Sárospataki Füzetek 5. (2001)

2001 / 1. szám - MÚLTUNK - Kováts Dániel: Szabó Lajos útja a néphagyományhoz

Kováts Dániel

Lajos számára; a vallási néprajz tematikája hozta közel őket egymáshoz. Bálint Sándorra így emlékezett: „A közös ügy, a közös téma, a közös szolgálat mellett volt még valami, ami összekötött és összekovácsolt bennünket: az egyetemes keresztyén hitvallás, a Credo, a Hiszekegy, a közös Krisztus, akit minden nap buzgón imádott, híven szolgált a maga családjában, a maga egyházában, a maga keresztjét is zúgolódás nélkül, naponta fölvéve." A Magyarság Néprajza sorozatban együtt dolgoztak a szakrális néprajz témáinak megírása során, s Scheiber Sándortól is értékes szakmai tanácsokat kapott. Szabó Lajos munkáival mint a református vallási néprajz kutatója méltán állítható a katolikus Bálint Sándor és a zsidó kultúra tudósa, Scheiber Sándor mellé.

4. Az Utolsó szalmaszál megjelenése után világosabban látjuk Szabó Lajos jelentőségét. Tudjuk, hogy értékelése csak akkor lehet teljes, ha a hagyatékban lappangó további műveit is megjelenéshez segítjük. Vannak feladataink bőven az előttünk járt sárospataki nemzedék - Újszászy Kálmán, Szabó Zoltán, Koncz Sándor és mások - örökségének felszínre hozásában, hasznosításában. Szabó Lajos életútja igazolja, hogy ő is az örökhagyók közé tartozik.

Élete szolgálat volt: a tudomány, a református közösség, a magyarság szolgálata. Ezért emlékezünk ma reá hálával és szeretettel.

150