Somogyi Néplap, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

Az állategészségügy! munka1™*14 p',prlk'''pir0! rt,‘k tapasztalatai Egyre több az üzemi állatorvos Somogybán Sokak előtt ismert, milyen nagy igénybevételt — szak­mai tudást, fizikai erőt — jelentett megyénkben is egy egy járványos állatbetegség lokalizálása, gyógyítása az állatorvosok számára. Elegen­dő, ha csak a legutóbbi száj- és körömfájást, az azzal kap­csolatos állategészségügyi munkát vesszük példaként emlékszünk milyen csatát vív­tak 1968 novemberétől 1969 április végéig a C típusú ví­rus terjedése ellen az állat egészségügy katonái, az állat­orvosok egy-egy községben. Dr. Egyed Lajos megyei fő­állatorvostól, a Somogy me­gyei Állategészségügyi Állo­más igazgatójától kértünk tá­jékoztatást a megye állat­egészségügyi helyzetéről. Ta­pasztalatokról, eredmények­ről érdeklődtünk, és választ kértünk arra, ami a módszer­re vonatkozik: hogyan igye­keznek megmenteni az álla­tokat azoíktól a járványos vagy egyéb, nagy veszteséget okozó betegségektől, ame­lyeknek fő oka a nagy, kö­zösségi állatállományokba be­hurcolt különféle kórokozó. Mi a szerepe1 ebben az Állategészségügyi Állomás­nak? Hogyan szervezik te­vékenységüket ? — Az állategészségügyi szolgálat egész szervezetében változást eredményezett az állomások létrehozása. Gya­korlati munkánk 1968. január 1-ével kezdődött. Feladataink megoldásához nélkülözhetet­lenek voltaik a szakállator­vosok: a korábbi egy helyett öt1 állt munkába, hogy min­déit területnek külön gazdája legyen. így a szarvasmarha-, a sertés-, a baromfi-, a hál­ós a méhegészségügy, illető­leg az állathigiénia egy-egy megyei szakállatorvos gondjá­ra van bízva. Munkájuk nem­csak a preventív oltások szer­vezésében áll, hanem elmond­ják véleményüket már az új épületek készítésénél, azután az elhelyezési, tartási, takar­mányozási viszonyokkal kap­csolatban. Ök vezetik az egyes munkaterületeken még meg­levő betegségek — gümőkor, brucellózis — leküzdésére irányuló tevékenységet. Az állomás állományába tartoz­nak, munkájukat a megyei állategészségügyi felügyelő fogja össze. A járásoknál fő­állatorvosok és szarvasmarha­egészségügyi szakállatorvosok dolgoznak, sőt a siófoki já­rásban és Kaposváron élelmi­szer-higiénikus szakállatorvos is tevékenykedik. Csaknem másfél száz állategészségügyi dolgozó tartozik az állomás­hoz, többnyire állatorvosok, szerte a megyében és az állat­kórházban, a gyékényesi és a barcsi határátkelő állomáson, a Kaposvári Húskombinátban ás egyebütt. — A munka technikai ré­szében hogyan érvényesül a korszerűség? — Központi beruházásból kaptunk két Rapidtox fertőt­lenítő gépet, egy betegszállító kocsit és nemrégiben egy uni­verzális mentesítő gépkocsival gazdagodtunk, fez a 800 000 fo­rintos fertőtlenítő autó jár­vány esetén nagy segítséget jelent majd, de addig is ezit használjuk a tsz-eknél az ál­latférőhelyek fertőtlenítésére: a munkát külön erre a célra alakított fertőtlenítő brigá­dunk végzi, ötmillió forintos költséggel várhatóan még az idén elkészül az állomás új központi épülete, az emelete­ken irodák, laboratóriumok kapnak majd helyet — Milyen eredménnyel vet­ték fel a küzdelmet a járvá­nyok ellen? — Az állomás működése alatt veszélyességét