Sárospataki Füzetek 5. (2001)
2001 / 1. szám - MÚLTUNK - Kováts Dániel: Szabó Lajos útja a néphagyományhoz
Szabó Lajos útja a néphagyományhoz amelyekre hallgatóik fogékonyak voltak. A 16-17. századi protestáns prédikátorok szövegeiben ott van egy jellegzetes népi gondolkodás logikája és megszólalásmódja, telve a népéletből vett tudás- és folklórelemekkel. A történész számára valóságos felfedezés erejével hatott annak felismerése, hogy a kortársak, a maga taktaszadai híveinek emlékezete milyen kincset őriz, meghökkentette az elbeszélt mondák bősége. Ez a felismerés vezette el Szabó Lajost a taktaszadai népi históriák összegyűjtéséhez. Elsősorban az egykori nincstelenek bizonyították előtte, milyen szellemi kincsek továbbadói. A lelkipásztor számára is felbecsülhetetlen új emberi titkok tárultak fel, lappangó „őspogány" mítosz rajzolódott ki előtte. Az életrajz legszebb lapjaihoz tartoznak azok, amelyek a szerző kedves adatközlőit jellemzik testvéri szeretettel, szakmai elismeréssel. A megismert mondák, paraszti vallomások, szokások leírásában kitűnő társat kapott Szabó Lajos a feleségében, Futó Rózsában, aki több néprajzi pályamunkájával ugyancsak szép elismerést aratott. A tágabb szakmai közvélemény a Taktaszadai mondák című kötet megjelenése (1975) után ismerhette meg a Taktaköz hagyományvilágának megmentett értékeit, s a néprajz tudósai (köztük Ortutay Gyula és Dömötör Tekla) egyértelmű elismeréssel méltatták Szabó Lajos teljesítményét. A siker további munkára ösztönözte, folytatta a gyűjtést hívei körében, valamint szociális otthonokban. Negyven mondája jelent meg a Dobos Ilonával közösen írt Bodrogkeresztúri mesék és mondák című kötetben (1988). Nem maradt el azonban a történeti búvárlat sem, Várkonyi Ágnes professzor asszony szakmai és anyagi támogatásával vizsgálta át Szabó Lajos a néprajzi adalékok feltárása céljából Czeglédi Istán kilenc könyvét, Pósaházi János hat kötetét, Kézdivásárhelyi Matkó István műveit. Kutatásai és publikációi meghozták számára a néprajzi gyűjtők és kutatók barátságát, elismerését, néprajzi konferenciákon szerepelt szép visszhanggal. A már említetteken kívül Diószegi Vilmos, Balassa Iván, Erdélyi Zsuzsanna, Kriza Ildikó, Kovács Ágnes, Nagy Ilona, Körner Tamás, Szabadfalvi József, Kunt Ernő, Gunda Béla, Ujváry Zoltán, Galuska Imre, Barsi Ernő, Timaffy László, Faggyas István nevét említi sűrűbben a szerző, mint akik munkájában segítették. Kiemelten kell szólnunk azonban Bálint Sándor és Scheiber Sándor ösztönző példájáról. E két nagy tudós különösen kedves volt Szabó 149
