Somogyi Néplap, 1965. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
SOMOGYI NÉPLAP 5 Vasárnap, 1965. május •. I Magára hagyott üzem AZ ÉM ÉPÍTŐ—GÉP JA VI- nyékét. Még a negyedévet kö- TÓ VÁLLALAT pécsi üzemé- vető hónap végén sem tudják, nek barcsi telepén a munká- hogy hány százalékra teljesí- eok szóvá tették, hogy nem tették a tervet. Nem kell kü- - megy a termelés, laza a fe- lönösebben bizonygatni azt, gyelem, rossz a kádermunka, hogy tájékoztatás nélkül lehe— avagy miért van szervezetlenség a Barcsi Lakatosáru gyárban? az anyagellátás. A munkások észrevételei megfelelnek a valóságnak. Az első negyedévben nem teljesítették a tervet. A gyárban nincs programozás, gyártáselőkészítés, munkaidőben csoportosan ácsorognak tétlenül az emberek, sok a tekergés, a lógás. A vezetők egy része tehetetlen, üzemi termelési tapasztalattal egyáltalán nem rendelkezik. (Néhányat korábbi munkahelyéről azért küldtek el, mert nem tudta ellátni feladatát.) Nincs biztosítva a szakmunkás-utánpótlás sem. Az idén csupán harminc ipari tanulót akarnak szerződtetni. Ha továbbra is ilyen rosz- szul megy a munka, ilyen gyönge lesz a termelési kedv, akkor ez a fiatal gyár, amelynek megindulását pedig alig várták a barcsi és a környékbeli emberek, keserű csalódást, a népgazdaságnak pedig súlyos károkat fog okozni. AZÉRT, HOGY ILYEN HELYZET ALAKULT KI, tetlen üzemet vezetni, elképzelhetetlen a munka elemzése, nem lehet kellő időben észrevenni a hiányosságokat, megszüntetni a hibákat. Az elemzés hiánya miatt fordulhatott elő, hogy a barcsi telepről a pécsi üzembe szállíttattak több jó gépet azzal az indokkal, hogy kapacitásuk nincs kihasználva. De vajon hogyan dönthették el, hogy fölöslegesek a gépek, amikor még azt sem tudják Barcson, hogy tulajdonképpen milyen kapacitásra van szükség? A központ a hibás a létszámgazdálkodásban tapasztalható fejetlenségért is. Ugyanis még ma sem adta meg a barcsi üzemnek a végleges létszámkeretet. A létszámot év közben többször ötletszerűen módosították. Emiatt nemegyszer kellemetlen helyzetbe kerültek a gyár vezetői. Nemrég például egy Barcsról vidékre járó dolgozónak megígérték, hogy fölveszik. Az meg is szakította munkaviszonyát, mégsem alkalmazták, mert időközben megváltoztatták az üzem létszámkeretét. csolatban érvényesül, homlok- egyenest ellenkezik a párt iparpolitikájával, az emberek véleményével, törekvésével. Hogy ez mennyire így van, azt részint a munkások jelzései, bejelentései, részint az üzemben tett kijelentéseik is bizonyítják. Nemegyszer félreérthetetlenül kimondták: biztosítsák számukra a folyamatos munkát, ők becsülettel fognak dolgozni. Nem értenek egyet azokkal, akik úgy vélik, hogy el lehet lazsálni a napot. A BECSÜLETES EMBEREK azt követelik, hogy az ÉM Építő—Gépjavító Vállalat vezetői sürgősen teremtsenek rendet Barcson. Biztosítsák, hogy a bel- és külföldre szánt betonsilók határidőre elkészüljenek, a párt határozatainak szellemében az eddiginél jobban támogassák ipartelepüket, és adjanak neki nagyobb lehetőséget a fejlődéshez. Szegedi Nándor Ä marcaliak kérdése: Meddig kell még várniuk? Először nem értettem, miért néz rám olyan csúnyán az a Marcaliban lakó ismerősöm, akitől megkérdeztem: »Nos, mit szól az új üzletházhoz?« Felelet helyett előbb csak mormogott valamit a foga között, majd ezt mondta: »Ha kíváncsi, nézze meg, és azután eldöntheti maga is, hogy mit gondolok én meg a többi marcali az üzletházról.« Megnéztem, és megértettem őket. A két és fél millió forintba kerülő épületet a múlt év nyarán kellett volna átadni. A határidőt azonban június 30-ról szeptemberre, majd októberre tolták el. Végül is novemberben, illetve decemberben adták át az üzletházat. Az igen tetszetős épület földszintjén üzletek vannak: férfi- és női fodrászat, fényképészet és rádió- meg tv-javító részleg. Az emeleten szolgálati lakások kaptak helyet. A múlt évben mégsem adhatták át rendeltetésének az épületet, mert — mint elkészülte után kiderült — nem gondoskodtak a szennyvíz elvezetéséről. Később ezt pótolták, beköltöztek a lakók, a ktsz fölszerelte az üzleteket. Jelentős összeget fordítottak arra — azon az egymillió forinton kívül, amit az üzletház építéséhez adtak —, hogy új berendezést kapjon a női és a férfifodrászat meg a fényképészrészleg. Az üzletek tehát berendezve, de még a mai napig is kihasználatlanul állnak. Egy kivitelezési hiba miatt, ugyanis a szennyvíz nem a csatornába folyt, hanem elöntötte a férfifodrászatot: beázott a mennyezet, a szennyvíztől foltosak lettek a falak, a szép parkettát is elöntötte a szennyes lé. De még súlyosabb hiba is történt ennél: a tervezők elfeledkeztek arról, hogy a hajszárító burák, a hajnyíró és más gépek üzemeltetéséhez megfelelő áramot biztosítsanak. A női fodrászatban például rövid használat után any- nyira bemelegednek a burák, hogy ki kell kapcsolni őkqt. S mert nincs valamennyinél érintésvédelmi relé, fennáll a baleset veszélye. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa ezért nem járult hozzá a fodrászat megnyitásához. Hasonló a helyzet a férfifodrászatban is: a háromfázisú vezeték helyett kétfázisú van, emiatt az Áramszolgáltató Vállalat nem hajlandó az áram bekapcsolására. Több mint hat hónappal az építkezés befejezése után előbb a szennyvíz-, most pedig az áramgondok miatt nem tudják az üzletházat megnyitani. Az építtető és a kivitelező, a Marcali Ktsz. a Tanácsi Építőipari Vállalat, illetve jogutódja, . a Megyei Beruházási Iroda azon vitatkozik, hogy kinek a feladata az április 10-én jegyzőkönyvben is rögzített hibák kijavítása. Addig pedig a női fodrászat vendégei kénytelenek az utcán várakozni, mert nem férnek be a szűk, zsúfolt, ideiglenes üzletbe. Nem sokkal jobb a helyzet a férfifodrászatban sem. Az év első hónapjaiban úgy tervezték, hogy április 4-re, majd pedig május 1-re adják át rendeltetésének az üzletházat. Nem sikerült. Zárt ajtók mögött várakozik az új berendezés, és várják a gépek, hogy a ktsz dolgozói meg a marcaliak használatba vegyék őket. Vajon meddig kell még várniuk? — i Ó —• elsősorban az anyavállalat vezetőit terheli a felelősség. Még a legelemibb segítséget sem adták meg a nem éppen rózsás adottságokkal rendelkező fiatal üzemnek. Nem készítettek például ügyrendet. Pedig az ügyrend az üzemi munka »forgatókönyve«. Enélkül nem lehet folyamatosan dolgozni, irányítani, enélkül az emberek nem tudják, hol a helyük, miért felelnek. Az ügyrend hiánya nagymérvű szervezetlenséget, kapkodást, hanyagságot idézett elő. Tetézi a bajokat az, hogy sok helyen még má, egy évvel a megindulás után is betanulási bért fizetnek a dolgozóknak. A kevésbé öntudatos munkások — a lakatosüzemben akadnak ilyenek — ezt kihasználják, nem hajtják végre feladatukat. Azt tartják, hogy így akkor is jól keresnek, ha keveset dolgoznak. Ezt, a ma már fegyelmet lazító bérezést idejében meg kellett volna szüntetnie az anyavállalatnak. A vállalat vezetői hibásak elsősorban azért is, hogy tájékozatlanok a barcsi telep vezetői. Nem tudatják velük idejében a termelési eredméA LAKATOSÄRU-ÜZEMBEN uralkodó áldatlan állapotokért természetesen nem kizárólag az anyavállalatot terheli felelősség, hanem a barcsi üzem vezetőit és dolgozóit is. Hibásak a barcsiak egyrészt azért, mert beletörődtek helyzetükbe, nem bírálták fö- lötteseik helytelen intézkedéseit, s nem kértek segítséget, másrészt, mert nem léptek föl határozottan a lógás, a tekergés, a fegyelmezetlenség ellen. Egy alkalommal például azt mondta valamelyik vezető az ácsorgó munkásoknak, hogy ne olyan nagy csoportokban beszélgessenek. Beszélgetni — úgymond — kisebb csoportokban is lehet. Erejüket a termelés megszervezése helyett bagatell problémák megoldására, apró-cseprő személyi ügyek tisztázására fecsérelték. A barcsi lakatosáru-üzem- ben uralkodó helyzet azt példázza, hogyan nem szabad egy vidéki üzemet vezetni, hogyan nem szabad gazdálkodni. Az a szemlélet, amely az Építő—Gépjavító Vállalat központjában és pécsi telepén a barcsi üzem irányításával kapTúlteljesítette első negyedévi tervét a Kaposvári Vasútállomás Negyvennyolcezerrel több utast, 62 615 tonnával több árut szállítottak, mint a múlt év azonos időszakában A Kaposvári Vasútállomás első negyedévi munkájáról beszélgettünk Kézdi László áruforgalmi osztály vezetővel. — Teljesítette-e első negyedévi feladatát a vasútállomás? — kérdeztük. — Válaszként szeretnék mondani néhány számadatot — mondta Kézdi elvtárs. — A2 év első három hónapjában 48 000-rel több személyt , és 62 615 tonnával több árut Szállítottunk, mint a múlt év azonos időszakában. Az előbbi 11, az utóbbi 28,2 százalékos emelkedést jelent a tervhez viszonyítva. Rakottkocsi-forgalmunk 9,9, a kocsikihasználás 1,95, a tehervonatok terhelése pedig 17,5 százalékkal volt nagyobb a tervezettnél. Ezek a számok azt mutatják, hogy állomásunk az első negyedévben jól dolgozott. — Hogyan sikerült elérni ezt az eredményt? — A tervet elsősorban azért sikerült túlteljesíteni, miért háromszor akkora feladat elvégzésére készültünk fel, mint amennyit előírtak; másodsorban azért, mert az igazgatóság nagy teljesítményű mozdonyokat bocsátott rendelkezésünkre; harmadsorban, mert az AKÖV helyes bérezés bevezetésével megszüntette a rakodók fluktuációját, és érdekeltté tette a szállításban a gépkocsivezetőket is. Végül, de nem •töltősorban azért, mert dolgozóink — különösen a 24 vonatkísérő, a forgalmat lebonyolító három brigád, továbbá a szocialista műhely címért küzdő szállítmányozási kollektíva, a személyforgalmi pénztár, valamint a kereskedelmi szolgálat fiatal és lelkes brigádjának tagjai lelkiismeretes munkát végeztek. — Miért növelték háromszorosára az előirányzott tervet? — Minden évben számolunk a megye fejlődésével. Előzetes fölmérések alapján kiszámítjuk, hogy mennyivel nő a vidékről bejáró munkások, diákok száma, továbbá, hogy mennyi ' anyagra stb.-re lesz szükségük az üzemeknek, vállalatoknak. Ezekből az adatokból általában mindig azt a következtetést vonjuk le, hogy háromszor akkora feladat elvégzésére kell felkészülni, mint amekkorát a megemelt terv előirányoz. Eddig még mindig helyesen számoltunk. — A számok azt mutatják, bogy gazdaságosan dolgoztak. Vajon a menetrendszerűséget sikerült-e megtartani? — A tehervonatok, sajnos, nem mindig közlekedtek pontosan. A személyvonatok azonban menetrend szerint szállították az utasokat. A terv a személyvonatoknál 82,42 százalékos menetrendszerűséget írt elő. Ezt a tervet 89,39 százalékra teljesítettük. Sz. N. közúti euenőRzes HtoifUfrs pecátzá — jfduscu Ueit'á — VUaytn élehtevzély&tH A szokástól eltérően nem a megyei rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának kék-fehér szolgálati autójával indultunk közúti ellenőrzésre. Bálint László önkéntes rendőr magángépkocsijában foglaltunk helyet Kovács János rendőr főtörzsőrmesterrel együtt, hogy megnézzük, hogyan viselkednek a gépjármű- vezetők, ha nem látnak a közelben rendőrségi kocsit. * * * megengedett sebessége lakott területen? — kérdezi Bálint László Takács Gyula gépkocsivezetőtől. — Körülbelül ötven kilométer — hangzik a válasz. — Milyen gyorsan haladt? — Körülbelül ötvennel mehettem. .. Kiderült, hogy rossz a kocsi sebességmérője. Nem ártana, ha ilyennel nem közlekednének, s az sem, ha a hivatásos járművezetők pontosabi Életveszélyes utazás ... Balatonlellén a 7-es főútvonalon motorkerékpár közeledik. Messziről is jól látni, hogy a vezető hóna alatt egy hosszú bot nyúlik előre a kormányon keresztül. A piros tárcsa fölemelése után elég nehezen kormányozza az úttest mellé vezetője a KJ— 28-07-es rendszámú motorkerékpárt, mert az utas kezében levő, s az ő hóna alatt is átnyúló két horgászbot akadályozza a vezetésben. — Csak ide megyünk a partra — mentegetőzik Tarai Sándor. Bizony nem úszná meg bukás nélkül, ha valaki az úttestre ugrana váratlanul, és hirtelen irányt kellene változtatnia. * * * Lakott területen is tartja a hetven kilométeres sebességet a 13. sz. AKÖV YB 65— 01 számú tehergépkocsija. — Mennyi a tehergépkocsi A motoros pecázók Intézkedik az önkéntes rendőr ban ismernék foglalkozásuk igen fontos szabályait. * * * Körültekintés, megállás nélkül hajt ki a máris igen forgalmas 7-es főútvonalra kerékpárjával Krupai Lászlóné balatonlellei lakos. — Nem tudtam, hogy kerékpárosoknak is kötelező a megállás — védekezik. Aki a közúti forgalomban akár gyalog, akár motorkerékpárral, akár egyéb járművel részt vesz, annak kötelező a közlekedési szabályok megtartása. Nemrégen itt a közelben egy fiatal kerékpáros súlyos sérüléseket szenvedett hasonló szabálysértés miatt. . * * * A megengedettnél gyorsabban haladt át lakott területen a Balatonkiliti Gépjavító Állomás AC 55—95 rendszámú tehergépkocsija. Zarándok, János vezetőn kívül két utas is tartózkodott az autóban, de nevük nem volt feltüntetve a menetlevélen. A kocsi használója — a menetlevél szerint — Foki László igazgató, ő azonban munkahelyén maradt. Neve után a menetlevélen még ezt olvasni: »Plusz két fő.« — Mindkét utas a gépjavító .dolgozója. Máskor is így szoktuk, hogy ne kelljen a menetlevelet cserélgetni, ha naponta többen veszik igénybe a kocsit — mondja a vezető. Ez szabálytalan, s alkalmas arra, hogy a kocsit fekete- utakra is felhasználják. * * * Távolról úgy látszik, mintha egy virágzó fa közeledne az országúton. Közelről azonban kiderül, hogy a zamárdi Magyar Tenger Tsz ágakkal szabálytalanul megrakott VfJ 87—77 rendszámú pótkocsis vontatója. Az oldalfalak magasságán felül mintegy másfél méterrel három ember kapaszkodik a bizonytalan támaszt nyújtó vékony gallyakba. Tetézi ezt, hogy a ráfutó- fék hatástalan, biztosító lánc nincs a vontató és a pótkocsi között, és Németh József vezető menet közben bort ivott. A múlt év nyarán ugyanezzel az erőgéppel halálos baleset történt. Nagyobb gondot kellene fordítania a termelőszövetke. zet vezetőinek járműveik: üzemeltetésére, az emberek életének, testi épségének védelmére! * * * Ezt látta az önkéntes rendőr. Sok a szabálysértés, pedig a tavaszi, nyári nagy járműforgalom még csak most kezdődik. Sz. La