tekintve kiemelkedik az 1968—69. évi ragadós száj- és körömfájás. A szomszédos Fejér, Tolna és Baranya megyéből súlyos ká­rokról kaptunk híreket. So­mogybán, jóllehet 121 községet érintett ez a betegség, eny­hébb volt a lefolyása. Egyéb járványos betegségeknél nem sok dolgunk akadt: a jugo­szláv határ mentén jelentke­zett fertőző sertésbénulást si­került egy háztáji gazdaság­ban lokalizálni, és a megye két elletétes pontján föllépett róka-, illetőleg macskave­szettséget egy-egy udvarra korlátozni. — A fejlődő, korszerűsödő állattenyésztés szinte állan­dóan igényli állategészség­ügyi szakember jelenlétét. Hány üzemi állatorvos dolgo­zik Somogybán? — Rendelet biztosítja a jo­got arra, hogy a termelőszö­vetkezetek, ahol ehhez meg­vannak a föltételek, üzemi ál­latorvost alkalmazzanak. Egyre több gazdaság ismeri föl ezt a szükségszerűséget és él a lehetőséggel. 1969 elejéig csu­pán a somogyszentpáli tsz-nek volt üzemi állatorvosa, máig ez a szám tizenkettőre emel­kedett. Állami üzemekben húsz állatorvos dolgozik. Az üzemi állatorvosok általában a körállatorvosok sorából ke­rülnek ki, akik magukkal vi­szik a jogkört is, csupán az exportszállításokat megelőző oltásokat nem végezhetik el az állatokon. Szoros együtt­működésben dolgoznak az ál­lomás hatósági állatorvosaival, alkalmazásukra a területi tsz- szövetséggel történt megbeszé­lés után került sor. Bízom benne, hogy munkájuk hasz­nos lesz a megye állategész­ségügyének szolgálatában. Hernesz Ferenc. Mikor jó néhány éwól ez­előtt Taranyfban jártam, mind­össze néhány hollandi ágy kö­rül szorgoskodtak az asszo­nyok. Nem emlékszem, hogy hány év szaladt el azóta, de az megmaradt az emlékeze­temben, hogy akikkel ott be­szélgettem, nagyon szerették ezt a munkát és bizakodtak. Hogy lesz idő, amikor terü­letben is, fölszereltségben is más lesz az ő kertészetük. Eszembe jutott ez, mikor be­léptem a szép, nagy, kétezer­kétszáz négyzetméteres üveg­házija. A megyében nem sok szövetkezetben van ilyen, s ezen a környéken, a Nagyatádi Konzervgyár körzetében ma már úgy tartják számon a ta- ranyiak kertészetét, mint a legkorszerűbbet. Hogy büsz­kék-e — nem tudom. De az bizonyos, hogy örülnek. Hiszen az idegent, a látogatót is jó érzés tölti él, mikor így meg­valósulni lát régi, dédelgetett terveket. Pedig így kimondva olyan egyszerű az egész: — Forró vizet találtak itt. Hasznosításának ez az egyik legkézenfekvőbb, legjobb mód­ja. Virágzó paprikára szórják a műtrágyát. És hozzáfogtak, saját erőből, mintegy kétszázezer forint költséggel felépítették az üveg­házat. Nem igaz sem a Trabant, sem a Moszkvics Bűntársa a hiszékenység Tizenkilenc éves, es munka­helyén kétezerháromszázötven forint volt a havi fizetése. Szüleivel falun élt, naponta vonattal járt 'be dolgozni. Ott­hon soha nem kérték el a ke­resetét, a pénze fölött ő ren­delkezett. Most csalás miatt előzetes letartóztatásban van. Jól megtermett, magas fia­talember. Biztonsággal beszél, néha fölényesen. Vagy valóban nincs lelMismeretfurdalása, vagy jól leplezi a szégyenét. — Mire kellett a pénz? — Semmire sem volt szük­ségem. Egys^er-kétszer ruhát vásároltam. A legutolsó alka­lommal szerzett ötezret a rendőrség hiánytalanul foglal­ta le. Később már azért csi­náltam, hogy