Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás a feszültségeket, és hogyan segíthetem elő személyes példámmal és csoportvezetésemmel a jézusi missziói parancs és szeretet-parancs megvalósulását. I. KÜLÖNÍTÉS - A FELNŐTT ELŐÍTÉLETESSÉGE ÉS SZTEREOTÍPIÁI „Mondom magamba, velem ugyan el nem hitetsz semmi rosszat magamrul, er r ül jótállók.” (Rideg Sándor) „Dél-Afrikában az angolok állítólag a búrok ellen vannak, mindkét csoport szemben áll a zsidókkal, mind a három csoport gyűlöli az indiaiakat, de mind a négy csoport egységes az őshonos afrikai lakossággal szemben.” Ezt a megállapítást G.W. Allport írta le közel hat évtizeddel ezelőtt (1954) elkészült könyvében, melyet az előítélet kérdésével foglalkozó tudományágak mind alapvetésnek tekintenek.1 Jól jelzi ez az idézet, mennyire általános jelenség az előítélet, mely átszövi társadalomról alkotott nézeteinket, meghatározza hétköznapi viszonyulásainkat csoportokhoz és egyénekhez, erősen befolyásolva gondolkodási konstrukciós folyamatainkat, attitűdjeinket és cselekvéseinket. Nem csupán a szociális viszonylatokban magas státuszúak vagy a fehér európaiak és amerikaiak sajátja, de az előítéletességnek különböző mértékben áldozatul eső csoportokra is jellemző. Általánossága egyfelől abban rejlik, hogy az ember (az általános értelemben vett ember) személyiségének része,2 másfelől a csoportok tagjaként, társadalomban élő ember viszonyrendszereinek, beilleszkedési, hovatartozási szükségleteinek, tanulási folyamatainak eredménye.3 Előítéletességünk iránya, módja és mértéke természetesen eltérő. Vannak türelmetlenebbek és toleránsabbak. Vannak általában idegeneket gyűlölők, és olyanok, akik főként egy csoportot nem kedvelnek. Az is igaz, hogy az előítéletesség jelensége az utóbbi évtizedekben változáson esik át Észak-Amerikában, Európában és Magyarországon egyaránt.4 A nyílt rasszizmusból a rejtett előítéletesség felé mutatható ki elmozdulás, dacára a hírekben hallott erőszakos megmozdulásoknak Nyugat-Európa különböző nagyvárosaiban. Jobban rejtjük, takarjuk ellenérzéseinket,5 ami azonban nem jelenti azt, hogy nincsenek. Nem fogjuk elismerni, hogy előítéletesen gondolkozunk, hiszen az a környező világnak - a mai általános kulturális felfogás szerint 1 Magyarul megjelent: Gordon W. Allport: Aze/ő/'fé/ef. Budapest, Osiris Kiadó, 1999.30. 2 Allport: i.m. 106. Az előítéletesség személyiségének másik klasszikus és gyakran hivatkozott kutatója, a témáról szóló rövid, magyar nyelven is elérhető írása: Henri Tajfel: „Az előítéletek gyökerei, néhány személyiséggel kapcsolatos tényező", in: Csepeli György (szerk.): Előítéletek és csoportközi viszonyok. Budapest, KJK, 1980.40-60. 3 Klasszikus szociális elméletek bemutatását Id.: F. Lassú Zsuzsa és Elekné Szarvas Anett: „Jane Elliott nyomában. Az előítéletek csökkentése a tanárképzésben", Magyar Pedagógia 100.évf. 2000/2: 227-242. 4 Rupert Brown: Prejudice. Its Social Psychology. Wiley-Blackwell Publication, 2010.219. 5 Kovács András:„Lehet-e előítélet az előítélet?", Educatio 2007/1:10-16. Sárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 I 4 59
