Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

ladó, — s ezért minden szüle, még önmegerőltetésével is, a tudományos pályára vezeti gyermekét, nem törődve az e téren régóta érezhető, és naponként fokozódó tultömöttséggel, (Helyeslés és tetszés) s többnyire csak azokból lesznek nem iparosok, kézművesek, kik a tudományos pályán a minimumot még segítséggel sem képesek elérni, vagy nincsenek abban az anyagi helyzetben, hogy a sok kiadást, hosszas várakozást igénylő tudományos pályán haladhassanak. Ezt a speciális magyar felfogást kell előbb leküzdenünk (Úgy van!) kiirtanunk és átéreznünk azt, hogy az iparos, kereskedő, kézműves képezi a nemzet gerincét (Helyes! Úgy van!) mert az dolgozza fel a nyers termékeket, az állít elő új értékeket. (Helyeslés és tetszés.) Csak ha vérünkbe megy át ez a meggyőződés, akkor fogunk nevelhetni elegendő számú intelligens magyar iparost s ekkor fogjuk fellendíthetni a magyar ipart (Zajos éljenzés) és pedig a fejlettség oly fokára, melylyel méltó helyet fogunk elfoglalni a világversenyben, amint azt elfoglaltuk a párisi világkiállítás alkalmával, hol először jelentünk meg a világ előtt teljes önállóságunkban. (Hosszan tartó éljenzés és tetszés.)

Agrárizmus és merkantilizmns.

Az előbb elmondottakból látszik, hogy mily szoros összeköttetésben áll a nyers termékeket produkáló magyar gazda érdeke, a terményeket értékesítő kereskedőnek s a nyersterményeket feldolgozó iparosnak érdekeivel. És mégis megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy a két irány képviselői napról-napra jobban távolodnak el egymástól, igyekezve mindenik a kormány hatalmát megnyerni saját céljai előmozdítására. Céljokat azonban se az egyik, se a másik irány képviselői elérni nem fogják. A kormány tudatában van annak, hogy első és legsürgürgősebb feladata az ország anyagi érdekeinek előmozdítása s hogy ez a cél nem az egyes irányok egyoldalúsága vagy egyoldalú támogatása, hanem a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem érdekeinek összhangzatos fejlesztése által érhető el. (Lelkes éljenzés) Ezt az álláspontot a kormány elnöke abban a progjamjában, melylyel helyét elfoglalta, megjelölte határozottan, a mely program nem agrárius s nem merkantilista, vagy ha úgy tetszik, mind a kettő, de nemesebb értelemben. (Tetszés és éljenzés) ezt a programot a kormány harmadfél évi működése alatt minden pontjában hűségesen beváltotta oly igazságossággal, hogy, mig a mezőgazdaság érdekében egyetlen kormány se tett annyit, mint a jelenlegi : addig a legerélyesebb akciót fejtette ki az iparfejlesztés terén s a legmelegebb támogatásban részesíti azt a társadalmi tevékenységet, mely a hazai iparpártolás terén megindult.

A mezőgazdaság érdekeinek támogatása tehát a kormány és pártjának programjával nemcsak nem ellenkezik, de annak egyik kiváló részét képezi — és én magam részéről nemzeti szerencsétlenségnek tartanám, ha e célból s e jelszó alatt uj politikai párt alakíttatván, úgy a képviselőház, mint a társadalom — mely igy is jóformán szét van tagolva — a politikai érdekképviselet alapján még több részre szakittatnék. (Élénk helyeslés és tetszés.)

(A tisztviselők helyzetének méltányos megjavítását szükségesnek vélvén erre vonatkozó fejtegetését e szavakkal fejezi be:)

A tisztviselők helyzete.

Meggyőződésem, hogy a fizetések a közép és alsó fokozatokban általában elégtelenek és hogy a segítésnek gyorsan kell történnie. Ezért tehát nem tartom elégségesnek, hogy az itt felmerülő szükséglet abból az összegből fedeztessék, amely az állások redukciója folytán felmarad, hanem gondoskodnia kell a kormánynak a javítás fedezetéről addig is, mig a redukció fokozatosan megtörténhetik. (Helyeslés.)

A szabadelvű párt.

Mielőtt beszédem befejezéséhez érnék, meg kell emlékeznem a pártról, a melyhez tartozni szerencsém van, annak jelen helyzetéről, jövő kilátásairól s a kebeléből alakult kormányról.

Az egyesülés pillanatától kezdve sokan, leginkább a párt kötelékein kívül állók, aggodalommal gondoltak arra a befolyásra, melyet a párt uj tagjai reakcionárius és agrárius irányban fognak gyakorolni a szabadelvű pártra és kormányra, és hogy az eltérő nézetek meg fogják bontani a párt egységét, megbénítják erejét. Hát se az egyik, se a másik aggodalom nem vált valóra. Igaz, hogy egyes részletkérdésekben a párt egyes tagjainak nézete eltérő ; de az világszerte elérhetetlen volt és elérhetlen lesz, hogy egy politikai pártnak minden tagja, minden kérdésben egyetértsen. (Úgy van ! Helyeslés.) Teljesen elégséges, ha a párt tagjai a főbb elvekre és a belpolitikai kérdésekre nézve egymással s a kebelökből alakult kormánynyal egy nézeten vannak. Már pedig az bizonyos, hogy a szabadelvű párt tagjai úgy a belpolitikai, mint a külpolitikai kérdések tekintetében egymással s a kormánynyal egyetértenek; az is kétségtelen, hogy a kormánynak minden intézkedését liberális felfogás jellemzi s e téren a párt tagjai részéről a Ieg- odaadóbb támogatást élvezi. A mely felfogással, ha a hangulatból ítélni Jehet, az általános közvélemény is egyetért s dogmájává téve, hogy szabadelvű irány s magyar állami és nemzeti politika ikertestvérek, s az uj választási rend adta függetlenségét arra fogja felhasználni, hogy az igazi liberalizmust vezesse diadalra minden vonalon (Hosszan tartó lelkes éljenzés és tetszés) visszakergetve sötét odúikba a reakció lovagjait bárminő páncélban (Helyeslés) bármily tetszetős jelszavak alatt lépjenek is ki a küzdőtérre. (Zajos, kitörő, lelkes éljenzés, helyes'és és tetszés.)

Ezeket a liberális elveket vallottam és követtem én is,mivel ez felel meg az én meggyőződésemnek s mivel a liberális párt s ennek elvei alapján működő kormány támogatására fogadtam el a megbizást, melyet soha másra nem használtam mint hazám, kerületem s mindazok önzetlen, buzgó támogatására a kik politika, felekezet, rangkülönbség nélkül hozzám fordultak s a mely megbízó levelet most a maga érintetlen tisztaságában hálatelt szívvel rendelkezésökre visszabocsájtom. (Hosszan tartó lelkes éljenzés, általános tetszés )

*

Beszámoló után két üdvözlő sürgönyt menesztettek ; az egyiket Széli Kálmán kormányelnökhöz, a másikat Podmaniczky Frigyes báróhoz, mint az országos szabadelvű párt elnökéhez Budapestre.

Ezekre a sürgönyökre érkezett válaszok: Miklósy István pártelnök urnák.

Sátoralj a-Uj holy.

Budapest, szept. 19. estveli 7 ó. 85 p.

Meleg hangú üdvözletükért fogadják mély köszönetemet. Működésemhez fűzött reményüket igyekszem valóra váltani-, de nehéz feladataim megoldásához az önök szives támogatását is kérem. Ennek biztos reményében küldöm legszívesebb viszontüd- vözletemet.

Széli.

Miklósy István úrnak, a Dókus-párt végrehajtóbizottsági elnökének.

Sátor alj a- Ujhely.

Hazafias üdvözletük szívélyes viszonzása mellett, nagy örömmel vesszük tudomásul, hogy elvtársaink egyakaratu lelkesedéssel ismét Dókus Ernőt, pártunknak e tevékeny, mindig megbízható és nagyérdemű tagját jelölték.

Podmaniczky pártelnök.

*

A beszámoló befejezése után az intelligens választópolgárság Dókus Ernő tiszteletére fényesen sikerült banketet rendezett az erre a célra átengedett és átalakított színházban és a mellette levő élkezőteremben d. u. 1 órakor.

Kétszáznál jóval többen vettek részt ezen a kedves alkalmon, közöttük Ujhely város és vidéke vezetőférfiainak, előkelőségének és polgárságának szine-java, számosán hölgyek is, kik a páholyokból szemlélték ezt az első »önköltséges« választási lakomát.

Harsány éljenzés zúgott fel, mikor Dókus Ernő a terembe lépett és Miklósy István párt- értekezleti elnök és Meczner Gyula nagybirtokos között helyet foglalt.

A harmadik fogásnál Miklósy emelkedett szólásra és lelkes íelköszöntőben éltette Dókus Ernőt, szép szavakkal méltatván érdemeit, a miket kerülete érdekeinek felkarolásával szerzett, a mik nagy népszerűségének legtermészetesebb alapját képezik és épp azért, mert maradandó alkotásokhoz, intézményekhez fűződnek, elévülhetetlen érdemek is maradnak. — Most Dókus Ernő, mint az igazi szabadelvüségnek tántoríthatatlan hive, emelkedett fel és mondott lendületes szép beszédet, éltetvén a választókerület közönségét. Meczner Gyula, a Vaskorona-rend lovagja, a közszeretetben élő Dókus családért és annak legifjabb sarjáért mondott nagy tetszéssel fogadott pohárköszöntőt,— a mit Dókus Gyula, mint a család legidősebbje, köszönt meg. Majd ismét Dókus Ernő emelkedett szólásra és szép szavakban a páholyokat ékesítő hölgyeket köszöntőbe fel. — Kozma Gedeon, szőllőskei ref. lelkész, szintén Dókus Ernő érdemeit méltató dikciót mondott.

A lelkes és vidám hangulatú lakomának délután 3 óra után volt vége.

*

Másnap, szept. 17-én, délben 20 tagból álló küldöttség kereste fel Dókus Ernőt legenyei kastélyában, a hol Miklósy István s.-a.-ujhelyi gk. esperes, mint a küldöttség szónoka, újra szép beszédben tolmácsolta a kerület szabadelvű párti választó közönségének változatlan érzelmeit, egyszersmind felkérte Dókus Ernőt, hogy a f. évi október hó 24-én kezdődő öt óv hosz- szára vállalja el ismét a kerület országos képviselőségét.

Dókus Ernő a jelöltséget elfogadván, mélyen meghatva kerületének ő iránta újra ily szépen megnyilatkozott bizalmától, programszerű kijelentéseket tartalmazó beszéddel felelt a küldöttségnek, biztosítván őket és küldőiket, hogy mint eddig volt, újabb megválasztatása esetén is törvényhozói munkásságán felül választókerülete vitális érdekeinek hű szolgálata lesz egyik szem elől sohasem tévesztendő kötelessége.

D. u. érkezett vissza Sátoralja-Ujhelybe Legényéből a küldöttség s a mint hire futott, hogy megbízatásában eredménynyel járt el, ki tűzték a trikolort, mely azóta hirdeti: „urbi et orbi,“ hogy:

Éljen Dókus Ernő !

fi t. vármegye gyűlésterméből.

A közérdeklődés ismét igen szép számban gyűjtötte egybe a vármegye atyáit Sátoralja- Ujhelybe, az ősi terembe, f. hó 17-én, mikor a törvényhatósági bizottság,a dolgok folyása szerint, első rendes közgyűlését tartotta az új főispán, Hadik Béla gróf; előlülése mellett.

Mintha egy kis parlament voltunk volna ennek a közgyűlésnek az első napján, mikor a szőnyegen forgott közdolgokhoz — a mint előbb Hadik Béla gróf főispán elparentálta a nemzet nagy halottjának, néhai való Szilágyi Dezsőnek emlékezetét — olyan sorrendben szólották hozzá a szónokok, mint szokás szólani a parlamentben, hogy t. i. a következő szónok az előtte szólott- nak volt logikus és kritikai folytatása, a legutolsó pedig valamennyi előtte szólottnak a rekapitulációja.

Hadik Béla gróf főispánt, a mint katonás pontossággal d. e. 10 órakor a terembe lépett, minden oldalról harsány éljenszó köszöntötte.

Elnöki szókét elfoglalván, a következő megnyitó beszédet mondotta:

Tekintetes Törvényhatósági Bizottsági

Első sorban őszinte tisztelettel üdvözlöm Önöket, a tekintetes törvényhatósági bizottságnak itt egybegyült tagjait. De nemcsak őszinte tisztelettel, hanem igaz örömmel is, mert hisz azon szép cél hozott bennünket ma össze, hogy e törvényhatóságnak érdekeit együttes munkával, tehetségeinkhez képest, minél hathatósabban előmozdítsuk. (Úgy van! úgy van !) Én részemről kijelentem, hogy mint egyik szerény munkás, minden tőlem telhetőt el fogok követni, hogy méltónak mutassam magamat az Önök által nekem előlegezett bizalomra és hogy — most már a cselekvésnek terén -— meggyőzzem Önöket székfoglaló beszédemben tett ígéreteimnek komolyságáról. (Éljen.) Teljes mértékben biztosíthatom Önöket, hogy csakugyan eltökélt szándékom, bármilyen erőmegfeszitésembe kerüljön is, Ígéreteimet az utolsó betűig a legbecsületesebben beváltani. (Hosszan tartó lelkes éljenzés.) Különben az Önök támogatásával és Önökkel együtt könnyű lesz a reám váró feladatnak megoldása. Adja az Ég, hogy így legyen! Adja az Ég, hogy siker koronázza fáradozásainkat!

A szép beszédet úgy honorálta a közgyűlés, hogy lelkesen megéljenezte.

Most felemelkedett főispáni székéből Hadik Béla gróf; példájára felkeltek mindnyájan, a jelenvoltak és a következő, igen hatásosan elmondott beszéddel szentelt emlékezetet a Szilágyi Dezső nevének, hírének, a nemzeti ügy szolgálatában dicsőséges életének :

És most, tekintetes Törvényhatósági Bizottság, egy mélyen lesújtó gyászesetet kell bejelentenem. Magyarországot nagy veszteség érte. Meghalt Szilágyi Dezső. Nagy remények, nagy várakozások dőltek vele sírba. Mert olyan férfiút ragadott ki vele a kérlelhetetlen halál az élők sorából, a ki minden fontosabb -politikai mozzanatnál — közvetve vagy közvetetlenül befolyva, — vezérszerepet vitt, kit az országnak minden válságosabb pillanatában — nagy tekintélye folytán — döntő szó illetett meg és a kinek nevéhez sok dicső alkotásnak emléke fűződik! A ki egész életén át a meggyőződésen alapuló, megalkuvást nem ismerő szabadelvüségnek tántoríthatatlan apostola volt és a kinek tiszta jelleme, óriási elméje és rendkívüli tudása előtt legelkeseredettebb ellenfelei is zászlót hajtottak. (Úgy van.) Egy magaslaton álló hatalmas tölgy volt ő, mely épen, mert a magasban állott, másnál jobban volt kitéve az idők változásainak. De büszkén dacolt szélvészszel, zivatarral, hisz’ tölgy volt, melyet hajlítani nem, csak törni lehet. Égy valódi lángoszlop volt, ki az önérdeket mindenkor leküzdeni tudó, igaz honszeretetnek melegét árasztotta maga körül és a ki ragyogó tehetségének fényével belevilágított nemzetünknek jövőjébe. A halál villáma lesújtotta a tölgyet, a halálmadár szárnycsattogtatásával kioltotta a lángoszlopot. És a gyásznak éjszakája borult a magyar nemzetre. Szilágyi Dezső meghalt! Lent porladozik most abban a földben, mely — a míg élt — szívének szeretetét egészen lekötve tartotta: a hazai, magyar földben. Szilágyi Dezsőt eltemettük, de alkotásainak és hatalmas egyéniségének emlékét hant el nem temetheti.

Indítványozom, hogy a- tekintetes Törvény- hatósági Bizottság Szilágyi Dezsőnek feledhetetlen emlékét megörökítve, legmélyebb gyászának jegyzőkönyvileg adjon kifejezést, és hozzátarto- Folytatás a II. mellékleten,