Zemplén, 1927. július-december (58. évfolyam, 47-89. szám)
1927-08-14 / 58. szám
( tvennyolcadik évfolyam. 58. szám. Sátoraljaújhely, 1927. augnsztus 14 Megjelenik hetenként kétszer ixerdán'jéa szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal : Sátoraljaújhely (Vármegyeház udvar) I Zemplén i POLITIKAI HÍRLAP |, Előfizetési ár: Negyedévre . . 2 pengő Hirdetitek: n négyzetcentiméterenként. Nyllttér soronként 16 fillér Telefon : M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. EX&m FŐSZERKESZTŐ: Báró MAILLOT NÁNDOR FELELŐS SZERKE8ZTŐ: Dr. MIZSÁK JÓZSEF Telefon: M. T. I. Kirendeltség és szerkesztőség, kiadóhivatal 109. axám. Villanyvilágítást hop a Tahta-oidéh A Sajó—Hernádi elektromos telep R. T. nagyarányú tervezete. — 2200 lóerős áramot kap Zemplén és Borsod déli Takta-vidéke. Köztudomású, hogy úgy Zemplénvármegyének, mint Borsodnak Sajó—Hernád — Tiszaközi vidéke a kultur-le l.etőséget idáig azért is nélkülözte, mert úgy a vasút, rendezett utak, villanyvilágítás, mini a közigazgatásnak a perifériákból való félreesése miatt mostohább kezelésben részesült. Legfőképpen azonban a Takta-vidéki községek érzik ezen mostohaságot, melyek közül a Zemplénvármegyéhez tartozó községek közül csak Taktaharkány, Taktaszada és Tiszaluc dicsekedhetnek vasúti összeköttetéssel, a lobbi község megközelítése pedig még ma is valósággal ázsiai állapotokra emlékeztető. Ily szomorú állapotok közepette érkezett le a községék jegyzőségeihez és elöljáróságaihoz az alakulóban levő „Sajó - Hernád Villamossági Részvénytársaság“ felhívása és aláírási ivei, mellyel a Takta- vidéket olcsó villamos világítással s ipari munkára alkalmas magas feszültségű árammal óhajtja ellátni. Mondani sem kell, hogy ma, amikor már a falu népe j is másként gondQlkozik, mint | pár évvel ezelőtt, az első j hírre nagy örömmel csatlakozik az uj és nagyjelentőségű akcióhoz. Az uj villamossági részvény- társaság, melynek alapító-tagjai sorában csupa borsodi föld- birtokos, mérnök, sőt két országgyűlési képviselő is található, egy teljesen uj turbinás villanytelepet fog felállítani a Sajó és Hernád folyók összefolyásánál. A felállítandó dina i mók 2200 lóerős árammal j fogják ellátni a két vármegye ■ említett községeit' és vidékét. I E téren még a Gibárt villany- | telepet is felül fogja múlni e villanyhálózat, mivel egyrészt nagyobb feszültségű áramot olcsóbb ár mellett óhajt nyuj tani, mint a gibárti, amelyik már Tokajnak is oly gyenge áramot ad, hogy amellett sem ipari munkát végezni, sem a világítást élvezni nem lehet. Az uj részvénytársaság 1,800.000 pengő alapítási ösz- szeggel kezdi meg missziós kulturmunkáját s 60.000 drb. 30 pengős névértékű bemutatóra szóló részvényt bocsájt ki, mely három részletben lesz fizethető. A taktavidéki községekben már meg is indultak a szerLényegesen lemorzsolódtál! n piaci árak vezési munkálatok. Az eddigi aláírások és a lángok jegyzési ivének statisztikája már is mutatja, hogy nagy érdeklődés mutatkozik a községek lakói részéről s talán rövidesen kivilágított uccák fogják hirdetni a kultúrát ezen félreeső községek tiszta és rendes házsorai közepette. Az uj rend, melyet a városi tanács a piacon meghonosított, a következetesen és szigorúan keresztülvitt rendszabályok, melyekkel az elővásárlásokat megakadályozták, erősen lecsökkeniette a drágaságot a helyi piacokon. A polgármester azt is tervbe vette, hogy a kofákat az első kézből árusítóktól teljesen elkülöníti s a Petőfi uccában jelöli ki árusító helyeiket. Ez már több volt a kelleténél s arra késztette a kofákat, hogy a fogyasztó közönségre nézve igen kedvező ajánlatot terjesszenek elő. Azt nevezetesen, hogy a rendes piaci helyen való meghagyásuk ellenében kötelezik magukat a város által megállapított árakon való árusításra. A város minden hetipiaci napra megállapítja az árakat, amelyeknek betartása az árusításnál kötelező. A pénteki hetipiacra a város az alább következő árakat állapította meg s ezek betartásával bonyolódott le a forgalom: Sárgarépa 1 csomó 3 fillér Petrezselyem 1 „ 3 „ Kalarábé 1 drb. 3 „ Retek 1 csomó 3—5 „ Zöldhagyma 1 , 3—5 „ Tök 1 kgr. 4 „ Káposzta 1 drb. 7 — 8 „ Zöldbab 1 kgr. 12 „ Kelkáposzta 1 drb. 4—6 „ Burgonya 1 kgr. 10 — 12 „ Uborka 2 drb. 3 „ Paradicsom 1 kgr. 30 „ Paprika 1 drb. 2 „ Barack 1 kgr. 1 P. Körte 1 „ 40—50 „ Szilva 1 „ 30 Alma 1 „ 40—45 „ Kukorica 1 cső 4—5 „ A ZEMPLÉN EREDETI TÁRCÁJA Roily Irta: Kossuth János X. Lön pedig az Urnák 1808-ik esztendejében, hogy nemes Zemplén vármegyében megcsörrentek a fegyverek. Ferencz császárnak valamelyik historikusa eszibe juttatta, hogy a franciák ellen jó lenne' lóra ültetni a magyar nemességet, akik már emberemlékezetet meghaladó idő óta pihennek habáraikon. Minek heverjen tétlenül annyi virtus? Tudjuk, hogy vitéz (igazán az volt) égerfarmosi Kondó Gábor óbester uram komolyan véve a dolgát, sorakoztatni kezdte a hadratermett nemes urakat. A zempléni felkelő sereget Abauj , Sáros- és Szepesvármegyék nemessége volt kiegészítendő. Roily József nagyurat gonosz álmok háborgatták. Törvény kötelezte arra, hogy kardot kössön és menjen a franciára, azonfelöl a szájaskodás, bolond virtuskodás is unszolták, hogy „gyepre legény“ itt az idő, amely kitűnő alkalommal kínálkozik bizonyságot tenni vitézi voltáról. Valószínű, hogy csengő bilikomok szapora üritge- tése közben egyik-másik cimbora szóba is hozta mindezeket. Ámde Roily uram azt vette az eszébe, hogy szép dolog a harcias erény, de alkalomadtán szerfelett veszedelmes. És kényelmetlen is. Legalább ne hozna magával az a besnye francia annyi temérdek ágyút, amelyekkel aztán lövöldöz nagyokat és tekintet nélkül arra, hogy hun eshet kár akár emberben, akár lóban. Roily Tupinszky fiskálishoz folyamodott. „Ments ki szógám az én nagy bajomból, nem maradok adósod.“ A dolog nem ment könnyen. A nagyur makk egészséges és harminc éves életkorában lévő ember volt. Megye- szerte ösmert szájhős. Ámde kénytelen lévén Roily uram magán konstatálni, hogy ő idült pacifizmusban és ideo sincrazisban szenved a puskaporral szemben, amelynek még a szagát sem lüri, kapacitálva érezte magát a békés otthonban való maradásra. Aztán meg elgondolta azt is, hogy mi a ménkűnek úgy fenekedni arra a Napóleonra, aki csak az iméht nyájas szívvel hívta a magyarokat Rákos mezejére egy kis parázs királyválasztásra, ami sokkal egészségesebb dolog, mint az a bolond háború, amelyből nem tudhassa az ember, hogy egy darabba kerül-e vissza belőle. Tupinszky urammal végre is sikerült dűlőre vinni a dolgot. Kivételes esetben ugyanis a nemes ur helyettesíthette magát a lóraülés bátorságtalan kötelessége alól. — Ember — jó pénzért — akadt, aki vállalta a sort elmenni a franciára, ló meg volt elég. A sok jó cimbora meg elnézéssel támogatta a nem valami virlusos tervet, de amely mellett az ember szép öregséget érhet. A lovas szubstitutus nevét nem közölte Dongó és igy ezúttal is mélységes homályban marad annak az urnák — vagy kinek — a neve, aki Roily helyett Győrre ment kárt tenni a franciába. Így nem került Roily uram neve arra a márványtáblára, amely városunk piacán a Kazinczy Ferenc (a szent öreg) klasszikus latin és magyar felirataiban hirdeti a győri vitézek virtusát, akik anélkül, hogy az exercirozás mesterségében az elemi ösmereteket megszerezhették volna — fokossal felfegyverezve — nehéz csatát állottak a hadi mesterség világrekordot produkált ármádia lovasságával. A felkelő lovasság bravúrját egy epitafium ftrökiti meg és egy anekdota. Az epitafium legenyei Buda házy Péter káplárról szól, aki „kartács által leteritett kapitányát élete kockáztatásával a csata helyéből kiragadta.“ (Folyt, köv.)
