Somogyi Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-17 / 40. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1953. február 17. A kongresszus távirata Sztálin elvtárshoz Drags SrSálín Elvtárs! Mii, a Ms gyár Szovjet Társaság milliós táborának küldöttei, má sodik kongresszusunk részvevői forró szeretettel, soha cl nem múló hálával és ragaszkodással köszönteik Önt, példaképünket, tanítón­kat, felszabadítónkat. Az Ön neve, Sztálin elvtárs, keleten és nyugaton, északon és dé­len egyaránt: zászlaja a béke és szabadság minden igaz hívének, aki hisz az emberiség haladásában és ragyogó jövőjében. Sokat szenvedeti, évszázadokon át rabságban tartott, de a Szov­jet Hadsereg fényes győzelme nyomán szabaddá lelt népünk is úgy ejti ki az Ön nevét, mint szép jelenünk, ígéretes jövőnk biztos zálo­gát. Az Ön szeretele, atyai gondoskodása növeli erőnket, hitünket szocialista hazánkért és a béke megőrzéséért folyó munkánkban, har­cunkban. A magyar szovjet barátság ügye népünk legszentebb ügyévé vált. A mi társaságunk szervezeteinek gyarapodása, a munkások és tudósok, művészek és dolgozó parasztok, a legjobb hazafiak tömegei, nek csatlakozása mozgalmunkhoz, egyik kifejezője sumák ia szeretet­nek és hálának, a nagy Szovjetunió és Ön iránt, amely minden ma gyár hazafi szívében él. Egyre nő és gyarapodik azoknak a száma, akik várják és követelik tőlünk, hogy minél többet nyújtsunk szá­mukra a nagyszerű szovjet emberek tapasztalataiból, hogy minél részletesebben ismertessük meg velük, munkahőstetteiket, helytállá­sukat a kommunizmus építéséért folytatott harcban. Mérnökeink, akik a mi városainkat formálják újjá merész terveikkel — Moszkvára vétik figyelő tekintetüket. A magyar bányák vájárai a hős denyecí bányászoktól akarnak tanulni. Fiatal termelőszövetkezeteink a mil­liós kolhozok élenjáró módszereit követik, hogy több legyen a ke­nyér-, a gyapot, a tej vá; osaínkban és falvainkban. Egyre nő azoknak a száma, akik nap] munkájuk után a népi tanfolyamok ezrein tanul­ják az orosz nyelvet, Lenin és Sztálin nyelvét, a béke és haladás nyelvét, hogy még közelebb kerülhessenek példaképeinkhez, a nagy­szerű szovjet emberekhez, az Ön tanítványaihoz. Bennünket, a Magyar Szovjet Társaság második kongresszusának küldötteit büszke örömmel és nagy felelősségérzeitel tölt el, hogy se gítőí, erősítői lehetünk a magyar és szovjet nép hazánkat gyarapító barátságának. Kongresszusunkon visszatükröződött népünk milliói­nak hálája Ön iránt, szeretett Sztálin elvtárs és az ön fiai és leányai iráni, akik az emberiség tavaszának, a kommunizmusnak úttörői. Nem szavak — hanem felemelkedő emberi sorsok mondtak itt köszö­netét mindazért, amit mi, a fiatal népi demokrácia a felszabadító idő­sebb testvértől, a nagy Szovjetuniótól kaptunk. Minden, ami új a mi szép, virágzó hazánkban, abból a magból nőtt ki, amelyet szovjet tudósok, művészek, sztahanovisták és élenjáró kolhozparasztok ve tettek el a fiatal szovjet harcosok vérével áztatott felszabadult ma­gyar földön. Ezen a napon, a magyar szovjet barátság ünnepén rogadjuk Ön nek, bölcs tanítónknak, népünk szeretett, drága barátjának, hogy minden erőnkkel a magyar és szovjet nép barátságának erősítésére fogunk törekedni. Fogadjuk, hogy népünket a szovjet nép nagyszerű példájának segítségével az ellenség és mindennemű kártevő, kémkedő ügynökei elleni könyörtelen gyűlöletre, éberségre és következetes harcra fogjuk nevelni. Fogadjuk, hogy a szovjet emberek hősi példá­ján keresztül magasra szítjuk népünkben az igaz hazafiság szent láng. ját. Fogadjuk, hogy a szovjet