Felsőmagyarországi Hírlap, 1903. január-június (6. évfolyam, 2-51. szám)
1903-03-21 / 23. szám
23. szám (2.) FELSOMAGYARORSZÁGI HÍRLAP Szomhat, márcz, 21. Egy kis politikai pikantéria a szomszédból címmel ezeket írja a »jól értesült« kassai Felsőmagyar ország : Sátoraljaújhely városa feliratot intézett a képviselőházhoz a katonai javaslatok ellen, a melyet a képviselőtestület nevében Székely Elek polgármester irt alá. A petitiót benyújtás végett megküldték — Dókus Ernőnek, az újhelyi kerület szabad elvű párti képviselőjének. Kiváncsiak vagyunk, elfogadja-é a megbízást Dókus Ernő, avagy nem ? Az első esetben politikai pártállása és meggyőződése ellen cselekednék, — ha pedig hivatkozással elveire visszautasítaná a megbízást, konfliktusba keverednék választókerületével. Mindeneseire van egy kis politikai pikantéria a dologban, hogy Busa Barna dr. (Dókus Kossuth-párti ellenjelöltje) a bukás dacára érvényesíteni tudja szavát a képviselőházban, és szócsövéül épen ádáz politikai ellenfelét választja ki. szón, amely abban a parlamentben 14 év óta még egy hangot senradott s amelynek a hangja eszerint még ki sincs próbálva, Vannak a képviselőházban bőven olyan képviselők akik beszélnek, minek venné szócsőül ép azt, akit a kerülete is néma követnek nevez, Hát ebbon a dilemmában, amit Dókus Ernőre nézve felállít a Fel- sőmagyarország, csakugyan van valami. tí mi is igazán kiváncsiak vagyunk, hogy kinek fog Dókus Ernő a kedvére tenni: a pártállásának-é, vagy a választókerületének ? De a többiben nagy tájékozatlanságot árul el tisztelt laptársunk. Szörnyű sokra tartja Busa Barnát, ha azt hiszi felőle, hogy ő dirigálja Ujhely várost és az ő műve volt a képviselőtestületben a kérvény elfogadása s Dókus Ernőnek a benyújtásra való felkérése. Szó sincs róla. A kérvény elfogadása tisztán a közvélemény megnyilatkozása volt, amely ebben a kérdésben ép olyan egységes ma Uj- helyben, mint mindenütt az országban. Az pedig, hogy Dókus Ernőt kérték fel a benyújtásra, egyenesen id. Meczner Gyula felszólalására történt, aki helytelennek tartotta azt, hogy Ujhely is a függetlenségi-körhöz küldje a kérvényt beküldés végett, s ezért határozták el, hogy Dókus Ernőhöz küldik. Tehát ez épen nem Busa Barna kívánságára történt, sőt annak ellenére, mert Búzának az volt az eredeti indítványa j hogy az újhelyi függetlenségi-kör-' höz küldje a város a kérvényt. Hát láthatja a Felsőmagyarország hogy nem Busa választotta szócsövének Dókus Ernőt. Hiszen ha már akarna is magának szócsövet a parlamentben, már csak nem tenné, hogy épen olyan szócsövet válaszJvíi van az amerikai kivándorlással? (kk.) A kivándorlási törvények, a kenetteljes pásztorlevelek, az ország határaira kiállított csendőrök és a hivatott és hivatlan népboldogitók minden jó tanácsai nem érnek egy fapitykét sem! Tódul a magyar nép kifelé Amerikába, még nagyobb tömegben, mint előbb. Hiába való is minden erőlködés; mindaddig, mig Magyarország jobb politikát nem csinál: a magyar népet az amerikai kivándorlástól visszatartani nem lehet. Hiába minden himezés-hámozás, a magyar nép az ő vérrel szerzett ezeréve* hazájában meg nem élhet. Azt a magyar ember számtalanszor megmutatta, hogy m ghalni tud a hazáért, hanem hogy éhen haljon meg, azt nem lehet tőle kívánni! j És ugyan mi az oka annak, hogy itt ebben a hajdan tejjel-mézzel | folyó kánaánban úgy elromlottak a j viszonyok, hogy a szegény keze | munkája után élő nép a mindennapi kenyerét se bírja megkeresni? Hisz a jó Isten most is csak az, aki akkor volt, mikor kihozott bennünket Ázsiából, a nap most is úgy süt mint évezredek előtt, a virág is úgy nyílik, a madár is úgy dalol, a föld is megtenni a kenyeret éppen úgy mint máskor, hol bővebben, hol szőkébben. Tehát nem a természetben, nem a végzetben keresendő az oka annak, hogy mi pusztulunk, veszünk. Magunk vagyunk az oka a nemzeti szerencsétlenségnek, és ha időben észre nem térünk, mathíma- tikai bizonyossággal elpusztulni is fogunk ! Mert üres haszontalan hatol- otölés számban megy olyan babi- óni vagy macedóniai lovagok beszédje, a kik még azzal ámítják ezt \ szei encsétlen magyar népet, hogy a kapzsi osztrákokkal való boldogtalan házasságban valaha boldogok ehetünk! Ok, akika nagy vagyonban, a pauperizmus, a létért való küzdelem nehéz kínjait még most nem érzik, könnyen vannak ! óriási vagyonuk bírja az adósságot, de a szegény nép kitől kapjon kenyeret, ,ragy kölcsönt? Annak nem marad nás hátra, mint elmenni jobb hazát leresni. (Hiszen még jó, hogy Ame- ika van ! A nélkül ellicitálták volna nár fél Magyarországot. Tessék csak Zemplén, vagy Sárosmegyében utána nézni.) Nem azoknak a népboldogitóknak van igazuk, akik mint a győri püspök, dalolni akarják megtanítani a magyar népet, hogy ne menjen Amerikába, mert csak próbálja meg például a püspök ur üres hassal el- fujni valamelyik nótát, például a »Gotterhaltét«, majd meglátja milyen nemes mulatság az. Azok ütik a szeg fejét ott a parlamentben, a kik azt hirdetik, hogy míg közös tálból fogunk enni a ragadozó osztrákkal, addig nemcsak boldog nem lesz a magyar, de az is igen kétséges : vájjon egyáltalában lesse? Mert amint a szegénység, a nyomorúság, elidageneti őt Istenétől, vallásától, úgy végre elidegeníteni fogja őt hazájától is. (Erre se ritka példa van már.) Az lesz az igazi államférfi Magyarországon, aki meggyőzi a magyar királyt a felől, hogy a szegény, hazájában már meg nem élhető és a világ minden tája felé kivándorló magyar népen segíteni kell addig, mig nem késő! Ez a segítség pedig nem lehet más mint az hogy engedjen elválnunk az osztráktól. Amint egy tálból enni nem fogunk az osztrákokkal, mindjárt nem lesz ott szükség a zsíros fazekak körül vartyogó népboldogitókra: megélünk Isten után mindnyájan és megvédelmezzük a magyar királyt és a magyar hazát, mert hát nem ! csak búrok — magyarok is vannak 'nig a világon! . . . Zemplén szégyene. Okvetlenül úgy kell annak lenni, ! íogy ha a magyar sajtó Zemplén- j vármegyével foglalkozik, hát az uindig csak szégyent hoz erre a aajdan oly nagy vármegyére? A Kassán megjelenő „Abauj-Kassai Közlöny“ egy cikkét közöljük alább, amely a Zemplónvármegye által tervezett Rákóczi ünnepet mél ;atja érdeme szerint. Ki az oka annak, hogy még ez a íazafias ünnep is csak szégyent íoz a megyére? Ki az oka annak,) íogy lesajnálnak, kinevetnek, meg- :sufolnak azért a banális mucsai j arogrammért, amelyből bántóan ri ci a legsivárabb szellemi szegény-j ég, az inventió teljes hiánya? Itt a cikk, olvassák és okuljanak »előle, akiket illet.„Jeleztük már, hogy a kassai Rá- :óczi-kiállitás mozgalma az ország ninden részében visszhangra talált, j dindenütt készülnek valamire, hogy l kuruez idők legendás hősének szü— mar letési évfordulóját megünnepeljék- A mozgalom Zemplén vármegyéből kellett volna; hogy kiinduljon, mert hiszen a nagy, a dicső, hős Rákóczi Ferencz ott látta meg a napvilágot egy kis faluban, melynek Borsi a neve. Zemplén-megye nem maradhatott távol az ünnepségektől és mint Sá- toralja-Ujhelyből jelentik — szintén ünnepségre készülnek, de korántsem oly nagy ünnepre, a mely méltó egy olyan vármegyéhez, a hol Rákóczy Ferencz született. A napokban közgyűlést tartottak e tárgyban Sátoralja-Ujbelyben, a melyen szóba került II. Rákóczy Ferencz hamvainak hazahozatala is. Ámde az indítványnál több nem lett a dologból. A közgyűlés nagyon is kis dolgot határozott el, a mi nem méltó oly nagy történelmi múltú vármegyéhez. Szinte csodálkozni lehet azon, hogy oly kevés az invenció egy na- gyobbszabásu ünnepély rendezéséhez. Zemplénmegyében a Rákóczi ünnepet Sátoralja-Ujhelyben tartják meg a vármegyeházán. (Az idő még nincs meghatározva.) Aztán lesz kirándulás Borsi községébe, a kuruc- fejedelem szülőhelyére és végűi bankett. Ez ugyan nem sok, végtelenül sablonos ünnepi programúi. Kár volt azt az eszmét elejteni, hogy az ünnep Borsiban legyen. Ez eredeti lett volna, azonfelül méltó Rákóczihoz és egész Zemplén- megyéhez. Erre az ünnepre elzarándokolt volna minden magyar, akinek szivében csak egy parányi lelkesedés él a kuruc idők iránt. De még nem késő. még lehet változtatni a programmon.“ Márczius 15, Erdöbénye közönsége eddig nem tapasztadt érdeklődéssel, lelkesedéssel készült az egyetértés, testvériség márciusi szép ünnepének testvéries egyetértéssel való megünneplésére. Az érdeklődés központja az ev. ref. és róm. kath. lelkészek voltak, kik, mint uj emberek, ma voltak hivatva politikai hazafiasságuk hitformáját előterjeszteni. Mindkét lelkész a 48- as eszmék bajnokának, apostolának mutatta be magát. így tehát az érdeklődés, a várakozás kielégítve lett, mert oly szép ünnepélynek voltunk szem- és fültanui, mely a legmesz- szebb menő igényeket is kielégíthette. Örvendetes tényként állapíthatjuk meg, hogy a felekezetek közti ellentét nem domborodott úgy ki, mint a múltban. Lerombolva minden egyéni, felekezeti választófalat: egyesültünk az édes, közös anya, a — haza --- szeretetében. Ebben nem kis része van a róm. kath. egyház uj lelkészének Violet Gyulának. Csak azt nem tudjuk megérteni, hogy nem tudta megakadályozni, azt a meglepetést, sőt csalódást, amelyben az ünnepély alkalmával részesültünk? A programra szerint ugyanis a Kos- suth-szobornál lefolyt ünnepélyt a róm. kath. énekkarnak kellett volna megkrzdeni a Himnusz eléneklé- sével. Sajnálatunkra, nem igy történt. Valami nagy ok lehet erre? Vagy tán valami emberi gyarlóság, kicsinyeskedés mutatott, fügét az egyetértés angyalának ? Ez még a közelmúlt vallási egyenetlenkedése maradványának látszik. — Hisszük, hogy Violet Gyulának sikerülni fog ezt is eltávolítani. Az ünneplés a református templomban vette kezdetét a délelőtti istentisztelettel. Az ev. ref, énekkar Szily József tanító vezetése alatt egy szép hazafias „Fohászában emelte fel lelkünket. Majd Danyi József az ev. ref. egyház fiatal uj papjának imája ihlette és ragadta lelkűn- kot a Mindenható trón-zsámolyához, áldást kérve a sokat szenvedett hazára. Az ima után: „Hirdessetek szabadságot a nép minden lakosainak“ — s az ütésre emelt keZem lehullott. Elsompolyog tam mellőle, s az nap sokat szégyenkeztünk és kerül tiik egymást. Keresztelő volt nálunk. Sokan ültek az asztal körül. Mi a gyermekek egy másik szobában játszottunk. A baba tetszett akkor nekünk a legjobban, az é i kis testvérkém. Csókolgattuk, s az álmos dada helyett mi dédelgettük, mi ringattuk az apróságot. A kis lélek elszuny- nyadt és mi is ki Derültünk. Az anyám az én jó anyám észrevette a hallgatásunkról és lefektetett mindkettőnket egy ágyba. Erzsiké a fal mellé került, én a rácsos oldalon feküdtem. Az anyám, s az Erzsiké mamája megcsókolt mindkettőnket, s visszamentek a másik szobába, a mulatók közzé. A kis leány felkönyökölt és megkérdezte tőlem: — Bélus, ez a te ágyad ? — Az enyém. — Az enyém is ilyen. Dicsekedni akartam és megjegyeztem : — A tiedben Erzsiké nincsen ám ilyen szép párna! — Hogyne volna! A mamám mindent ad nekem, amit kérek. re egyszer az én ágyamba! Tudom, hogy jó dolgod lesz! Gyermekes makacssággal védelmeztem tovább a kincseimet : — Ha van is olyan szép párnád, de bizony olyan aranyos babád nincs, mint az én testvérkém! Erzsiké elhallgatott. A kedvét szegte az én dicsekvésem. De egyszer csak felemelkedett, s örvendez ve dicsérni kezdte a bábuját: — Hát a Manci az nem szép ? A ruhája is selyem. A kalapja virágos. Ha lefektetem alszik, ha felveszem felébred. — Igen, de sírni nem tud, vágtam a kis leány dicsekvésébe. — Nem. — No látod olyan babád legyen, a melyik sírni is tud ! Erzsiké egészen elszomorodott. Sokára, a mikor már elfeledtem a versengést s az álom kerülgetett, közelebb húzódott hozzám, kis kezével átölelt, s ártatlan örömmel ismételgette : — Hát azért is lesz ! Meglátod Bé- luska, hogy lesz olyan kis babám, a melyik sirni is tud ! Átkaroltam én is Erzsikét, kétszer meg is csókoltam, s átölelkőzve elaludtunk. . . . A mig végig ringatódzótt a sze— Hogyisne ! — irigykedtem én. | meim előtt e kis történetté' Erzsiké — De bizony. Ha nem hiszed gye-1 emléke, kialudt a szivarkám, szemeim elernyedtek, éreztem, hogy álmos vagyok. S mielőtt az álom elemésztette volna öntudatomat, felvetődött lelkemben a kérdés, hogy miként jut eszembe gyermekkoromnak ez a 20 éven keresztül elfelejtett emléke ? A villanyos csengő berregése zavart fel. Ajtót nyitottam, a sürgönyhordó volt. Családi szerencsétlenségre gondoltam, mint minden olyan ember, a ki piros bélyeg alatt kapja az üzeneteket. „A mit a tavaszszal megígértem, be áltom Kis fiunk keresztapjául elvárnak: Feri és Erzsiké“. Mosolyogva olvastam a meghívást, Őszinte örömet éreztem. A kép, mely az imént vetődött fel lelkemben, kialakult. A vonalzott sürgönylapra odavetődött az én boldog barátaim örömtől derült vidám arcza: a férjé a ki keresztapának hiv, a feleségé, a ki karjaim közt, puha, pelyhes ágyban Ígérte meg, hogy lesz neki is olyan siró-rivó babája, mint az ón kis testvérkém volt. A kandallóban lassú lobogással, zajtalanul égett a tűz. A kis éjjeli lámpát eloltottam, sötétté vált a szobám, s paplanomba burkolózva, gyönge vigasztalásként dünnyögtem : — tís ennek a húsz év után megérkezett babának legalább a keresztapja vagyok.
