Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1965. május H Egy szocialista brigád szemlélete: HOLGOZNI ( KIK JÓL LEHET — Először hatvanháromban1 próbálkoztunk. A tprv megvolt, de egyik felvásárlónk abbahagyta a tanulást. Volt, aki azt mondta, hogy ki lehet hozni. Mi azt feleltük: ne szépítsük a dolgot, ha nem sikerült, hát nem sikerült. Jövőre majd jobban csináljuk. — Nem vette kedvüket a kudarc? — A múlt évben mégiscsak sikerült. Ilyenkor nem a kudarcra gondol az ember. A termelési tanácskozás után — ah~l kihirdették, hogy az Állatforgalmi Vállalat nagyatádi kirendeltsége elnyerte a szocialista brigád címet — azt kérdezték a dolgozók: most hogyan lesz tovább, főnök? Azt válaszoltam, mindent úgy teszünk, mint eddig. — Eddig hogyan csinálták? A csengő telefont a »főnök", Vajda László kirendeltségvezető veszi föl. — Megkötöttétek? — kétszáz? ... Jó, rendben van, Dezső — mosolygó arccal teszi helyre a hallgatót. — Megvan a mikei kétszáz is. — Ezt inkább Kocsis Antalné adminisztrátornak mondja, aztán felém fordul: — Látja, így. Ez a kétszáz sertés azt jelenti, hogy megvan az idei tervünk. — Kilencvennel több, mert a tervünk tizenegyezer darab — A »főnök." szabadságot. Gyakran előfordul, hogy valamelyikük szabadságidő alatt is bent ül. Tanul — és ügyeket intéz. — Tudja, milyen nehéz a gimnázium negyvennyolc éves fejjel? — Hát nem lehet könnyű. — Ha úgy tudnám csinálni, hogy jó napot, kirendelőig, szervusz tanulás, akkor nem volna baj, de nálam fordítva vám. Nehéz ez így! (A központban azt mondták a kirendeltségvezetőről: »Megszakíthatat- ian ember") — Nem leányálom a főiskola sem. A két adminisztrátor. — Magának családja van. Mikor tud tanulni? — Hosszú az éjszaka, meg reggel korán kell kelni. Azonkívül van egy tizenegy éves fiam, aki mindenben segít. — Egész napi munka után megy-e a tanulás? — Este azt veszem, ami könnyebb, reggelre pedig marad a neheze. Én nemcsan azért az ezeregyszázért dolgozom. — Hanem miért? — Mert dolgozni kell, és dolgozni csak jól lehet. Ha valaki nem jól dolgozik, akkor menjen haza, de ha nem dolgozik, akkor minek él? — Nagyon szereti a munkát? — Igen. Miért, ez furcsa? Nem. Nem furcsa. — Ezek az asszonyok disznót is etetnek — mondja a kirendeltségvezető Kocsisnéról és Beleznai Lajosné vezető adminisztrátorról. Nem otthon, hanem itt a telepen. Ha baj van, nem maradhatnak éhesen az állatok. — Kötényt kötünk, és moslékot hordunk, mi van abban? Én nagyon szeretem, amit csinálok. De nemcsak én. Itt mindenki szereti a munkáját. Bizonyítsam? Voj- kovics Feri bácsi a kórházból ment haza szabadságra. Ez alatt az idő alatt végiglátogatta régi szerződőit, és csak néztük, amikor az öreg beállított az új szerződésekkel. Somogyi Sándor bácsi a múlt decemberben beszólt telefonon vidékről, övé volt az utolsó szállítás, tőle függött, hogy meglesz-e a tervük vagy sem. Azt kérdezte: »Mondjátok meg, még mennyi hiányzik, és megcsináljuk. Meg kell lenni annak a szocialista brigádnak." Május elsején Mátyás Feri motorját láttuk a kirendeltség előtt. Megkérdeztük, mit keres ilyenkor Mátyás Ferenc. itt. Azt válaszolta, hogy végiglátogatta a szerződőket. —” Miért tette? — Mert meg akartam győződni róla, hogy minden rendben van-e a szállításhoz. öt községbe jár rendszeresen. Itt mindenki jól ismeri. — A háztáji sertés, az nehezen megy. A gazdák leginkább saját részükre hizlalnak. Ha van eladó, azt inkább szabadpiacon értékesítik. — Melyik a legnehezebb időszak? — A szállítás mindig nehéz. Akkor sok az idegeskedés, meg sok pénzzel is kell bánni. — Mivel közlekedik? — Motorral. — Nyáron. És télen? — Télen is. Muszáj, mert az ember gvalog nagyon kevés községbe jut el. — Mennyit dolgoznak naponta? A kérdésre a kirendeltségvezető válaszol: — Mikor kel a nap, mi is felkelünk; akkor van dél, ha megéhezünk, s ha úgy érezzük, hogy már nem ' ,bírjuk tovább, akkor pedig este... Kercza Imre vág közbe az adminisztrátor. — Jól van, főnök, ez sikerült. — Örül? — Hát hogyne! Hiszen nagyon vártuk már ezeket a hiányzó állatokat, hogy lehetőleg mi jelenthessük először a központnak, hogy lekötöttük & tervet. Tudja, milyen jó érzés elsőnek jelenteni, hogy kész 0 terv? Ha csak egy órával előbb jelentjük, mint a többiek, az is jó. — Elhiszem. — Ezt a szakmát szeretni kell — mondja a kirendeltségvezető. — Az eredményt nem az hozza, ha a felvásárló beállít a tsz-elnökhöz, és megkötik a szerződést. Segíteni is kell a tsz-nek. Hitelért menni a bankba, rendszeresen megnézni az állatokat, tanácsokat adni, meg segíteni kell takarmányt is szerezni, mert nem mindegy, hogy hét vagy tíz hónap alatt készül el a disznó. Ha valamit el akarunk érni, igent is. nemet is kell mondani. Kétségeket soha senkiben nem szabad hagynunk. Gyakran nyílik az íróasztalokkal teletömött iroda ajtaja. Gazdák kopognak. Van, aki üszőt akar vásárolni a kiselejtezésre váró tehén helyett, akad, aki malacot akar eladni. Feltűnik, hogy sokszor fontos kérdésekben is határozottan intézkedik az adminisztrátor. — Mi összességében nézzük a feladatokat — magyarázza Vajda László. — Mindenki tudja, mit kell elvégeznie, s tudja, ha a részfeladatokat nem hajtjuk végre, akkor befullad az egész. Hárman járnak iskolába. A kirendeltségvezető gimnáziumban tanul, Bánfi Dezső a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba jár. Kocsisné pedig a Keszthelyi Agrártudományi Főiskola másodéves hallgció- ja. A kirendeltségen heten dolgoznak. Nehéz beosztani a EMLÉKEZÉS A BÉKE ELSŐ NAPJÁRA (^áklifátM fény lett a ^Duna... rt/t'inxha tegnap történt volna... A III kellemes májusi estén több száz . y f felsőgödi ember haladt az állomástól a Dunáig vezető hosszú köves- útón, hogy ünnepeljen. Mi, fiatalok mentünk az élen vörös selyemből készült ingben, blúzban. Ejtőernyőselyemből varrattuk május 1- re, abban vonultunk fel a munkászosztály nagy, nemzetközi seregszemléjén is. Fáklya világított minden kézben... A váci országút mellett heverő kilőtt német lö- veg, a kétéltű járművek roncsai kísértetiesnek rémlettek. Ugyanígy az elhagyottan me- redező, kitört ablakú, ajtajú, a háborútól és az árvíztől megrongált Bún- és Sohtümmer- kastély meg a többi gyáros, bankár és katonatiszt villája is ... A gátat lerombolta az alig néhány hete visszahúzódott árvíz. Hatalmas kőtömbök hevertek egymáson. Idős Pánti Béla felállt az egyikre. Erős, hatalmas alakja a lobogó fáklyafényben még óriásibbnak tetszett. Beszélt arról, hogy történelmi nap ez a mai — 1945. május 9-e — az emberiség életében... — Tegnap a fasiszta Németország képviselői feltétel nélkül letették a fegyvert a Szovjetunió és szövetségesei előtt. Véget ért a pusztító második világháború, megkezdődhet a népek békés építőmunkája. Sok feladat vár ránk is, a felszabadult magyar népre. Boldog vagyok, hogy megérhettem ezt a napot, nem volt hiábavaló az a küzdelem, melyet az illegalitásban folytattunk ... Reméljük, hogy a béke tartós lesz, s boldogan — nem rettegve a pusztító háborútól — élhet, dolgozhat népünk és az egész emberiség ... — mondotta. Énekeltünk... A május 1-re tanult indulókat zengtük az éjszakában: Munka hadának a lépése dobog ... Fel. vörösök, proletárok ... Bunkócska ... Geyer Flórián dala ... Hangunk messze szállt, s mintha ilyen örömtől csengő dalok foszlányai érkeztek volna a vízzel Vác felől is ... Fáklyáktól fénylett a Duna... Fölfelé néhány kilométerre Vác, távolabb Nagymaros, Esztergom fényei látszottak. Lent, messzebb pedig Budapest világított. A Duna és a hegyek fölé káprázatos tűzijáték fénye emelkedett, a vörös, sárga tüzkígyók ide is ellátszottak. Ügy éreztük, hogy torkolatától le egészen az Al-Dunáig emberek állják végig a vén foly partját, s ünneplik, köszöntik a békét. Mintha tegnap történt volna... S erre nemcsak azért emlékezem, mert ma ünnepeljük a győzelem napját. Más emlékek is a közvetlen közeibe hozzák ezt a napot... Olvastam nemrégen, hogy idős Pánti Béla Űjpesten, a Landler Jenő Járműjavító Üzemben járt. Húsz évvel ezelőtt ő volt ennek az üzemnek a párttitkára, és egykori munkatársai köszöntötték, búcsúztatták most, hogy hatvanhárom éves fejjel nyugalomba vonult. Amellett, hogy párttitkára volt egy nagyüzemnek, arra is jutott ideje, hogy falujában, Felsőgödön segítsen az új élet megteremtésében. Vezette a párt »R«-gárdá- ját, részt vett a vezetőség munkájában, a tanács megalakításában, a termelőszövetkezetek szervezésében. S velünk együtt ő is beült az iskola padjába, hogy őjz fejjel pótolja azt, amire fiatalkorában nem volt lehetősége ... * r-ölötte és egykori harcostársai fölött í i eljárt az idő. Idős Pánti csaknem ' /]-' öt évtizedet dolgozott a munkás- ^ mozgalomban, a párt, a nép szolgálatában. Megérdemli, hogy nyugalomban, békében pihenhessen harcostársaival együtt. Ezt a békét veszélyezteti ma az Egyesült Államok vietnami agressziója. A világszerte kirobbanó tiltakozás azonban 4ízt mutatja, hogy a népeknek drága a béke, elítélik á háborút és azokat, akik ebbe akarják kényszeríteni az emberiséget... Amikor a győzelem napját, a béke első napját köszöntjük, erre is gondolnunk kell, s arra, hogy mindnyájunknak van nemcsak félteni —, hanem tennivalója is, hogy békés életünket, az emberiség békéjét ne veszélyeztessék a háborús agresszorok. Szalai László ■ Nem szé a tanácsi&érés \ tavasz ismét munká- ba szólította a terme- melőszövetkezetek valamennyi tagját Noha a fogatosoknak, az állattenyésztőknek, a gépkezelőknek és a gazdasági vezetőknek eddig is megvolt az állandó tennivalójuk, egész éven át ott álltak posztjukon, most azonban már az asszonyok ideje is elérkezett: minden épkézláb ember talál elfoglaltságot a közösben. És amikor olyan sokan tesznek-vesznek szerte a földeken, hány és hány parasztember fejében fordulnak meg ilyen gondolatok: »Ha rám volna bízva, én nem így csinálnám.-« Vagy: -Én annak idején így meg úgy vetettem.« És; »Ebbe , a földbe mást tennék, mert az jobban megteremne rajta.« Gondoljunk csak a zárszámadó közgyűlésekre: ott él, is mondta több szövetkezeti gazda, hogy ezt meg azt másképpen kellett volna csinálni. Most újra felsorakoztak az embereik a tavaszi tennivalók elvégzésére. A fülekben talán még ott cseng egy-két zárszámadási hozzászólás, hogy tavaly mit és hogyan kellett volna csinálni. És akik erre gondolnak, azok eszerint állnak munkába. De vajon megmaradt-e a javaslatok hasz- nosabbja mindenkiben? A tsz-vezetők igénylik-e a gazdák tanácsait? Bizonyos, hogy a legtöbb termelőszövetkezetben hallgatnak az észrevételekre, s hasznosítják őket. Persze nem arról van szó, hogy a tudálékos, inkább kárörvendő, semmint segítő okoskodásokra bárki is hallgasson; nem fitymálódás és csipkelődés kell, hanem megfontolt, sok évi tapasztalatokkal megalapozott jótanács. Aki magáénak érzi a közösséget, az ad is ilyeneket a tarsolyából a szövetkezeti vezetőknek, ha látja, hogy szavai meghallgatásra találnak. J ártam a mikei Rákóczi Termelőszövetkezetben, amikor Tóth Zoltán agronó- mus éppen a táblatörzsköny- vet készítette. Visszamenően jegyezte bele az adatokat, felírta, hogy melyik tábla mikor milyen művelést, istálló- és műtrágyát kapott, s utána hogyan fizetett. Hogyne kellenének ezek a múltbeli adatok, hiszen csak azok ismeretében lehet igazán jövedelmező növénytermesztést folytatni! Néhány évvel ezelőtt a nagybajomi Győzelem Tsz agronómusa is idős gazdák viszmagabiztos&á tette. És a tsz- tag? A szövetkezeti demokrácia gyakorlati érvényesüléséről bizonyosodik meg, érzi, hogy nemcsak munkájára, hanem véleményére is számítanak a közösségi vezetői. A szöllőskislaki Haladás Tsz-ben tapasztaltam, hogy a közgyűlési jegyzőkönyvből kihagyták a tagok hozzászólásait tartalmazó részt. Mintha azok az emberek senkinek sem mondtak volna semmit. Pedig érdemes odafigyelni a nyilvánosan is elmondott észrevételekre! Sőt kérni is kell a gazdákat arra, hogy azt is mondják el, amit nem tesznek szóvá az egész közösség előtt, szűkebb körben azonban beszélnek róla. IV em szégyen a tanácské- rés, nem megalázó, ha a vezető lentről is igényli a segítő szándékú észrevételeket. Jó példa erre a homok- szentgyörgyi Zöldmező Termelőszövetkezetben alkalmazott módszer. Az előbb említett helytelen eljárás és a homok- szentgyörgyi tapasztalat összehasonlítása azért is érdekes, mert az utóbbi gazdaságban a maga munkaterületén mindegyik vezető nagyon jól ellátja feladatát. Mégsem tartózkodnak attól, hogy tanácsot kérjenek. Egy tapasztalt tsz-elnök ismerősöm jó ismerője a község határának, a földnek, ő maga is szép eredményeket ért el gazdaságában annak idején — éppen alaipos ismeretei révén. Több mint fél évtizede vezeti a szövetkezetek s mint azt az évről évre növekvő jövedelem bizonyítja, dicséretesen. Nos, ez a munkájában magabiztos, szervezési és gazdálkodási tapasztalatokban bővelkedő szövetkezeti vezető ott jártamkor egy papírlapot fektetett elém, és azt mondta, olvassam el. mert ő többek között ebben látja a gazdaság folyamatos erősödésének egyik eredőjét. A papírlapon hat kérdéscsoportban arra kórt — és kapott — választ az üzemegység- vezetőktől, a szakemberektől, hogyan, milyen agrotechnikai eljárásokkal lehetne legjobban növelni a hozamokat. Néhány kérdés a sok közül. Mi a jelentősége az őszi mélyszántásnak, s milyen mélység ajánlatos? Hasznos-e, hogy nyitva hagyják az őszi mélyszántást, vagy jobb, ha lezárják? Miszaemilékezéseire építette fölkor legalkalmasabb kiszórni a jegyzéseit. Beszélgetett velük, és azok elmondták, hogy ebben meg abban a táblában ezt. meg azt termelték, sőt még arról is tájékoztatták, mikor, melyik határrészen okozott kárt a jégverés. Milyen nyomok maradnak egy ilyen beszélgetés után? Az agronómus megnyugszik, mert olyan ismeretek birtokába jutott, amelyek nélkül nem vállalhatná nyugodt lelkiismerettel a gazdaság szak- irányítását. A tájékoztatás műtrágyát? A tsz-elnök talán nem tudna ezekre a kérdésekre válaszolni? Dehogynem! De több embernek több féle lehet a véleménye is, s ha ezeket mind figyelembe veszik, pontosabb, határozottabb és eredményesebb az irányítás. Most, az általános tavaszi munkák idején különösen hasznára válik a gazdaságoknak, ha az emberek kikérik egymás véleményét, tanácsát1. Ezzel is elősegítik erősödésüket, közös ügyet szolgálnak vele. Hernesz Ferenc A kislakásépítkezésekről tárgyalt a Nagyatádi Járási Tanács Y. B. (Tudósítónktól.) A Nagyatádi Járási Tanács V. B. legutóbbi ülésén a kislakásépítkezések helyzetéről tárgyaltak. Megállapították, hogy a felszabadulás óta több mint kétezer családi ház épült a járás, községeiben. A múlt évben 131 lakásépítési engedélyt adtak ki, és az év végére 1G2 kislakás építősét fejezték be. Ebből 96 építéshez nyújtott összesen mintegy hárommillió forint hitelt az OTP. A tanácsok továbbra is biztosítják a házhelyet, különösen a fejlesztésre kijelölt faluközpontokban. A járási tanács építési és közlekedési csoportja gyorsított eljárással igyekszik az építési és bontási kérelmeket, valamint az OTP- hiteligényeket felülvizsgálni és az engedélyt megadni. A kislakásépítkezések anyag- ellátása nagyjából kielégítő. A kora tavasszal hiány volt ugyan téglából és hajópadlóból, de most már ezek a problémák is megoldódnak. A szakosztály állandóan figyelemmel kíséri az építkezéseket, azok színvonalát, és érvényt szerez a községrendezési irányelveknek.
