Sárospataki Füzetek 2. (1998)
1998 / 2. szám - Dr. Nagy Antal Mihály: Történelem és kronológia (3)
2), fi«nJniJfm4 : történelem éó kronológia N pusztult. A tűz és a rombolási rétegek tanúsága szerint ez a középső bronzkor végén történt. Rimson egyértelműen kimutatta, hogy azok a városok, amelyekről a Biblia úgy tudósít, hogy Józsué rombolta le őket, valóban ebben az időben égtek le. Azok a városok pedig, amiket az izráeliek érintetlenül hagytak, a régészeti bizonyságok szerint sem égtek le. A Biblia és a régészet itt tehát nyilvánvalóan egyezik. A késői bronzkor végének szituációja esetében ez egyáltalán nem áll fenn.” (359) Summázva: Az izráeli honfoglalás a középső bronzkorban volt. A Palesztina központi hegyvidékén található korai vaskorszaki települések nem a korai izráeliek települései, hanem azoké, akik az arámok betörései elől menekültek. Arám hegemonisztikus törekvése sodorta az északi országrészt - Izráelt - a Kr. e. 9. század végén krízisbe. Izráel segítője ekkor I. Sesonk fáraó volt, aki hadjáratot vezetett Transzjordániába és a Jezréel völgybe, hogy véget vessen az arámok benyomulásának az egyiptomi érdekterületre. Az előbbiekben a 2Kir 13,4k-re történt utalás, ahol ez olvasható: „De amikor Jóáház megengesztelte az Urat, az Úr meghallgatta őt, mert látta Izráel nyomorúságát, hogy mennyire nyomorgatta őket Arám királya. Az Úr szabadítót adott Izraelnek, úgyhogy kikerültek arám hatalma alól, és Izráel fiai otthonaikban lakhattak, ahogyan azelőtt.” (Vö. 2Kir 12,18k; 10,32k; 13,1-7) Egy hikszosz király, név szerint Sesi K. Kenyon néhány sziklasírt is megnyitott, amelyek a középső bronzkori Jerikó temetőjéhez tartoztak. A leletek nagyon sokfélék voltak, amiből arra lehet következtetni, hogy a sírokat hosszú időn át használták. K. Kenyon kidolgozta az un. „kerámia módszert”. Ennek az a lényege, hogy a kerámiák formája és díszítése időnként változott, a változások egy-egy korszakra jellemzőek. Datálásoknál tehát ez a jelenség jól felhasználható. Témánk szempontjából két dolognak van nagy jelentősége. Az egyik az, hogy a feltárt sírokból teljesen hiányoztak a kétszínű cserépedények. Ez azt jelenti, hogy amikor ez a kerámia típus Palesztinában megjelent, már nem használták ezeket a sírokat. Ráadásul nemcsak a kétszínű cserépedények hiányoztak, hímem e korszak kerámiájának egész spektruma. Ez a határvonal egybeesik Sesaj/Sesi idejével. A másik fontos dolog: A III. csoporthoz tartozó sírok egyikében találtak egy szkarabeuszt V. Kahotepre Sobekhotep nevével, aki a 13. dinasztia 24. fáraója, IV. Chaneferre Sobekhotep közvetlen utóda volt. Következésként a III. csoport sírjai abból az időből valók, amikor Mózes IV. Chaneferre Sobekhotep idején a Sinaira menekült. (K. Kenyon a leleteket öt csoportba sorolta be, tehát öt korszakot különböztetett meg.) A H 13 számú sírban, ami a temetések utolsó (V.) szakaszához tartozik, rendkívül fontos leletre bukkantak: egy szkarabeuszra, amelyen Sesi hikszosz király neve olvasható. Annak alapján, hogy ennek az uralkodónak Palesztinában és Egyiptomban egyaránt találtak szkarabeuszait, továbbá a szkarabeuszformák változásai alapján Aaron Kempinski és William Ward Sesi uralkodási idejét a 15. dinasztia kezdeti idejére teszi - a tradicionális kronológia szerint. Kempinski felfedezte, hogy a Sesi név a honfoglalással kapcsolatos bibliai 100