emberek munkatapasztalatainak ter­jesztésével, ezek gyakorlati alkalmazásáért folytatott szívós munká­val gyorsítjuk szocialista építőmunkánkat. Fogadjuk, hogy jó katonái leszünk az Ön legjobb magyar tanítványának, Rákosi Mátyásnak, akinek irányításával erőnket nem kímélve tovább építjük, erősítjük —ég^azéagRfe^-édcs hsxáíik&t. így-ígyeksziisk- fiiegfcáLáinrmracr a nagy - szovjet népnek, mind pedig Önnek azt a szeretőiét és felbecsülhetet­len segítséget, amelyet dolgozó népünknek mindeddig nyújtottak. Kívánjuk Önnek, Sztálin elvtárs, hogy jó egészségben még ho:-z- szú, hosszú éveken át vezesse a világ békeszerető népeinek táborát, az egész haladó emberiséget a kommunizmus ragyogó távlatai felé. AZ MSZT MÁSODIK KONGRESSZUSÁNAK RÉSZVEVŐI Á kongresszus távirata Rákosi eívtárshoz Drága Rákosi Elvtárs! A Magyar-Szovjet Társaság második kongresszusa részvevői, a magyar-szovjet barátság 1,300.000 szervezeit harcosát képviselő mun­kások és dolgozó parasztok, tanítók és katonák, tudósok és művé szék forró szeretettel köszöntjük Önt, a szovjet és magyar nép közötti mély és megbonthatatlan barátság első harcosát. Kongresszusunk után a Magyar Szovjet Társaság milliós tagsága munkával és szóval, még nagyobb erővel hirdeti, hogy egész népünk felemelkedésének, boldogulásának, békés és szabad jövőjének egyet­len útja van: a szovjet és magyar nép megbonthatatlan barátsága, al­kotó szövetsége. Ezt az utat Öu jelölte ki mindnyájunk számára, drága Rákosj elviárs. Köszönet és hála Önnek azért, hogy egész életével, minden sza­vával és minden teltével ezért a testvéri együttműködésért harcolt, valóraváítva népünk legjobbjainak álmái: a szabad, független, szo­cializmust építő Magyarországot, azt a hazát, amely már nem sziget a népek tengerében, hanem barátokkal övezett, megbecsült tagja a szabad népek szövetségének. Köszönet és hala Önnek azért, hogy egész életével, minden tettével és minden szavával bizonyította szá­munkra; csakis a Szovjetunió példáját követve, a lenini sztál ni taní­tások birtokában építhetjük szocialista hazánkat, tűzhetjük ki a hajdan sötét gyárra az ember ötágú vörös csillagát. Kongresszusunk szava egész népünk leikéből szólt; símkor azt a vágyat és azt a szi­lárd akaratot fejezte ki, hogy még jobban erősítsük, mélyítsük a szov­jet és magyar nép közötti kapcsolatokat, emeljük napról-mapra ma gasabbra népünk előtt a szovjet nép harcainak és győzelmeinek vilá­gító fáklyáját, ígérjük Önnek, drága Rákosi elvtárs, hogy tanításai nyomán, né­pünk akaratát követve minden erőnkkel a szovjet és magyar nép testvéri barátságának elmélyítésén, szorosabbátátelén dolgozunk. Jól tudjuk és büszkék vagyunk rá, hogy a mi munkánk is része a háborús gyújtogatok elleni harcnak, része a békéért folyó hatalmas küzdelemnek, része a hazánk további felvirágoztatásáért folyó ke­mény munkának. Büszkék vagyunk rá, hogy a mi munkánk is hozzá­járul édes hazánk védelméhez, győzelmes eredményeink megvédésé­hez. Úgy akarunk dolgozni, hegy munkánk nyomán még forróbban, még teljesebben lobogjon az igazi hazaszeretet tüze. Akkor vagyunk igazán jó magyar hazafiak, ha megtanuljuk min­dennapi munkánkban még alaposabban, még hasznosabban felhasz­nálni és teljesíteni mindazt a gazdag tapasztalatot és eredményt, amit a Szovjetunió oly készségesen, annyi szeretettel, oly önzetlen barát­sággal nyújt át nekünk. Erőnket nem kímélve fogunk dolgozni né­pünk további felemelkedésének, békéjének, szocialista jövőjének leg­főbb biztosítékáért: az örök, testvéri szovjet-magyar barátságért! Lobogónkon a dicső Sztálin neve mellett az Ön nevével, szívünk, ben a szovjet nép és a mi népünk forró szereidével indulunk harcba — együtt minden igaz magyar hazafival hazánkért, szocialista jövőn­ként. Ez a harc csak győzelmes lehet, mert népünket a nagy Sztálin és legjobb magyar tanítványa, Rákosi elvtárs vezeti. AZ MSZT MÁSODIK KONGRESSZUSÁNAK RÉSZVEVŐI A Magyar-Szovjet Társaság II. kongresszusa S ezért nagyon .hálásak vagyunk (Folytatás az első oldalról.) rányi, Dollinger, Herzl, Pólya vi­lághírt szerezték a magyar orvos- tudománynak. Míg azonban a dicső­séges Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a szovjet tudó­sok és orvosok munkáját a Szovjet­unió kormánya óriási erkölcsi és anyagi támogatásban részesítette és a természettudomány és az or­vostudomány hallatlan fellendülés­nek nézett elébe, addig a mi ha­zánkban a1 felszabadulás előtt a fa­sizmus sötét, szomorú korszakában a magyar orvostudomány nemcsak hogy megtorpant haladásában, nemcsak tespedt, hanem szörnyen vissza is fejlődött. — A felszabadulás hozta meg számunkra, orvosok számúra is a változást. Csak álkor jutottunk tudatára annak, hogy milyen mély­re süllyedtünk, milyen mélypontra kerültünk. Kezdtük megismerni a szovjet könyveket, folyóiratokat, irodalmi adatokat, a szovjet sebé­szeti eljárások és módszerek nagy­szerű eredményeit, amelyekről év­tizedeken át semmit sem tudtunk. — Nekünk, magyar sebészek­nek külön szerencsénk volt, mert a Szovjetunió elküldte hozzánk .ki­váló professzorait, nemcsak Pet- rovszkij professzor elvtársit, hanem Szapozskov sebészprefesszor elvtár­sat, Germanov belgyógyász-profesz- szor elvtársat, Pavlovszkij -sebész­professzor elvtársat,^ jelenleg is itt működik köztünk Terijan pro­fesszor, aki a magyar idegsebészeti intézetet szervezi és állítja most fel. Mi, sebészek az alatt a néhány esztendő alatt, amely a felszabadu­lás óta eltelt, több korszerű sebé­szetet tanultunk, mint az azt meg­előző évtizedekben. Petrovszkij professzor a vérát­ömlesztés kérdését oldotta meg Ma­gyarországon. Neki köszönhetjük, hogy ma már szervezetten műkö­dik az országos vérellátó szolgálat, s a vérátömlesztés problémája meg- o’dott kérdés. A mellkasi sebészet terén a Szovjetunió orvostudomá­nya korszakalkotó felfedezéseket tett. Megmondom; ha a felszabadu­lás előtt bennünket, orvosokat, se­bészeket felkeresett egy beteg, aki­ről megállapítottuk, hogy nyelőcső- rá ja van, akkor kimondtuk a ha­lálos ítéletet és megállapítottuk; ezt a rákot nem lehet gyógyítani. A felszabadulás óta ismertük m g a Szovjetunió eredményeit, láttuk, hogy operál Petrovszkij professzor ilyen nyelőcsőrákot és ma már mi, magyar sebészek, ugyancsak siker­rel végezzük ezeket a műtéteket. A szívsebészet, tüdősebészet, s az egész mell asi sebészet terén telje­sen átalakult, hatalmasat fejlődött a magyar sebészet. A helyi érzés­telenítésnél is összehasonlíthatatla­nul jobb eredményeink vannak, mint azelőtt. Megoldódott a teta­nusz, a merevgörcs problémája, s míg korábban ennél a betegségnél 80—100 százalék volt a halálozás, ez már 30—35 százalékra csökkent. Folytathatnám így tovább, de ez is bizonyítja, milyen sokat tanultunk a szovjet orvosoktól. A magyar orvostudomány ’és magyar sebészet teljesen átalakult. a Szovjetunió orvostudományának, orvosainak, sebészeinek. Ezt a se­gítséget talán -azzal bánthatjuk: meg legjobban, ha megfogadjuk, hogy hazánkban ügy fogjuk építe­ni a szocializmus egészségügyét, ahogy azt a .Szovjetunióban vég­zik, úgy fogjuk tanítani, oktatni és nevelni a ránkbízott fiatal or­vosgenerációt, az orvostanhallgató­kat, ahogy