Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Barnóczki Anita már - azt üzenné, hogy kategorizációs folyamatainkkal gond van, logikátlanul, irracionálisán gondolkodunk.6 A modern előítélet szimbolikus formákba öltözik, gyakorta inkább általánosságokra és jogsérelmekre, semmint személyekre hivatkozik, és sokkal inkább szorongásból, mint gyűlölködésből vagy ellenségeskedésből fakad.7 Nem véletlen tehát, hogy az előítéletesség ilyen makacs, ilyen nehezen változtatható jelenség, mégis foglalkoznunk kell önmagunkkal ilyen szempontból is, mégpedig a gyógyulni vágyó beteg őszinteségével, ha azt akarjuk, hogy hittanóránkon az eltérő etnikus és szociális/kulturális csoportokkal való munka ne küszködés, hanem küldetésünk örömteli beteljesítése legyen. 1. Kategorizációs kényszer Gondolkodásunk alapvető jellemzője, hogy kategóriákat alkotunk. A tudatos, célszerű, pozitív kategorizálással nincs is semmi probléma. Tulajdonképpen szükségünk van rá, hogy előre meg tudjuk ítélni8 a következő történéseket, eseményeket emberi kapcsolatainkban.9 Allport szerint egyszerűen alkalmazkodunk a feldolgozhatatlan mennyiségű információhoz azzal, hogy kategóriákba rendezzük a dolgokat. Ez segíti elő az azonosítás gyorsaságát, azt, hogy belátható időn belül képesek legyünk reagálni. A probléma azzal van, hogy hajlamosak vagyunk a lehető legnagyobb, legtágabb kategóriákat megalkotni, egyes kategóriáink pedig a dolgok és történések maximumát igyekeznek magukhoz vonzani és magukba foglalni. Sok olyan információval találkozunk, melyek kényelmesen beleférnek valamely nagyobb kategóriánkba, ilyenkor nem is törekszünk árnyalni a képet.10 Akik azonban egy kategóriába kellene hogy tartozzanak, ám valami miatt kilógnak a sorból, azokat nemes egyszerűségként kivételnek tekintjük, és hozzá sem nyúlunk kategóriáinkhoz. Az új információkat csak akkor illesztjük be, ha erősítik a kategóriáinkat, ami vagy szelektív észleléshez vagy kivételképzéshez vezet. Ez a cigány gyermekekre lefordítva a gyakorlatban annyit tesz, hogy nem vesszük észre a pozitívumokat, ha azok nem illeszkednek a „cigány-kategóriánkba”, vagy egyszerűen megállapítjuk, hogy az illető családilag már nem is „olyan” cigány, mert ő már „jó” cigány. A kategóriaalkotással az a másik probléma, hogy két irányban hatva érzelmileg telített. Az egyik hatásirány a kategória tárgyára vonatkozik, hiszen a kategória lényegéhez tartozik, hogy minden hozzá tartozó dolgot azonos gondolati és 6 Ld.: Allport: i.m., 218-225. a megismerési folyamatokról és a racionális kategorizációról. 7 Brown: i.m. 233. 8 Itt meg kell különböztetnünk az értéksemleges„előzetes ítéletalkotás" (mint az emberi psziché működési sajátossága) és az értékítélettel bíró „előítélet" kategóriáját - ld. pl. Erős Ferenc:„lrá- nyok és tendenciák az előítéletek kutatásában", Educatio 2007/1: 3-9. 9 Ld.: Hunyadi György: „Mi lenne velünk sztereotípiák nélkül?". Magyar Pszichológiai Szemle 2001/2: 213-238. 10 Allport: i.m. 50-52. 60 Sárospataki Füzetek 17. évfolyam | 2013 | 4
