Zemplén, 1905. január-június (35. évfolyam, 1-69. szám)
1905-03-30 / 35. szám
2. oldal. ZEMPLÉN Márczius 30. nyos, 8lőbbeni időszakban uralkodott állapotokkal összehasonlítani. A haladás vagy visszaesés e két időpont közti állapotok és viszonyok pontos összemérése mellett világosan kitűnik. Valamint minden kulturmunká- ban a népek természetes ösztöne, az értelem, az ügyek iránti felbuzdulás adja meg a lüktető erőt, úgy abban az ügyben is, mely minden igaz magyar embernek leginkább fekszik szivén : a magyarosodás is attól a visszhangtól függ, amelyet a nemzet egyes lelkes vozetőinek kezdeményezése magában a népben talált. Kezdetben, alig három—négy évtizeddel ezelőtt, amikor a nemzet megszabadult attól a lidércnyomástól, melylyel a bécsi kamarilla visszafojtotta lélegzetét és a szabad, friss, egészséges életfunkciónak útját vágta, alig hogy a nemzet lerázta magáról béklyóit, nehány rajongó lelkületű hazafi legelsőbben is vissza kívánta hódítani a nemzet legdrágább kincsét, azt az arany utat, amelyen a hazafi érintkezik a hazafival : az édes anyanyelvet. Minő vállalkozás ! Lesz-e, lehet-e eredménye ? Ismét azon a nyelven fogja-e a nemzet összessége kifejezhetni óhajait, reményeit, azon a nyelven fogja-e előadhatni sérelmeit, panaszait, amelyen a pusztaszeri gyűléstől a mohácsi vészig és később, amikor a török rabiga alól felszabadult, egészen a pozsonyi országgyűlésekig intézte ügyes-bajos dolgait? Úgy látszott akkor, hogy a szó el fog hangzani a pusztában s nem lesz, aki meghallja. Pedig dehogy nem hallották meg. Kevesen értették és beszélték ugyan a magyar nyelvet, — ezeknek is hiányzott a gyakorlat, mert hiszen ama rémes időszak alatt csak suttogva dugdosva lehetett néhány magyar szót kiejteni. S amikor azok közül, akik tudtak magyarul beszélni, nehányan megtették az első kísérletet, hogy a magyar nyelvet ismét jogaiba léptethessék ; nemcsak szokatlannak tetszett ez, de szinte nevetségesnek tartották a csaknem lehetetlennek látszó törekvést, hogy magyarul beszéljen mindenki, aki magyar. A régi Pest utcáin nem egyszer hallhattak hangos kacagást válaszul a magyar szóra. S ime, a lehetetlen lehetővé vált a nevetséges törekvés lelkűnkhöz tanő; egy kurta füty s a fekete kis jármű, orrán a magángondolák jel vényével: a színes lámpással, halkan suhant tova a csatornák útvesztőjében. Jött a másik gondola: hercegi címer a kis ajtó baloldalánál, fényes uniformis a matrózokon. S igy ment az hosszú sorban, káprázatos szinpompában nesztelenül, szinte nyugtalanító csöndben. Nem horzsolta egyik jármű a másikat, csak néha hangzott bele a viz halk hullámverésébe egy-egy jelző kiáltás. Egyik oldalról a színház villamos ivlámpái, majd az ódon paloták vasrácsai mögül kiszűrődő tarka velencei és mór ámpolnák fénye s végül a gondolákon a sokszínű lámpások, mind fanasztikus szinü csikókat rajzoltak a tenger-kanális sötét vizébe. Mint egy napkeleti mese megelevenedett képe, oly szép az éjszakai élet a szigetváros márványpalotái között, megbüvöl, lebilincsel a szokat- lanságával, érdekességével. S az esti szellő felénk hozza a gondolások egy-egy halk áriáját, melylyel a hullámverést kisérik s mely édes álomba ringatja az ébren álmodni tudót. S újra látjuk Pietro Mascagnit a pódiumon, kezében a