Zemplén, 1904. január-június (34. évfolyam, 1-69. szám)

1904-05-01 / 50. szám

2. oldal. ZEMPLÉN. Május 7. bizottság kissé nehézkesen mozog: egy bizonyos helyen s órában há­rom,különböző vidéken lakó egyén­nek össze kell jönni, ezek közül egyik vagy másik a megjelenés­ben akadályozva lehet, mely kö­rülmények az ügyek érdemleges elintézését nagyon halaszthatják. A halasztást nem tűrő ügyeket mindeddig valamelyik alelnök, leg­gyakrabban a tikár intézte el. — Mezőgazdaságunk kérdései azon­ban az aktaszerü elintézést nagy­részt nem tűrik, mert e kérdések­nél döntő a megfigyelés, helyi viszonyok ismerete, a praktikus alkalmazhatóság. — Mindez okok miatt á nagyobb jelentőségű ügyek elintézésére javaslatomat a követ­kező pontban adandóm elő. A huszonöt választmányi tag mindegyikének, a tapasztalt tanult- ság, vállalkozási kedv s az egye­sületen kívül folytatott tevékenység minémüsége szerint munkaköre beosztatik. Az egyesület fontosabb ügyei e beosztás szerint, tárgyukra tekintettel kiadatnak a tagoknak áttanulmányozás, s Írott, vagy a gyűléseken szóval előadandó véle­mény előterjesztése céljából. A gyakrabban előforduló kérdésekre esetleg több tag között oszlanék meg hasonló tárgyú feladat. Ka­pott utasítás után, a titkár hatal- maztatnék fel, hogy a beérkezett ügydarabokat mielőtt a választ­mány, avagy közgyűlés elé terjesz­tené azokat szignálja s elküldje a kijelölt referensek címére. Ha a megbízott választmányi tagok ez ügyeket idejekorán kezeikbe kap­ják, szakismerettel áttanulmányoz­zák, a helyszínén megfigyelik azok alkalmazhatóságát, érdeklődnek más vidékek, sőt más országok hasonló- tárgyú intézményei iránt, eszméi­ket a törvények, rendeletek, fenn­álló szokások keretébe illesztik s végre önnálló véleményt alkotva mindezekből, az ügyeket igy átdol­parti házban az egész nemzet becsü­lésétől körülvéve. Zenekara mindin­kább nagyobbodott s majdnem telje­sen fiaiból állott. Nagy dicsősége és hire soha egy percre sem kábította el. Szerényen élt és nagy vagyont gyűjtött, melyből utódainak kényel­mes megélhetést biztosított. 1772-ben halt meg. Temetésén egész Gömörmcgye urai megjelentek és tizenkét cigányzenekar kisérte sír­jába. Végrendeletében meghagyta, hogy díszruhájában és ékszereivel temessék el, melléje tétette kedves Amaxi-hegedűjét is. Sirja fölé földes­ura emeltetett méltó emléket, amelyen a következő sorok olvashatók latin nyelven: Csillagokig hires hegedűs, Czink’ Panna e [sírban Nyugszik. Örök hirnóv fedje be szent porait I Asszony sziiló öt, de a hirt ö szülte e névnek Hírneve messzire szált, bárha a sir befödé I Édes anyjáról keserű sors, gond maradott rá ő maradékainak fényteli hírnevet ád. íme elmondtam mindazt, amit Czinka Panna életéről a magyar zene- történet följegyzett. E följegyzések, amelyek fájdalom csak elszórtan ta­lálhatók id. Ábrányi Kornél, Káldy Gyula, Ságh József, Huber Sándor ide vonatkozó irataiban, sok helyt meg nem bízhatók és egymásnak el­lentmondók. A legnagyobb óvatosság­gal kell eljárnunk felhasználásuknál. Nálunk mindeddig igen keveset tö­rődtek még a magyar zenetörténeti anyag összehordásával és megrostá­lásával. Enélkül pedig vajmi sokára lesz minden tudományos és művészi igényt kielégítő kézikönyvünk. Pedig gozva terjesztik szóval vagy Írás­ban a választmány vagy közgyű­lés elé, akkor inkább tartom lehe­tőnek, hogy egy nehány óráig tartó gyűlésen a referens által minden irányban tájékoztatott tagok ko­moly ügyekben minden érdeket kielégítő jelentős határozatot hoz­hassanak. Elérnők ezzel, hogy fon­tosabb ügy a választmányt vagy közgyűlést készületlenül nem ta­lálná ; a határozatok egy tárgyra vonatkozó eszmekor nagyobb ré­szét ölelnék fel s a nehézkesen mozgó, késedelmes szakosztályi rendszer (alapszabály 40. §.) is legtöbb esetben mellőzhető lenne. A szőlészet s borászat egyedül oly sokoldalú tárgy a vármegyénk területén s tekintettel a Hegyaljára, oly jelentőségű, hogy erre a szak­osztály működését fenntartandónak sőt kiterjesztendőnek véleménye­zem. Helyi ismereteket s megfi­gyelést igénylő eseteknél, melyek­nél ez azon helytől távol lakó szakreferensre a folytonos helyi tanulmányozás keresztül nem vi­hető, kiadatik az ügydarab, az ügy színhelye gazdaköre elnökének, ki­nek helyi tapasztalatait tartalmazó véleményét még mindég kiadhatja általános szempontból való elbírá­lásra az illető ügy állandó refe­rensének. Ha még a választmányi üléseken hivataluknál fogva jelen­levő államhivatalnokok s megyei tisztviselők hozzáadják a szükség­hez képest a dolog jogi, vagy állam- s megyei érdeket érintő ol­daláról véleményüket, meggyőző­désem, hogy minden érdeket kie­légítő, s a kitűzött célt teljes mér­tékben szolgáló határozatokat tar­talmaznának az egyesület gyűlései­nek jegyzőkönyvei; megszüntetné továbbá e rendszerváltozás a „zöld asztaltól “való felette káros elinté­zési módját praktikus kérdéseknek, miáltal közvetve a kisgazdák érde­keit jelentékenyen előmozdítaná. égető szükség volna rá. Nem talál­koznánk annyi botlással, még oly művekben is, mint pl. a Molnár Gézáé (A Magyar zene elmélete). Magyar zenetörténeti anyagunk és régi zenei kincsünk annyi értékes anyagot fog­lal magában, hogy annak összegyűj­tése és megőrzése honfiúi kötelessé­günk. Czinka Panna számos zenszerze­ményéből csak hármat ismerünk ; Huber Sándor legújabban kiadott „Magyar zenei ereklyék“ cimü fü­zetében csak egy szerzeményéről tesz említést és ezt közli is. Több szerze­ményének csak a címét ismerjük. Káldy a következőket említi: Három­száz özvegy nótája, halotti tánc, ősapáink dala. Czinka Panna dalai — mint már föntebb is említettem — a legpom­pásabb magyar szerzemények közé tartoznak. A magyar hallgató nótá­nak valóságos mintái s éppen ezért tanulmányozásuk nem ajánlható elég­gé. — Újabb magyar dalirodalmunk — néhány vérbeli alkotást leszámítva — annyira silány, limonádé izü, ma­gyartalan és erőltetett, hogy nem hangsúlyozhatjuk eléggé a régi ma­gyar dal és zeneirodalom termékei­nek fontosságát, nem ajánlhatjuk eléggé a tanulmányozásának hasznát. Bennök találhatja meg a modern magyar dalszerző azt a felfrissítő ős­forrást, mely mindenkor üdeséget, szint és nemzeti bélyeget fog kölcsö­nözni az utánzásoktól már annyira agyongyötört, modern magyar dal­formának. Nem hiszem, hogy az egye­sület választmányi tagjai közül egy akadna, ki az ily módon reá há­ruló csekély kötelességek teljesí­tése alól kivonná magát. Ha az önálló budgettel, számos fizetett tisztviselővel rendelkező vármegye számtalan bizottságában s választmá­nyában saját teendőikkel elfoglalt bizottsági tagoknak idejét s mun­kaerejét igénybe veheti minden el­lenszolgáltatás nélkül, megteheti azt a gazdasági egyesület is, mely­nek zászlajára a gazdaközönség összessége s egyesek helyzetének javítása, érdekeinek előmozdítása van írva, mely komoly célok ef- fectuálása érdekében csupán né­hány forint tagdijat s kis érdek­lődést kiván. A titkárnak vidékre történő köteles kirándulásaiban való he­lyettesítése is hasonló módon old­ható meg. — A vármegye terü­letén vagy szomszéd vármegyék területén előforduló gazdasági moz­galmakon ugyanis mindenkor szí­vesen képviselendi az egyesületet valamelyik választmányi tag — s ugyanezek vagy a gazdaköri elnö­kök ellenőrizhetik a vidékükön működő háziipari tanfolyamot is, — az O. M. G. E. vagy más ily nagyobb gazdasági közület üléseire az alelnökök egyike s egy, a vá­lasztmányi tagok közül küldhető ki. Gazdasági szakelőadások megtar­tására alkalmas egyénről pedig ám gondoskodjék a minisztérium, mert az egyesület titkára úgy sem le­het univerzális zsenie, ki a rovar­kár elleni védekezéshez épp úgy ért, mint a nemzetközi szociáliz- mus elleni óvszerekhez. Mindezen intézkedésekkel elér- hetnők, hogy a titkár kizárólag irodai teendőkkel foglalkozzék, melyek pontos ellátása, kapcsolat­ban a hivatalos órák pontos be­tartásával egyik záloga az egyesü­let prosperálásának, —• s fenntar­tója az egyesület — „gazdasági tudakozódó iroda“ jellegének, mi­nek kiváló fontosságot tulajdoní­tok. Szükséges volna még a vá­lasztmányi ülések s közgyűlések megtartásának időpontját egyszers- mindenkorra megállapítani. Választ­mányi ülés például minden máso­dik hónap 15-én, ha e nap ün­nepre esik, — a reá következő napon, — közgyűlés pedig három- négyszer egy évben volna meg­tartandó. Egy ennél hosszabb időn át felgyűlt anyagot ugyanis meg­érteni, megvitatni s határozottá ér­lelni 2—3 órát tartó választmányi ülésen teljesen lehetetlen, vagy csak az ügyek érdemének rovására történhet. A választmányi ülések gyakoribb összehívásának eszméjé­től ne riasszon vissza valakit azon érv, hogy a mostani munkabeosz­tás mellett nem gyűl össze feltét­lenül két hónap alatt annyi akut jelentőségű ügy, hogy azok tár­gyalására összejönni érdemes volna. Ez álláspont szerintem helytelen, mert a gazdasági egyesületnek annyi általános jelentőségű, min­denkor érdekes, alapszabályszerü teendője van, hogy azokat időről- időre az egyesület választmányában vita tárgyává tenni, javító módo­zatokat szóvá tenni nemcsak lehet­séges és szükséges, de kötelesség- szerű. A gazdasági egyesületnek a célja nemcsak a folyó évenként egyformán ismétlődő ügyek letár- gyalása, de hivatása az alapszabály keretén belül az inventiv önnálló alkotás is. (Folyt, köv.) VÁRMEGYE ÉS VÁROS. )( Kinevezés. A földraivelésügyi m. le. miniszter Adriány János ok­leveles állatorvost ideiglenes in. kir. állatorvosgyakornokká kinevezte és szolgálattételre a járási m. kir. állat­orvosi teendők ellátása végett a ho- monnai járás főszolgabirájához osz­totta be. )( Miniszteri elismerés. A föld mivelésügyi miniszter Podhajeczky Dezső szinnai járási gazdasági tudó­sítónak tudósítói tisztviselőségéről való lemondása alkalmából sok éven át tel­jesített hasznos szolgálataiért elisme- merósét fejezte ki. )( Szabadságolás. Az alispán Ba­jusz Andor nagymihályi járási fő­szolgabírónak f. évi április 30-ától május 14-éig terjedő 2 heti szabadsá­got engedélyezett. )( A gyámpénztári sikkasztási ügyből folyólag elrendelt fegyelmi elővizsgálatokat idb. Meczner Gyula és Nagy Barna, mint a közigazgatási bizottság által kiküldött vizsgáló biz­tosok e napokban befejezték és a nagy alapossággal és szakértelemmel szerkesztett terjedelmes munkálatot tegnap nyújtotta be idb. Meczner Gyu­la a közigazgatási bizottság iktató­jába. A bizottság, illetve annak fegyel­mi választmánya előreláthatólag még e hó folyamán fog a fegyelmi ügyek­ben dönteni. )( Pályázati hirdetmény. Az alis­pán pályázatot hirdetett Zemplénvár- megye tiszti karában üresedésbe jött és a junius hó 9-én tartandó rendes közgyűlésen betöltendő tiszti fő­ügyészi továbbá egy szolgabirói ál­lásra, valamint az ezen állások be­töltésével netalán üresedésbe jövő többi állásokra. A tisztifőügyész ja­vadalmazása évi 4000 korona fizetés és 600 korona lakbér, a szolgabiróé évi 2400 korona fizetés és 300 korona lakbér. A pályázati kérvények, amely­hez a minősítés megszerzését igazoló okmányok csatolandók: főispánhoz cimzendők és folyó évi junius hó 4-én d. e. 10 óráig az alispánnál nyújtandók be. hírek. — Katonai áthelyezés. Lapunk multi számában irtuk meg, hogy Szepessy Kálmán százados és Kársa Kálmán főhadnagy a 10. honvéd gya­logezredből elhelyeztettek. Most érte­sülünk, hogy helyükre Székelyhídi Jó­zsef századost a kolozsvári 21-ik és Kanyó János hadnagyot a szabadkai 6-ik honvédgyalogezredből a 10-ik honvédgyalogezredhez városunkba át­helyezték. — Esküvő. Tóth István szerencsi ev. ref. tanító folyó hó 1-én esküdött örök hűséget Igaz Juliskának, Igaz József szerencsi ev. ref. lelkész leá­nyának. — A sárospataki főiskola és egy- liáztanáCB ügyeivel foglalkozott folyó hó 5-én a Miskolczon ülésező tisza- inneni ev. ref. egyházkerület. A Kun Bertalan ev. ref. püspök és Bernátli Elemér elnöklete alatt s az egyházi és világi előkelőségek részvételével megtartott közgyűlés előbb az egységes liturgia kérdését vette tárgyalás alá. A közgyűlés egy bizottságot válasz­tott, mely Fejes István elnöklete alatt az egységes liturgia tervezetét kidol­gozza s az őszi közgyűlés ‘elé ter­jeszti. Ezután a sárospataki egyház­tanács azon kérvényét tárgyalták, mely szerint helyezze a kerületi közgyűlés hatályon kívül a múlt közgyűlés azon

Next

/
Oldalképek
Tartalom