Felvidéki Magyar Hirlap, 1939. március (2. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-25 / 70. szám
Wid eJici 1939 MÁRCIUS 25. SZOMBAT Hiúság — férfi a neved... Őszinte vallomások a díváikéieskedölöl és a szabóktól, akik az urakat öltöztetik-A ö TEEPIPEta» Nőt a tolláról, férfit a ruhájáról lehet megismerni. Az öltözködés terén ilyesféleképpen lehetne megfogalmazni az emberismeretre vonatkozó szólásmondást. A hölgyek ugyanis egy kalaptollal is ki tudják fejezni egyéniségüket, a férfi egyéniségét azonban egész ruházatának összessége árulja el. Pedig a férfidivat terén nincsenek olyan szélsőségek, mint a női divatban. A szövetek színe a fekete, a kék, szürke, a zöld és a barna variációiból áll, legfeljebb egy fehér nyári ruháról lehet még szó. Hasonlószínűek a kalapok, kabátok, cipőszínekben sem tobzódhat a férfidivat: fekete, sárga, barna és fehér. A színek szűk határai látszólag uniformizálják a férfidivatot és mégis — nem is kell hozzá túlságosan gyakorlott szem — az első percben a külső alapján meg lehet állapítani az illetőnek egyéniségét. Nem számít, hogy pénztárcája mennyire töMinderről egy férfi divatszalonban esik szó. A szalon a Belváros kellős közepén van. A belvárosi szalonban a szó szoros étrelmében egymásnak adják a kilincset a „kuncsaftok.” Érdekes, hogy míg a kereskedőnek vevői, az orvosnak betegei, az ügyvédnek ügyfelei vannak, addig a szabónak minden magyarosító irányzat ellenére a megrendelői: kuncsaftok. Ezek a „kuncsaftok” nem mágnások é3 nem is dúsgazdag emberek. A jól kereső polgári osztály tagjai. Most ketten jöttek, éppen próbálni. Miközben az egyik próbál, a másik tanácsokat ad a férfi ruhaszalon fiatal tulajdonosának: : — Itt a vállbán egy kicsit emelni kell, •— jelenti ki határozottan. A cégfőnök helyeslőén bólint, a szabász szintén, mindenki meghajlik a kuncsaft szabótudománya előtt, csak amikor elmegy, akkor villan össze a szemük mosolyogva, hiszen a ruhát éppen akkor rontanák el, ha emelnék a vállbán. A megrendelő szénbányaigazgató. Nem olyan foglalkozás, amely a szabósággal túlságosan rokonszakma lenne. — Érdekes, — mondja a cégtulajdonos, — hogy a férfiak legnagyobb része úgy tesz, mintha értene a mesterséghez. Igaz. hogy a nők is így tesznek, de a hölgyek valóban értenek is az öltözködéshez és a legtöbbször találó a megjegyzésük. Az iránt érdeklődünk, hogy a tapasztalat szerint a férfiak, vagy a nők hiúbbak-e? — Kétségkívül — a férfiak! — hangzik a megfelebbezhetetlen ítélet, azzal a kü- lnbséggel, hogy a férfiak ezt nem ismerik be. Csak rájuk kell nézni, miközben a tükör előtt próbálnak. A szabóműhely tükre előtt a hajlotthátú fiatalember is bonvi- ván-magatartást ölt, az enyhe pocakos nagy lélegzetet vesz, hogy mellkasa domborodjék ki inkább. Hiába kéri őket a szabó, hogy csak a normális, megszokott testtarásban maradjanak, hiszen a ruhát nem behúzott rekeszizmokkal és felfújt tüdővel fogják viselni, nem használ semmit. A. férfi hiú, hiúbb, mint a nő, csak tagadja, még pedig nemcsak szóban, hanem viselkedésben is. — Nem mintha hiú lennék, — szoktak mentegetőzni, — csak éppen a rend kedvéért jegyzem meg, —- teszik meg kifogásukat. Ha vállbán kitömetik, kivattáztat- ják a ruhát, akkor nem azt mondják, hogy kérem, nekem nyeszlett vállam van, hanem azt mondják, egyik barátom most jött Angliából. Ő hozta hírül, hogy ez a legújabb divat. Néha ilyen különös kérdéssel állnak elő: — Mondja kérem, miért nem tudnak a magyar szabók olyan jóállású ruhákat varrni, mint például az angolok? A szalon tulajdonosa ilyenkor ötöl- hatol, mindent mond, csak az igazat nem: az igazat, amit nekünk elárul: — A magyar férfiak tizedrészt sem sportolnak annyit, mint az angolok. S miközben ezt mondia, megjelenik a szalonban egv közismert n*><zvvé!lalk'-zó 22 éves fia. Igazán nem üdítő jelenség, hajlott a háta, horpadt a melle s egéoz magatartása olyan hanyag, hogyha az mött. Az ízléses ember az olcsóbb szövetek közül is ki tudja választani a legmegfelelőbbet, míg a gazdag, de kultúrátlan férfi ugyanakkor, amikor ötven pengőt ád a szövet méteréért, a legszerencsétlenebbül éppen azt választja, ami a barnák között is a legcsúnyább barna. Nem is beszélünk a ruházat többi részéről, különösen a nyakkendőről. A nyakkendőről, amely végérvényesen elárul mindent. Szövetet, cipőt, fehérneműt, mindent vásárolhat a gazdag, de kulturátlan ember, a jóízlésű kereskedő tanácsára hallgatva, ami megóvja az ízlésbeli kilengésektől, de a nyakkendő kiválasztását minden férfi a maga legbensőbb ügyének tekinti. Ebbe nem enged beleszólást senkinek. És hiába a ruha csinos anyaga, az ügyes szabás, a nyakkendő alkalomadtán ordítva rikolja: — Ez vagyok én! ember nem látná, milyen finom a ruhájának kelméje, azt hihetnők, hogy egy ál- lásnélkül kereskedősegéd. Az elegáns férfinek — meg kell nőni — Mindenki szeretne szép és daliás lenni, — folytatja a főnök, — de a szépséget és daliásságot tőlünk várják. Nem mondom, a szabóművészet sok minedenen javíthat, sok mindent elpalástolhat, de az alapvető hiányoságokat nem tüntetheti el. Tessék az Uraknak sportolni, tessék az izmokra vigyázni és tessen az uraknak — itt elmosolyodik — megnőni. Természetes, hogy a magasnövésű, kisportolt angol férfin a ruha jobban áll, mint a mi közép-, vagy alacsonynövésű, rossztest- tartású férfiáinkon. Nem elég, hogy ha a szabó kitűnő, az alaknak is megfelelőnek kell lenni. Ebben a tekintetben azonban javul az irányzat, mert a fiatalok között egyre nagyobb tért hódít a sport. Megkérjük a cégtulajdonost, hogy most már mondjon jót is a „kuncsaftokról.” — Kérem, nagy örömmel, — mondja. — Uraink, szeretnek jól öltözni, szeretik, nagyon szeretik a finom anyagot, értékelik a jó hozzávalót, a szabást és ami fő, rendesen fizetnek is. Kétezer pengős ruQa — Igen, igen, csak kasszamunkát csinálunk, — bizonygatja hitetlenkedő vonásaink láttán. — Egy angol szövetből készült ruha 200—300 pengő. Azelőtt több volt, de ma erős a verseny, le kellett szállni az árakkal. Egy olaszországi szabóüzletet említ, ahol egy ruha csináltatása a mi pénzünkben kétezer pengőbe kerül. Ennyit fizetett ott a walesi herceg is. A férfiruházkodás költséges valami, költségesebb, mint a női ruházkodás, különösen, ha valaki megfogadja a jól öltözködő polgárember divatkódexének azt a paragrafusát, amely szerint minden szezonra négy-öt ruhával kell rendelkeznie, zsaketten, szmokingon, frakkon és egyéb alkalmi ruhákon kívül. Ez még akkor is tekintélyes összeg, sőt egy kis vagyon, hanem is került egy-egy darab — kétezer pengőbe. Búcsúzóul még egy érdekes típusról hallunk, még pedig véletlen következtében. Kegyelmes asszony érkezett a szalonba, hogy férje számára ruhát rendeljen. A kegyelmes úr, aki egy igen nagy vállalat élén áll, részben nem hiú, részben nincs annyi ideje, hogy ruházkodásával törődjék. A kegyelmes asszony választ anyagot, fazont s majd megtelefonálja, mikor lesz tíz perc ideje, hogy próbáljon. Elbúcsúztunk a férfiruha-szalon tulajdonosától és ellátogattunk egy jónevű belvárosi szabóműhelybe, ahol a mester négy segéddel és pár imassal dolgozik. Az információ körülbelül ugyanaz volt, mint a szalonban, azzal a kü'önbséggrl. hogy a szabóműhelybsn dolgoztató urak 160 pengőnél nem igen fizetnek többet egy ruháért s hogv a műhely kuncsaftjai, ha tekintélyes emberek is, m4g som rendelkeznek húszegynéhány rend ruhával. Nagyon örülnek, ha szekrényükben minden szezon számára leakaszthatnak két rend ruhát. És volt még egy különbség; nevezetesen az, hogy nem minden kuncsaft — készpénzfizető közöttük. A legnagyobb része havonkint törleszt, de akad olyan is, aki tekintet nélkül, akkor is fizet részletet, ha nem csináltat éppen ruhát, viszont ennek a számára nem gond, ha új ruha kell. Sétánkat egy körúti versenyszabóságnál fejeztük be, amiben, őszintén szólva, nem sok örömünk telt. Itt természetesen Ébred a város ... Mikor aludt el? Ki mondhatná meg? Mikor ébred? Ki tudja? • A pihenés olyan észrevétlenül terült el fölötte, mint amilyen észrevétlenül veszi fel újra munkáját. A kapunyitás korántsem jelenti, hogy már felébredt, amint a kapuzárás nem azt mondja: már lefeküdt. Két órakor azonban zárnak a kávéházak s most már csak a lumpok lumpjai mulatnak a bárokban, amelyeknek talán azért nincsenek ablakaik, hogy a vendégek ne ijedhessenek meg a hajnal derengésétől A forgalmi rendőr már este kilenckor elhagyta posztját, most már csak a gyalogjárón sétálnak, mintha semmi dolguk sem volna. Pedig van. Bekukkantanak az üzletek kirakatán, megnézik a redőnyök lakatját: nincs-e hívatlan vendég odabent? Egy-egy kapualj homályába lépve szemmel tartják az utcát s a garázda ember előtt olyan váratlanul jelennek meg, mint valami csoda. — Na barátom, oszlás, oszlás! — szól rá kedélyesen a kapualj homályából előtűnő rendőr. Igen ám, ha ez könnyen menne. Emberünk szinte görcsösen öleli a gázlámpát, a világnak ezt az egyetlen fix pontját, amelyre Archimedes szerencsére nem gondolt, különben kimozdította volna a világot sarkaiból. A részeg ember érzi, hogy nem „oszolhat”. Időt akar nyerni, tehát kedélyeskedik. — Biztos úr! — nyújtja egyik kezét a rendőr felé — ne haragudjon rám! Legyünk jóba. A rendőr elmosolyodik. — Rendben van. „A többit majd levélben” — teszi hozzá már pesties argóval. Ez meglepi a részeget. Gondolkozik, végre diadalmasan kisüti: A biztos űr levelet ír nekem ? Nem lehet, hiszen nem is tudja a címem! A rendőr elneveti magát és felhasználja a kellő lélektani pillanatot; — Igaza van. Hát hol lakik? A részeg büszkén kiböki címét. A rendőr int a taxinak, beülteti emberét és küldi haza. — Most már írhat, ha akar! — kiált búcsúzót a másik és az utca egy éjszakai hanggal megcsendesedett. Persze nem mindig megy a dolog ilyen simán. Az éjszaka azonban lassan véget ér, amit bizonyít, hogy a kucséberek, a virág- árús asszonyok hazafelé tartanak. A cigányok elmentek már az utolsó villamossal. És' most következik a város ébredésének legszebb jelenete; a pirkadás. Különösen nyáron. Ilyenkor Budapest a tündérekkel játszik. Álombéli várossá alakul a sejtjelmes hanjali ködben, amely mesebeli palotává varázsol kopott épületeket, végtelen horizontot setejt a liget mögött, megszépít mindent. A kihalt utcák ragyogó tisztáknak tűnnek, pedig még nem is söpörtek, az ablakokon sejtelmesen libbennek a függönyök. A földszinti lakásokból szabályos lélegzetvételek hallatszanak. Most, most igazán alszanak az emberek, pedig már voltaképpen reggel van. A madarak megkezdik pittyegésüket és friss illatokkal tölti meg az utcákat, lakásokat a hajnali szellő. A vár ilyenkor olyan fantasztikusan szép, a víz olyan sejtelmesen hallgatag, mint soha máskor. Ezért a látványért még felkelni is érdemes. A Keleti pályaudvarnál a posta ívlámpája haldoklik a hajnal fényében és útnak indul az első járat. Kinyílik a pályaudvar is, ahová betólul- nak azok, akik éjfélkor a padokra szorulnak ki. Most folytatják alvásukat. A főkapun pedig ömlik ki a nép. Kosarak, kosarak, batyuk és megint kosarak. Parasztasszonyok hozzák piacra a tojást, a baromfit. A kofák, vagy meghatalmazott képviselőik lépten-nyomon megállítják őket. Mit has menyecske? Mit árul öreg- mama? Hadarják a küósrrmokat, az árakat és kalauzolják is őket mindjárt a standra. A Rákóczl-úton, a Körúton megindul az éppen az olcsóság miait a ruhának meg- varrása, szabása közel sem járhat a bel-» városi szabók munkájához, az anyag kevésbé jó, a hozzávaló értháföen gyengébb. Elvégre hatvan pengőért nem adhatnak jobbat s nem lehet csodálni, ha a ruha rövid viselés után úgy fest, mintha már ötéves lenne. Az elsőrangú ruha viszont akkor sem hat vadonatújnak, ha új, viszont újnak hat akkor is, ha már régi. első villamos. Zúgva rohan végig az úttesten, mintha ő is pihent volna a remisben, a villamosok hálószobájában. Csilingelősük behallatszik az elsötétített szobákba, de nem ébreszt fel senkit. Az utca zaját megszokta a városi ember. Kutyaugatás, vagy kukorékolás ellen bizonyára panaszt tenne. A gyalogjáró mellett megjelenik az. első utcaseprő. Sepri a hulladékot, amit éjszaka, a szörnyű tankokként ható köz- tisztasági gépek az úttest szilére sodortak és parkokban, a Szigeten munkára vetköződik a kertész, földmunkás és bevágja ásóját a földbe. Brumm — repül fel az első üzlet redőnye: a pálinkásboltté. Egy-egy hörpin- tássel gyújt be a gyomorba a friss levegőben borzongó munkás és sörért áll a pult mellé a lump, akinek egyszer mégis csak haza kell menni. Most hosszú, hosszú rajok indulnak meg Zugló, Kispest, Újpest felől. A munka hadserege vonul be a városba. Kezükben táska, benne az ebéd. Keveset beszélnek, még nyomottak az alvástól. Köztük egy- egy színes sapkás, félcipős leányka. Nem irodakisasszony, talán manikűrös, vagy rátarti gyárilány. Az asszonyok, a kendőbe, kopott kabátba burkolt munkásasszonyok szólnak róla valamit, nem nagyon hízelgőt, de a férfiszemek közömbösen siklanak le róla. Ilyenkor, reggel, nem hat a csín, sem a festék. Arra a feltűrt gallérú, lakkcipőjű úrra azonban vetnek egy pillantást, aki borgőzösen, nagy barátságában még szól is hozzájuk. Úgy néznek rá, hogy más szégyelli el magát a lump helyett. Bántó, bár nem logikátlan ellentét. Kinyílnak a kapuk. A viciné gyűrött arccal, kócosán, porfelhőket zúdít a friss levegőbe, férje a szemeteskosarat cipeli. Savanyú hulladékszag terjeng. Búg a gyárak kürtje. Haragos, fekete füstje gomolyogva jelzi, hogy a kazán frissen tömve már csillogó szénnel. A gép energiája, az ember erejét várja. A munkássorok lépte meggyorsul. Még nincs késő, ez csak az első búgás, de azégt mégis ... ösztön gyorsítja lépéseiket. Brumm, brumm! Most már az összes boltok felhúzzák redőnyüket, a fürge borbélyinas sepri a padlót, a fűszeresinas nyolcasokat rajzol vízzel a bolt előtt és a boltban, a reggeli levegő helyet cserél az éjszakaival. Sorra áll meg boltról-boltra a jegeskocsi és hatalmas döngéssel ér földet a kanna tej. Ebből a döngésből egyébként kijutott a város éjszakájának is, amikor az első kocsi megjelent. Mert azt, hogy a tejeskannát milyen tapintatosan tegyék le a boltajtó elé, azt nem írja elő semmiféle csendrendelet. Most már dönghet, ahogv akar, a város ébred, már mosakszik, öltözik, már szólnak a vekkerórák, a nagyváros gépkakasai, már indulót harsog a rádió. A reggeli torna bevezetője ez. A mozdulatok fürgébbek lesznek, az arcok vidámabbak, az élet lüktetése gyorsul. A kapu előtt megjelenik a kézikocsi. Szegény család költözik, kora reggel, Pestszenterzscbetre menenk. Dél lesz, mire kiérnek. Hét órakor megjelenik posztján a karszalagos forgalmi rendőr. Kigyullad a kereszteződések nappali, vörös és zöld szeme s utána evyre sűrűbb rajokban ömlik az utcára sok gverek. Iskolásgyerek. A villamosok zsúfolásig telnek, az ablakokból kávéillat árad. Nyolc óra. Már iár a postás, már minden jár, minden lélegzik, él. Csönget a szemetes, kongat a házmester, hogv félórára elzárják a vizet, szitkozódik a háziasszony, how a zsemlét vagy nem hozták, vagy ellopták megint. Az ablakokban megjelennek a porrongyok, mintha lobo- gásukkal az éjszakákat búcsúztatnák. Kilenc órakor már úgy zakatol az élet, mintha dél lenne. A világváros ébredésének szimfóniája véget ért. Az átmenetet halk surranás, diszkrét tülkölés Menti. A bank palotája e’é most gördült a vezérigazgató úr autója. Ami ezután van már, a- már valósággal a nappal: a gonddal, sietéssel, erőfeszí- t'ss-d teli nappal, az únott, a megszokott, a diadalmas nappal, maga az Élet... Nem minifia Qiú lennék . . . Oiada p e st ébredhe
