Sárospataki Füzetek 17. (2013)
2013 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Barnóczki Anita: Elkülönítés, különülés, különállás - az előítélet és identitkásképzés egyes kérdéseinek megjelenése a cigány gyermekek hitoktatásában
Különítés, különülés, különállás érzelmi színezettel lát el.11 Az érzelmi vonás a kategória minden egyes darabjára éppúgy érvényes lesz, vagyis például ha negatív cigány kategóriával rendelkezünk, akkor a cigány kategóriába tartozó ötödikeshez is ugyanazok az érzelmek kötődnek első renden, akár úgy, hogy nem is ismertük őket eddig. Az érzelmek hatásának másik iránya, hogy bennünk átalakul a kategória minősége, és eltolódik az értelemtől az érzelem felé. Vannak érzelmileg kevéssé terhelt kategóriáink. Az ötödikesek például válthatnak ki érzelmi reakciót (általában szívesen vagyok velük / jobb lenne kisebbekkel vagy nagyobbakkal stb.), de ez átlagos felkészültségi szint mellett szépen kézben tartható. Vannak azonban érzelmileg erősen színezett kategóriák is, melyekben az értelmi megközelítést nagymértékben kiszorítja az érzelmi, vagyis a kategória irracionalitásának mértéke növekszik. Ezeket nevezi Allport értékkategóriáknak, amelyek „annyira jelentősek, hogy a bizonyság és az ész rendszerint meghátrálni kényszerül előlük”.12 Kategóriákat alkotunk tehát, és ha már megalkottuk őket, fenn is tartjuk, sőt, értelmezéseinket és érzéseinket is hozzájuk kapcsoljuk. Mindezt pedig a köny- nyebb és gyorsabb reagálás kedvéért. Lippman már 1922-ben leírta ezt a folyamatot,13 melyet egyszerűen gazdaságosnak jellemez. Többnyire ugyanis - és ebben az esetben a sorrendiség a fontos - először definiáljuk a dolgokat, és utána figyeljük meg. A körülvevő világ zűrzavarából azt emeljük ki, amit kultúránk már megelőzően definiált számunkra, és hajlamosak vagyunk azt észlelni, amit a kultúránk sztereotipizált formában tesz észrevehetővé. Vagyis egy mozzanatot emelünk ki, a kép többi részét pedig a valamely jellegzetesség miatt előugró kategória elemeiből töltjük fel. A gazdaságosságot tehát az általánosítás szolgálja. Egy megegyező jellegzetesség mentén a kategória többi jellegzetességét is érvényesnek tekintjük.14 Ezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy a sztereotipizálás önmagában még nem feltétlenül negatív, hiszen lehetnek (sőt magunkra gondolva sokszor úgy érezzük, többségében vannak) pozitív tartalmú kategóriáink, sztereotípiáink is. A két fogalom azonban nem ugyanazt jelöli. A sztereotípiában ugyanis benne van a pontatlanság15 (éppen a válogatott jellegzetességek miatt, illetve mert gyakorta 11 Allport: i.m. 52. 12 Allport: i.m. 56. 13 Sokan Allportra hivatkoznak ennél a megállapításnál, és bár igaz, hogy bőven kifejtve tárgyalja ezt a kérdést, mégis az a Lippman jóval korábban ír róla, aki először használta a sztereotípia fogalmát. 14 Walter Lippman: Public Opinion. 1922. 15 A sztereotípiák lényegi alkotóelemeként létező pontatlanságáról (inaccuracy) évtizedekig megegyező tudományos nézeteket napjainkban vitatják, általában azon az alapon, hogy ilyen formában vagy az ember csoportokról alkotott összes véleménye pontatlan, ha pedig a sztereotípia a pontatlan csoportészlelések gyűjtőfogalma, akkor minden csoportról alkotott vélemény sztereotípia, és ezzel bezárul a kör. Helyette semlegesebb definíciót javasolnak, elválasztva ezzel a sztereotípiát az előítélettől, illetve a diszkriminatív attitűdöktől és cselekvésektől, mint pl.:„.. .a sztereotípia az egyes társadalmi csoportok személyes attribútumairól alkotott meggyőződések tára." Ld.: Lee Jussim, Thomas R. Cain, Jarret T. Crawford, Kent Harber, Florette Cohen: „The Unbearable Accuracy of Stereotypes", in.: Todd D. Nelson (szerk.): Handbook of SteSárospataki Füzetek 17. évfolyam 2013 I 4 61
