Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 1. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (4)
Uralkodása vége felé a Jezréel-síkságon is háborúzott Saul, feltehetően azért, hogy a Jezréeltől északra lévő törzseket /Äser, Zebu Ion, Naftali, Issakár/ is a Központi Hegyvidéken létrehozott országhoz csatolja. Mindez nagyvonalakban megfelel a Labayu korabeli Palesztina politikai helyzetének, ami szerint Labayu komoly riválisa volt Jeruzsálem és Gezer királyainak, olykor szinte az egész Sáron-síkság is hozzá tartozott, miután elfoglalta Gat-Padallát /Gett a Sáron-síkság közepén/, és Gat- Rimmont, ami valószínűleg azonos a hasonló nevű bibliai várossal. Labayu azonban északon sem elégedett meg a Hegyvidék birtoklásával: megpróbált benyomulni a Jezréel síkságra is, megostromolva Megiddót, amely városnak kulcsszerepe volt abban a térségben. Egyiptom vazallusai joggal ítélték úgy meg a helyzetet, hogy Labayu veszélyezteti a térség stabilitását. A fáraó is hamarosan meggyőződhetett arról, hogy Labayu következetesen igyekszik megvalósítani szándékát. "Labayu az egyik levélben, amit az egyiptomi királynak írt - feltehetően III. Amenhotepnek megkísérelte rávenni a királyt, hogy vazallusaival együtt ne avatkozzon be az ő ügyeibe. A levélben egy olyan mondatot használ, ami akár a Bibliában is állhatna: "Ha megtámadnak egy hangyát, vajon nem próbál meg védekezni, és nem próbálja meg, hogy megharapja a férfinak a kezét, aki megtámadta?" Lehetséges - teszi fel Rohl a kérdést -, hogy az első izraeli király levelével van dolgunk? Ha igen, akkor ez az eddig alig ismert tábla világhírnévre tesz szert!"16 1943- ban William Albright, a neves amerikai bibliatudós és régész észrevette, hogy Labayu a szóbanforgó levélben /EA 252/ a héber nemálá /hangya/ szót használta ott, ahol az akkád cirbabunak kellett volna állni. Albright még tovább is ment: Labayu leveleinek a magyarázása során arra a következtetésre jutott, hogy Labayu írnokai nem ismerték az akkád nyelvet, ami akkoriban a diplomácia nyelve volt, s amit a többi levelezők is használtak. Többek között ezeket írja Albright az egyik levéllel kapcsolatosan: Labayu "írnoka, aki a levelet írta, olyan műveletlen volt, hogy a levél második felét csaknem tiszta kánaáni nyelven írta, nyilvánvalójehát, hogy nem ismerte kellően az akkádot."17 Albrightnak egy másik cikkéből kiderül, hogy mit értett a "csaknem tiszta kánaáni" nyelven: "a héber /kánaáni/ egyik dialektusát, ami nagyon szoros rokonságban van az ugaritivel. A bibliai héber és az ugariti közötti különbségek, amiket a tudósok felsorakoztatnak, valójában csaknem mind kronológiai természetűek. Más szavakkal: Albright és a tudósok azért nevezik "kánaáninak" az amarnai levelek nyelvét, mert a tradicionális kronológia szerint Palesztinában akkor még nem volt héber nyelv. Az izraeliek majd csak száz év múlva vonulnak be az ígéret földjére. Valójában azonban Labayu kánaáni nyelve egy16 EA252, Labayu levele a fáraóhoz. Rohl, i.m 247. 17 In: Rohl, i.m. 247. 89
