Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-25 / 70. szám
I í I 7 1939 MÄSCTDS 25. SZOMBAT KÖNYV-KULTÚRA Rutén - magyar népsirámok a Verhovináról A rutén irodalom dióhéjban ökörmező, 'március hó. — A lengyel határtól hazafelé, ökörmezőn ért el a különös, babonás ruszin éjszaka, a falusiak szívesen marasztaltak, ottmaradtam. Az egyik házban vidám népünnepélyt tartottak a ruszinok, megejtő varázzsal énekelték a bánatos ó-szláv dalokat, és a tréfás kolomej- kákat. Nem értettem szövegüket, de a dallam mélyen bevilágított a szegény hegyi nép életébe. Mit tudunk róluk? Van-e irodalmuk? Művészetük? A falu ottmaradt fiatal ruszin tanítója, aki elég jól,beszéli a magyar nyelvet, kezdett mesélni egyet- mást a ruszin nép irodalmáról, amelyről már eddig is tudtam valamit Bonkáló Sándor úttörő könyvéből (A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés; Felvidéki Tudományos Társaság kiadása. 1935.) A kárpátaljai rutén nép nyelve nem egységes, nincs kimondott irodalmi nyelve sem, mert ahány völgy, annyiféle település, annyiféle fajta és annyiféle tájszólás. A mély völgyekből igen nehéz átjutni a másikba. így nem csoda, ha a rutén nép legjobbjai, a háború után jelentkező írói és költői alkotó munka helyett inkább meddő nyelvi vitákra pazarolták tehetségüket. Megakadályozta az egységes irodalmi nyelv kialakulását a cseh impérium alatt kezdődő ukrán izgatás is. Ma már a tudomány véglegesen megállapította, hogy a rutének nem egységes nemzetként jöttek be Kárpátaljára, hanem a 13. Századtól kezdve bevándoroltak, vagy pedig legtöbbször behozták őket a vállalkozók a magyar földesurak megbízásából. Éppen egy kitűnő orosz tudós, A. Petrov professzor mondotta ki a döntő szentenciát: „A kárpáti oroszok politikai története csak illúzió, caak délibáb. Az illúziónak és az illúzió szülte képzelt hősöknek a jelen és a jövő szempontjából semmi haszna, semmi jelentősége... Ámde ez az álomkép nemcsak hazug és haszontalan, hanem káros is. Káros, mert meddő munkára kárhoztatja a kutatókat és káros, mert a múlt képzelt hősei elfedik a kutatók szeme elől az igazi kárpáti orosz hőst, a kárpáti orosz népet.” A rutén származású Bonkálö Sándor megállapította, hogy ez a szegény nép nem tud felmutatni olyan maradandó értékű irodalmi alkotást, amely a legmagasabb nívójú esztétikai követelményeknek megfelelne. Rutén irodalmi életről tehát nem beszélhetünk, a hatszázéves magyarországi rutén népi életnek gyér szellemi megnyilvánulásait a tudomány különböző korokra próbálja felosztani A beköltözés utáni évszázadokban a kárpátaljai ruténoknak csak közszükségleti írásai, egyházi használatra szánt könyvei voltak, amiket a kívülről behívott orosz papok írtak egyházi, vagyis ó-szláv nyelven. A kárpátaljai rutén parasztoknak a 16. századig nem volt se írójuk, se olvasójuk. Csak későbben, a tizenhetedik század táján indul meg az úgynevezett rutén irodalom, mikor a különböző szabadságharcok közös táborokba hozták össze a magyar és a ruszin népet. A török hódoltság idején az Alföld lakosságának egy része a törökök elől a Kárpátokba menekült, sok magyar család végleg ott is maradt és elruténosodott. A ruténség viszont sokat tanult a műveltebb magyaroktól. Még mélyebb és maradandóbb keveredés indult meg a két nép között