Sárospataki Füzetek 3. (1999)

1999 / 1. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (4)

szerűen a korai héber. Ehhez nem fér semmi kétség. A példabeszédről Albright egyértelműen így nyilatkozik: » amint a magyarázók ezt már felismerték, ez az idióma /kifejezésmód/ tiszta héber.«"18 Mindez egyezik azzal, amit Saulról tudunk: tehetős vidéki családból származott, udvari tradíciók nélkül. Kezdő volt az uralkodásban. "Nem várható, hogy írnokai /ha egyáltalán egynél több volt/ folyékonyan beszéltek akkádul."19

A lázadó vazallus

Izráel első legitim királya Saul volt/vő. Bir 9,1-57/. Az lSám 14,52 szerint "A filiszteus háború egyre súlyosabb lett Saul egész életében". Saul célja az volt, hogy lerázza a filiszteusok igáját. A filiszteusok viszont Egyiptomnak tartoztak hűséggel. Kérdés: van-e valami bizonyíték arra, hogy Labayu lázadó volt?

Néhány amarnai levél tudósít Labayu lázadó törekvéseiről, valamint arról, hogy szoros kapcsolata volt a habirukkal. Abdiheba, Jeruzsálem királya, egyik levelében /EA 289/ ezt kérdezi a fáraótól: Úgy tegyünk, mint Labayu, amikor Sikem földét a habiruknak adta?20 Abdiheba levele szerint tehát Labayu habirukat fogadott zsoldjába, és Sikemet jelölte ki nekik lakhelyül, mint ahogyan később Ákis Ciklágot adta oda Dávidnak és embereinek /lSám 27,5k/. Sámuel első könyvében többször van szó Saul harcaival kapcsolatosan héberekről. Ha Labayu azonos a históriai Saullal, akkor ez azt jelenti, hogy Saul uralmi területének egy részét, Sikem központtal, héber csapatoknak adta. A kérdés az, hogy kik is voltak azok, akiket a Biblia Saullal kapcsolatosan hébereknek nevez?

"Az Ószövetség legtöbb olvasója - írja Rohl - nem szakember, és nem tesz különbséget héberek és izráeliek között. Ez azonban rendkívüli leegyszerűsítése a dolognak, mivel a bibliai tudósítások arra engednek következtetni, hogy különböző csoportokról van szó. Azt, hogy ezek a csoportok hogyan viszonyultak egymáshoz, legjobban úgy érthetjük meg, ha az egyszerű szabályt követjük: Egykor minden izráeli héber volt, de az Ószövetségben nem minden héber izráeli. Azoknak a hébereknek, akik egykor, Jákob és József korában Egyiptomba mentek, közös sorsuk volt - a hosszú kényszermunka a fáraók alatt s ez a közös sors összekovácsolta őket. Ők az izráeliek /azaz Jákób-Izráel leszármazottai, Szerző megjegyzése/. Amikor aztán az izráeliek letelepedtek az ígéret földjén, már más, hasonló etnikai eredetű és státusú csoportok népesítették be a szegényes Levante vidékét. Ezek az emberek nem hoztak létre államot, nomádok maradtak, tehát igazi habiruk/héberek. Ezzel szemben az izráeliek, akik eredetükben rokonságban voltak velük, magukat sajátos egységnek, »választott népnek« tekintették. /A "hasonló etnikai erede18 In: Rohl. i.m. 248.

19 In:Rohl, i.m. 248.

20In: Rohl, i.m. 249.

90