dirigáló pálcikával s hallani véljük a Cavalleria Rusticana megbüvölő zenéjét s lelkünk megmelegszik az édes zene emlékére s a velencei éjszaka szépségétől. padt, legszentebb érzelmüket képezi. Ezt a polyglott nemzetet a magyar nyelv tartja össze. Az idegen anyanyelvűek gyermekei magyarul beszélnek szülőikkel, akik igyekeznek őket megérteni és magyarul válaszolni. Legalább igy van nagyobb részt. Ahol pedig még nem foglalhatott tért eny- nyire a magyar nyelv, ott megfelelő törvényekkel, minő az uj népoktatási törvény is, iparkodunk otthonossá tenni a magyar nyelvet. Annyira már vagyunk, hogy azok, akik igazán magyarok akarnak lenni, magyarul beszélnek és nem rajtunk, magyarokon múlik, hogy egyes néptöredékek a magyar nyelv alkalmazását fel nem karolják. Reméljük azonban, hogy helyes és tapintatos intézkedéseinknek sikerülni fog ezeket is nehány évtized alatt a magyar nyelv használatára indítani. De már igy is, összevetve a mai viszonyainkat a nehány évtized előtti viszonyokkal, örömmel tapasztalhatjuk, hogy magyarosodnak és a magyarosodás szakadatlanul terjed. Zemplénvármegyében, hol még pár évtized előtt ritka volt a magyar szó, dacára a tót nemzetiségi agitátoroknak, a gyermekek túlnyomó része már magyarul beszél. Csak egyes vidékeken, különösen ott, ahol az agitátorok még mindig nagy tevékenységet fejtenek ki, halad lassabban a magyarság ügye. A románok közt szaporodik a magyarul beszélők száma, a szászok ellenben még most is szívósan ragaszkodnak őseik nyelvéhez. Viszont a svábok előszeretettel tanulnak magyarul, ami arra a reményre jogosít, hogy megjő még az az idő, amikor majd Észak bérceitől a Dél tengeréig csak magyar szót lehet hallani mindannyiunk közös földjén: szeretet hazánkban. l)-g Béla. VÁRMEGYE ÉS VAROS Városi közgyűlés. — Saját tudósítónktól. — Sátoraljaújhely, 1905 márc. 29. Rendkívüli közgyűlése volt folyó hó 28-án Sátoraljaújhely r. t. város képviselőtestületének. A közgyűlésen a képviselet tagjai nagy számban jelentek meg és nagy érdeklődéssel tárgyalták a pénzügyi bizottságnak a postapalota építésére vonatkozó javaslatát, valamint e tárgyban a kassai postaigazgatóságnak a városhoz intézett átiratát, — továbbá a tárgysorozatnak másik legérdekesebb tárgyát: a pénzügyi palota építését. Ez a két pontja a tárgysorozatnak keltette föl azt az általános érdeklődést, melylyel a képviselőtestületi tagok e gyűlés iránt viseltettek. Sokan szólották a két tárgyhoz, melyet a polgármester a képviselőtestület kívánságára egyesitett és egyszerre tárgyaltatott. Csaknem az ülés felét a két palota építésének kérdése merítette ki és végül abban állapodtak meg- a városatyák, hogy sem egy helyen, sem külön-külön telken a város posta és pénzügyi palotát nem épit. Több, kevésbbé közérdekű tárgyon kívül még Csákó Imre városi kiadó és társainak fizetésemelés iránt beadott kérvényei kerültek az ülés végén sorra, melyre nézve elhatározta a közgyűlés, hogy azokat újabb véleményezés végett kiadja a pénzügyi bizottságnak. A közgyűlésről szóló részletes tudósításunk a következő: Székely Elek polgármester délután 3 órakor nyitotta meg a népes rendkívüli közgyűlést, melyen — tekintettel a postapalota építésének kérdésére — a kassai posta- és távirda- igazgatóság részéről megjelent Sem- sey Mihály titkár is. A tárgysorozat első pontja Kis András Istvánnak a régi izraelita temető melletti területre vonatkozólag kötött adásvételi szerződés elfogadása és vevőnek erre vonatkozó kérvénye volt. Kis András István arra kérte a várost, hogy az eladni szándékolt területből csak a temető felé eső félteiket a szerződésben kikötött összeg felerészeért adják el neki, mert a honvédlaktanya felé eső másik féltelekre nincs szüksége. A közgyűlés rövid vita után 18 szóval 17 ellen kimondotta, hogy a kérdéses területet egyáltalán nem adja el. Ezután a posta- és pénzügyi palota építésének kérdése került tárgyalásra, melyet dr. Hornyay Béla képv. test. tag indítványára egyszerre tárgyaltak. A posta-palota helyére eddig is többen adtak be ajánlatokat. Krausz Lipót hajlandó volna a posta-palotát a mostani posta-épülettel szomszédos és a Kazinezy-utcára szolgáló földszintes épületnek helyére építtetni egy emeletnyi magasságban. Schön Sándor a Korona utcai Wein- berger-féle házzal szomszédos üres telket ajánlja, mig Hartstein Májer a Korona-utcai Jelenek-féle házzal szomszédos földszinti épületét építtetné föl egy emeletre. Azonkívül szó esett a közgyűlésen, hogy a város a két palotát egy telken, a város tulajdonát képező régi közkórház helyén építtesse föl. Hosszú és beható eszmecsere után, melyben részt vettek a polgár- mester, dr. Hornyay Béla, dr. Kossuth János, Miklóssy István, dr. Kellner Soma, Widder Gyula, Alexander Vilmos, dr. Búza Barna, dr. Erényi Manó, Rose József stb., — elhatározta a közgyűlés, hogy úgy a posta- valamint pénzügyi palota építését elejti és az érdekelt igazgatóságokat értesíti, hogy az építésre vonatkozólag lépjenek érintkezésbe az ajánlatokat tett magánfelekkel. A kassai posta- és távirdaigaz- gatóságnak arra a kérdésére pedig, hogy nem volna-e a városnak kifogása az ellen, ha a postapalota a Kazinczy-utcai Bessenyey-féle ház helyén, a 'örvényszéki palotával szemben építtetnék föl, kimondotta a képviselőtestület, hogy a postapalotának a jelzett helyre való építését különösen közforgalmi és kereskedelmi tekintetekből nem tartja alkalmasnak és célirányosnak. Ezt az igazgatósággal közölni fogják. Azután egy régen húzódó utcarendezésről esett sok sző. A Csalogány-utcát, melyet mióta az uj közkórház impozáns épület-csoportozata a mellékutcák sorozatából kiemel, — végre kövezni fogják, beton-járdát építenek és az egész utcát kiszélesítik. Mindezt a polgármester már ez évben Ígérte keresztülvinni, amit a közgyűlés örvendetes tudomásul vett. Ehhez a tárgyhoz a régen vajúdó ügy iránt érzett meleg érdeklődéssel szólották dr. Kossuth János, Miklóssy István, dr. Hornyay Béla, Kincsessy Péter, Hönsch Dezső, a polgármester és Rose József. A közkórház előtt e szerint 2 méter szélességben betonjárdát építenek, mig az utcának a hegyek felőli oldalán egy méter széles terméskő-járda lesz. Azonkívül az utcát kikövezik és a polgármestert megbízták a kisajátítási eljárás meg- ejtésével. A Csalogány-utca mindkét oldalán 80— 80 cm. szélességben faragott terméskőből építtetnek járdát és az utcát újból kikövezik. Erényi Érvin és Dankó János helybeli illetőségét megtagadta a közgyűlés. A hirdetési táblákra vonatkozó árlejtési feltételek felolvasása és elfogadása után megbízták a polgár- mestert, hogy a versenytárgyalást tartsa meg. Végül Csákó Imre és társainak fizetésfölemelós iránt beadott kérvényeit tárgyalták. A képviselőtestület Miklóssy István, dr. Búza Barna, Kincsessy Péter, dr. Kellner Soma, dr. Hornyay Béla és a polgármester hozzászólása után elvben kimondotta, hogy a városnál 10 éven felül szolgálatban álló, a segéd- és kezelő személyzethez tartozó tisztviselők részére fizetési pótlékot ad, a 10 éven alól szolgáló tisztviselőknek és szolgaszemélyzetnek pedig egyszer és mindenkorra drágasági pótlékot szavaz meg. Egyben utasították a pénzügyi bizot- ságot, hogy erre vonatkozólag a képviselőtestületnek javaslatot tegyen. A közgyűlés este 6 óra után véget ért. )( Szolgabirói áthelyezések. Zemplénvármegye alispánja a belügyminiszter felhatalmazása folytán: Gróf Hoyos Viktort Sárospatakról a sátoraljaújhelyi — Bernáth Bélát Király- helmecről a sárospataki szolgabirói hivatalhoz helyezte át. )( Helyettesítés. Zemplénvárme- gye alispánja a Karsa Ferenc nyugdíjaztatása folytán megüresedett ülnöki állásra dr. Szentgyörgyi Zoltán árvaszéki jegyzőt, az árvaszéki jegyzői teendők ellátására pedig Mizsák József közig, joggyakornokot helyettesítette. )( Kinevezések a Zemplén vármegyei (sátoraljaújhelyi) Erzsébet-köz- kórháznál. Zemplénvármegye alispánja a belügyminiszter felhatalmazása folytán kinevezte osztály főorvosokká: dr. Nyomárkay Ödön kórházi alorvost a belgyógyászati osztályhoz; dr. Molnár János gyakorlóorvost az elmegyógyászati osztályhoz; segédorvosokká: dr. Jankura Miklós újpesti kórházi alorvost és dr. Guttmann Lipót nagy- mihályi gyakorló orvost; kinevezte továbbá az 1876. XIV. t. e. 66 §-ában gyökerező jogánál fogva kórházi gondnokká: Görgey Pál lazonyi lakost ; ellenőrré; Kottán György oki. gyógyszerészt; írnokká: Szirmay Szerén várm. napdijast; gépészszé: Lengváry Bélát: kapussá: Liska Mihály igazolványos altisztet. )( Szolgabirói beosztás. Zemplénvármegye alispánja dr. Marton Sándor újonnan megválasztott szolgabi- rót szolgálattételre a királyhelmeczi szolgabirói hivatalhoz osztotta be. )( Adókivetö bizottsági tagok kinevezése. Zemplénvármegye alispánja az 1883. évi XLIV. t.-c. 19. §-ában gyökerező jogánál fogva az 1905/7. években működő adókivető bizottságokba rendes, illetve póttagokul kinevezte : A sátoraljaújhelyi kerületbe rendes tagokul: Dr. Nyomárkay Ödön, ReichardMór. Póttagokul: Schweiger Ignác, Gyarmathy Béla. A szerencsi kerületbe rendes tagokul : Teleky László, Borsai Miklós. Póttagokul: Dr. Erőss János, Kolos Tibor. A tokaji kerületbe rendes tagokul : Horváth János, Czigányi Béla. Póttagokul:Kozlik István, Sebő Gyula. A királyhelmeczi kerületbe rendes tagokul: Elek János, Traply Béla. Póttagokul: Dr. Fuchs Emil, Rubin Mihály. A gálszécsi kerületbe rendes tagokul: Fábry Béla, Koch Gábor. Pótiagokul: Facsuga János, Sebeczki Győző. A nagymiliályi kerületbe rendes tagokul: Czibur Bertalan, Ron3^CdlnásI Maria forrás----- Természetes alk&likus sós savanyúvis = A légzőszervek és bélhuzain hurutos bántalmainál a selteisi és gleichenbergi vizeket jóval fölülmúlja, gyomorégéseknél páratlan hatású. .......„■1 ::......... : BEASSÓ. ■ Főraktár S.-A.-Ujhelyben: HAZAI H. bel- és külföldi ásványvizkereskedésében (Rákóczi-u.)