az egyik adós­ságomat a másikkal egyenlí­teni tudjam. — Nem tartja furcsának, hogy egy tizenkilenc éves fiú ilyen helyzetekbe kényszeríti magát? De nem is kényszeríti. Egy kis akarattal véget vet­hetett volna ennek a »sorozat­nak«. — Ha egyszer elkezdődött, nincs megállás. Egyébként nem vagyok bűnöző, csak megbotlottam. — Annyiszor egymás után? — így jött ki. 22. szüleim sem állnak rosszul, időre vissza tudnám adni. Az asszony kilencezret adott. Igaz, először látta a fia­talembert, de olyan megnyerő a modora! A fiú a hatezret mindjárt visszafizette a taszári ismerő­sének, a megmaradt háromez­ret pedig elköltötte. Márciusban beköltözött a Kapos szállóha. — Ekkor már sejtettem, hogy nem lesz jó vége a do­lognak. A szüleim becsületes emberek, büntetve soha senki nem volt a családból. Féltem, ha édesapám megtudja, kese­rű napok várnak rám... — De még mindig nem ve­tett véget az »üzletelésnek«! Egyre-másra kereste föl is­merőseit, s kísérletezett a ki­utalás-mesével. — Hárman nem vették be. Tízezret kértem, de nem ad­tak. Azt hiszem gyanút fog­tak. — Emlékszik még arra a tabi utazásra? — Ha elfelejtettem volna is, a vádirat emlékeztetne rá. Tabi kiküldetésről utaztam haza vonattal, s beszédbe ele­gyedtem egy somogymeggyesi asszonnyal. Szóba jött, hogy katona a fia, s szeretné, ha leszerelne, ötezret kértem és megígértem, hogy elintézem a dolgot. A részegek jellegzetes mimi- ma éjszaka tartóztatja le Stel- sok fekete egyenruhájából.# asszonynakgyanúdleszV^Le­kájával mozgatta állát a pol- czere Lajost. De mielőtt in- Egyetlen rongykupacnak lát-# szerelést intéz _ ugye nem g ári felderítés megyei pa- dúlnánk, arra kérem Faragó szott a két nyilas. # haragszik __ egy gyerek?' r ancsnoka. Üvegszemét elége- és Weinhoffer testvért, hogy Faragó még azt az örömété _ Átadta az ötzeret. Ezek d etten meresztette Faragóra, belátásuk szerint leckéztessék is elfelejtette, hogy Demeteré szerint... majd ismerkedő kíváncsisággal meg a két pártszolgálatost. Én főhadnagy nagylelkűen meg-# __ van ismerőse n ézegette a csendőröket. Hol addig harapok néhány falatot, védte Weinhoffer rosszmájú1 Dobrai őrmesteren, hol Bede Faragó iSj Weinhoffer is gu- célozgatásával szemben. Döb-1 zászlóson legeltette zavaros mibotot választott a falifogas- bentre meredve nézte a fekete tekintetét. A cellák kulcsait ról, és elszántan indultak a rongykupacot rugdaló őrmes­esörgette játékosan. pincébe. Demeter Zoltán és tért. — Bezártam a 'két pártszol- Bede Antal szintén távozott. Göthös ember , benyomását gálatost. Azon egyszerű oknál Dobrai István őrmester magá- keltette Gerhard Prinz, a Ge-i ről, s a fiatalember fogva, mert Németh János ra maradt a szobában. stapo őrnagya, aki ráadásul ai meglátta az »üzletet­Nem valami meggyőző a válasza, pedig a szavait kivá­lóan állítja szándékainak szol­gálatába. Az idén februárban meglá­togatta egyik taszári ismerő­sét. — Van egy Trabant-kiutalá- som, de nem tudom kifizetni. Jó lenne vagy eladni, vagy kölcsönt szerezni ... A taszári ismerős megértet­te a célzást. Az eladásra nem vállalkozott, ám hatezret min­den további nélkül adott a fiúnak. — S mi történik, ha az is­merőse kíváncsi arra a kiuta­lásra? — Akkor zűr van. De ki­magyaráztam volna magam. Éppen