azt a szovjet felsőok­tatás végzi, és végül, de nem utol­sósorban a betegségeket gyógyító és megelőző munkánkban egy szem­pont fog vezetni bennünket és ez az, amit szintén a Szovjetuniótól tanultunk; legfőbb érték az ember. A kongresszus ezután egyhangú lelkesedéssel megválasztotta az MSZT új országos vezetőségéig, majd szűnni nem akaró, lelkes ün­neplés közepette határozták el a küldöttek, hogy levélten köszöntik a kommunizmus építésének élharco­sát, a népek nagy tanítóját, Sztálin elvtársat. A levél szövegét Horváth Ferenc, a Magyar Néphadsereg Színházának igazgatója olvasta fel. Hat óra előtt néhány perccel Kakuk Józsefné elnök, berekesztet­te az MSZT második országos kon­gresszusának tanácskozását. A kül­döttek helyükről felállva, hosszan, forrón éltették ia magyar-szovjet barátság első harcosát, Rákosi Má­tyás elvtársat és a világ békéjének legfőbb őrét, a nagy Sztálint. A kongresszus befejezése u£5n az új országos vezetőség megválasztotta a Magyar-Szovjet Társaság elnök­ségét. Az MSZT új vezetőségének tagjai A ez él Tamás Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író; Baráfh István, , Az—MSZT -bnjdjjjaegyeL- Ili káray Ben,csík György várpalotai sztaha­novista szénfejtő és rakodógép- kezelő; Benke Valéria, az Orszá gos Béketanács titkára; Bereczky Albert református püspök; Be- reszióczy Miklós római kát. érse­ki hely-nők; Bernáth József, a per- kátai Alkotmány tsz elnöke; Bod­nár József, a kemecsei Dózs,a tsz 'brigádvezetője; Dayka Margit Kos­suth-díjas, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze; Darmos Ist­ván, az MSZT borsodmegyei tit­kára; Devecz Sándor Ádánd köz­ség tanácsának tagja, egyénileg dolgozó paraszt; Dobos Erzsébet mezőcsátii tsz brigádvezetjő; Do- manovszky Endre Munkácsy díjas festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára; Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter; Erdey- Grúz Tibor felsőoktatási minisz­ter, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára; Fábik József Kos­suth díjas, sztahanovista kőműves; Fehér Lajosné, az MSZT osztály­vezetője; Gazda Géza Kossuth dí­jas; Gellert Endre, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas főrendezője; Gosztonyi János, a DISZ KV tit­kára; Grácer János magyarnádal- jai egyénileg dolgozó paraszt; Győrfíy Barna Kossuth-díjas agro- biológus, egyetemi tanár; Hantos János, az MSZT szerv. oszt. veze­tője; Horváth Jolán, a Kaposvári Textiliműve'k fonónője; Horváth Lajos, a 'bácsalmási gépállomás tra'ktor'stája; Horváth Nándor, az MSZT hevesmegyei titkára; Jakab Mihály, a mosonszentjánosi ÁG agronómusa; Kaku'k Józsefné, az MSZT országos titkára, fonónő; Kapus Gyula Kossuth-dJíjas, a ma­darászutcai csecsemő- és gyér. mekkórház igazgató főorvosa; Kar­dos György építőművész, egyete­mi tanár, a Magyar Építőművész Szövetség elnöke; Kelemen Jó­zsef köztársasági érdeméremmel kitüntetett sztahanovista vájár, Pécs; Kelen Béla, az MSZT orszá­gos főtitkára, üvegtechnikus; Kis- faiudi Stróbl Zsigmond Kossuth- díjas szobrászművész; Kóta Jó­zsef Kossuth díjas bányamérnök, Tatabánya; Kovács Józsefné, az RM Művek kerékpárüzemének sztahanovista gépmunkása; Ko­vács Károly, a karcagi Ságvárj tsz agronómusa; Kuna László lámpa- áyáá wfaiárigyiafa— Laczai Józserf, a Budakalászi Tex­tilművek sztahanovistája; Lantos Péter lökösházii egyénileg dolgozó paraszt; László Gyula, az M,SZT zr lame gyei titkára; Líssák Kálmán akadémikus, Pécs; Loy Árpád Kossuth-díjas sztahanovista front­mester, Alberti elep; Madai And­rás. az MSZT budapesti szervezet titkára; Madarász Ferenc, a ma­gyar néphadsereg vezérőrnagya; Mekis József Kossuth-díjas, a Va. sas Szakszervezet elnöke; Mészá­ros Míhályné, a1 Ruggyanta-gyár vegyészmérnöke; Molnár Ágnes Hódmezővásárhely, ÁGI baromfi- telep vezetője; Muschár Imre tszcs-tag, Somogymeggyes; Nagy Matild békéscsabai tanítónő; Nagy Sándor Sztálin-díjas és K|0>ssuth- díjas író; Nemecz Epnő geológus, a veszprémi Vegyipari Egvetem tanszék vezetője; Németh Gyula Kossuth-díjas akadémikus; Né­meth Imre művezető, ol mpiai baj­nok; Németh Jánosné, a Kőszegi Takarógyár MSZT-titkára ; Ott a István, a magyar néphadsereg ve­zérőrnagya; Papp Sándorné, a Kistext MSZT-titkára; Pintér Gé- záná. az Egyesült Izzó sztahano­vistája; Rózsahegyi Ilona, a Tisza- menti Vegyiművek mérnöke; Rusznyák István Kossuth díjas akadémikus, a Magyar Tudomá- nvos Akadémia elnöke; Sarló Sán­dor, az ,,Uj Világ" felelős szer­kesztője; Sebők Gábor egyénileg dolgozó paraszt, Abádszalók; Si- menya Irma középiskolai földrajz­tanár; Steigerwald Anna, a Kis­text kikészítő sztahanovistája; Schulek Elemér Kossuth-díjas ve­gyész, egyetemi tanár; Szabó An­na mohácsi tszcs-tag, munkaér- demrenddél kitüntetett gyapotsze- dő; Szabó Ferenc, a hatvan— nagyteleki ÁG tehenésze; Szabó Pálné, a dunabogdányii Alkotmány tsz tagja; Szabó Piroska, az El­nöki Tanács titkára, Szalai Ferenc, a kazincbarcikai kísérleti labora­tórium vezetője; Sze'leai Zoltán muzeológus, az MSZT Szegedi Képzőművészeti Szakosztályának vezetője; Szodorai István, az RM Művek sztahanovista esztergályo­sa; Szűcs Ella, a Budapesti Ma­gasépítő Vállalat brigádvezetője; Takács Mihály, a harci tsz brigád- vezetője; Tarján Rozália, az MSZT .kiskunfélegyházi járási titkára; T asilááí'-Andrásáé Kossuth-díjas vegyészmérnök,''RM Művek; Tóth Aladár Kossuth-díjas, a Mái^-ydf'- Á 1:1 ami Operaház igazgatója; Tuza István salgótarjáni sztahanovista bánv'ász; Vass Istvánná, az MNDSZ főtitkára; Váci Miklósáé, a Beloiannisz-gvár üzemi pártbi­zottságának szervezőtitkára; Ve­res Péter, kétszeres Kossuth-díjas író; Vörös Imre Kossuth-díjas egyetemi tanár, a Műszaki Egye­tem rektora; Wolf Johanna, a sztálinvárosí| g y á ráp í tike z é sie k sztahanovista .főmérnöke, ZöM Vendel, a Földalatti Gyorsvasút vájárja. * •* * Az MSZT elnökévé Erdei Fe­renc földművelésügyi minisztert Választották. Alelnökök lettek-: Veres Péter Kossuth-díjas író és Gazda Géza Kossuth díjas. Főtit­kár: Kelen Béla. Titkár: Kakuk Józsefné. Rajtuk kívül az elnökség tagjai még: Erdey-Grúz Tibor fel­sőoktatási miniszter; Vörös Imre Kossuth-díjas, egyetemi tanár; Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth- díjas szobrászművész; Németh Gyula Kossuth-díjas akadémikus; Béniké Valéria, az Országos Béke­tanács titkára; Gosztonyi János, a DISZ Központi Vezetőségének tit­kára; Tasnádi Andrásné, a Rákosi Művek Kossuth-díjas mérnöke; Kóta József Kossuth díjas bánya­mérnök; Símonya Irma középisko­lai földrajztanár; Nagy Sándor Sztálin-díjas és Kossuth-díjas író; Kapus Gyula Kossuth-díjas igazga­tó-főorvos; Dayka Margit Kossuth- díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze; Rusznyák Ist­ván Kossuth díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke; Madai András, az MSZT budapesti szervezetének titkára; Németh Imre, a Ganz Villamossá­gi Gyár művezetője, olimpiai baj­nok; Loy Árpád Kossuth-díjas sztahanovista frontmester; Kovács Károly, a karcagi Ságvári tsz ag- ronómusa; Bernáth József terme­lőszövetkezeti elnök; Devecz Sán­dor egyénileg dolgozó paraszt, az ádándi községi tanács tagja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom