Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-05-01 / 50. szám

Satoraija-Ujhely, 1904. május 7. Earmmckettedik évfolyam. Megjelen minden második napon kedd, csütörtök és szombat este. Szerkesztőség és kiadóhivatal: e&toralja-TJjhely, főtér 9. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Apró hirdetéseknél minden garmond szó 4 fill., vastagabl betűkkel 8 fii!. Njilttél'ben minden garmond sor 30 fill. 50. (4272.) POLITIKAI HÍRLAP. ifj. Meczner Gyula főszerkesztő. dr. Szír may István felelős szerkesztő. Előfizetési ára: Egész évre 12 korona, V évre 6 kor negyedévre 3 kor. — Egyes szám ára 8 fillér. — Hirdetési dij: Hivatalos hirdetéseknél minden szó után 2 fill. Petit betűnél nagyobb, avagy dísz- betűkkel, vagy kerettel ellátott hirdetések térmérték szerint egy négyszög centim, után 6 fill. — Állandó hirdetéseknél ár kedvezmény. JÓKAI MÓR. máj. 7. (np.) Mérhetetlen gyás« szál­lott le f. hó 6-án az egész ma­gyar nemzetre. Egy fejedelem halt meg: a magyar irodalom fejedelme és annál a koporsónál, mely Jókai Mór holttetemét rejti magába: egy egész nemzet áll gyászban, a szive mélyéig meghatva a fáj­dalomtól, mely annál nagyobb, mivel az a veszteség, ami a ma­gyar irodalomat fejedelme elhalá­lozásával érte: valóban mérhe­tetlen ; mérhetetlen, mint annak a kincsnek értéke, amit a szel­lemnek és tudásnak emez óriása írásaiban hátrahagyott. A magyar irodalom fényes napja hunyt le véle s a körülte forgó bolygók és parányok csak az ő sugarainak ragyogásában fürödve kaphattak aranymezei. Nem lehet hőbb, forróbb kíván­ságunk, mint az, hogy e szipor­kázó lángelme géniusza ihlessen meg utána e nemzet gyermekei közül még sokat, hogy ne csak bolygók kerengjenek a magyar irodalom egének boltozatán, de tündököljön azon újra fényt és meleget árasztó nap is, mely be­világítja az égboltozatot kápráz­tató ragyogással, teljes fényű su- gárözönnel . . . De ki tudná azt előre, hogy meg alakulnak-e újra az elveszett Á ZEMPLÉN TÁRCÁJA. Atyám emlékezete. Ha fáj az embereknek durvasága S sóhajtásomra gúnykaeaj felel, Ha féltett álmaim bűvös világát A gyári füst s utcasár födi el, Ha egv-egy álbarátban megcsalódva, Ölelő karom csiiggedőn lehull: A te szent emlékedhez száll a lelkem S boldog vagyok kimondhatatlanul 1 Mint a próféta-sir Allah hívőnek, Kereszténynek az édes Golgotha Oly drága nékem porod kis sirhalma Oly szent örömmel járok én oda! Elsírom: jó Apám, durva az élet Acél telkedből oh adj egy kicsit, Hogy uj erőre kelve visszaverjem Az ember durva támadásait! Elsírom: az igazság koldus immár, A becsület — bús kórágyon hever, A fájdalom — csörgő sipkás bohóc lett S a hit — csak haldoklókat érdekel. A szeretet, mint régi módi köntös Szegre akasztva! . . . Mondjam-e to­[vább?l . . . — Nem 1 — Álmodozz békén, te drága [lélek A fényes csillagok közt, odaát! . . . Kremmer Dezső. világok s a halálba hamvadt lángelmék feltáraadnak-e újra más alakot és testet öltve, s ki tudná azt előre, hogyha feltá­madnak is, magyar földön, a ma­gyar nemzet valamely gyerme­kének juttatja ezt égi kegyül a Mindenható beláthatatlan végezé- se ?! Ki jósolhatná meg azt előre: váljon lesz e még egy, magyar anya szülöttei közül, ki a világ- irodalom elsőrendű csillagainak sorába emelkedik, arra a trónusra, amelyről nyom nélkül senki le nem szállhat . . . ? ! Az ujuló és erősbödő magyar kultúra minden nagyobb esemé­nye össze vau kötve nevével, s még akkor se mondunk túl so­kat, ha hirdetjük, hogy ennek az erősbödő magyar kultúrának a javarésze ö maga. Halála mérhetetlen veszteség, de vigasztaló benne a tudat, hogy a miként nyom nélkül nem hul­lanak le a világegyetem végte­lenségében a világok, s nem vesz­nek el hátrahagyott hatás nélkül energiák: úgy ő is szellemének örökre fennmaradó alkotásaiban élni fog s a naptestből lesugár­zott fénykévék elveszte után is fognak sugárzani, világítani és melegíteni. A természettudomány hirdeti, hogy látunk az égen évtizedek során át fényleni, lobogni csilla­gokat, amelyek tulajdonképen már nincsenek ott, lehulltak; a fényük még rezeg, hullámzik a Czinka Panna. A Zemplén számára irta : Dr. Perényi József. Káldy Gyula A régi magyar zene kincsei (1890) cimü gyűjtemé­nyét lapozgatva önkénytelenül megál­lapodunk három szerzeménynél. Czin­ka Panna hallgató nótái ezek, melyek az e nemű szerzemények között két­ségtelenül az első helyet foglalják el és a későbben keletkezett e fajta mű­vek példáiul tekinthetők. Czinka Panna egyénisége oly ér­dekes, hogy megérdemli a vele való foglalkozást. Megkísértjük a gyéren fennmaradt adatokból életét és mű­vészetét ismertetni. Már a XVII. században találko­zunk egy Czinka nevű hires cigány- zenészszel, kinek a keresztnevét azon­ban nem ismerjük. Mindössze annyit tudunk róla, hogy a XVII. század második felében született, őt és két fiát (Sándor és Ferenc) szokták a híressé vált Rákóczy-nóták: Rákó- czy siralma, Rákóczy kesergője, Rákóczy búcsúja, Rákóczy és Ber­csényi nóták szerzőinek tartani. Fiai­val együtt II. Rákóczy Ferenc feje­delemnek volt kedvelt zenésze, az ő udvarában tartózkodott és bujdosásá- ban is hűséges kísérője volt a feje­delemnek. Az öreg Czinka Rodostó­ban is halt meg. A két fia, akik közül az egyik Czinka Panna atyja volt, II. Rákóczy Ferenc halála után (1735) visszatért hazájába. Ebben az időben levegőben, csak maga a világitó fényforrás anyagteste hamvadt belé a semmiségbe. Az anyag megsemmisült, de a fény az hosz- szabb életű. Jókai Mór szintén ily fényforrása a magyar iroda­lomnak ; mi benne anyag volt, por, az elveszett, de szellemének kápráztató ragyogásával az idők végezetéig fogja vakítani a sze met örökéletü fénynyel, hiszen a mindenségből nem veszhetnek el nyom nélkül világok, s nem vesz­nek el hátra hagyott hatás nél­kül energiák. A magyar nemzet gyásza nagy és mély, s vigasztalhatatlan volna ama tudat nélkül, hogy ennek az éltető forrásnak vize végképen el nem apadt, az buzogni fog mindörökre s hogy az, aki annyi halhatatlan művet alkotott: maga is halhatatlan marad általuk s ezt nem képes eloszlatni enyé­szet s nyom nélkül eltüntetni nincs szétbontó erő. Nagyok és hatalmasok belé- veszhetnek a semmiségbe az idők folyamán, de vannak, akiken nem győzedelmeskedhet halál és feledés . . . Jókai Mór egyike e prófétáknak, és igy tanításainak nem árthat az elmúlás lehellete. fi gazdasági egyesületről. — Cikksorozat. — Irta: Dr. Szmrocsányi Béla. m. Ezek után felmerül a kérdés, hogy azon kötelességeket, melyek terjedtek el a föntebb említett nóták s Káldy bizonyosnak veszi, hogy azok zenéje Rodostóban keletkezett. Czinka Panna születési évéül id. Ábrányi Kornél az 1711-iket jelöli. Annyi bizonyos, hogy a XVIII. szá­zad elején született még pedig Sajó- Gömörön, Gömörvármegyében, hol atyja, Lányi János földbirtokosnak udvari zenésze volt. Hatalmas zenei tehetségét atyjától örökölte. Hegedű- játékával már kilenc esztendős korá­ban oly nagy föltünést keltett, hogy több gömörvármegyei földbirtokos, de különösen Lányi János, Czinkáék földesura, a nagyreményekre jogosító leányt saját költségükön Rozsnyóra küldték, hogy ott kiképeztessék. Czinka Pannát Rozsnyó városának akkori nagyhírű karmestere tanította. A tanítvány azonban mesterét csak­hamar túlhaladta és remek játékával a közbámulat tárgya lett. De nem­csak a hegedűjátékban ért el az alig 12 esztendős leány ily bámulatos sikert, de a zenében is rohamos volt előre­haladása. Czinka Panna tizennégy eszten­dős korában férjhez ment egy cigány­zenészhez, ki művészileg kezelte a viola di Gambát. Férjével és ennek két fivérével zenekart alapított és az előkelő körök legkedveltebb zenészévé lett. Népszerűsége napról-napra na­gyobbodik. Hire csakhamar bejárja az egész országot. Nemcsak a nóta­kedvelő urak elismerését vívja ki, de a felsoroltakon kivül eddig a tit kárt terhelték, ha bekövetkeznék e rendszerváltozás, ki végezze he­lyette a jövőben? A gazdasági egyesület ülései­nek tárgysorozatában gyakran na­gyon fontos, országos jelentőségű ügyek tárgyaltatnak s kívánatos is, hogy e fontos ügyek száma a jö­vőben, ha az egyesület hatáskö­rét kiterjesztik, még növekedjék. A közgazdasági s mezőgazda- sági érdekek érvényesítését célzó eme ügyek, a választmányi ülésen s közgyűlésen képezik vita tár­gyát. Mivel azonban a résztvevő tagok egyike sem készülhetett,— az elnököket s titkárt kivéve — előre ez ügyek megvitatására s mivel a fontosabb ügyek termé­szete olyan, hogy az előzmények, tényleges állapotok, következmé­nyek s törvényszerűségek tanul­mányozását igényli, lehetetlen, hogy az egy-két órát igénybe vevő üléseken az azokon megjelent, bár nagy készültségü s alapos tudásu tagok, egy tökéletesen átérlelt, minden irányban megfelelő hatá­rozatot hozzanak. Három-négy tag­ból álló albizottságnak szokták a tanulmányozást követelő ügyeket megfigyelés és javaslattétel céljá­ból kiadni. Kétségtelen, hogy e kiküldött bizottság alapos tanul­mányozás, érett megfontolás után hozza határozatait. E módját azon­ban a kérdések elintézésének csak is a legfontosabb tárgyakra lehe­tett alkalmazni eddig is, mert ily kiérdemli a szakértők dicséretét is. Mesés szépsége országos hirü volt. Mindig férfiruhában járt. Ily arcképét id. Ábrányi Kornél is közölte a „Ma­gyar Zene a XIX. században“ cimü könyvében. Czinka Panna a XVIII. század legjelesebb és legünnepeltebb prímása. Hírben és dicsőségben vele csak a későbbi Bihari János versenyzett. Hire és dicsősége túlszárnyalja az or­szág határait is. Ünnepeltetéséből a külföld is kivette a maga részét. Kü­lönösen Lengyelországban és Olasz­országban volt szívesen látott vendég, ahonnan mindig babérokkal és nagy összegekkel tért vissza hazájába. — Itthon husz-harminc mértföldnyire is elvitték. Nagy úri mulatság alig esett meg nélküle. Lányi János különös pártfogója maradt mindvégig. A Sajó partján egész családja számára kényelmes és díszes lakóházat építtetett s a zene­kedvelő földesur az egész zenekart minden második évben uj vörösposztó- ruhával látta el. Csáky bibornok mindenkor a legnagyobb elismeréssel adózott művészetének. Játéka és zene­szerzeményei annyira elragadták, hogy megfestette arcképét és egy nagy ér­tékű Amaxi hegedűvel ajándékozta meg, melyet Czinka Panna annyira szeretett, hogy azt koporsójába is té­tette. így élt Czinka Panna — legna­gyobb családi boldogságban, a sajó Eapanh mai «zárna 10 oldal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom