Sárospataki Füzetek 19. (2015)
2015 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Fodorné Nagy Sarolta: Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről
Megmarad a szeretet. Életképek az aradi vértanúkról és özvegyeikről Vécsey közvetlenül kivégzése előtt írta búcsúlevelét Karolinának: „Drága, imádott Linám! szeretett, erényes, legkedvesebb feleségem! Látom, ez életem utolsó pillanata — meg kell halnom, tehát még egyszer Isten veled, óvjon Isten, vezessen minden lépésedben — utolsó leheletem, Lina, hogy odaát egy jobb életben bizonyosan újra egyesülünk. — Isten veled, jó lélek; és bocsáss meg mindazért a fájdalomért, amit talán akaratlanul is okoztam neked; csókollak, csókolom kedves lányomat — lányodat —, Gizellát. Isten veled. Szerencsétlen Károlyod A kifizetett bérletről szóló nyugtát itt küldöm — elfelejtettem tegnap személyesen odaadni. Kérlek, drága feleségem, ne küldj Milliért, hanem menj mindjárt ma Zsombolyára.>vo Az özvegy élete végéig gyászolta Vécseyt. Sokat nélkülözött, zaklatták az önkényuralom idején, és birtokait is elkobozták. 1897-ig Aradon lakott, majd Temesvárra költözött. A kiegyezés után a magyar kormány nyugdíjat biztosított neki, de csak hosszas, több évtizedes pereskedés után, 1899-ben, tehát a vértanú halála után 50 évvel ismerte el az özvegy és lánya jogait, és adta vissza birtokait. Vécseyné visszaköltözött zsombolyai birtokára, és egy évvel később, 1900. október 18-án ott halt meg: „A hatfogatú gyászkocsit két oldalt az agg honvédek kísérték, utána pedig gyászba borult leánya ment a rokonság közt.70 71 BATTHYÁNY LAJOS GRÓF (1807) - GRÓF ZICHY ANTÓNIA (1816 -1888) Bár Batthyányi Pesten végezték ki, nem Aradon, neve szorosan összefonódott az aradi vértanúkkal. Batthyány az első felelős magyar kormány miniszterelnöke. 1833-ban egy fogadáson pillantotta meg gróf Zichy Antóniát. Az ifjú gróf szerelemre lobbant, és egy hét múlva megkérte a kezét, egy év múlva pedig feleségül vette a tizennyolc éves grófnőt. Az elkövetkező években kettesben beutazták egész Európát. Szerelmükből öt gyermek született, de csak hárman élték meg a felnőttkort: Emília, Ilona és Elemér. Miután Batthyány 1849 januárjában osztrák fogságba került, Zichy Antónia mindenhová, ahová csak engedték, követte rab férjét. Október 5-én, utolsó találkozásukkor szinte szótlanul fogták egymás kezét — búcsúztak. Zichy Antónia így emlékezik: „Csak fél hangon beszélhettünk, és fél szavakkal, hogy a körülállók ne hallják, inkább szemeiből olvastam, mit akart mondani, egymás kezét szorítottuk és a könnyek szemeinkben többet mondottak, mintsem mondhattunk volna a sok tanú előtt. ... Csak akkor tudtam meg, mennyire 70 Vécsey Károly levele feleségének, in Katona, 229. 71 Aradi vértanúk emléknapja, Vécseyné Duffaud Karolina, http://oktober6.kormany.hu/vecsey- ne-duffaud-karolina 2015-4 Sárospataki Füzetek 19. évfolyam 133
