Sárospataki Füzetek 3. (1999)
1999 / 2. szám - TANULMÁNY - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia
Ajabot?” A királynak, az én uramnak életére, a királynak, az én uramnak életére esküszöm, hogy Ajab nincs Pellában.” (In: Rohl, i. m. 264. EA 256.) De - ki ez a bizonyos Ajab, aki miatt Mutbaalt felelősségre vonták? Ha a bibliai tudósításokat összehasonlítjuk az amarnai levelekkel, akkor egyértelmű, hogy Jóábról van szó, Dávid habira seregének a parancsnokáról. A Jóáb (héber jó’áb) jelentése: „Jo az atya”. A Jo vagy Ja/h/ a Jahve név szokásos rövidítése. „Peter van der Veen meggyőzően kimutatta, hogy az Ajab név azonos a Ya ab névvel, alef- prostheticummal ... Van der Veen számos példát sorol fel az amarnai levelek onomasztikonjából állítása alátámasztására.” (Rohl, i. m. 265. Onomasztikon: névszótár, névjegyzék.) A lényeg tehát egyértelmű: a fáraó kopói Jóábot, a lázadó habiruk parancsnokát keresték. Lázadás Júdában A következő kérdésünk az, hogy Dávid megtalálható-e az amarnai levelekben. A kérdés megválaszolását megnehezíti, hogy azok a levelezők, akik Labayu halála után írtak Ehnaton fáraónak, név szerint nem említik a habira vezért, ellenben állandóan utalnak arra a növekvő katonai veszélyre, ami a hegyről fenyeget. Ez a veszély abból adódott, hogy Labayu halála után szövetség jött létre Suvardata, Gát királya, és Milkilu, Gézer királya között. Suvardata és Milkilu héber zsoldosaik segítségével sorra elfoglalták a Központi Hegyvidék városait és falvait. Abdiheba, Jeruzsálem királya egyre súlyosabbnak látja helyzetét, és sorra küldi panaszos, segítségért esedező leveleit a fáraónak. „Ezt teszi Milkilu és Suvardata az ország ellen, az én uramnak és királyomnak országa ellen: csapatokat vezényelnek Gézerből, csapatokat Gátból, és csapatokat Keilából. Bevették Rubutét. A király országa a habiruké lett.” (EA 290. In: Rohl, i. m. 265k.) Egy későbbi levelében arról ír Abdiheba, hogy Gézer királya és Labayu két fia szövetséget kötött, ami már nem csak őt veszélyezteti, hanem Egyiptom elleni kihívás. Az EA 287-ben többek között ez áll: „Ez Milkilu és Labayu két fiának tette, akik a király országát átadták a habiruknak.” (In: Rohl, i. m. 266.) A dolgokk hátterében az lehet, hogy - amint már láttuk - Dávid Ciklágból Hebronba tette át székhelyét. Érthető, hogy Abdiheba veszélyben érezte magát, mert Dávid nem csak Hebront, hanem a Hebron körül lévő városokat is birtokba vette, s ezzel a habira veszély megjelent a jeruzsálemi királyság közvetlen közelében. (Vö. 2Sám 2,1-3) Abdiheba tehát egyre jobban elszigetelődött, helyzete kritikussá vált. Kétségbeesetten írja a fáraónak: „Bárcsak gondolna a király 55
