Zemplén, 1901. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-22 / 38. szám

9101. szeptember 22.

II. Melléklet a ..Zemplén' 38. számához.

zóiboz részvétiratot intézzen. (Helyeslés, hosz- szan tartó lellkes éljenzés.)

Mély meghatottság vett erőt a hallgatóságon, de egyszersmind felhangzott az éljen is, a mi az elösmerés nyilatkozata volt most az alkalmi beszéd formai szépségéért és a beszédnek szónoki nemes hévvel történt előadásáért.

E bevezetés után következett a napirend, melynek legelső tárgya volt a királyi meghivó- levél. (Formaszerüen lapunk mai számának első oldalán közöljük. — Szert.) A király levelét,melynek boritékán az ország nagy pecsétjének ostyába nyomott képe ékeskedik, s melyet őfelsége a király saját kezével irt alá, a Széli Kálmán sajátkezű ellenjegyzésével, Dókus Gyula cs. és kir. kamarás főjegyző állva olvasta fel. A jelenvoltak is mindnyájan állva hallgatták meg a király levelének felolvasását és igen lelkes, hosszantartó éljen zéssel feleltek rá.

A királyi levél sorainak felolvasása után következett a belügyi kir. minister ama körrendeletének felolvasása, melyben elvárja, sőt a törvény (1899 : XV. t.-c.) értelmében megköveteli, hogy a küszöbön levő országos képviselőválasztások előkészítésére és intézésére hivatott törvényes szervek, a maguk összességében mint egyenként is, mindent elkövetnek a választó polgárok szabad'akarat nyilvánulhatásának biztosítása és igy a tiszta választásoknak törvényes eszközlése érdekében. —- A felolvasott ministeri körrendeletét „örömmel és lelkesedéssel" fogadta a vármegye közönsége és Wiczmándy Ódon, Meczner Gyula id., Dókus Gyula, Láczay László dr. és Hammersberg Jenő bizottsági tagok felszólalásai után — bogy t. i. a választás-szabadságát és tisztaságát célzó törvény-rendelkezésekugyszintén e rendelkezések ellen tevőkre a törvényben kimért büntető határozatok minden módon és a lehető legszélesebb körben tudomására adassanak az orsz. képviselőket választó közönségnek — kiadták az alispánnak, mint a központi választmány elnökének, végrehajtás és szigorú ellenőrzés végett.

Következett a közmivelődésügyi l°/o-es vármegyei pótadónak megszavazása az 1902. év folyamára. A névszerint történt szavazásnak az lett az eredménye, hogy szavazott 86 bizottsági tag, mind igen-nel. A szavazás eredményének kihirdetése után Fejes István biz. tag, mint a magyar nyelvet és népnevelést Zemplén vármegyénk ben terjesztő egyesületnek első alelnöke, kért szót. Hálásan megköszönte a vármegye közönségének az egy akarattal hozott határozatot. A közönség érdeméül említette fel, hogy az egyesület intézménynyó erősödheti és alkotó tényezőjévé fejlődhetett a nemzeti közművelődésnek. Hál’ istennek — úgymond — ma már messze kiható eredményekre és alkotásokra mutathatunk. Csendes, zajtalan munkálkodásunk biztos mederben halad 'célja felé, mint a lassú viz, mely partot mos. Az egyesület máig már 12—14 kisdedóvó iskolát létesített és tart fenn- Az ezek révén elért hódítás, az állami hasonló iskolák szellemi eredményeivel összemérve, a közmivelődésügyi statisztikában 15%-el szerepel. Azon felül 40—50 felekezeti iskolának nyújthattunk segedelmet, adhattunk jutalmakat arra érdeme- sült tanítóknak, • jutalom könyveket az iskolás gyermekeknek. Szándékunk még kiterjeszteni és reá fordítani figyelmünket a népkönyvtárak ügyének felkarolására és arra is, hogy zengzetes magyar nyelvünkre lefordittassanak, még pedig ahhoz értő gondos figyelemmel, azok a népdalok is, melyeket még mindig tót és orosz nyelven vesz ajkára a nép és gyermeke. Erős hite és reménye, hogy ennek a vármegyének kulturális képe egészen más alakot fog majd magára ölteni; hogy központok képződnek, melyekből a környékre, a népre ki fog majd sugározni a magyar lélek heve, az egységes szellemű közmi- veltség, annyival is inkább, mert a népnek hő óhajtása mindenütt, hogy úgy legyen. (Éljenzés !) Egyet azonban sajnosán hoz tudomásúl, hogy

— valóban csodálatos — az állam csak csigalépésekkel jön segítségünkre és nem siet, mint kellene, gondozásába venni és tőlünk átvenni a közművelődés mezején feltört földeket s ekként hasznára fordítani az ingyen munkának érett gyümölcseit. Ismételve köszöni és jövendőre is kéri a magyarnyelvterjesztő egyesület számára a vármegye érdemes közönségének hathatós támogatását, — és kéri a közgyűlésen jelenlevőket, hogy ezeket az eszméket vigyék ki magukkal ebből az ősi teremből a közélet sik mezejére és ott hintegessék ezeknek az eszméknek magvait a szivekbe s ha ott megfogantak és begyökereztek: részesítsék a nemes plántát, a közmivelődés ügyét, erkölcsi hathatós támogatásban. (Éljenzés.)

Hadik Béla gróf főispán elismerést indítványoz az egyesületnek buzgó munkálkodásáért,

— mit is a közgyűlés helyesléssel fogadott és lelkes éljenzés közt szavazott meg.

Következett a vármegyei gondozásba és kezelésbe átvett, ezidőszerint 95,765 K. reális

értéket képviselő nagymihályi közkórháznak belgyógyászati szakaszsza! történendő kiegészítése és a főorvosi lakásnak megfelelő kiépítése céljából már megszavazott 42,700 K. törlesztéses kölcsön adóslevelének elfogadása és jóváhagyása. Az állandó választmány javaslatát elfogadta a közgyűlés; feljogosítván az alispánt, hogy az50 év alatt 5.37% kvótájában 2293 K. annuitással a napi ápolási dijak többletéből törlesztendő, külcsönátcserélós esetében 2o/0-es kártalanítással terhelendő adóslevelet aláírhassa, a kölcsönt a budapesti Magyar-Jelzálog-Hitel banktól ez évi okt. hó 1-ével felvehesse, illetve az építkezés céljára a benyújtandó kereseti kimutatások arányában folyósíthassa.

Az esküdtbirósági tagok névlajstromának kiigazítására hivatott felszólalási két küldöttségbe újra megválasztattak tagokul, a kik eddig voltak, és pedig az eperjesi kir. törvényszékhez, mint esküdtbirósághoz Csőke József dr., Bujá- novics Béla, Glanzaugh Miklós, Mauks Árpád, iVladár Emil és Zékány József; az újhelyihez pedig: Meczner Béla, Meczner Gyula, Szent- Györgyi Vilmos, Katinszky Geyza, Miklósy István, Thuránszky Zoltán dr., Ballagi Géza dr., Fejes István, Ferenczy Elek dr., Kincsessy Péter, Rosenthal Sándor és Kun Frigyes.

A községi és körjegyzők bankrót szélén .álló nyugdíjintézetének felkarolása még az 1899. évtől megajánlott évi 4000 K. (most már 12,000 K.) vármegyei hozzájárulás megszavazását — tekintettel a megsulyosodott közgazdasági helyzetre, mert hiszen több mint valószínű, hogy a törvényhatósági útadó is a f. évben 6%-ról 10°/0 ra fog emelkedni — Engel Jakab dr. és Moskovics \ Ervin dr. bizottsági tagok igen alapos hozzászólásai dacára is — a remélhetően jobb évekre elodázták.

Az 1902. évi közigazgatási és gyámügyi költségvetést változtatás nélkül elfogadta és a i belügyi kir. ministernek elfogadásra ajánlotta a közgyűlés.

Következett a vármegye általános állapotáról szóló alispáni jelentés, melyet nagy figyelemmel hallgatott elejétől végig, sőt hozzászólásokkal is kísért a közgyűlés. Legérdekesebb volt a jelentésnek az a része, mely a viravai gk. esperesi kerületnek hírhedt határozatát világította meg, hogy t. i. a csertészi gk. lelkész, Chanát Irén, indítványára egy „eltévelyedett gondolkozású“ többségi szavazattal a magyar nyelvet kibecsülni akarta a papi gyűlések jegyzőkönyveiből mikor a hazafias szellemű {csertészi volt gk. lelkész, Sztavróvszky Gyula (Isten nyugtassa!; indítványára a latin jegyző- könyvi nyelv helyett elfogadott, öt év szakadatlan gyakorlata szerint már nemcsak hivatalos jogot nyert, de meg is szeretett magyar nyelv helyébe a rutén nyelvet akarta adoptálni. A | közgyűlés teljes megnyugvással vette tudomásul, hogy az eperjesi gk. püspök, Vályi János dr., kinek egyházmegyéjéhez tartozik a viravai esperesség is, a famózus papi gyűlési határozattól egyházfőhatósági jóváhagyását megtagadta nemcsak, de egyszersmind, hogy hasonló inszinuációk ellen a viravai kerület papságának tévedését biztosítsa, Chanát Irén gk. plébános urat a papi gyűlések látogatásának kötelezettségétől felmentette (Közbeszólások : Ez a főispán eperjesi látogatásának a következése! Felkiáltások: éljen a püspök! éljen a főispán!!) — Megtudtuk továbbá az alispán jelentéséből, hogy a sztropkai járás Ínségeseinek közmunka kiszolgáltatására nyújtott 15,000 K. állami segedelem rendeltetésszerűen felhasználtatott. — Most Molnár István, nyug. főispán biz. tag, szólalt fel. Azon kezdette, hogy a vármegyebeli gk. klérusnak velünk szívben, nemzeti áspirációk- ban egyező hazafias érzületéről mondott elismerő szavakat, melyek lelkes éljenzést ébresztettek a hallgatóságban. Gratulált Hadik Béla gróf főispánnak és Vályi dr. püspöknek a szerencsés tapintathoz, hogy a „viravai nyolcak“ hazafiasság tekintetében aberrálló irányzatának bölcsen útját vágták. (Nagy éljenzés.) Foglalkozott azután hosszasabban az amerikai kivándorlás okaival s oda klonkudált, hogy bármily nagy anyagi áldozatok árán is a népnek itthon való megélhetését és boldogulását kell maradandóan biztosítani. (Helyeslés.) Végezetül, sajnálkozásának adván kifejezést, hogy Mailáth József gróf biz. tag, ösmert okokból, a mai közgyűlésen jelen nem lehetett, innen a zöld asztalok mellől felelt a nemes grófnak arra a tósztjára, melyben a fehér asztalok mellett, a főispáni installáció alkalmával, idegen vármegyék illusztris képviselőinek jelenlétében, az amerikai kivándorlásért a a felelősséget, egyébb okok közt, a rósz közigazgatásra hárította. „A gróf ur — úgymond — tévedett; mert a mi tisztviselőink miatt bizony egyetlen egy lélek elvesztése sem terheli lelkiismeretünket 1“

Sulyóvszky István biz. tag indítványa felett, hogy t. i. a vármegye közönsége adjon kifejezést megbotránkozásának a viravai kerület

gk. papságának pánszláv irányzatú határozatával szemben, Hadik Béla gróf főispán expiáló megegyezései után, hogy t. i. „az csak egy meggondolatlan kísérlet voít“... napirendre tért a közgyűlés.

Ezek során, az idő előrehaladván, annak kijelentésével, hogy másnap folytatva d. e. 9-kor kezdődik a tanácskozás, a közgyűlés déli 12 órakor berekesztetett és elnöki székéből éljenzések közt távozott a főispán.

Vármegyei ügyek.

Képviselői beszámoló és jelölés. And- rássy Tivadar gr , a tőke-terebesi választókerület volt országos képviselője — Írja levelezőnk — f. hó 16-án hívta össze a kerület választópolgárait Gálszécsre, hogy a most záródott országgyűlés történtéről és működéséről beszámoljonAz igen nagy számmal egybegyült választó- polgárok a kaszinó termeiben vártak Andrássy Tivadar grófra, ki az érte ment küldöttséggel megjelenvén, elmondotta beszámolóját.