nincs nálam a papír, zagy mit tudom én ... Pár nap múlva Kaposmérő- ben kopogott be — szintén egyik ismerőséhez. Öt nem ta látta otthon, de édesanyjával kellemesen elbeszélgetett. Ügy irányította a társalgást, hogy szoba jöjjön a Moszkvics-ki- utalás (nem tévedés, hogy töb­bet kérhessen, itt már drágább kocsiról beszélt) és »természe­tesen« az is, hogy szüksége lenne tíz-tizenkétezer forintra. — Huszonnyolcadikén fize­tik a nyereségrészesedést, a aki ebben | az ügyben egyáltalán végig- , hallgatta volna magát? Azt sem tudom, hova kell i az ilyen kérelemmel fordulni. Elgondolkoztató. Jött a be- i szélgetés, pár szó a leszerelés- rögtön És az Hosszan gurultak már, mi­re rászánta magát a hízelgő dicséretre: nélkül jöttek vissza Szabad- A hatalmas termete ellenére jelentéktelenségét is hangsú-# asszony hitt neki. Ahogy nem hegyről. is mindig észrevétlen őrmes- lyozta görnyedt tartásával.i kételkedett a taszári és a ka­— Nem találták otthon?! tér egyszerre felélénkült. Kö- Horpadt mellén lötyögő rán-# posmérői ismerőse sem. — pattogta haragos meglepett- zöm bős, kifej ezéstélen, buta cokba gyúródott a zubbony, sí — Az igazi büntetés talán — öntől igazán sokat lehet seggel a főhadnagy. képe átszínesedett az izgalom- egy nő redő alatt húzódtak# az lesz magának, ha kikerül a tanulni, főhadnagy úr. — Ellenkezőleg. Le is tartóz- tói. Vastag száját megnyalta, meg a kitüntetések szalagjai.# börtönből. Magyarázatot adni — Ne hozzon zavarba! — tatták. De amikor a Graab- hirtelen kirántotta a sarokból Elsőnek fejezte be a vacsorát.#3 családnak, az ismerőseinek, szerénykedett a politikai nyo- gyár melletti vadaskertije ér- Weinhoffer demizsonját. Mi- szerény tartózkodással hallga-#az áldozatainak, mozófőnök. tek, a fogoly hirtelen belelökte helyt a szájához emelte, iz- tott, míg a többiek javában Útjuk eredményét megerke- kísérőit a vízzel teli bomba- galrna elszállt, önfeledt és ki- lakmároztak. zésükkor azonnal leolvashatta tölcsérbe, aztán elfutott a sö- adós kortyokat nyelt, mint a Valósással nagyúrinak ha arcukról Weinhoffer. ök vi- tétben. Ez a két szerencsétlen szomjas ökör. . tott a jelenség- a főisDáni dől szont arról győződhettek meg, hülye meg beállít ide. Még a Szuszogva tette vissza rej­szont arról győződhettek meg, nuiye meg Deaim me. ívies a rcj- ß070S7.ob;i hnlt-i uuuuen vagyc hogy a megyei felderítésvezető sapkájuk is merő viz. Dögöl- tekhelyére a demizsont. ö is f . ala“f pontosan aS fényűzőirint menni fo§? részegre itta magát, amíg tá- jenek meg a betonon az ilyen választott egy gumibotot és fé- ^Uzkékkeí Mi bokhami vol voltak. pártszolgálatosok! etoetes ntíiez lépteivel «1- szőnyeg közepén öt férfi ülte Demeter Zoltán nem tette Közben Faragot szurkalta indult a pmcebe. körbe kerek ^res-nvefa szóvá, beérte a finnyás orr- kárörvendő pillantása. A fő- ^Mire leert, ^Faragó és Wein- Kényelmesen elfértek fintorítással. ”'°,‘ hadnagy észrevette ezt és hoffer félig már el ia fárad- a korongóriás körüí( ami kü_ Remélem, van már lakó mindjárt értésére adta Wein- tak. Közéjük nyomakodott el- lönösen Fdmund vnlkhardt. 1x171 azokkal- akiknek magya a kiürített cellákban — célzott hoffernek, hogy nem osztozik lenállhatatlan súlyával, hátra- k . századosnak váltSrázattal tartozik, a Szabadhegyről behozott ío- kárörömében porítottá. őket, és verekedni golyra. — Azonnal indulunk Kis- kezdett. Egyetlen ütéssel a be- , miniszterelnöknek is — Sőt — kancsalított ünne- bodakra Faragó testvérrel. Le- tonpadlóra _yerte Piriti Jozse- j/le>ett elterpeszkednie ne­— Ez az első tavasz — jegy­zi meg Rudolf János főíkertész —, amikor »termel« az üveg­ház. Az első tavasz — és az első csokor retek. Távolabb, a má­sik részen, pedig már a virág­zó paprikára szórták a műtrá­gyát. — Jó három hét múlva ta­lán már a<zt is lehet szedni. A műit évben, mikor még fólia alatt termeltek primőrö­ket, egy hónappal később szedtek először retket. Az ar­cok — mint a szép piros ter­mék — mosolyognak. — Négyszáz csomót kötünk. Ez az első szállítmány több­nyire itt marad a faluban. Hiszen már annyian érdeklőd­tek, annyira várják... Az üvegház falán túl idelát­szanak a hollandi ágyak, öt- ezerötsizáz négyszáméter üveg­felület. Most az eső mossa az ablakokat. Alatta zöld növé­nyek a napsütést, az igazi ta­vaszt várják. S amit nem lát a szem: kinn a földeken trá­gyát hordanak az asszonyok. Dacolnak a rossz idővel, mert a növekvő palánták jó föl­det kívánnak. — Százhatvan holdas a ker­tészetünk. Lényegében a szö­vetkezet összes nődolgozóját _ itt foglalkoztatjuk. Hiszen ez is volt a cél. Más melléküze­met nem csinálunk. — Tavaly kétmilliót hozott a kertészet. Most a primőrrel többet várunk tőle. — Ennek az üvegháznak egy év alatt meg kell térülnie. Hajladoznak az asszonyok, hullik a fehér műtrágya. A porhanyó földből újabb és újabb piros retkek formálód­nak csokorrá. Jó itt végignéz­ni, az ember egy kicsit felejti a kinti locsogó esőt. — Ügy tervezzük, hogy ez az épület kitermeli majd a következő üvegházat, az mag majd a másikat... Űjabb tervek, újabb célok. Eszembe jut ismét a régi kép. És arra gondolok, ahogy az akkori szavak valósággá let­tek, ezek a mostani tervek is így válnak holnap majd bizo­nyossággá ... Vörös Márta — Tudom. De vissza akarok menni a régi munkahelyemre. Szeretném, ha elhinnék; ez volt az első és az utolsó, hogy börtönben vagyok. Maga sze- ■> Mit válaszolhattam volna, mint azt, hogy erre a kérdés­re a választ majd ö fogja megadni. Ha ismét odakint lesz. mindennapos kapcsolat­pélyesen Weinhoffer. — La- tartóztatjuk Németh László fet, majd Pásztor Tibort. A hfekes tasiaival- * ■ ... gumibot kemény zuhanásaitól kőkről beszélhetünk. — Hogy értsem ezt? Jánost, a szervezkedés veze­tőjét. Bede zászlós ugyancsak víz spriccelt a pártszolgálato­(Folytatjuk) Magyarics Zoltán ellen csa­lás és befolyással való üzér­kedés miatt vádiratot adott ld az ügyészség Pintér Dezső A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat azonnal fölvesz ÉPÍTŐIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, SZERELŐIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, SZAKIPARI SZAKMUNKÁSOKAT, KÖNNYŰ- és NEHÉZ­GÉPKEZELŐKET, KUBIKOSOKAT és SEGÉD­MUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet Dombóváron, a Petőfi utcai építésvezetőségün­kön, és a vállalat köz­pontjában: Szekszárd, Tarcsay V. u., irodaház. (176709) Q SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1970. április 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom