Kalmár Péter: A kétezer éves papír - Gondolat zsebkönyvek (Budapest, 1980)
"Soha el nem múló dolgokat készítünk"
dort lässet man leimen Papier; dort schälet und zählet und giebt mans herfür. A dal lüktetése, ritmusa magával ragadó. Szabad fordítása éppen ezért csak a tartalmát adhatná vissza. így kezdődik: „Soha el nem múló dolgokat készítünk, a rongyokból könyvet, mely mindig él velünk...” A papír készítéséről szól, a főbb munkaműveleteket szellemesen beleszőve a fehér művészet jelentőségének hirdetésébe. A papír dicsérete A költők és írók gyakorta említik műveikben a munkájukhoz nélkülözhetetlen papírt. Szeretettel szólnak róla, sokszor nem is tárgyi mivoltában, hanem jelképpé formálva azt. Heine egy dalában például így ír róla: „Ha az ég minden csillaga író S maga az ég papírból lenne, Szerelmünk leírni mégsem tudná Minden írónak ezer keze”. (Kalmár Vera fordítása) S bár Jókai Mór aforizmája szerint „legnagyobb dicsekedés, amikor egy szerető asszony azt mondhatja egy költőről, hogy az ő kedvéért hűtlen lett — a papiroshoz”, ezt Heinéről az előbbi idézet nyomán semmiképp nem állíthatjuk, hiszen ő még szerelmi vallomásában is a papírról, illetve a papírral énekel. A XX. századi nagy magyar költő, Kosztolányi Dezső imája pedig így szól: „Istenem, add, hogy földi mivoltomban, esetleg sejtcso-50
