Somogyi Néplap, 1966. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-19 / 273. szám

Szombat, 1966. november 19. 3 SOMOGYI NÉPLAP HADÜZENET A FORMALIZMUSNAK BIZOI1SÁCOK Van-e statisztikus, aki fölmérte már, hogy hány bizottság van a megyében? V an-e ember, aki meg tud­ná mondani, hogy e bi­zottságoknak hány tagja van, s hányán tesznek va­lamit az ügyért’ Vizsgál­ta-e már valaki tevékeny­ségük hatását, eredményét? Megkérdezte-e valaki a bi­zottsági tagokat, hogy ők hogyan látják ezt a mun­kát; meg vannak-e győ­ződve értelméről, vagy né­ha bizony inkább formális jellegük gondolkoztatja el őket? Hány egymás mun­káját fedő, azonos bizott­ság van, amelyik csak nem létező statisztikánkat gaz­dagítja? S a kérdésözönt — amely okkal merül föl az emberben — folytathat­nám tovább. Deháit konkretizáljuk a dolgokat. Megkértem pél­dául a megyei tanács mel­lett működő bizottságok felsorolását. Kiderült, hogy kilenc állandó bizottságot, s ezek mellett huszonnyolc albizottságot tartanak nyil­ván. A beruházási albizott­ságtól az ifjúságvédelmiig, a községfejlesztésitől a víz­ügyiig a művészeti szak- bizottságtól az iparcikk­szakbizottságig sok min­dennel találkoztam. De ta­lán nem is ezen a terüle­ten a “-legsúlyosabb« a hely­zet. Mi lenne akkor, ha föl­mérnénk a tömegszerveze­tek, tömegmozgalmak bi­zottságait. A szakszervezet­nél például a bogiári gaz­daság központjába utasítot­tak. ahol bonyolult tábla- rendszer mutatja ki a bi­zottságokat, itt ugyanis nem tudták megmondani, hogy hány van belőlük. A Népfrontnál persze akció­bizottságok vannak, ilye­nek, hogy várospolitikai akcióbizottság, művelődés- politikai, mezőgazdasági, tsz-jogi, növényvédelmi,, könyvbarát akcióbizottság meg ki tudja, még mennyi. De hiszen csak a város nyolc körzeti népfrontbi­zottsága névsorában 276 bizottsági tag szerepel, s a megyei népfrontbizottság 81 tagból áll. A nőtanácsnál csak pedagógiai és háztar­tási bizottságok vannak szerte a megyében, a KISZ- nél ifjúmunkás, oktatási, parasztifjúsági, kulturális és sportbizottságok. Hátha még fölkutatnánk, hogy hány olyan bizottságot ho­zunk létre, amelyiknek egy- egy speciális akciót vagy feladatot kell ellátnia. Kendszerint olyankor, ami­kor a testületi ülésen kide­rül, hogy valamit nem si­került megoldanunk hiva­talos szinten, ilyenkor tár­sadalmi útra tereljük a dolgot, hogy még úgy se sikerülhessen. A járási székhelyekről, községekről, különböző in­tézményekről nem is beszé­lek, hiszen hasonló cipő­ben járnak ott is. Az az érzésem, hogy ha össze tudnánk számolni a bizott­ságok tagjait, ez a szám többre rúgna, mint ameny- nyi a megye egész felnőtt lakossága. Persze ez nem igaz, hiszen egy ember — főként az aktívabbak — négy-öt bizottságban is sze­repelnek. (De dolgoznak-e? Jó játék ez a bizottsá- gosdi. Segíti elosztani a munkát, áthárítani a fele­lősséget. És nagy munkát ad. A tanácsok például ar­ra panaszkodnak, hogy nem győzik ellátni társadalmi bizottságaik adminisztrálá­sát, hiszen munkatev, jegy­zőkönyv, jelentés kell, hogy létük szükségességét igazol­ják. És alig marad idejük a hatósági jogkör gyakor­lására, hiszen a társadalmi, aktívákat kell mozgatniuk. Másutt más baj van a bi­zottsági tagokkal, legtöbb­ször a munkahellyel ke­rülnek ellentétbe. Érthe­tő, hisz ezeket a társadal­mi munkákat általában munkaidőben szokás végez­ni. Távol áll tőlem, hogy formálisnak ítéljünk min­denfajta bizottságot. Mégis — azt hiszem — sürgető szükségszerűség felülvizs­gálni, hogy mire van szük­ség és mire nincs. Egy ha­tározott intézkedés a mun­kafegyelmet is növelné, és helyére rakná a sokszor emlegetett egyéni felelőssé­get . Jávori Béla A népgazdaságnak is érdeke Somogy építőiparának fejlesztése ★ * ★ Sokat írunk, beszélünk arról, hogy So­mogy a felszabadulás előtt nagyon elma­radt az ország többi megyéjétől. A megye vezetői nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy Somogy fejlődését meggyorsítsák. Az erőfeszítéseknek már van eredményük. Számítani lehet arra, hogy bővülnek az üzemek, új gyárak épülnek, korszerűsödik a mezőgazdaság. Az üzemeket bővíteni, az új létesítményeket fölépíteni azonban csak akkor lehet, ha megfelelő építőipari kapacitás áll rendelkezésre. Sajnos me­gyénk építőipara fejlődése ellenére se ké­pes végrehajtani az előtte álló feladatot. Szükség van további fejlesztésére. A me­gye vezetői kérték az Építésügyi Miniszté­riumot, hogy tárgyaljon Kaposváron So­mogy megye építési, kivitelezési és építés- tervezési helyzetéről. A minisztérium a ké­résnek eleget tett. Mint arról már hírt ad­tunk, dr. Trautmann Rezső építésügyi mi­niszter vezetésével hétfőn a megyei tanács nagytermében ülésezett a minisztérium kollégiuma. ★ ★ ★ MIT TARTALMAZ A JELENTES? A minisatárium szakemberei a megyei tanács dolgozóinak segítségével 24 oldalas jelen­tést készítettek az ülésre. Eb­ben legtöbbet a megye legna­gyobb építőipari vállalatáról, a mintegy 1400 dolgozót foglal­koztató ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatról lehet olvasni. Találhatunk adatokat a Tanácsi Építőipari Vállalatról, a tárcavállalatok- ról, a házilagos építőipari szer­vezetekről, az építőipari szö­vetkezeteiéről, az ÉM tervező­vállalatokról, és a technológiai tervező szervezetekről, a taná­csi tervezőirodáról, a házilagos tervezésről, a magántervezés­ről s a megyében dolgozó épí­tőipari munkások és műsza­kiak helyzetéről, szociális ellá­tásáról. A jelentés megállapítja, hogy az utóbbi öt évben az ÉM Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat 14,8 százalék, a tanácsi építőipar 35,7 százalék­kal növelte a termelést. A Ter­vező Iroda termelése az 1961. évi 3 882 000 forintról 1965-re 5 843 000 forintra emelkedett. Az idén az említett két kivite­lező vállalatnál a tervteljesítés is kedvezően alakult. Az ÉM Somogy megyei Állami Építő­ipari Vállalat az év eddig el­telt időszakában kielégítően dolgozott. A Tanácsi Építőipari Vállalat év végéig a tervezett 95 millió forint helyett 108 millió forint értékű munkát végez. Emelkedett a munká­sok szakképzettségének színvo­nala is. Míg 1960-ban a mun­kások 29 százaléka, 1965-ben már 44 százaléka volt szak­munkás. Bizonyos növekedés tapasztalható a műszakiak lét­számában is. Az építőipar a második öt­éves terv időszakában az igé­nyeket igyekezett kielégíteni, de egyes területeken jelentős erőfeszítései ellenére sem tu­dott teljesen megfelelni fel­adatának — állapítja meg a jelentés. Miért? A jelentés e •kérdésre is választ ad. »Az épí­tőiparral kapcsolatosan orszá­gosan jelentkező problémák Somogy megyében szembetű­nően mutatkoztak meg. A me­gye területén nagy felkészült­séget igénylő központi beruhá­zás nem volt. Az építőipari szervezetek fejlődése a műsza­ki színvonal tekintetében az átlagos (hagyományos) építő­ipari feladatok ellátásúra irá­nyult. Ezért az építőipari szer­vezetek teljesítőképességét döntően a rendelkezésre álló munkaerő határozta meg. A megye nem rendelkezik kor­szerű szerkezetgyártó bázissal, az építkezések technológiájú­nak műszaki színvonala és gé­pesítettsége sem emelkedett kielégítően. A fejlődést nagy­ban akadályozta a nem kielé­gítő és rendszertelen anyagel­látás is.« A megye építőipará­nak a harmadik ötéves terv időszakában gyorsabban kell kapacitását fejlesztenie, hogy a növekvő feladatokat végre tudja hajtani. N HOGYAN NÖVELHETŐ A KAPACITÁS? Erre a kérdésre igyekeztek választ adni a felszólalók az Építésügyi Minisztérium kollé­giumának 1 kaposvári ülésén. Többen hangsúlyozták: nem szabad kizárólag egyik vagy másik építőipari vállalat fej.- lesztésével megelégedni. Az építőipari kapacitást komplex módon kell bővíteni. Ez azt jelenti, hogy az ÉM Somogy megyei Állami Építőipari Vál­lalat és a Tanácsi Építőipari Vállalat mellett a házilagos építőipari szervezeteket és az építőipari szövetkezeteket is fejleszteni kell. Ugyanis az utóbbiak — főként nagy lét­számuknál fogva — igen jelen­tős bázist alkotnak. (Az építő­ipari szövetkezetekben 1266, a házilagos építőipari szerveze­tekben pedig 2061 fő dolgozik.) Gépesítésük jelentősen növel­né a kapacitást. A vitában az is kitűnt, hogy a gépesítésnek megvan a lehetősége. Az Épí­tésügyi Minisztérium igen sok olyan használt géppel rendelke­zik, amelyet je.enieg nem üze­meltetnek. Ezek felújítva olcsón megvásárolhatók. A házilagos építőipaii szervezeteiknek és az építőipari vállalatoknak is bát­ran kellene vásárolniuk e gé­pekből. A kapacitást kétféleképpen lehetne bővíteni. Egyrészt he­lyi erőből, másrészt központi segítséggel. Mit jelent egyik és mit a másik? Helyi erőből a beruházások jobb előkészítésé­vel, a kivitelező vállalatok, az építőipari szövetkezetek és a házilagos építőipari szerveze­tek munkájának jobb megszer­vezésével, a műszaki színvonal emelésével, a gépek jobb ki­használásával lehetne növelni a kapacitást. E téren (a jelen­tés is hangsúlyozza) sok még a kívánnivaló. A központi segít­ség a gépesítés fokozásához, a műszaki létszám növeléséhez, a törzsgárda kialakítását elő­mozdító létesítmények (korsze­rű munkásszállás stb.) építésé­hez szükséges. Természetesen vannak olyan feladatok, ame­lyeknek végrehajtásában mind a megyei szerveknek, vállala­toknak, mind pedig a minisz­tériumnak közre keli működ­niük. Így például a központi telep, a munkásszállás létesí­tésében, a műszakiak számá­nak növelésében. ' A miniszrtérium és a helyi szervek együttműködésének tág tere van. Az egyik felszó­laló elmondta, hogy célszerű lenne ott, ahol házilagos építő­ipari szervezetek dolgoznak, a kivitelező vállalatok építenék meg az új létesítmények vá­zát. A többi munkát a házila­gos szervezetek végeznék el, a létesítmények építését ők fe­jeznék be. EREDMÉNYES VOLT A TANÁCSKOZÁS KÖZSÉGI FÜRDŐ — CSAKNEM KIHASZNÁLATLANUL Másra is elkölthették volna a pénzt Szöllősgyörök a megyei köz- 1961. tisztasági versenyben az első--------------helyen végzett, jutalmul 60 000 > rint jutalmat kapott azzal a kikötéssel, ogy a pénzt csak köztisztasági célokra tar­thatják. A tanács az ötéves községfejlesz- si tervben határozta el, hogy községi fürdőt űtenek saját erőből.------ október 1. Ünnepélyesen meg­1 965. nyitják a fürdőt. Benne 6 kád és 2 zuhanyozóhelyiség. Meg­lapítják a nyitva tartási időt is; szerdán, ombaton 15-től 20 óráig. áz árak elfogadhatóak. A kádfürdő fél ára 5 forint, a zuhany húsz öregek napközi otthona részé­s-cre felnőtteknek 3, gyerme- íknek 2 forint Minden szép, inden tiszta, mindenki na- ron boldog, hogy ilyen szép ; főleg hasznos épülettel gya- podott a község. Bejelentik tanácsülésen, hogy van, sőt faluban is kidobollatják — A község lólekszáma 1200, hát nagy forgalomra nem ámíthatnak. De arra igen, >gy a költségek a bevételből eg térülnek, sőt, talán még ör kis hasznuk is lesz. Itt azonban elszámították agukat a község vezetői, osszú hónapokon át csupán a mn tartási költségnek felét így még kevesebbet fedezték bevételek. A tisztaság köz­igi fellegvára hétről hétre *esen ásítozott. És ha történé­sén volt két-három vendég, ckor is be kellett fűteni, pe- g nem fizetődéit ki. A közséri tanács, hogy emel- t a fürdő látogatottságát, az re hetente egy alkalommal in­gyenes fürdési lehetőséget biz­tosított! Ezzel a szerdánkén ti zsúfolt házzal nyilván vonzzák a látogatókat, a lubickolni vá­gyókat, de mindez csak kiadás, anyagi kiadás. A bevétel: a község lakóinak az öregeknek hálája és köszöneté. Egy szemléltető statisztikai adattal bemutatom a községi fürdő legjobb, leggazdaságo­sabb hónapját, ez év októbe­rét Megfürdött 286 személy, a bevétel 1100 forint volt. A ha­vi kiadás 1326 forint! Első rá­nézésre ez a szám nem is nagy. Kicsivel több mint kétszáz fo­rint ráfizetés, nem megy tönk­re miatta a tanács — gondol­hatná barid. Valóban igaz, az összeg nem eget-földet renge­tő. De már említettem, hogy volt hónap, amikor a kiadások fele sem térült meg! Ne csak a fürdő létének anyagi oldalát vizsgáljuk meg, hanem a község lakóinak szemszögéből is nézzük meg a működését Egy fürdődélután 40—50 köbméter vizet használ­nak el a fürdőzők. Ezt a víz- mennyiséget a község megérzi, mert a kutakból erősen homo­kos víz jön fel az első 40 köb­méter után. És ez ihatatlan: meg kell várni, míg leülepszik. Annak idején fölmerült egy törpevízmű-társulás létrehozá­sának gondolata, de nem való­sult meg. Pedig azzal a bizo­nyos 60 000 forinttal már le­hetett volna valamit kezdeni... A községi tanács azt szeret­né elérni, hogy minden héten a napközisek egy-egy csoportját fürdessék meg. Ezzel nőne a látogatottság és a bevétel is. És nem utolsósorban mindez a gyermekek tisztaság- és higié- naszeretetének tudatosításával járna. A terv szép, de a kivitelezés már nehezebben oldható meg. Az iskolás gyerekek nagy ré­sze vidéki; busszal járnak be Győrökre, menetrendhez van­nak kötve. Nehéz őket rávenni, hogy a fürdő kedvéért esetleg a késő délutáni vagy esti órák­ban érjenek haza. Így mi ma­rad? Kijátszani a sok rendel­kezés egyikét és elvinni a gye­rekeket hetente egyszer a zu­hany alá, két forintért, tehát úgy, hogy a »kecske is jóllak­jon és a káposzta is megma­radjon«. rj nkV I Több embernek az a ről, hogy nagyon jo, nagyon praktikus, szükség is volt rá. De a tények sajnos azt bizo­nyítják, hogy gondosabb terve­zéssel más célra is fordíthat­ták volna az összeget, főleg ak kor, ha nem kötik ki, hogy ki zárólag köztisztasági célokra költhetik, így talán már állna a törpe vízmű! Saly Géza Az építésügyi miniszter a vi­ta végén kijelentette, hogy a kollégium a jelentés és a vita tapasztalatai alapján hamaro­san határozatba foglalja azokat a tennivalókat, amelyeket So­mogy építőipara, valamint az építéstervezés fejlesztése cél­jából a harmadik ötéves terv­ben el kell végezni. December­ben a részintézkedéseket ma­gába foglaló tervezetet tanul­mányozás végett megküldik a megye vezetőinek. Ez tehát azt jelenti, hogy az Építésügyi Minisztérium ma­gáévá tette megyénk építőipa­ra fejlesztésének gondolatát, és ereiéhez mérten igyekszik megadni minden segítséget. A kollégium ülésének ez volt a legnagyobb eredménye. Te­gyük mindjárt hozzá: olyan eredmény ez, amellyel elége­dettek lehetünk. Hiszen mi nem azt akarjuk, hogy me­gyénk építőipara valamiféle előjogot élvezzen, hanem azit, hogy emelkedjék a vidéki épí­tőipar átlagos színvonalára, és képes legven a megye fejlődé­sét előmozdító ipari és mező- gazdasági létesítmények, isko­lák, lakóházak megépítésére. Most az a legfontosabb felada­tunk. hogy feltárjuk azokat a belső tartalékokat, amelyekről a kollégium ülésén szó volt: jobban meg kell szervezni a munkát, a meglévő kapacitást maximálisan ki kell használni, és sokkal alaposabban kell elő­készíteni a beruházásokat. Messzemenően együtt kell mű­ködni a minisztérium Illetéke­seivel. így egyrészt biztosít­hatjuk, hogy a központi segít­ség oda kerüljön, ahol a leg­nagyobb szükség van rá más­részt menet közben olyan ajánlatokat tehetünk, amelyek központi támogatással előmoz­díthatják a kapacitás növelé­sét. El kell végeznünk olyan feladatokat is, amelyek közvet­lenül nem növelik a kapaci­tást, ám-ha végrehajtjuk őket, gyorsabbá válik a munka. A balatoni telkek felülvizsgálá­sáról van szó. Ez szintén témá­ja volt a kollégium ülésének. Egy-két felszólaló említette, hogy a Balaton partján nincs megfelelő telekpolitika. Felül kell vizsgálni a helyzetet, föl kell kutatni jó néhány, a kivi­telezést akadályozó telek tulaj­donosát is. (A telektulajdono­sok egy része ugyanis ismeret­len.) A rendezésit a Balaton - part fejlesztése érdekében kell elvégezni. Dolgos időnek kell következ­nie. Érdemes tervszerű, ala­pos munkát végezni, hiszen olyan időszak jön, amelyben építőiparunk megszüntetheti elmaradását, fölvértezheti ma­gát a következő feladatokra. E feladatok végreha.jtá'a nem­csak a meg''ének: a népgazda­ságnak is érdeke. Szegedi Nándor Értesítjük kedves vevőinket, hogy Vas III. raktárunk november 21-től (hétfő­től) november 30-ig Villamos, Csepel és Vas I. raktáraink 1966. december 31-től 1967. január 25-ig leltáro2ást tartanak. Ez idő alatt a fenti rak­tárakból az áruk kiadása szünetel, ezért kérjük ügy­feleinket, hogy a karácso­nyi és a leltározás alatti időszakra megfelelő áru- beszerzéssel biztosítsák a fogyasztók igényeinek ki­elégítését. Somogy—Zala megyei Vas és Műszaki Nagy­kereskedelmi Vállalat. Kaposvár, Zalka Mát' utca 18. (A fenti hirdetés a teg­napi, 18-i számban tévesen jelent meg.) (1939)

Next

/
Oldalképek
Tartalom