nyá­ron nyújtott műszakiban dol­goznak. és sok diákot vesznek fm a szezonra. Évente ötven­ezer köbméter szemét gyűlik össze a déli part Siófokig húzódó szakaszán, nyáron 35 ezer a »termelés«. Előre félnek az évek óta visszatérő gondoktól. Attól, hogy az üdülők nem szívesen látják őket. Az a cél, hogyne zaklassák az üdülőket, ezért kora reggel szeretnék elvinni a szemedet. A kényelmes ven­dégek azonban nem rakják ki a megjelölt időben, hanem csak később a műanyag zsá­kokat, vödröket, a hordókat, azután ‘elmennek panaszkod­ni. a vállalatra. Az utcákat el­foglaló, parkoló személyautók miatt sem tudnak eljutni a gyűj tőkocsik a házakhoz. Így aztán sokszor vasárnapra is marad munka, akkor meg ezért zúgolódnak: micsoda dolog vasárnap zörgő, dübör­gő piszkos szemetesautókkal zaklatni őket. A fonyódi tanács — való­színű lesznek követői — a köztisztasági heteket a sze­zon befejezése után is meg­hirdeti. Újra tiszta lesz a Ba- laton-part; télre, amikor »sen­ki sincs« ott. Nyáron megsok­szorozott erővel dolgoznak a köztisztaságiak, de többnyire nem bírnak velük. A Bala- ton-parton a szemetesnek sem könnyű. u r. Nagy János .Is családja Csányból érkezett a csokonyavi- sontai termelőszövetkezetbe, hogy ott negyvenhektárnyi te­rületen dinnyét termesszen. A napokban mintegy ezer négyzetméternyi fóliasátor al att megkezdték a dinnyema­gok elültetését gyepkockákba, A kikelt palántákat május elején helyezik ki. Csányi dinnyések Csokonyavisontán Két. — halálos balesetet okozó — autós ült a napokban a vádlottak padján. A két esetnek számos közös vonása volt. A legszomorúbb, hogy két ember életét vesztette. Mindketten kerékpárosok vol­tak, s mindkettő bizonyos mértékben »hozzájárult« ah- ho& hogy a szerencsétlenség bekövetkezzék. A kivilágítatlan kerékpáro­sokkal gyakran akad dolguk a közlekedésbiztonsági szer­veknek. Sajnos, az emberek egy része nem érti meg, mi­lyen veszélyt jelent, ha sötét­be burkolózva »kerekezik«. Mire a gépjárművezető észre­veszi őket, gyakran már sem­mit nem tehet, és megtör­ténik a baj. Arról nem szól­va, hogy a kerékpárosok néha úgy érzik: nyugodtan felül­hetnek járművükre ittasan is. Az első eset, amely július 23-án történt Siófokon, ilyen okok miatt következett be. Este fél tizenegy körül ha­ladt át a városon a 29 éves Panyi Ferenc balatonakaraty- tyai lakatos személygépkocsi­jával. Észrevette, hogy egy ki­világítatlan kerékpáron halad előtte valaki, nem éppen »stabilan«. A bicikli erősen imbolygóit az úton. Az autós megvárta, míg a szembejövő forgalom elhalad, aztán meg­próbálta megelőzni a kerék­párost, ám az épp akkor akart balra kanyarodni. Az összeüt­közés elkerülhetetlen volt, az­az több figyelemmel talán meg lehetett volna akadályoz­ni. A kerékpáros felelőssége persze tagadhatatlan. A vizs­gálat során kiderült, hogy kö­zepes fokú alkoholos befolyá­soltság alatt állt. A kerékpá­ron ülő férfi, az 50 éves Gö­löncsér József siófoki segéd­munkás. súivosan megsérült Az első megállapítások szerint maradandó testi fogyatékossá­got okozott nála ez a sérü­lés. Ez év január 12-én azon­ban a kórházban meghalt, így a Kaposvári Járásbíróság dr. Pap Tamás tanácsa az autóst halálos közúti baleset gondatlan okozásának bűntet­te miatt vonta felelősségre, s tekintettel a kerékpáros fele­lőtlen magátartására 5 hóna­pi — 1 évi próbaidőre felfüg­gesztett — szabadságvesztésre és 3000 forint pénzbüntetésre ítélte. A másik eset áldozata ugyancsak egy kerékpáros volt. Az autós, a 19 éves Baki Gabriella pécsi főiskolai tanu­ló, siófoki lakos, Trabantjával hazafelé tartott Siófok előtt egy autó jött mögötte, s a visszapillantó tükörbe néző lányt a hátsó kocsi reflektora elvakította. így nem vette ész­re, hogy előtte az 58 éves sió­foki Sándor Lajos villanysze­relő egy kivilágítatlan kerék­párt tol, s halálra gázolta a férfit. Az autós büntetése 8 hónapi — 2 évi próbaidőre felfüggesztett — szabadság- vesztés, és két évre eltiltot­ták a járművezetéstől. A két esethez nincs szükség sok kommentárra. Egyet azon­ban nem árt figyelembe ven­ni, különösen most, amikor az enyhe idő érkezésével együtt megnövekedett útjaink forgal­ma, és egyre többen indul­nak .kerékpárral a szabadba. Nem szabad veszélynek ki­tennünk magunkat és máso­kat. A kerékpárok kivilágítá­sának módját a KRESZ elő­írja. Aki a szabályok ellen vét. annak számolnia kell a legsúlyosabb következmé­nyekkel. Az autósok részérői pedig fokozottabb óvatosságra, még több figyelemre lenne szükség. D. T. Gerencsér Miklós FERDE — Félix?.A Mi dolgunk vele? Csak közölni akart az öreg, nem panaszkodni, mégis meg­bicsaklott a hangja: — 'Szeretné az egyik lakást. Vagy talán az egész házat — Értem... értek mindent. Dezső felhördült. — Na tessék! Mindent ért! A fehér hajú Burján Péter a falak tüzetes vizsgálatába kezdett. Latolgatta az éleket, a sarkokat hunyorítva ellen­őrizte az ajtók, az ablakok helyzetét. Viselkedése több volt, mint különös. Menye, Rózsi csaknem iszonyodva kérdezte: — Mi történt papa?..; — Semmi, semmi... csak beszélgessetek. Dezső kitöréssel akarta le­rázni az ijedtségét. — Hogyan beszélgessünk, amikor csinálja itt a szellem­idézést ?! 1 Meg sem hallotta az öreg a feddő kiabálást. Elkerülve tekintetével kőfaragó fiát, szeme egyenesen Mártit hív­ta, ragaszkodón, bizalmasan: — Gyere csak ide, kislá­nyom. Észrevettem valamit. Szeppenten osont Burján­hoz a lány. — Mit, nagypapa ? ... — A tévedésemet — súgta feléje titkot ismerőn az öreg. — Azt hittem, hogy szabályos házban lakunk. De nem... — Nem értem — hátrált tétován a lány. — Figyelj csak — unszolta bátorítón a nagyapja. — Itt semmi sem szabályos. Ma vet­tem észre. Kis híján vacogni kezdett a százkilós Zoltán. — Értitek ezt? — Én értem —* biztosította higgadtan Danka. Burján Péter egyikükre sem figyelt. Csak azzal törődött, amibe egészen beleélte ma­gát. Egyre szívósabban puha­tolta a falakat. — Igen most már egészen biztos. Az egyik erre dől, a másik meg arra... Ferde a mennyezet.. ferde a padló. Délutántól minden megválto­zott. Pedig délutánik minden rendben volt. Most meg lejt a parkett. Megbillentek az aj­tók. Erőlködnöm kell, hogy megőrizhessem az egyensú­lyom. Ti nem érzitek? ... Le­het, hogy nem érzitek ? ... Hiszen az egész ház ferde!... Mintha szellemet látott vol­na Rózsi, könyörgőn rebegte: — Istenem ... — Bolondokat beszél! — ki­áltott dühösen Dezső. Békés mélázással bólintott rá az apja. — Talán igaz. Mégis a bo­lond öreg vette észre, hogy süllyedünk. Élég gyorsan süllyedünk. Gyorsabban a Titanicnál. Ha nem találjuk meg az egyensúlyunkat, ránk szakad ez a ferde ház. XIX. Napokon át szót sem ejtet­tek a házról Óvatosan kerül­ték egymást. Az öreg beton­kockákat készített a járdához, azokat locsolgatta, s ha már kezében volt a műanyag cső, a kertet is kiadósán öntözget- te. Alkonyattájt kiöltözött, és ment sörözni a Sárga Csi­kóba. Ugyanekkor lecsót fő­zött Rózsi, estéről estére, mert Zoltán bolondult a lecsóért, Paula viszont változatos va­csorákkal várta a munkából érkező Dezsőt: rizsfelfújt, gombasaláta, töltött karalábé űppúgy szerepelt étlapján, mint a frankfurti sertésbor­da, a vaníliás stíriai metélt, vagy a zöldséges szárnyasra­gu. Büszke volt rá, hogy úri- as háztartást vezet szemben a proli Rózsával, aki nő létére darusként dolgozott az építő­iparban, és akkor is lecsót fő­zött, amikor még darabszám- ra adták a paprikát, és nyolc­van forintba került a paradi­csom kilója. Paula mélysége­sen lenézte ezt a gasztronó­miai primitívséget, de többre becsülte, mint Edit elfajzott szokását. A mérnöknő egyál­talán nem főzött. Hentesárut, joghurtot, sajtféléket hordott haza vacsorára. Danka Károly cseppet sem bosszankodott emiatt. Tökéle­tesen beérte a hideg falatok­kal. A nyomasztó vasárnapot követően visszanyerte nyugal­mát, kezdte hinni, hogy a ház- eladás hívei elejtették a sze­rencsétlen ötletet. Már ő sem gondolt rá. Pénteken este a csemege­boltból vásárolt stefániavag- daltat, aszpikos borjúvelót, tormás sonkatekercset tálalt vacsorára a mémöknő. Jó hangulatban verték el éhüket, majd Lipton-teát szürcsölget­tek az erkélyen. Ekkor közöl­te Edit: — Vasárnap meg fog jelen­ni az apróhirdetés. Nem a forró tea okozta, hogy kiverte a víz a tanár magas homlokát. — Egyúttal a válóperi ke­resetet is be kellett volna ad­nod — mondta halkan, a fel- indultság minden, látható jele nélkül.' Délre járt az idő. Számíta­ni lehetett rá, hogy bárme­lyik pillanatban megszólalnak a város ódon harangjai. Egész­séges yferőíény tündökölt, súlytalanul árasztotta mele­gét a nyár. Edit kontyba csa­varta haját, kis indiai papu­csot viselt, karcsú testét mindössze fürdőruha és egy virágos selyem fésülködőkön- tös takarta. így tett-vett mér­nöki rajzasztala előtt. Gond­talan jókedvűség sugárzott róla. Még apjával sem törő­dött, aki pedig kitartóan téb- lábolt mögötte, szomorú gya­nakvással pislantgatva a lá­nya kezében zizegő rajzokra. — Nem merem elhagyni a házat... — vallotta meg az öreg panaszosan. Edit ragaszkodott gondta­lan jókedvűségéhez. Hátra sem nézett, őrizte az apja iránti jó szándékú közönyét. Épp azért vigyázott rá annyira, mert eltökélten színlelt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom