Somogyi Néplap, 1964. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-17 / 64. szám

SomogaiNéplap AZ MSZMP MEGYEI RIZQTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA Abruzov: Egy szerelem története — avagy egy szovjet dráma rózsaszínben piső pillantásra bárki vé­XJ lekedhetne úgy, hogy a bemutatott Abruzov-darab, az »Egy szerelem története« nem több Anyegin modernizált vál­tozatánál. Nos, az élmény bár­mi magával ragadó erejű is, ellent kell mondanunk. Elis­merve, hogy ami a történet vázát illeti, valóban mutat ha­sonlóságot az Anyeginnal. De nagyon külsőleges hasonlóság ez. Hiszen, ahogyan Puskin re­mekét, az Anyegint nem tud­juk elképzelni másutt, mint a XIX. század eleji Oroszország­ban, az »Egy szerelem történe­te« nem játszódhat seltol másutt a világon, mint a XX. század közepén a kommuniz­must építő Szovjetunióban. Abruzov sajátos hangvételű és látásmódú író. Kár, hogy negyedszázados írói pályafutá­sa ellenére csak az utóbbi években fedeztük föl. Koráb­ban is megérdemelte volna színházi életünk figyelmét, mert vérbeli drámaíró, akire talán Majakovszkij hatott a legmélyebben. Abruzov szín­háza publicisztikai színház; nem alkalmazza az arisztote- lészi dramaturgiát, nagyon is tudatosan teszi túl magát a drámaírás írott és íratlan sza­bályain. Csakhogy ... míg Ma­jakovszkij költészete agitátort harsányságú publisztikai köl­tészet, Abruzov drámái hal­kabbak, csehovian fojtottak. A mindennapi élet felszínen je­lentéktelennek minősülő té­nyeit szűrik ki, és vonják le belőlük a nagy általánosításo­kat. A ma ötvenegynéhány éves Abruzov a Komszomol- szkaja Pravdában kezdte új­ságírói—írói pályafutását. Ez a körülmény avatta a szovjet fiatalság írójává; hősei szinte kivétel nélkül fiatalok. Abru zov központi problémája a kommunista emberré válás külső és belső konfliktusok kí­sérte folyamata. Mi teszi maivá és korszerű­vé az »Egy szerelem történe­te« című drámát? Távolról sem csak az, hogy cselek­ménysora a Szovjetunió egyik legnagyobb építkezésén ját­szódik, és hősei hűen példáz­zák gondolkodásukban, csele­kedeteikben a kommunizmust építő szovjet ifjúságot. A be­mutatott mű korszerűségét az adja, hogy az Abruzov-hősök hangsúlyozottan mindenna­piak: kortársaink. A dráma története roppant egyszerű, valójában azonban nemcsak néhány élet krónikája, hanem az épülő kommunizmusé, a küzdelmesen kialakuló kom­munista erkölcsé is. orváth Jenő rendezése, elragadó líraisága, han­gulatossága ellenére sem az igazi Abruzovot idézte meg a mű színpadra vitelével. Az Abruzovra olyannyira jellem­ző líraiság túlhangsúlyozása a kispolgár igénye szerint szov- jettelenítette ezt a drámát. így a sajátos színpadi nyelven megfogalmazott írói monda­nivalót beburkolja a mese rózsaszínje, amelyben az »Egy szerelem története« hősei ‘ va­lószínűtlenekké, félresikerül- tekké válnak. Nagy hangulatteremtő erő­vel bírnak Tarr Béla díszletei, amelyek egy-két jelzéssel is megadják a színhely jellegze­tességét. Modernek ezek a jel­zések és nem moderneskedők, jól alkalmazkodnak a rende­zés stílusához. öröm is, üröm is... ez a leg­találóbb az Abruzov-darab ka­posvári bemutatójára. Öröm, mert a siker vitathatósá- gán is átsüt egy nagy író te­hetsége! Üröm, mert e rendkí­vül modern darab színrevitele közben eloperettesedtek Ab­ruzov hősei, és így a mondani­való súlytalanabb lett. A való­ság meseszerű, szórakoztató inkább, mint tanítva elgondol­kodtató. H Még három ponton kell vi­tatkoznunk a rendezéssel. Rontja az előadás tempóját, hogy a nagy színpadon sok a szöveg és játék nélküli járás. A darab legtöbb jelenete a előszínpadon pereg. Ami pedig a kórust illeti... A kórus az író szándéka szerint nem más, mint az egyéni szereplők élő, tehát hétköznapi környezete. A rendező — megítélésünk szerint helytelenül — szmo­kingba öltöztette a kórus tag­jait. Ugyancsak okot ad a vi­tára a szereplők öltöztetése is; kár volt amerikanizálni, vagy ha úgy tetszik, operettesíteni a hősöket ezekkel a jelmezekkel! A szerző viszonylag ke- vés segítséget ad a női főszereplő, Valja alakjának megformálásához. Bonyolult szerep ez, szövegében kevés az utalás arra, hogy mitől lett Válja könnyelmű és felelőtlen. Olsavszky Éva a darab elején túlontúl frivolra és közönsé­gesre hangszerelt Váljája adó­sunk marad azzal, ami teljes rokonszervünket e leány mel­lé állítja. Miért? Olsavszky já­téka nem jelzi, hogy Válja ko­rán maradt magára, és ezért keres támaszt olyan emberek­ben, akiknél könnyelműsége ellenére is még különb. Nem kapnak hangsúlyt a figura mélyben rejtőző értékes tulaj­donságai, így fenntartással kell fogadnunk Válja emberi talp- raállását. Azt hiányolhatjuk Olsavszky játékából, ami a színészi játék savát-borsát ad­ja: e jellemfejlődés jól fölépí­tett folyamatosságát. Az elő­adásnak ettől függetlenül sok szép pillanatot ajándékozott Olsavszky Éva alakítása. Kü­lönösen emlékezetes az a mo­mentum, amikor Válja értesül Szergej haláláról. Olyan hely­zet ez, aminek színpadon életet adni nagyon nehéz. Sok olcsó eszköz kínálkozik: sikoltozás, hajtépés stb. Olsavszky kijön a színpadra, a száradó ruhák között topog, mint valami al­vajáró, majd a sálját keresi, mintha ez volna most a leg­fontosabb és ekkor hatol tu­datába a szörnyű hír, csak ek­kor tör ki belőle a kétségbe­esés kiáltása. Szergej szerepében Forgács Tibor alkot vitathatót. Szin­tén nem könnyű szerep ez, mert súrolja azt a határt, amelyen túl a sematikus kez­dődik. Sajnos, Forgács nem vállalta a művészileg nehezeb­bet. Aki közelébe kerül ennek a gazdag érzelmi telítettségű embernek, az ő tettei, gondo­latai által válik különb em­berré. így rajzolta meg Abru­zov ezt a hőst. Forgács kike­rülte a legnagyobb színészi bravúrt: elhitetni, hogy ez a meghatóan tiszta ember még a halálán túl is példakép ma­rad mindenki számára. Alapr vető tévedés a figura felfogá­sában, hogy Forgács Szergej alakját nem félszeggé formál­ja, hanem ügyefogyott csetlö- botlóvá! A dráma másik központi fi­guráját, Viktort Kiszely Tibor igyekezett életre kelteni. Meg­ítélésünk szerint Kiszely sem tisztázta a megalkotandó jel­lem indulópontjait, és ezért fogadjuk kétkedéssel belső vi­lágának teljes átalakulását Pedig, ha Kiszely adósunk ma­rad is Viktor első részbeli ala­posabb jellemzésével (hogy ez a harsogó, vidám fiú valójá­ban nem szabályos nőcsábász, legföljebb megsebzett lelkű kisfiú, aki apjának második házasságát nem tudja megbo­csátani, és ezt a fájdalmát igyekszik elrejteni cinizmusa mögé), végül hús-vérrel forró­sul hitelessé az alakítás. Abru­zov talán ezt a figurát rajzolta meg a legmarkánsabban; Vik­tor fejlődésvonala a leghatá­rozottabb, mondhatni a leg- dialektikusabb. Kár, hogy Ki­szely csak a történet felén túl érvényesíti alakításában ezf a dialektikát. Szergyuk darabos és csupa­szív munkásalakjában nem nehéz felfedeznünk magát Ab­ruzovot, aki — mint már mon­dottuk — a szovjet fiatalok írója, és mint ilyen, tanítója is. A brigád tagjai nemhiába nevezik őt Bátyónak. ö képvi­seli az író véleményét. Gáti György Szergyuk megformá­lásával egyetértelműen adó­sunk maradt. Hősében inkább mulatságos alakút mutat fel, mint bölcs vezető embert, aki a fiatalok között élve, azok szemével látja a világot. Általában jellemző az elő­adás valamennyi alakítására — Larissza, Rogyik, Gyenisz, Lapcsenko stb. —, hogy csak villanásokban érzékelhetjük a darabban szereplő szovjet fia­talok hitelességét. De mert egy-egy szerepfelfogás függ­vénye a rendezői koncepció­nak, nem marasztalhatjuk el egyértelműen az »Egy szere­lem története« szereplőit sem! A z Abruzov-darab kapos- •í*- vári bemutatója alkal- mul kínálkozott arra, hogy megismerkedjünk egy szovjet drámaíróval. Csupán ízelítőt kaptunk, érdeklődést keltő íze­ket az annyira áhított korsze­rű drámából, ami az alapo­sabb átgondoltság híján mon­danivalójában, hitességében könnyűvé vált. Az »Egy sze­relem története« líraiságával, modern hangvételével egy kis­sé messze ragadtatta az újra- alkotókat, hamis rózsaszínbe vont egy egyszerűségében mo­numentális szovjet drámát. László Ibolya Ítéletidő Nyugat-Európában a tavasz érkezése előtt Egy héttel a tavasz hivatalos megérkezése előtt Nyugat-Európá­ban is felújította halódó uralmát a tél. Hétfő reggeli jelentés szerint 24 órája szakadatlanul havazik Auszt­riának majdnem minden részében. Az államvasutak igazgatósága rá­dióüzenettel hívta szolgálatba a vasutasokat, hogy biztosíthassa a zavartalan forgalmat. A schwecha- ti repülőtéren vasárnap több gép megkísérelte a felszállást, de kény­telen volt visszatérni. A havas utakon több közlekedési baleset volt nyolc halálos áldozattal. Nyugat-Németországból is hava­zást jelentettek a bajor Alpokból, a Taunus-hegységből és a hesseni hegyvidékről. Az ország egész te­rületén heves szélvihar tombol. A vihar megnehezíti a hajózást a Balti- és az Északi-tengeren. Az Északi-tenger partvidékéről érke­zett jelentések szerint a rendkívül nagyfokú apály idején Sylt szige­ténél egy feltehetően a második vi­lágháborúból visszamaradt tíz kilo­méteres aknamező emelkedett ki a vízből. Leszerelésére azonnal moz­gósították a tűzszerészeket. Anglia területén mindenütt he­ves szélvihar tombol, amelyet Skó­ciában és az ország északi felében havazás, a déli részeken havas eső és eső kísér. Skóciában a hófúvá- sos országutakon sok jármű el­akadt, az egyik személygépkocsi vezetője az éjszaka halálra fagyott. Az ország más részeiből még há­rom olyan halálesetet Jelentettek, amelyeknek okozója az ítéletidő volt. (MII) Szobrot avattak, ünnepséget tartottak Gábor Andor emlékére Ifjúgárdisták sorfala és diá­kok, üzemi munkások mint­egy 400 főnyi csoportja vette körül megyénk neves szülötté­nek szobrát teg­nap délelőtt 11 órakor a ka­posvári Gábor Andor téren. Nemrégen em­lékeztek meg országosan is az író születé­sének 80. év­fordulójáról, s ebből az alka­lomból leplez­ték le tegnap a Hazafias Nép­front és a vá­rosi tanács ren­dezésében az író mellszobrát, Saár Erzsébet szobrászművész alkotását. Az ünnepségen megjelentek a hozzátartozók, a minisztérium, az író- és az új­ságíró szövetség képviselői; ott voltak a megyei és városi párt- valamint tanácsi vezetőink s társadalmi és kulturális éle­tünk vezető személyiségei. Gábor Andor »Az én ha­zám« c. költeményének előadá­sa és a Munkácsy Gimnázium kamarakórusénak hangulatos bevezetője után dr. Simon La­jos, a belvárosi II. számú kör­zeti népfrontbizottság elnöke méltatta az író, költő és újság­író életútját, irodalmi és pub­licisztikai munkásságát. — Mi, somogyiak nagy sze­retettel adózunk Gábor Andor emlékének. Tanításait meg­őrizzük és terjesztjük. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében veszem át e szobrot a Hazafias Népfront városi és körzeti bi­zottsága nevében — mondotta a szónok. A város nevében dr. Szilá­gyi Lajos, a városi tanács vb­özv. Gábor And orné és dr. Gábor Magda az ünnepségen. elnöke vette át az író új mell­szobrát. Ezután Gábor Andor özve­gye és családja nevében dr. Gábor Magda, az író unokája, a Művelődésügyi Minisztérium képviseletében Rátkai Ferenc és Tóth Lajos, az irodalmi osz­tály vezetői, a Magyar Írók Országos Szövetsége nevében Takáts Gyula költő, a Magyar Űjságírók Országos Szövetsége részéről pedig Takács Gábor, a szövetség titkára helyezte el az emlékezés koszorúját a szo­bor talapzatán. Este hatórai kezdettel em­lékünnepséget rendeztek a Ki­lián György Ifjúsági Házban. Diószegi András irodalomtör­ténész mondott ünnepi beszé­det, majd az Ifjúsági Ház iro­dalmi színpada színvonalas emlékműsort adott elő Gábor Andor szatirikus műveiből. «s. • " v ___V V D r. Szilágyi Lajos, a városi tanács vb-elnöke átveszi a szobrot. Marcaliban nyitották meg a politikai könyvhetet Szombaton este író-olvasó ta­lálkozó keretében nyílt meg Marcaliban a politikai könyv­hét. A közelmúltban átalakított járási művelődési ház ízlése­sen berendezett klubtermében mintegy félszáz főnyi hallga­tóság vett részt az ünnepi ese­ményen. Jelen voltak a politi­kai könyvhét megnyitóján a járás párt-, állami és társadal­mi vezetői, valamint' a Kos­suth Könyvkiadó képviselői. Paál László, a járási műve­lődésügyi osztály vezetője kö­szöntötte a hallgatóságot és a találkozó íróvendégét, Urbán Ernő Kossuth-díjast. Ezután írói pályafutásáról, megjelent munkáiról, tervei­ről, alkotó módszereiről beszélt Urbán Ernő, majd a hallgató­ság kérdéseire válaszolt. A jól sikerült író-olvasó találkozó végén Petrekanits Andor, a já­rási pártbizottság első titkára meghívta Urbán Ernőt, hogy töltsön hosszabb időt a leg­utóbbi írásaiban annyit idé­zett Somogybán. Urbán Ernő köszönetét fejezte ki a szíves meghívásért, bár határozott választ egyelőre nem tudott adni arra vonatkozóan, hogy az ősszel sikerül-e több hónapot megyénkben, illetve a marcali járásban töltenie. SOfiOK Kedves vendég Kölcscmkenyér visszajár... Barábelünket is meghívja vacsorára szabad estéjén kedves ismerőse. Barábel kész örömmel kap az alkalmon, hiszen magá­ban már nemegyszer mor­fondírozott: »Ez mindig az én pénzemen eszik-iszák, de még nem jutott eszébe, hogy az adósságot visszaadja.« — Akkor este 7 óra tájban várlak — szól utána ismerő­se, és még hozzáteszi: — Jaj, hogy el ne felejtsem, hozzál valami jó kis falatoz­ni, meg innivalót, mert ne­kem semmim sincs odahaza. Gyorsfénykép A minap hallottam Kapos­váron a következő derűs esetet. Betér a vendég a fényképészhez, s megkéri, hogy csináljon róla egy fény­képet, de nagyon sürgősein, kell neki. Tizenegy óra volt akkor, tizenkettőre kellett elkészíteni a képet — Jó, jöjjön vissza délre, meglesz — válaszolja a fény­képész. — Hát, hogyan, fölvételt sem készít rólam? — képed el a vendég. — Nem, jól megnéztem magamnak, majd kiválasztok egy magához hasonló képet.- vj ­... Ingram Bergman, a világ­hírű svéd rendező új filmje »A csend« — előreláthatóan a svéd filmgyártást képviseli majd a Cannes-i fesztiválon —, nagy port vert föl a nyu­gati országokban. A film ugyanis egyesek szerint meg- botránkoztatóan erolikus. En_ nek ellenére Bergman új al­kotását Svédországban és Ny ugat- N émetországban tel­jes egészében mutatták be, Argentínában szintén, de csak 22 éven felüli nézők­nek. Az Egyesült Államok­ban a filmből 55 másodperc­nyi részletet vágtak ki. Fran­ciaországban a cenzúrabi­zottság nem engedélyezte a filmet. Az ügy a tájékoztatá­si miniszter elé került, aki végül is, néhány jelenet ki­hagyásával engedélyezte »A csend« vetítését. * * * Salamon Béla »Szódásüveg és környéke« című, most megjelent könyvéből idéz- zük a következő kedves anekdotát: »-Az olvasó is tá­jékozva van a színészetben elérhető rangokról. Van Kossuth-cUj, kiváló és érde­mes művészi cím. Én az utóbbi boldog tulajdonosa, vagyok, és mint iyen, talál­koztam Dobozy Imre Kossuth-díjas íróval, aki így üdvözölt: — Szervusz, drága Béla bátyám! Kiváló szín­ben vagy! — Csak érdemes színben — feleltem —, de azzal is nagyon meg vagyok elégedve.« » * » A minap egy újságíró meg­interjúvolta Willy Roziért aki Brigitte Bardot főszereplésével készítette el a Délibábkergeiő című filmjét. »A kapcsolata Brigitte-tel jó volt?« »Igen, nagyon kellemes.« »Hogyan vi­selkedett?« »Nagyon kedve­sen ... Kitünően kezelhető .., No persze átvitt értelemben!« Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága és a Somogy megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: WIRTH LAJOS. Szerkesztőség: Kaposvár, Latinka Sándor u. 2. Telefon 15-10, 15-11. Kiadja a Somogy megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár. Latinka S. u. 2. Telefon 15-16. Felelős kiadó: Szabó Gábor. Beküldött kéziratot nem őrzünk meg, és nem adunk vissza. Terjeszti: a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi postahivataloknál és postáskézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 12 Ft. Index: 25067. Készült a Somogy megyei Nyomda­ipari Vállalat kaposvári üzemében, Kaposvár, Latinka Sándor utca 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom