Pető Gábor Pál (szerk.): Tudományos breviárium (Budapest, 1971)
Június
Június 25 „Per ardua ad astra" A címadó jelmondat („A meredélyen át a csillagokig”) transzparensként büszkén hirdette 1874. június 24-én a világ harmadik fogaskerekű vasútjának indítóházán a megnyitó ünnepséget. Másnap, június 25-én megindult a rendszeres gőzhajtású fogaskerekű vasúti járat 2883 méteres távon, hogy áthidalja a Városmajor és a Svábhegy közötti 259 méteres magasságkülönbséget. (Más források szerint az esemény egy hónappal később zajlott le — A szerk.) A Szabadsághegy, régebben Svábhegy nevét onnan nyerte, hogy 1686-ban, Buda visszavétele idején itt táboroztak Eugén savoyai herceg sváb csapatai. A hegy kultuszát az íróknak és művészeknek köszönhette. (Eötvös József, Jókai Mór stb. laktak itt.) liegen szamárfogat szállította fel a kirándulókat. Buda és Pest egyesítése idején — 1873-ban — született meg a fogaskerekű gondolata. Buda városa Carthry Szaléz Ferenc baseli mérnökkel megállapodást kötött „gőzmozdonyú vaspálya” építésére. Az akkori időkre jellemző, hogy a vasúttársaságnak nem is az eladott jegyek voltak a fontosak, nem erre a bevételi forrásra alapította terveit. A társaság ugyanis még a vasút építése előtt sok nagy telket vásárolt össze a megépítendő vasút közelében — az Eötvös-villa fölött 110, a pályaudvar környékén 52 telket —, mert bizonyos volt, hogy ezeknek az ingatlanoknak az értéke a vasút megépítése után rohamosan emelkedni fog. így is történt, és a vasúttársaság e telkek értékesítéséből nagy nyereséget könyvelhetett el. A Fogaskerekű végállomása 1890-ig a Svábhegyen volt, csak ezután hosszabbították meg a vonalat a Széchenyi-hegyig. Évtizedeken át csak nyáron közlekedett a vasút. Csak 1910-ben vezették be a téli forgalmat, amely azonban deficites volt. A téli üzem veszteségét a főváros visszatérítette a vasúttársaságnak. Budapest főváros 1926-ban vette át a Fogaskerekűt, és az üzem vitelét a BSZKRT-ra bízta. A létrejött szerződés hatálya: „2013. január 1-én reggel öt óra-; kor” jár lel Az elavult gőzüzem helyébe csakhamar megkezdték a vasút villamos üzemmé alakítását. A Fogaskerekű Vasút villamosított üzemét 1929. július 2-án nyitották meg, A vonatok sebessége mind hegy-, mind völgymenetben óránként 12 km. A villamosítás nagy eredményei közé tartozik az is, hogy megoldható volt az áramvisszanyerés, az ún. rekuperáció problémája. A lefelé haladó szerelvénynek ugyanis nincs szüksége áramra, és a mozgásban levő motorok völgymenetben dinamóként működnek, és a hegymenetben felhasznált villamos energiának mintegy egyharmad részét visszaadják az áramátalakító állomásnak, illetve a munkavezeték útján átadják a felfelé haladó vonatoknak. P. J.
