Felsőmagyarországi Hirlap, 1910. január-június (13. évfolyam, 3-51. szám)
1910-02-09 / 12. szám
Sátoraljaújhely, 1910. Szreda, február 9. POLITIKAI ÚJSÁG. Tizenharmadik évfolyam. 12. szám. Megjelen minden szerdán és szombaton este. LAPVEZÉR: Előfizetési ár: Kéziratokat vissza nem adunk. POLITIKAI FŐMUNKATÁRS: Egész évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyed évre 2 korona 50 fiilér. Egyes szám ára 10 fillér Hirdetéseket a legjutányosabb árban közliin Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 2. Kiadóhivatal: Landesmann Miksa és Társánál. MATOLAI ETELE. Dr. BÚZA BARNA. Harc az igazságért Irta: Búza Barna. Amig megadunk mindent, amit az örökké éhes, falánk Ausztria követel tőlünk s a nemzet számára nem kérünk semmit, addig lehet rend és nyugalom nálunk is. Mihelyt csak egy hajszálnyit akarunk megvalósítani a nemzet jogaiból: rögtön felfordul minden. Mert minden megtörténhetik a világon, galagonyabokron őszi ba rack teremthet, kopár kősziklából forrás fakadhat, csak egy lehetetlenség, az, hogy a magyar nemzet törvényes jogai, jogos érdekei érvényesüljenek. Most itt van megint a felfordulás. Jött-ment silány darabontnépség ül a miniszteri síékekben. Lelkiismeretlen emberek, notórius panamisták, cégéres önérdekhaj- szolók, akiknek bizalmatlanságot szavazott az országgyűlés s akiknek ezért törvény és tisztesség szerint vagy le kellett volna rögtön mondaniok, vagy feloszlatniok azonnal a képviselőházat. Egyiket se csinálták, hanem leszavazva is helyükön maradtak s világos törvény megsértésével elnapolták az országgyűlést, Megint exlex van, megint akadozik az ország igazgatása, megint meg van bénulva a törvény- hozás működése. Miért ? Mert merészeltük követelni, hogy amit törvény biztosit a szá munkra, amit külön szerződésben megfizettünk, amire esküt tett a király, azt meg is kapjuk, az önálló magyar jegybankot felállíthassuk. Követeltük, kitartottunk mellette, nem hódoltunk be az osztrák érdekeknek, hát most újra felfordult a világ. Jogunk van hozzá, szükségünk van rá, mégis azt kiáltja a császár, hogy nem! De nem csak az önálló bankot tagadja meg. Hiszen Kos- suthék már hajlandók voltak azt elhalasztani s egyéb, sokkal csekélyebb dolgokat kértek csak helyette. Arra is az volt a császári válasz : n e m! Es kértek Andrássyék más irányban, katonai téren valamit a nemzet számára, valami csekély magyar századnyelvet, meg még egypár apróságot. Igazán parányi dolgok, a koldusnak több alamizsnát dob néha a hatalmas császár. De magyarok kérték, tehát erre is csak az volt a császár felelete: n e m 1 Nem, nem és nem! Ha egy jó szót kérsz, ha egy gombostűt kérsz, ha egy irgalmas pillantást kérsz, Bécsből akkor is csak azt felelik rá: nem! Semmit nem kap ez a szerencsétlen, kizsarolt nemzet, semmit, ami nyomorúságából kisegiten j, ami az anyagi fejlődés utján előre vinné. Ellenben követelnek tőle mindent: fizessen százmilliókat hadihajókra, boszniai annekszióra, szerb háborúra, adjon katonát, emelje fel a hadsereg létszámát s ezt mind sürgősen tegye meg, mert nem várhat a császár ő felsége. Ennyit akar csak Khuen-Héder- váry Károiy. Es választást fog rendelni, hogy a nemzetet megkérdezze : bele egyezik-é mindezekbe ? Mert ez lesz az igazi kérdés. Ok úgy fogják feltenni : békét akar-é a nemzet, vagy harcot? De a béke a teljes meghódolást jelenti. Vagyis afelől kell a nemzetnek szavaznia : belenyugszik é, hogy ő mindent megadjon, amit a császár tőle kövelel és ne kapjon egy hajszálnyit se abból, amit szentesített törvények biztosítanak szamára ? A között kell választania; az történjék-e, amit a nemzet akar, vagy amit a császár parancsol? No hát, hogy kényszerűségből, szuronyok hatalma alatt nyögve eltűri egy nemzet azt, hogy ne az ő akarata érvényesüljön az ő országában, hanem egy ellenséges zsarnok akarat : azt meg tudom érteni. De hogy egy nemzet választáson, szabad szavazatával szentesítse azt, hogy ne az történjék, ami az ő akarata, az ő érdeke, hanem idegen érdek, császári akarat uralkodjék: az erkölcsi lehetetlenség. Olyan mélyre nem sülyedhet egy nemzet, hogy ezt megszavazhassa. A bank felől gondolkozhatunk akárhogy. De abban nem lehet eltérés köztünk, hogy Magyarországon csak a nemzeti többségnek a parlamentben kifejezésre jutó akarata érvényesülhet. Es én szeretnék a szeme közé.nézni annak a magyar embernek, akinek az a kívánsága, hogy az ő hazájában ne a nemzet akarata, de a császár akarata valósuljon! Kutyákkal nem bánik úgy a gazdájuk, ahogy velünk bánik a császár. Fizettet, egyre többet fizettet velünk s megrugdos, ha pisszenni merünk, ha a jogainkat csak említjük is. Korbácscsal kergetett kutyáknál hitványabbak lennénk, ha most még a szavazatunkkal magunk igazolnék ezt a bánásmódot. Nem bir velünk a császár, ha megállunk szilárdan, becsülettel, ha kitartunk és nem engedünk a jogainkból. Akkor a mi igazságunknak biztosan győznie, a jogainknak érvényesülnie kell. Ha pedig behódolunk, ha elfogadjuk hogy történjék hát velünk az, amit a császár parancsol, akkor igazán nem érdemelünk egyebet, minthogy idegen érdekek igavonó rabszolgái legyünk s igy tengődve sorvadjunk tovább, mig önmagunk okozta testi és lelki nyomorúságunk miatt el nem pusztulunk. Küzdeni, győzn i és boldogulni, vagy behódolni, tengődni és elsorvadni, ez a két ut áll előttünk. Válasszatok! — febr, 9. Beszámoló. Nagy Barna az olasz- liszkai választókerület országgyűlési képviselője f. hó 6 án, vasárnap beszámolót tartott a kerület egyik nagyobb községében : Erdőbényén. A képviselőt beszámolójára elkísérték: Búza Barna országgyűlési képviselő és Konstantin Géza, a kerület függetlenségi pártjának elnöke. A beszámolón a választók óriási számban jelentek meg és lelkes tüntetéssel adták tanujeiót annak a határtalan szeretetnek és ragaszkodásnak, mellyel képviselőjük iránt viseltetnek. Nagy Barna beszámolójában részletesen foglalkozott a politikai helyzettel és számot adott — általános helyeslés közben — arról a lépésről, amely őt szembeállította volt vezérével. Majd Búza Barna szólt néhány szót a választókhoz, figyelmeztette őket arra a nagy harcra, mely a nemzet alkotmányának épsége és akaratának érvényesülése érdekében küszöbön áll és kitartásra buzdította őket. A választók mindvégig alegnagyobb lelkesedéssel hallgatták a beszédeket és tántoríthatatlan bizalmukról és ragaszkodásukról biztosították képviselőjüket. Városunk népoktatási viszonyairól. — Sok az iskolába nem járó tanköteles. — Jó negyven éve már annak, hogy az általános tankötelezettség törvénybe van iktatva. Mégis, ha szót- tekiutünk akár közvetlen környezetünkben is, azt tapasztaljuk, még pedig sajnosán tapasztaljuk, hogy még ezt az igazán fontos, mindenkinek egyéni boldogulását és végeredményben a nemzeti jólétet és közművelődést előmozdítani hivatott törvényünket sem lehetett eddig teljes mértékben végrehajtani. Csodálni való, de mégis úgy van, hogy még mauap is akadnak szülők, akik egy és más okból elvonják gyér mekeiket az iskolától azoknak vilá- lágos és később is alig jóvátehető kárára. Városunkban is, ahol pedig az elemi népoktatás elég fejlett fokon áll, a legutóbbi összeírás adatai szerint nem kevesebb nincs 261 olyan gyermek vau, aki 6—12 éves kor ban, vagyis tanköteles korban lévén, az iskolát nem látogatja. Ennek többféle oka is lehet. Legtöbb esetben az az áldozat riasztotta vissza a szülőt gyermeke iskoláztatásától, amibe eddigi viszonyaink közt a taníttatás került. Állami iskolánk, ahol már ez idén is díjmentesen tanul mindenki, mint abban a helyzetben, hogy mindenkit befogadjon, aki bejutni kíván, mert az ő befogadási képességének is van határa. Felekezeti iskoláink pedig elsősorban a fizető gyermekeket veszik, fel, ami azért természetes, mert az iskola fenntartása az illető hitközségnek anyagi áldozatába kerül. Szegény és tanitás dijat nem fizető gyermeket is vesz ugyan, de lehetőleg korlátolt számban. Ezek azután sok esetben kiszorulnak az iskolából teljesen. Annál inkább kiszorulnak az ölj felekezetű tanulók, akiknek fe- lekezete iskolát fenn nem tart; mert ezek más felekezet iskolájába bejutni egyáltalában nem is igyekeznek, nem is óhajtanak. Ennek következése azután az a szomorú körülmény, hogy — miként emlitóm — városunkban is harmadfélszáz gyermek van iskoláztatás nélkül. Kir. tanfelügyelőnk, aki úgy városunk, mint vármegyénk tanügyó- nek készséges és buzgó előmozdítója, e baj ellen már is megtalálta az orvosságot a jövő tanévtől kezdve, a mikor már anyagi okok a szülőt nem tarthatják vissza attól, hogy gyermekét iskolába küldje. A jövő tanévben u. i. életbe lép a felekezeti iskolákban is a népoktatás ingyenessége. Miután a felekezetek az államtól iskoláik fenntartására anyagi segítségben részesülnek, viszont szolgálat fejében meg lehet kívánni, hogy szükség esetén minden iskola annyi tanulót vegyen fel, amennyit tényleg befogadni képes. Ebben az esetben pedig csekély kivétellel a harmadfélszáz tanköteles is, mert a felekezeti iskolák befogadási képessége ezt lehetővé teszi. Egytől-egyig természetesen nem iskolázható be minden tanköteles gyermek, mert ezt Jaz eszményi állapotot legfeljebb csak kellően megközeíiteni, de teljesen elérni soha sem lehet. S ha ez országszerte mindenfelé igy lesz, — aminthogy bizonyára igy lesz — akkor az ingyenes elemi népoktatás korszakalkotó intézménye abban az irányban is korszakot fog alkotni, hogy el fogja tüntetni az eddigi be nem iskolázott tanulók nagy számát, kivált ha az arra hivatott közigazgatási tisztviselők kellő eróllyel és szigorúsággal fogják támogatni a tanfelügyelőség ez irányú munkásságát. Ezen pedig kételkedni nincs okunk. — febr. 9, Választási kombinációk. Még jóformán alig hangzottak el a kormány köréből azok a kijelentések, melyek a közeli választásokra engednek következtetni, máris megindultak a kombinációk egyes kerületek jelöltjeire vonatkozólag. Lapunk más helyén közlünk — komolynak egyáltalán nem vehető forrásból — két kombinációt és ime itt adhatunk már egy harmadikat is. A Budapesten egyszer hetenkiut megjelenő „Hétfői Hírmondó“ c. politikai lap legutóbbi számában ugyanis a következő hir látott napvilágot. „A mádi kerületben mozgalom indult meg gr. S e r é n yi Béla Lapunk 4 oldal,
