Zemplén, 1929. július-december (60. évfolyam, 46-86. szám)
1929-08-17 / 53. szám
Hatvanadik évfolyam. 53. szám. Sátoraljaújhely, 1929 augusztus 17. Megjelenik hetenként kéteser enerdán ée emombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: Sátoraljaújhely (Vármegyeház XX. ndv) I I Zemplén t i ElSdsetóel ár: Negyedévre , 2 pengő POLITIKAI HÍRLAP Hirdetések: négyzetcentiméterenként. Bfyllttér sőrénként 20 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. a mám. FŐSZERKESZTŐ: FELELŐS SZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. amám. sál vállvetve emeljük le a köveket, miket balsorsunk hengeritett sziklasirunkra. Az a messzehallatszó szózat, mely Csepelről elhangzott, egyformán illet minden magyar társadalmi osztályt különbség nélkül s mindannyiunknak kötelessége Ha a jó Isten is úgy akarja, a folyó hó 10-iki dátum nevezetes forduló lesz abban a viszontagságos vergődésben, amelyet a Tokajhegyalja négyévszázados múltja alatt átélt. Széli József főispán — kormány- biztos — tokajhegyaljai programjához híven, — miután lebonyolította a tokajhegyaljai köl- csönakciót, ime kibontotta a lobogót, melyre a tokajhegyaljai borértékesítés uj korszakának jelszava van felírva. Az egész Tokajhegyalja feszülten és felkészülve várta ezt az időpontot, mert azzal mindenki tisztában volt, hogy a kölcsön- akció nem öncél, hanemcsak élő- futárja annak az elgondolásnak, mely a tokajhegyaljai kérdés tömeganyagába mélyen belenyúlva, ezt megszívlelnünk, mert az egymásban való hit, a megbecsülés s a magunk erejére való támaszkodás nélkül nem lehet erőnk létünk ezernyi küzdelméhez s nem lehet erőnk azokhoz a kötelességekhez, melyeket nehéz sorsunk élőnkbe szabott. teremti meg a Tokajhegyaljának a mai időkhöz mért gazdasági feltételeit. Éveken keresztül tartó szorgos munkálkodásainak eredményét ismertette a főispán az értekezletet bevezető beszédében. Ebből a beszédből azt a tanulságot lehetett meríteni, hogy olyan felkészültséggel állunk szemben, mely merész íveléssel tér el azoknak a kísérleteknek körvonalaitól, amelyekkel megannyi válság esetén próbálkoztak már enyhíteni a bajokon. Gyökeres orvoslási móddal állunk szemben, melynek ereje önmagában van és abban a maradvány-erőben, amelyet a páciens — a Tokajhegyalja még kifejteni képes. A kitűzött cél nem egy márólholnapra megoldható feladat. A rendelkezésre álló eszközök sem olyanok, amelyekkel egy csapással lehetne változtani, azon kétségbeejtő állapotokon, amelybe a Tokajhegyalja, szervezetlensége folytán, évtizedes viszontagságai közepette jutott. De a régi szólás-móddal élver „ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel“, — az eszközök elégtelenségét az akarat végtelenségének kell pótolni. Rendületlen hittel hinni kell a Tokajhegyalja jövőjében és a hit fényének oly erősnek kell lenni, | hogy a gáncs, a kicsinyeskedés, , az akaratgyöngeség árnyéka meg- semmisülten vonuljon el előle. Minden nagy szándék előtt nagynak tetsző akadályok vannak, de bármi nagy is egy akadály, mely a jogosult fejlődés útjában áll, csak addig tarthatja magát, amíg emberére akadt. Most emberére akadt. Széli József főispán háromévi célirányos előmunkálata olyan lehetőségeket teremtett egy tervszerű tokajhegyaljai eljárás számára, amely ritkán kínálkozik emberöltőkön keresztül. Hogy a Tokajhegyalja tudni fog-e élni az alkalommal? — ez 9 tokaji borértékesítés uj korszaka Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában Amen i kormányzó szózata Csepelen a világháború száznegyven hősi halottjának emlékművét adták át csütörtökön az utókor példát merítő szemlőlédé- sének olyan díszes külsőségek közepette, amelyek sohasem válhatnak megszokottakká, ha még annyi emlékeztető hirdeti is a csonka ország területén hősi halottatok soha el nem múló emlékezetét. Csepel tudvalévőén a magyar gyáripar egyik gócpontja s a díszes emlék a hazáért életüket áldozott magyar munkások dicső emlékezetét örökíti meg — mint mindnyájunk, — azok előtt is, akiknek az jutott hivatásul, hogy kemény öklük nehéz és fáradságos munkájával igyekezzenek és segítsenek megalapozni, felépíteni a küzdelmes magyar jövendőt. A gyáripar eme fellegvárában emelt emlékmű leleplezésén részt- vett Horthy Miklós kormányzó és mindenekfelett jónak találta ezt az alkalmat arra, hogy a gyári kémények alól szózatot intézzen a csepeli s rajtuk keresztül a csonka ország munkásságához s velük elválaszthatatlan kapcsolatban valamennyi társadalmi osztályhoz a nemzeti egység és a testvéri egyetértés érdekében. Annak a fokozatos épitőmunká- nak, amelytől egyedül remélhető az ország sorsának jobbrafordu- lása, tevékeny részese kell hogy legyen az ország minden társadalmi osztálya. A szellemi munkával ezt elősegitők épen úgy, mint a testi munkával előmozdítók. A nemzeti jövendőnk azonban csak akkor biztosíthatjuk, hogyha széttagolt társadalmunk minden rétege, minden osztálya összefog és közös, egymást mindenben megértő és támogató munkával tör az egyetlen közös cél felé. Az lehet egyedül a boldogulásunk útja, ha minden ép erőt, akarást, készséget egy ösvényre terelünk s a sir szélére sorvadt országunk megmentésére, újjáépítésére, visszaszerzésére egyesítünk. Ha munkás és polgár között ledöntünk minden elválasztó falat, ha elfordítjuk szemünket a múlt egyenetlenségeitől s egyetakarásII .JEWPLÉH“ EHEDETI TÜMliM A bodrogközi ribillió 1898-ban Irta: dr. Kossuth János. Két közlemény Arról a gyeptüzről lészen szó, amelynek szikrája a múlt század vége felé a Várkonyi nevével kapcsolatban Szabolcs vármegyében pattant ki s aztán a Bodrogközön eredt sötétebb füstölgéseknek, de szerencsére lángra sehol sem lobbant. Az ugylátszik túlzott aggodalom, már a tűzoltókat is munkába állította s az azóta megszűnt hires kassai 34-ik gyalogezred, majd az Ungváron állomásozott 66-ik (Toscano) ezred zászlóaljai szállották meg a Bodrogköz délkeleti részét. A Kreipner Gyula őrnagy által irt ezredtörténet a soronkivüli mozgósítás okául az agrárszocialista mozgalmat jelzi, amely szerinte már-már veszedelmes mérvet öltött 1898 kora tavaszán a Bodrogközön, ha azonban a derék őrnagy jobban ösmeri a körülményeket, a keletkező ribillió okát katonai rövidséggel aligha nem ezzel a pár szóval fejezi ki: „Kiel Lerm um Michts.“ Aki ugyanis a bodrogközi viszonyokat ösmerte, az tisztában volt azzal, hogy a Bodrogköz lakosságát zokszóra érdemes agrár bajok azóta, hogy a Tisza—Bodrog szabályozó társulat nagy feladatát a múlt század nyolcvanas éveiben kitűnő eredménnyel megoldotta, egyáltalában nem környékezték. A tagosítás sérelmes keresztülvitelével okozott régi bajokon ugyancsak a szabályozás segített, mert az ezáltal nyert földek a leg- jutalmazóbb répa, búza, tengerit termő területekké válhattak. A szabályozás által vált az ármentesitett, csatornázott s a föld árja ártalma ellen is biztosított mintegy 22— 25.000 kát. holdnyi félsziget odáig jobbára kolokánt, sulymot és értéktelen gizgazt termő földje minden éghajlatunk alatt kultiválható s piaci adottságunk között előnyösnek mutatkozó termények komoly művelésére alkalmassá. — De segített a szabályozás a Bodrogköz régi mizériáján is. Úthálózatának szinte botrányos elhanyagoltságán és ott, ahol ezelőtt egy emberöltővel még álmodni sem merte volna senki, — egész hálózata épült ki a köves útnak, amelyet aztán elég rövid idő alatt a Bodrogközt az országos forgalomba bekapcsolódó gazdasági vasút egészített ki. De a Bodrogköz népének javuló helyzetét egyéb tényezők is munkálták. Az a megértő és jóindulatú támogatás, amelyet a nép, a vidék nagybirtokossága részéről tapasztalhatott s amely a múlt század második felében már országos méltatásra is talált, kulturális és általános szociális szempontból is kezdte éreztetni jótékony hatását. Megjavul a közművelődés is. Nemcsak az uradalmakon épült népiskolák, hanem a felnőttek oktatásának rendszeresítése, gazdasági szakoktatás elméleti és gyakorlati bevezetése által is. Darányi Ignác akkori földmivelési miniszter messzemenően támogatta a bodrogközi akció rendelkezésére bocsátott vándor tanerőket, akik — ha szükség merült fel — vetített képek segítségével tették sikeresebbé munkájukat. Rá kell itt mutatrfunk a szövetkezeti intézmény felkarolására, amely aligha nem a Bodrogközön vált a legelevenebbé. Az egyik fajtája — a hitelszövetkezet — átesve gyermekbetegségein, már kezdett erőre kapni, de aligha nem Trianon végzett vele. A másik fajtája azonban — a fogyasztási szövetkezet — nem váltotta, amint hogy nem is válthatta valóra a hozzá fűzött reményeket. Az utóbbinak az élet- képességét ugyanis csak a nagy fogyasztás biztosíthatja, amit az apró falusi községekben hiába keresett. Szóval a gyengén megalapozott fogyasztási szövetkezet ha-