Sajnálatos, hogy e remek, az egész közönségre nagy hatást gyakorolt beszédet gyorsíró hiányában szórul-szóra nem közölhetjük, de megpróbáljuk, hogy emlékezetután egyes lényegesebb pontjára rámutassunk.

Elsőben is az uj kormányalakulás előzményeit vázolta, rámutatva arra a szükségességre, mely ezt megteremtette. Jellemezte Széli Kálmán politikai egyéniségét. Beszélt a fúzióról, mint a mely üdvös volt a nemzetre. Előadta a múlt országgyűlés törvényalkotásait. Megemlékezett az igazi szabadelvüséget ért nagy csapásról, Szilágyi Dezső haláláról, szépen jellemezvén az ő egyéni kiválóságát. Itt rátért a szabadelvüség dicsőítésére. Szebb óda erről a felséges témáról alig hangzott még el a gálszécsi kaszinó termeiben. — A szabadelvüség megadta a nemes grófnak az alkalmat, hogy beszéljen a mai társadalom politikai helyzetéről. Elitélte a jelenséget, mely a nemzetet pártokra bontja. Itt katolikusok, ott protestánsok, itt keresztények, ott zsidók, itt agráriusok, ott merkantilisták küzdenek egymás ellen, holott még úgy is nehezen állhatunk meg, ha mind kezet fogunk. Az ily állapotokat a parlamentnek kell szanálnia. Kijelentette, hogy ő a közös vámterület hive, de csak addig, mig érdekeink nem csorbittatnak.

A jövő országgyűlés feladatait a gazdasági irány fogja jellemezni. Hangsúlyozta, hogy a kisgazdákat, a nemzet e gerincét, kell első sorban megmenteni. Egészségesnek látja azt az eszmét, melyet Horánszky vetett fel, hogy a kisgazdáknak adósságait állami tehermentes kölcsönnel kell konvertálni. Felkarolandónak tartja Hieronymy tervét is az alföldi csatornákra nézve. A szövetkezet eszméjét pártolja, de csak ha nincs felekezeti éle. A tisztviselők helyzetének javítására irányuló törekvést megszívlelendőnek tartja.

A beszéd minden részét zajosan helyeselte a közönség.

Ezek után a választópolgárok ítéletére apellált.

A választók nevében Molnár Béla dr. volt képviselő szólt. Beszédében — melyet viharos éljenzés követett, és a mi a jeles szónoknak is szólt — újból felajánlotta a választók nevében Andrássy Tivadar grófnak a jelöltséget.

A beszámoló után mintegy 209 teritékü közebéd volt a kaszinó termeiben.

Itt elsőben is Póíer Mihály, gálszécsi ev. ref. lelkész, adta meg Andrássy Tivadar gr. beszédjének arra a részére, melyben a nemzet pártokra bontásáról beszélt, a csattanó feleletet. Elmondta, hogy nálunk kasztrendszer, mely az embereket előítéletek, születés, vallás szerint osztályozza, soha sem volt. Itt már 48 előtt is könnyen léphetett át az egyén egyik osztályból a másikba, ha arra szorgalmával és tehetségével rászolgált. 48 óta pedig közfelfogássá érlelődött, hogy mindenki annyit ér, tartozzék ku- lömben bármely felekezethez vagy társadalmi osztályhoz, is a menyire méltó az ember névre, a mennyi hasznot hajt nemzete javára. Ez az emberi jogok sarkköve, ez a szabadelvüség sarktétele, ez a müveit államok haladásának a tengelye, a civilizációnak a titka. A szabadelvüség kipróbált bajnokaiért, az Andrássy-családért, kik már egy ezerév óta állanak a nemzeti és a szabadelvű ügy oltárai körül, mint a nemzet papjai különösen pedig Andrássy Tivadar grófért ivott.

A viharos éljennel jutalmazott beszéd után A ndrássy Tivadar gróf állott fel. Kiindult abból, hogy mint gyermek élénk fantáziával volt felruházva és ha a mezőn sétált, az égen tornyosuló felhőket holmi sárkányoknak vélte s mikor látta, hogy azokból termékeny eső hullt, látta be tévedését. így tévedt akkor is, mikor a külömböző pártok egymás elleni küzdelmétől úgy félt, mert im<? közelről látja, hogy ittakü-.