a kuruc-labanc háborúk korában. Tudnivaló, hogy Rákóczi fejedelem szabadságzászlaja alatt sok máramarosi rutén küzdött. Számos rutén népdal ja- jongja még ma is dicső kurucok szomorú bukását: „Repül, repül, repül Páros sas felettünk, Szerelmes Istenünk! Mi less már belőlünk?” Másik nagy erjesztő mozgalom a kárpáti rutén irodalom kialakításában a reformáció volt. Az Erdély felől érkező protestantizmus szelleme hatni kezdett. Mára- marosban is, amely 1733-ig Erdélyhez tartozott. A rutének között ugyan kevés eredményt ért el a hittérítés, de a dolisnyán és a sárosi-szepesi ruténok átvették a reformátusoktól azt a tanítást, hogy a SzentVerhovinán Irta: Kumiatszlsyj Júlij Mily csodás a Verhovina, — mondod nékem cimborám. — Dal zengett ott álmaidban S ringatóztál iMlamán. Mosolyogtak a hegyormok, Meseország tűnt elénk, Vígan csengtek a kotompok, Selyemfűves volt a rét. Verhovinán én is jártam, jő pajtásom, cimborám, — Haj, de én csak könnyet láttam Harmatos hegy oldalán. Jajszót, átkot, síró sóhajt Hallottam én zúgni ott, Alleluja meg nem szólalt, Minden falu zokogott. Mily csodás a Verhovina — mondod nékem, cimborám. — Dal zengett ott álmaidban, Nekem meg a jaj csupán. N agykomj át, 193V) Verhovina alján írta: Simon Menyhért Ott élek én, ahol hagyet-völgyet Beborít a nyomor gyászos árnya S a gyűlölet vitustáncát járja. Ott élek én Kárpátok tövében, Nyolcféle nép vergődése között — Csoda-e, ha bánatom mély, örök? Csoda-e, Istent folyton kérdem: Jöhet ide embersors, megváltás? És a harcban lesz-e még megállás ? Csoda-e, ha elhomályosul itt A léleknek legfényesebb szeme S nem tükrözik csak vágyódás benne ? Vágy pihenni ősvadon ölében, Emberszót még messziről sem hallva. Szom jasan a szabad madárdáira. De itt talán még a madár is sír, — Zokognák a hegyek, völgyek, erdők, Sötétebbek, mint máshol a felhők. (Munkács, 1936.) írást és az imákat a nép nyelvén kell hirdetni. Minden rutén „batyikó”. (pa.p) készített magának evangéliummagyarázó könyvet rutén nyelven, hogy legyen miből prédikálnia. A batykók az ilyen könyveket átdolgozták saját falujuk élő nyelvére, megtűzdelve helyi példákkal, népmesékkel, babonákkal, népregékkel. Az Apostolok Cselekedeteinek a 16. század végén készült magyarázata az első munka, amelyet kárpátaljai ruténnyelyen írtak. A későbbi Sófalvi, Uglyai, Kalocsai és Nyágo- vai evangéliummagyarázatok szerzői gyakran felhasználják a hasonló tartalmú magyar postillákat is. Az Uglyai posülla rutén szerzője az utolsó ítélet lefolyását ismertetve, ezeket mondja: „Amikor Isten szent színe előtt leszünk, a király a szegény földműves mögött, a vezér a közkatona mögött, c földesúr a jobbágya mögött fog állani. Jaj, de nagy baj lesz az nekik, mikor a földi élet öröméből az örök szomorúságba kell átmenniük.” Az egyházi jellegű írások mellett hosz- szű ideig csak a népköltészetben élt a rutén nép szelleme. Gogoly lelkesedéssel írt a kárpátaljai ruténok népdalairól, amelyek igazi síremlékei a hegyekkel, erdőkkel, zúgó folyókkal és medvékkel küzdő népnek. A népdalok legkedveltebb tárgya a pásztorélet: „Már én öreg juhász vagyok, A tavaszt túl nem élem, Nem szól többé a kakuk sem A kosárnál már n<A kém... Lassan juhocskáim ott fönn a vágásban, Vén juhász vagyok már, Nem bírja a lábam...” A szegény rutén nép sokszor jobban szereti házi állatait, mint a gyerekét: „A mi házunk szomorú lett, Mert elpusztult a tehénke, ö volt a második anyánk, Ilát őt miért ne siratnánk.. Hosszú évtizedek némasága után a 19. század közepén vesz nagyobb lendületet a A jobbágy özvegye (Rutén népballada) Mikor építették fehér Makovicát, A szegény özvegyet robotba hajtottak. Az egyik vasárnap férjét eltemette, A másik vasárnap kisfiát megszülte, A harmadik héten munkába hajtották, Munkába hajtották, nyugodni nem hagyták. Az egyik kezében kisfiát tartotta, A másik kezével követ adogatta ... Követ adogatta és sírt keservesen ... fis sírt keservesen ... egy tavat keresett... „Ússzál te, fiacskáin ebben a mély vízben, Nem ismerted apád, ne ismerd anyád sem.’" Tufajosok Irta. Sáfáry László A háborút cs békét nagyurak csinálták, nem tudjuk, ki parancsolta nekik. Nekünk á tél parancsol, hogy nyáron fát úsztassunk a Tiszán, Most nem lehet, mert a fának is kéne útlevél. Nagy baj lesz ebből, mert nekünk a tél parancsol, hogy nyáron fát úsztassunk a Tiszán. (Felsőti szakát, 1935.) VERHOVINA Irta: Sáfáry László Vaszil gazda a Verhovinán, egy félholdja is van talán, kukoricát vetett bélé, és ha Istenke is úgy akarja, puliszka, télre bőven lesz az asztalán. Az Istenkének segítni kell, mert néha bántanak a hegyek. Az erdőszéli kalyibában kint lármáz éjszakánként Vaszil és a húrom nagyobbik gyérek. Ó, furcsa, szörnyű éjszalta! Puliszkáé álmot küldtek a hegyek. Ö, furcsa, szörnyű éjszaka! A kukoricán átgázolt egy vaddisznósereg. kárpátaljai rutén irodalom, mikor Duch- novics Alekszándr verseket, drámákat, imakönyveket, iskolakönyveket és pedagógiai műveket ír és szervezni, művelni kezdi a rutén népet, ő írta meg a ruszinok nemzeti himnui?zát: „Kárpátalja ruszin népem, Elég volt az alomból, Fölötted az ébredésre Hívó harang most kondul. Szabadon, békében Éljen ruszin népem.. .” Duhnovicsnak igen nagy érdemei vannak a ruszin műveltség és irodalom fejlesztése körül, tulajdonképpen az ő buzdítására kezdtek ruszin nyelven írni a költők, és ő alapította az első rutén könyvkiadóvállalatot. Megkezdett munkáját a ruszofü- irányzatúak kezdték elgáncsolni, annyira, hogy élete végén ő is hajlott már az orosz nyelvegység felé. A ruszofil írók és költők (Fenéik Jevhen, Uriel Meteor, Homicsko Nikolaj, Szaho Ernőén) azonban tél je sen hatástalanok voltak a rutén nép körében, egyszerűen azért, mert a nép nem értette meg az orosz nyelvű munkákat. A világi háború után éles harc dühöngött a nagyi orosz és az ukrán irányzat között, a ni-* tén népi nyelv minden felsőbb támogatás nélkül csupán védelemre rendezkedett be. Legtehetségesebb költője a rutén népies irányzatnak Borsos-Kumjatszkij Julij (1905-ben született), sokat tanult a mai gyár költőktől. Mérhetetlen szerelemmel dalolja szegény népének szenvedéseit és örömeit. Az „éhség földjének” nevezi Kán pátalját, ahol az ő letiport, megalázott népe csak bánatot vet és könnyet arat; ,ßz{ a föld, hol tanyát vert az éhség, 8 égig ér a siralom, Hol azt sem tudják, mi a jó reménység, Mert nem nő mds, csak sírhalom.” A „csodák hazája” című vers. gyűjteménye, amelynek egyik legszebb költeményét soraink közt teljes egészében bemutatjuk, megérdemelné, hogy kitűnő költőink — esetleg tolmácsok segítségével — magyarul is kiadnák. Kumjatszkij versei igen mély szimbolikát rejtenek: ,.A hegyekben elhervadnak a liliomok. A halál lekaszálja a virágot. \Maga Krisztus is sír a hegyek közt.” Verseiben haraggal fordul a Ruténföld cseh zsoldosai ellen, akik dúsan lakmároznak, míg a szegény rutén, parasztoknak puliszkájuk sincs. Nem ismerjük elég világosan a kárpátaljai rutén-kérdést, azonban véleményünk: szerint és a népét szerető rutén tanítók elbeszélése nyomán a kárpátaljai ni tea irodalom csak akkor tud majd szerved életet kialakítani, ha a költők és írók a népdalból indulnak ki, annak a népnek a dalaiból, amelyet a verhovinai táj, a Latorca, Talahor, Tarac, Nagy-Ag és a Felső- Tisza-völgyek, minden más ország szláv- fajtáitól sajátosan elkülönítettek és sorsa, múltja és jövője szorosan egybefűzött alföldi testvérnemzetével, a magyar- néppel. Hogy ennek a tájnak, és a kárpátaljai sorsnak mennyire mélyen elhatározó közös jellegei vannak, bizonyításra bemutatunk néhány verset kárpátaljai magyar és rutén költőktől. Sáfáry László, Simon Menyhért és Kumjatszkij, mindhárman közös vonásait színezik ki lírájukban a közös tárgynak: Éhség Földjének, a Verhoviuá- nak. Hősi naptár 1915, március 26. 1915 március 26-án a soproni 76. gyalogfolytatta a felső Szán környéki Sztolyi tető ellen megindított támadását, de a nagy hóviharban és a folyton megismétlődő orosz ellentámadások miatt csak igen lassan jutott előbbre. A kárpáti arcvonalon egyébként ezen a napon nagyjában nyugalom volt, mely alatt nagyobbarányú átcsoportosítások történtek. * Lasdnyi István, volt lugosi 8. honvéd tábori ágyusezredbeli szakaszvezetö, a világháború eleje óta ismételten tanúsított vitéz magatartásán felül, különösen a március 28-án vívott harc alatt tűnt ki, amikor ugyanis a minduntalan széjjellött távbeszélő-vezetékek, a rajvonalban fekvő tisztek Ovo figyelmeztetései dacára az oroszok legélénkebb tűsében példás hidegvérrel kijavította, majd a védelmi vonal kiürítése után visszahagyott táv- beszélöállomás és vezetékek anyagát még as éjjel folyamán egymaga megmentette. Kiválóan derék és vitéz magatartásáért, mellyel az ütege számára éppen a, megmentett vezetékanyag révén a másnapi tűz vezetését lehetővé tette, a 2. oszályú ezüst vitézség! éremmel tünteték ki. * 1917. A volt budapesti 4. hegyi tüzérezred 1. tarackos ütege ezen a napon a Palesztinái Glwsg-nál az üteg ellen túlerővel támadó angol lovassággal szemben hősiesen megállotta helyét, amennyiben az utolsó lövésig kartács- tíizzel védekezett, amikor pedig a lőszer elfogyott, karabéllyal és kézigránátokkal vette fel a harcot. A közelharcban azután magyar tüzéreink csakhamar felülkerekedtek és utat vágva ma guknak, vitézül harcolva, kikerültek szorult helyzetükből. Az üteg eme derekas magatartását az elöljáró német parancsnokságok őszinte elismeréssel vették tudomásul. 1935, március SÍ. Ezen a nápon foglalta el a volt íl honvéd lovashadosztály lövészosztálya a Bánfától északra lévő határvidéken fekvő Wysota magaslatot. Ez alkalommal különösen kitűnt a lövészosztály géppuskásosztaga, mely a dandárparancsnokságtól ezért külön írásbeli dicséretet is kapott. (S zolyv a, 1935.) l!il!IOíiiíi!niUi!!lí!ll!!!l!!IS!nn[!!l!íüíl!!!l!lllllilü!I!iiiilli!!iimíl9
